Szajna-parti hangulatok

Publikálás dátuma
2016.03.11. 06:47
Micheller Myrtill szerint sosem az a lényeg, hogy hová jutunk el, hanem hogy miként FOTÓ: DÉGI ATTILA
Több mint tizenöt éve van a pályán, a szakma és a jazzrajongók már jó ideje elismerik, a szélesebb közönség az utóbbi években kezdte felfedezni. Országosan ismert sztár, celeb viszont semmiképpen nem szeretne lenni. Micheller Myrtill énekesnő március 18-án, a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében koncertezik – a Bonjour Paris című francia est alighanem az eddigi legnagyobb szabású vállalkozása.

Aki ismeri Micheller Myrtill pályafutását, eddig megjelent kilenc önálló albumát és DVD-jét, aligha csodálkozik különösebben, hogy a március 18-i koncertet teljes egészében a francia repertoárnak szenteli. „Már gyerekkoromban észrevettem, hogy erős bennem a francia kultúra iránti vonzalom, és ezt csak megerősítették a tinédzser koromban megjelenő Házibuli-játékfilmek, Sophie Marceau-val a főszerepben” – meséli az énekesnő. „Sokáig nem tudtam, ez hogyan fonódik majd össze az én életemmel. A Zeneakadémia előtt francia szakon végeztem, és kezdetben azt gondoltam, valami munka vagy tanulmányok folytán Franciaországba sodor az élet. Ma már úgy látom, nem az ottlétem a fontos, hanem hogy megpróbáljam idehozni, megidézni azt a kultúrát, ami engem ennyire magával ragad. A francia nyelvű zenék a koncertjeimen mindig megjelennek néhány dal erejéig, de amire március 18-án készülünk a Müpában, egy teljes estés francia nyelvű estre, még nem volt példa a zenei életemben. Már itt volt az ideje.”

A koncert első része a száz éve született, legendás sanzonénekesnő és színésznő, Edith Piaf életműve előtt tiszteleg. „Az ő művészete, beleértve az előadásmódját, hangulatteremtési képességeit, átütő energiáját, megkerülhetetlen, kihagyhatatlan, ha valaki francia muzsikával ennyit foglalkozik, mint én. Mivel kimagaslóan karakteres egyéniségről van szó, pusztán utánzásba nem érdemes belevágni. Jobban csinálni sem lehet, tehát egyetlen út van: mást csinálni, de azt nagyon körültekintően. Mivel Swinguistique nevű formációnk bizonyított már a francia ihletésű muzsikák terén, így most volt alkalmunk újragondolni, hogy a Piaf által megismertetett repertoárt hogyan éltessük tovább.” A Swingistique egy sajátos stílust, a Franciaországban és Belgiumban, szintó cigányzenészek által meghonosított gipsy swinget (más néven manouche-swinget) játssza – világszínvonalon. Ennek Django Reinhardt gitáros volt a legnagyobb mestere, és sokáig szinte kizárólag instrumentális formában létezett. „Mivel gitárosomat, Pintér Tibort is egyre jobban kezdte érdekelni ez a fajta hangszeres játék, és nekem is sikerült olyan francia dalokat találnom, amelyek a műfajhoz teljesen passzolnak, 2011-ben ennek nyomán hoztuk létre a formációt, Sárkány Sándor bőgőssel, Gálfi Attila dobossal, Pintér László kísérő gitárossal” – mondja Myrtill. A névválasztás sajátos szójáték, amely a műfajra éppúgy utal, mint (a francia képzővel) a zene irányára, tartalmára. A Swingistique a Müpa-beli koncert után vidéki nagyvárosokban is turnézik majd, nyárra pedig tervezik, hogy a Piaf-repertoárból CD-t készítenek.

