Előfizetés

Máris bajban a FIFA elnöke

R.T.
Publikálás dátuma
2016.04.07. 07:52
Még kínos helyzetek sorába kerülhet Gianni Infantino, a FIFA elnöke FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/VALERIANO DI DOMENICO
Két hónap sem telt el azóta, hogy Gianni Infantinót választották meg a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) élére, máris egyre több kétely merül fel a személyével kapcsolatban. A Panama-aktákból kiderült, egykor ő látott el kézjegyével egy olyan dokumentumot, amely jóval ár alatt biztosította a Bajnokok Ligája közvetítési jogainak továbbítását egy kétes cég számára. Tegnap a svájci rendőrség átkutatta az UEFA nyoni székházát.

Már amikor február 26-án Gianni Infantinót választották meg a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) élére, sokan éltek a gyanúperrel: a korrupciós botrányok ellenére nem válik átláthatóbbá a szervezet. A foci vezetése annyira belterjes, annyira kéz kezet mos alapon működik, hogy szinte lehetetlen átfogó reformokat véghez vinni. A kételyeket erősítette, hogy Infantino első zsíros szerződését éppen egy kínai céggel kötötte meg, ráadásul úgy, hogy a tranzakció részleteit nyilvánosságra sem hozták. A tamáskodók mindenesetre megerősítve érezhetik magukat a Panama-akták nyilvánosságra hozatalával. A dokumentumok ugyan nem bizonyítják minden kétséget kizáróan azt, hogy a nem egészen másfél hónapja hivatalban lévő Infantino sem jobb elődjénél, Sepp Blatternél, de bizonyos kérdéseket mindenképpen felvetnek. Kivált abból az időszakból, amikor a FIFA-elnök még az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) jogi osztályának munkáját irányította.

A Süddeutsche Zeitung jelentése szerint konkrétan egy, a Cross Trading nevű postafiókcéggel kötött szerződésről van szó, amelyet Infantino még 2006-ban látott el kézjegyével. Ez a cég vásárolta meg a 2006-tól 2009-ig tartó időszakra a labdarúgó Bajnokok Ligája mérkőzéseinek Dél-Amerika egyes régióira érvényes sugárzási jogát 110 ezer dollárért, amit egy másik szerződéssel is kiegészítettek: ez az Európa-liga közvetítési jogainak eladásáról szólt 28 ezer dollárért. A jogokat aztán továbbadták, az összeg háromszorosáért.

Az ügy azért is érdekes, mert a szerződésen Infantinóé mellett egy olyan személy neve is felbukkan, aki után nyomozást indított az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI). Hugo Jinkisről van szó, aki testvérével, Marióval a Cross Trading élén állt. Vállalatuk közvetítési jogokkal üzletelt, meglehetősen átláthatatlan és kétes módon. Elvileg persze mondhatnánk azt, hogy minden a törvényes módon zajlott. Azt azonban Infantinónak is erőteljesen sejtenie kellett volna, hogy a cégnek jóval piaci ár alatt játszották tovább a közvetítési jogokat.

A Süddeutsche Zeitung már tavaly szeptember 2-án rákérdezett Infantinónál a Jinkis-fivérekkel való kapcsolatára, akikkel szemben akkor már vádat is emeltek az Egyesült Államokban. Az UEFA azonban hónapokon keresztül minden vádat tagadott azt hangoztatván, hogy az új FIFA-elnök soha semmiféle üzleti kapcsolatban sem állt az említett személyekkel, vagy az inkriminált szervezettel. Amikor azonban az európai szövetséget szembesítették az említett dokumentummal, az UEFA már csak idén márciusban ismerte el, hogy valami kapcsolat azonban mégiscsak volt közöttük.

