Ha a félrevezetett és elámított olasz népnek módjában volna máris megtudni az igazságot, akkor talán rövidesen a pokolba kergetné kormányostul, királyostul mindazokat, akik ebbe a szerencsétlen és mérhetetlen áldozatokba kerülő véres kalandba belehajszolták az országot. Csakhogy az olasz nép még nem tudja az igazságot és valószínűen csak akkor fogja megtudni, amikor harcoló fiainak egy nagyobb része már elvérzett, elpusztult, és amikor már nem lesz módja arra, hogy a további vérontásnak gátat vessen, mert minden elveszett.
Az olasz kormány bizonyára egyetlen pillanatig sem tarthatná magát a helyén, ha az ország, a nép ismerné a valóságos helyzetet, ha tudná, hogy mi történik a harctéren, ha keresztül látna az olasz had-vezetőségnek hazugságokból és színes nagyotmondásokból összerótt jelentésein, amelyeknek egyfelől az a rendeltetésük, hogy palástolják az immár öt hónap óta tobzódó vérontásnak a siralmas eredménytelenségét, másfelől pedig, hogy kezére járjanak a kormánynak a nép elbolondításában.
Egyelőre persze az olaszok tovább fognak harcolni. Ha talán nem is teljesen a maguk akaratából, de mégis tovább fognak harcolni és így e pillanatokban szó sem lehet arról, hogy az eddig szenvedett borzalmas kudarcok és veszteségek megállítsák őket azon a végzetes lejtőn, amely hovatovább romlásba és pusztulásba sodorja majd egész Olaszországot.
De ha így is lesz, ha még az eddigieknél is súlyosabb megpróbáltatások várnak Olaszországra, az olasz népet ezért még sem szabad és még sem lehet felelősségre vonnunk az Olaszországra szakadt katasztrófáért. Az olasz népnek nincsen ebben része, az olasz nép nem osztozhatik a felelősségben, senki sem jogosult arra, hogy a háborúért a világ ítélőszéke elé állítsa az olasz proletárságot, mert az olasz proletárság még, fokozottabb mértékben áldozata a dolgozó milliók érdekeit-, életét semmibevevő imperialista törekvéseknek, mint a többi hadviselő államok proletársága.
Ami eddig történt Olaszországban, az a dolgozók akarata ellen történt, ezt mutatja többek között az olasz szocialista párt magatartása is. Egészen bizonyos tehát, ha az olasz nép beletekinthetne a monarchia hadvezetőségének a legújabb jelentésébe, amely az olasz hadseregnek nagy erőkkel megindított, mindazonáltal csúfosan összeomlott offenzívájáról és az ezalatt szenvedett borzalmas veszteségéről ad hírt, akkor talán a monarchia határai felé fordított ágyúk irányt változtatnának, és azokra szórnák halálthozó golyóikat, akik tovább akarnák folytatni ezt a kilátástalan, véres játékot.
Megkezdődnék a tetemrehívás a százezrekért, akik ebben az öthónapos háborúban elpusztultak vagy megnyomorodtak.
Népszava 1915. november 2.