A március 18-ai, Bonjour Paris című hangverseny második részében változatos stílusú és műfajú francia világslágerek – többek között Dalida, Yves Montand, Mireille Mathieu egykori híres dalai – szólalnak meg. Néhányat közülük már ismerhet Myrtilltől a közönség, más darabok most kerültek be a repertoárjába. Bár Myrtill alapvetően jazz-énekesnő, ezekkel a dalokkal messze túllép a műfaji határokon: a klasszikus sanzon, a hagyományos swing és modernebb frankofón szerzemények is beépülnek a programba. „A zenésztársaim kivétel nélkül jazz-zenészek is, de ezen az estén nem a hangszeres szólóké lesz a főszerep, hanem a daloké, az érzelmeké, hangulatoké” – mondja az énekesnő. Ebben a részben a Pintér Tiborral alkotott, több mint egy évtizede működő Voice & Guitar duó, Myrtill másik állandó formációja is színpadra lép. A duózás úgy kezdődött, hogy egy 2006-os nemzetközi versenyre beküldtek egy demófelvételt, amellyel több száz jelentkező közül bejutottak a legjobb nyolc közé. „Azóta csakis azért zenélünk együtt, mert inspiráló, mert nagyon sokat fejleszt rajtunk. Az eddig megjelent négy albumunkon meg is lehet hallani, ahogy ez a duójáték zeneileg fejlődik, egyre könnyedebbé válik. A Budapest Jazz Club nyitása óta rendszeres fellépőhelyünk, és az elmúlt nyolc év alatt számunkra is hihetetlen tömeggé dúsult a közönségünk. A mi életünkben ez a zenei forma adja a legtöbb szabadságot, zenei játékot, kísérletező terepet. Amíg tudjuk egymást inspirálni, addig biztos, hogy lesz kedvünk éltetni ezt a társasjátékot.”

A koncertezés és lemezkészítés mellett Micheller Myrtill évek óta intenzíven tanít. Amikor arról kérdezem, hogy a fiatal jazz-énekesnők rendkívüli „túlkínálata” mellett hogyan lehet szakmai sikereket aratni és érvényesülni, saját példájával válaszol. „Karriert többféleképpen lehet építeni, amit befolyásol a művész személyisége, kapcsolatrendszere és leginkább a szakmai hozzáértése. Én az évek során arra jutottam: a legfontosabb számomra, hogy a tevékenységemet a legnagyobb örömmel tudjam végezni. Azért, mert akkor tudok kitartó maradni, és akkor tudom a tőlem telhető legmagasabb színvonalat adni. Ami ehhez az örömmunkához szükséges, azokat a feltételeket igyekszem megteremteni. Számomra ideális kollégák, sajátságos időbeosztás, állandó önfejlesztés – szakmai és lelki-érzelmi területeken is. Ameddig örömből és örömmel tudok énekelni, addig úgy látom, hogy a közönség is érdeklődő, mert ez a hozzáállás pozitívan hat rájuk. A lényeg tehát sosem az, hogy hová jutunk el, hanem hogy miként. Én még mindig nem vagyok országosan ismert sztár, sem celeb, csak egy kiegyensúlyozott szakember, és a kiegyensúlyozottságomat már soha nem cserélném fel az ismertséggel, a médiahírnévvel. Ha netán a kettő összejön, az már isteni ajándék.”

Felfedezésre váró utak

Publikálás dátuma
2016.03.11. 06:46
Varsányi Pétert érdekli a báb- és gyermekműfaj mellett a cirkusz is FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
A napokban mutatták be a Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpadán Az arany virágcserép című előadást. A darab rendezőjével, Varsányi Péter negyedéves rendező-bábrendező szakos hallgatóval a művészi pályáról, előadásának értelmezési lehetőségeiről beszélgettünk.