Jinkisék a 140 ezer dollárért megkaparintott közvetítési jogokat – ebbe a BL, az El, valamint az UEFA Szuperkupája is beletartozik – 440 ezer dollárért értékesítették az ecuadori Teleamazonas csoportnak. Ez is egyértelműen kiderült a német lap által megszerzett dokumentumokból. Az UEFA azonban tagadja, hogy bármiféle törvénytelenség történt volna. Azzal érvel, hogy a Cross Trading a Teleamazonas „kizárólagos partnere” volt, s olyan csoportnak adta tovább a jogokat, amely „a legjobb ajánlatot biztosította”.

Az európai szövetség tehát mossa kezeit, s azt állítja, amúgy sincs semmi köze a Cross Trading és az ecuadori médiamogul közötti tranzakcióhoz. Az amerikai jogi szervek azonban aligha érik be ezzel a magyarázattal. Abból indulnak ki ugyanis: a Jinkis-fivérek lefizették a FIFA egyes tisztségviselőit, hogy minél előnyösebben kaparintsák meg a közvetítési jogokat, amiből aztán hatalmas haszonra tettek szert. Legalábbis ez szerepel az amerikai vádiratban. Egyelőre csak a FIFA érintettségét vizsgálják, az UEFA-ét még nem.

A legnagyobb kérdés az, miért adta tovább az UEFA áron alul a közvetítési jogokat? Az európai szövetség a 2006-2009-es időszakban világszerte összesen kétmilliárd dollárért értékesítette ezen jogokat, vagyis a Cross Trading, illetve az ecuadori ügylet alig nyomott bármit is a latban. Ettől függetlenül a sportközgazdászok értetlenül állnak azelőtt, hogyan követhetett el ilyen pénzügyi bakit az európai szövetség, hiszen szinte példátlan az, hogy egy közvetítő cég legalább kétszeres-háromszoros haszonnal értékesítse a jogokat.

A közvetítési jogokkal foglalkozó német szakember, Dominik Schmid a Süddeutsche Zeitungnak ezzel kapcsolatban elmondta, a szerződés alapján két kérdés merül fel. Egyrészt elképzelhető az, hogy a szövetség illetékesei ennyire nem értenek ahhoz, amit csinálnak, ez esetben azonban azonnal el kell bocsátani őket. Ám akad egy másik lehetőség is, nevezetesen az, hogy nem éppen tiszta körülmények között született a megállapodás.

Infantino számára különösen kínos, hogy a papíron az ő neve szerepel. Így nem tehet úgy, mintha semmiféle felelősség sem terhelné. Az UEFA azt közölte, hogy amikor a megállapodást aláírták, illetékeseinek „fogalma sem volt arról, kik a Cross Trading valódi tulajdonosai”. Ez az érv azonban elég könnyen lesöpörhető az asztalról azzal, hogy ott szerepelt rajta Hugo Jinkis aláírása is. Mindenesetre amennyiben mégis helytálló az UEFA állítása, akkor megállapítható: az Infantino által fémjelzett jogi részleg olyan szerződésekre adta áldását, amelyeknél azt sem tudta, kivel üzletel. Ez pedig felveti a kérdést, valóban a megfelelő személy került-e a FIFA élére.

A sor kérdés hatására az UEFA az érveit azzal egészítette ki, hogy Infantino azon kevés számú UEFA-illetékes közé tartozott, akik aláírási joggal rendelkeztek a szövetségnél. Maga a jelenlegi FIFA-elnök pedig közleményben tudatta: sosem állt közvetlen kapcsolatban a Cross Trading céggel, illetve tulajdonosaival. A jogok átruházását valójában egy marketingcsapat végezte – állította. Ezért szerinte fel sem merül az ő felelőssége. Kérdés, meddig…

Élőben izgalmasabb

Bársony Éva
Publikálás dátuma
2016.04.07. 07:45
Jorge Mario Bergoglio, a későbbi Ferenc pápa szerepében Dario Grandinetti argentin színész FORRÁS: CIRKO GEJZIR
Ferenc pápa – Buenos Airestől a Vatikánig címmel spanyol-argentin-olasz játékfilm mesél a katolikus egyház világszerte népszerű vezetőjének életéről. A Jorge atyából Szentatyává lett argentin jezsuita pap alakítója Dario Grandinetti, a merész vállalkozást Beda Docampo Feijóo rendező vezényelte le.

