Hét éve halt meg a Népszava tiszteletbeli főszerkesztője

Hét éve halt meg a Népszava tiszteletbeli főszerkesztője, kiváló kollégánk, európai hírű és látókörű publicista és történész. Fejtő Ferenc, aki 1909-ben született Nagykanizsán, lapunk párizsi tudósítója is volt a második világháború idején.

Fejtő Ferenc 1909. augusztus 31-én született Nagykanizsán. Az Eötvös Kollégiumba a numerus clausus miatt nem vették fel, egyetemi tanulmányait így a pécsi és a budapesti egyetem bölcsészkarán végezte. Az egyetemen bekapcsolódott a baloldali Bartha Miklós Társaság tevékenységébe, szoros barátságot kötött József Attilával. Hamarosan az illegális kommunista mozgalom aktív tagja lett. E tevékenységéért 1932-ben egy év börtönbüntetésre ítélték.

Szabadulása után Fejtő Ferenc már nem járhatott egyetemre és nem is taníthatott, 1934-től azonban - eltávolodva a kommunistáktól - a szociáldemokrata napilap, a Népszava munkatársa lett, és Fülöp Ernő néven rendszeresen publikált kritikai tanulmányokat a Nyugatban és az erdélyi Korunk című folyóiratban. József Attilával és Ignotus Pállal együtt a Szép Szó című társadalomtudományi folyóirat alapítója lett. A szociáldemokráciához - ha kritikusan is - egész életében hűséges maradt.

Fejtő Ferencet 1938-ban egyik cikke miatt hat havi börtönbüntetésre ítélték, amiért bírálta a magyar kormány németbarát politikáját. Ismerőseitől tudta meg, hogy a hatóságok internálását tervezik, ezért Horvátországon keresztül elhagyta az országot, és Párizsba költözött. Ezután hét évig a Népszava párizsi tudósítója volt, a második világháború idején részt vett a francia ellenállásban, miközben itthon majd egész családját kiirtották.

Az emigráció idején számos lapban publikált, és a világháború vége után átvette a párizsi magyar nagykövetség sajtóirodájának vezetését. Rajk László letartóztatása után azonban 1949-ben lemondott a sajtóiroda vezetéséről, megszakított minden kapcsolatot a hazai kommunista vezetéssel, és politikai menedékjogért folyamodott Franciaországban.

Fejtő 1950-1979 között az AFP hírügynökség munkatársa volt, a kelet-európai kommunista diktatúrák elemzésével foglalkozott.

Először 1952-ben jelent meg A népi demokráciák története című munkája, amely ismertté tette nevét - Magyarországon a mű két kötetben, bővített kiadásban csak 1991-ben jelent meg. Fejtő emellett könyvet írt az 1956-os forradalomról, 1972 és 1982 között a párizsi Politikai Tanulmányok Főiskoláján a Szovjetunióval és Kelet-Európával kapcsolatos szemináriumok igazgatója volt. 2006-ban magyar nyelven jelent meg József Attiláról szóló könyve. 1989 júniusában, Nagy Imre és társai újratemetésére jött először haza Magyarországra, de élete végéig hű maradt Párizshoz. Ott is halt meg 2008. június 2-án.

Fejtő Ferenc egyik utolsó interjújában az időről elmélkedett. Úgy vélekedett, hogy „az embernek annyi ideje van az Életre, amennyit „kivesz” belőle”, és ha tudja, mit akar. Fontosnak tartotta, hogy az embernek legyenek tervei, de nem feledkezzen el a szórakozásról sem. Számára az az Életművészet, ha megtaláljuk a megfelelő arányt a tennivalóink és az önmagunkra, valamint a másokra való figyelésben, és ha szeretjük azt, amit csinálunk.