Az Astoriától egy sarokra lévő Csendesbe beszéltük meg a mindkettőnk elfoglaltságai miatt hosszan szervezett találkozónkat. Varsányi Péter a budapesti Eötvös József Gimnáziumba járt, nosztalgikus hangulatban lép be az iskolához közeli bárba. Érettségi után egyből felvették a színházi rendező-bábrendező szakra, ahol most negyedéves. Körülbelül ennyi ezidáig, viszonylag rövid az életrajza, teszi hozzá barátságosan mosolyogva. A százötvenegy éves múltra visszatekintő Színház- és Filmművészeti Egyetemen a 2008/09-es tanévben indult a bábszínházi rendező képzés a színházrendező szak szakirányaként. Akárcsak a szak legelső csoportjának esetében, úgy Varsányi Péter osztályában is öten tanulnak. „Még mi is kísérleti osztálynak számítunk, valószínűleg a következő évi felvettekből álló társaságot is kísérleti jelleggel fogják oktatni. Alig tízéves a képzés, így még nem lehet általános következtetéseket levonni róla, ugyanakkor a nagy múltú egyetem erős hagyományai igencsak érződnek” – jelenti ki a Népszavának. Hozzáteszi, ambivalens érzések kavarognak benne: a realista színjátszás szellemében tanítják őket, de az ahhoz kötődő módszereket (pl. Sztanyiszlavszkij-, Strasberg-módszer) nem szisztematikusan ismertetik meg velük. Az egyetem oktatói azt vallják, náluk nincsen módszer, mindenkinek magának kell felfedeznie az útját. „Gyakran a mélyvízben találjuk magunkat, aztán ott kell boldogulnunk. Nem könnyű feladat, de sok boldogsággal is jár” - jegyzi meg higgadtan a huszonkét éves alkotó.

Az igazi mélyvízbe csobbanás pedig szombaton történt meg. Ekkor mutatták be a negyedéves bábrendező szakos hallgató vizsgaelőadását az Ódry Színpadon. Varsányi Péter lapunknak azt mondja, abszolút tudatosan esett a választása a német romantika meghatározó szerzőjének, E. T. A. Hoffmannnak a leghíresebb alkotására, Az arany virágcserép című kisregényre. Habár a kötet a kötelező olvasmány jellege ellenére (vagy éppen amiatt) nem túlságosan közkedvelt mű a fiatalok körében, Varsányi Péter az első olvasáskor megszerette. „Furcsa élmény volt, hogy az egyébként nagyon okos osztályom kilencvenöt százaléka utálta. Talán a nyelvezete az, ami leginkább távolságot szül a mai olvasóban, miközben amiről szól, nagyon is a fiatal korosztálynak való. A könyv elsődleges olvasata egy menekülés a valóságból, de valójában épp ellenkezőleg, arról szól, hogyan tudjuk álmainkat a valósággal, a felnőtt kor realitásával összeegyeztetni" - véli az alkotó. Varsányi egyébként nem pusztán rendezőként vett részt a munkafolyamatban, Laboda Kornéllal közösen adaptálták színpadra az 1814-ben megjelent művet. „Mindig is sokféle ambícióm volt, írtam novellákat, verseket, kritikákat is. Úgy éreztem, színházrendezőként tudom ötvözni az összes érdeklődésemet. Lépten-nyomon tapasztalom, egy színházi embernél nincs olyan, hogy felesleges tudás, és nem kizárólag a kulturális tudásra gondolok, hanem bármilyen tapasztalatra, legyen az csutakolás vagy a romákkal végzett kubikus munka, amiben már volt részem” – mondja.

Az arany virágcserép alapvetően prózai előadás, de a hoffmanni mű varázslatainak megjelenítése miatt bábos elemek is felbukkannak benne. A bonyolult - valóságos és szimbolikus - térben és időben mozgó cselekmény túlontúl hosszú volt ahhoz, hogy egy az egyben színpadra állítsák. Az alkotók számos változtatást eszközöltek; a beavatkozást már önmagában az is indokolta, hogy a mű nem dramatikus anyag. Ahogy Varsányi Péter lelkesen ecseteli, a regény szereplői nagyrészt egysíkúak, vagyis inkább metaforikus jelentéssel bírnak. Feldúsították, mondhatni „csehovizálták” a figurákat, a cselekményt pedig alig észrevehetően igyekeztek összerántani, mert a regényben majdnem egy év alatt történnek az események. A kétszáz éve írt alkotás nyelvezetét is megbontották azzal, hogy az archaikus szövegbe néhol egészen mai kifejezéseket csempésztek. Erről úgy vélekedik: „Hoffmannak is az volt a szándéka, hogy minél közelebb hozza a közönséghez a művét. Maga is játszik az olvasóival, amikor több helyen figyelmezteti: ez a történet közelebb játszódik hozzád, mint hinnéd.”