Kíváncsi lennék, vajon mit szólt Ferenc pápa a róla készült filmhez. Az biztos, hogy látnia kellett, hiszen miért épp a Vatikán első emberének ne lennének személyiségi jogai, ha egy mozi akar róla mesélni. És kíváncsi lennék arra is, hogy amikor a szerzők mondjuk beavatták-e a munka fázisaiba, Ferenc pápa kivételes intelligenciája és érzékenysége vajon mennyiben játszott közre, hogy ez a film kikerülte a hittérítői buzgalom csapdáját? Hogy inkább egy kissé szürke lett, semhogy elfogult jelleget öltsön. És egyszerűen csak egy tisztességes, játékfilmesített életrajz legyen, nem túl meglepő információkkal.

Nem kell ahhoz vallásosnak lenni, hogy valakiben felébredjen a kíváncsiság a Ferenc pápa – Buenos Airestől a Vatikánig című spanyol-argentin-olasz játékfilm iránt. Pontosabban Ferenc pápa iránt, aki a világ egyik legbefolyásosabb embereként a szerénység, az egyszerűség, a társadalom kitaszítottjaival vállalt szolidaritás példaképe. Bármily furcsa, a Szentszék fejéről szóló film attól érdekes, ha érdekes, hogy egyáltalán nem nevezhető vallásosnak vagy hitbélileg elfogultnak. Ettől rokonszenves, bár mintha az argentin alkotógárda kissé túlsiette volna nagy fiát még életében a vászonra vinni. Nem a jezsuita tanok, nem a katolikus vallás tanításainak beszivárogtatását használja a film díszítőelemként, figyelme központi tárgyának az embert tekinti. Azt a különleges személyiséget, aki egyházi hatalomként az igaz keresztyéni nézetek szerint él, beszél és cselekszik példaértékűen. A film érdeme, hogy emberközpontú, mint választott hősének tevékenysége.

Az már más kérdés, hogy kit milyen öröm és milyen csalódás ér az életrajz láttán. Beda Docampo Feijóo rendező sallangtalanul idézi meg a kamaszkor és a felnőttkor egy-egy mozzanatát, de nem feltétlenül sikerül egy igazi, izgalmas ívet felrajzolnia, tán az elbeszélésmód töredezettsége miatt. Mozaikosan szerkesztett történetében egymáshoz nem zökkenőmentesen illeszkedő jeleneteket ragad ki, időben kissé hektikusan hol előre, hol hátra táncol velük. Valójában nem igazán néz a mélyére annak, mitől lesz Jorge atya a világ rokonszenvét kiérdemlő Ferenc pápa.

Az alkotás nem nevezhető hitbélileg elfogultnak FORRÁS: CIRKO GEJZIR

Az alkotás nem nevezhető hitbélileg elfogultnak FORRÁS: CIRKO GEJZIR

A Buenos Aires-i ifjúság képei tele vannak színnel, kedvességgel, egy fiatal fiú világra csodálkozásával. A kép mégsem áll szervesen össze az ötgyermekes családról, az anyai szigorról, a fiú első tapasztalatairól a társadalmi igazságtalanságokról. Amelyek pedig meghatározóak lesznek mindvégig az életében. Színes életképek sorjáznak, de nem adják ki annak az izgalmas nézeteivel meghökkentő későbbi Jorge atyának a fiatalkori személyiségét, aki iránt pedig a film felkelti az érdeklődést. Látjuk azt a nagyon rokonszenves, kedves mosolyú fiatal fiút, aki a Szent Ferencről szóló könyvet szorongatja a kezében, de nem meri leszólítani a rokoni esküvő egy szépséges résztvevőjét. Aztán mégis látjuk őket táncolni neki feledten, de a lányról – vagy a lányokról - aztán soha többé nem esik szó, s a nagy fordulatról is csak annyi, hogy Jorge kijelenti, mégsem orvos akar lenni, hanem pap.