A csodákkal teli kisregény adaptációjában nem pusztán egyetemi hallgatók, hanem vendégművészek is szerepelnek. Kerekes József Jászai Mari-díjas színművész Paulmann tanárt alakítja, míg a szintén Jászai-díjas Gyabronka József Lindhorst levéltárosként lép színpadra. „Nem sztárokat kerestem, kizárólag az motivált, hogy megtaláljam azokat a színészeket, akikhez legközelebb áll az adott karakter. Szerencsére egyik művészt sem kellett igazán győzködni, számomra rendkívül pozitív élmény, hogy elvállalták a munkát annak ellenére, hogy nem tudunk fizetni. Nagyon becsülendő, hogy valaki nem a pénzért csinálja azt, ami a hivatása” - jegyzi meg Varsányi, immáron a Károlyi-kertbe lépve.

Hamarosan mennie kell, mert április 2-án a Magyar Állami Operaház királylépcsőjén mutatják be másik rendezését, Az úrhatnám szolgáló című kétrészes munkát. A szolid, csendes színpadi rendező elismeri, a bábok után valóban éles váltás az áriák és recitativók világa. Az Opera és a Színház- és Filmművészeti Egyetem között tavaly kezdődött kölcsönös együttműködés, ennek keretében kérték fel a rendezőhallgatókat egy-egy opera rendezésére. Az évad során Varsányi Péter és mind a négy társa bebocsátást nyer a patinás épület falai közé. „Én egy buffo intermezzót rendezek, tehát vígoperát, amit egy opera seria szüneteiben játszottak. Gyönyörű, ugyanakkor könnyed, humoros és ironikus műnek tartom a választásomat. Családi előadás lesz, arra törekszünk, hogy egyszerre szólítsuk meg a kisgyermekeket és a szüleiket is” - mondja lapunknak. Hozzáteszi, inkább izgalommal, mintsem félelemmel néz az operaházi munka elé – közel érzi magához a műfajt, hiszen zenészcsaládból származik, már születése előtt Mozartot hallgatott a szüleivel.

Jövőbeli terveit illetően szűkszavúan csak annyit mond, miután fantasztikus énekesekkel és egy prózai színésszel megrendezi a körülbelül egyórás intermezzót az Operaházban, újabb színházi terveinek megvalósításába kezd. Jövőre valószínűleg egy félévet egy lengyelországi egyetemen fog tölteni, de egyformán érdekli az egyre komolyabb presztízsű bábszínházi munka, a gyermek-, illetve a hagyományos prózai színház kihívásai, de az opera és az újcirkusz is vonzza. Zárszóként hozzáteszi: igyekszik minden lehetőséget megragadni, hogy ne szűküljön be a látásmódja és érdeklődése.

Szocialista köszönet az alkotmánybírónak

Publikálás dátuma
2016.03.11. 06:09

Kiss László alkotmánybírónak ma lejár a mandátuma. Az MSZP országgyűlési képviselőcsoportja köszöni alkotmánybíró úr 18 éves kitartó munkáját - írja lapunkhoz eljuttatott közleményében Tóbiás József, az MSZP elnök-frakcióvezetője és Bárándy Gergely, a Törvényalkotási bizottság alelnöke.

Kiss László a csaknem két évtized alatt esküjéhez méltón nem csupán alkotmánybíróként, hanem egyetemi tanárként is kitartóan, megalkuvást nem tűrő módon képviselte és óvta a demokratikus és a jogállami értékeket, elveket. Ehhez akkor is hű maradt, amikor ez nem volt sem könnyű, sem pedig népszerű. Tiszteletre méltó munkássága példaként szolgálhat a jelenleg hivatalban lévő alkotmánybíráknak éppúgy, mint a felnövekvő jogászgenerációknak.

Tudományos eredményeit, alkotmánybíróként betűbe öntött véleményeit sokszor idézzük még, sokszor szolgál majd iránytűként nekünk, jogalkotóknak. Mandátumának lejártával kívánunk neki sok boldogságot a magánéletében, és további sikereket tudományos munkásságában! - írja Tóbiás és Bárándy.

Szerző