A felnőttkort, a papi szolgálatot ugyanígy életképszerű felvillanások idézik fel, és megint csak hiányzik a játékfilmhez szükséges ragasztóanyag, amitől drámai ívet kapna a történet és egy személyiség kibontakozása. Egy nem mindennapi barátság színezi az előmenetelben egyre feljebb kerülő Jorge atya életét. Egy spanyol újságírónő, Ana magánéleti konfliktusát, férj nélküli terhességét fűzik a szerzők a pápai életrajzba úgy, hogy a kibontakozó barátságukkal illusztrálják Jorge atya nyitottságát, egyszerűségét, jólelkűségét. Anáról nem sokat tudunk meg, rá főként azért van szükség, hogy az ő sorsával illusztrálja a film a leendő Szentatya negatív véleményét az abortuszról. Ana apa nélkül megszüli a gyermekét, hogy a későbbi Ferenc pápa keresztelhesse meg. Naiv és illusztratív szál, viszont mint újságíró, beszélgetéseikben sok mindent kimondathat a későbbi pápával a hatalom visszaéléseiről, a korrupcióról, az emberi élet szentségéről, az egymásért vállalt szolidaritásról.

Visszafogott a film a látványosságokban, Buenos Aires-ben éppen úgy, mint Rómában. A témában kevésbé informált néző ugyan nem mindig tudja követni, a mozaikos szerkesztés miatt, hogy hol is tartunk éppen, de a lényeg követhető. Egyszerű felvételek idézik meg a két egymás utáni pápaválasztást, ahogy Bergoglio bíborosból Ferenc pápa lesz, s a dús egyházi pompa helyett az egyszerűség költözik a Vatikánba. Végül néhány eredeti felvételen a film behozza a valóságos pápát, aki zömökebb, pocakosabb és jóságosabb arcú, mint az őt rokonszenvesen, de visszafogottan alakító magas, karcsú argentin Dario Grandinetti. (Aki remek alakítást nyújtott a zseniális Eszeveszett mesék című, tavalyi Oscar-jelölt argentin filmben.)

(Ferenc pápa – Buenos Airestől a Vatikánig ***)

Élőben izgalmasabb

Bársony Éva
Publikálás dátuma
2016.04.07. 07:45
Jorge Mario Bergoglio, a későbbi Ferenc pápa szerepében Dario Grandinetti argentin színész FORRÁS: CIRKO GEJZIR
Ferenc pápa – Buenos Airestől a Vatikánig címmel spanyol-argentin-olasz játékfilm mesél a katolikus egyház világszerte népszerű vezetőjének életéről. A Jorge atyából Szentatyává lett argentin jezsuita pap alakítója Dario Grandinetti, a merész vállalkozást Beda Docampo Feijóo rendező vezényelte le.

Kíváncsi lennék, vajon mit szólt Ferenc pápa a róla készült filmhez. Az biztos, hogy látnia kellett, hiszen miért épp a Vatikán első emberének ne lennének személyiségi jogai, ha egy mozi akar róla mesélni. És kíváncsi lennék arra is, hogy amikor a szerzők mondjuk beavatták-e a munka fázisaiba, Ferenc pápa kivételes intelligenciája és érzékenysége vajon mennyiben játszott közre, hogy ez a film kikerülte a hittérítői buzgalom csapdáját? Hogy inkább egy kissé szürke lett, semhogy elfogult jelleget öltsön. És egyszerűen csak egy tisztességes, játékfilmesített életrajz legyen, nem túl meglepő információkkal.

Nem kell ahhoz vallásosnak lenni, hogy valakiben felébredjen a kíváncsiság a Ferenc pápa – Buenos Airestől a Vatikánig című spanyol-argentin-olasz játékfilm iránt. Pontosabban Ferenc pápa iránt, aki a világ egyik legbefolyásosabb embereként a szerénység, az egyszerűség, a társadalom kitaszítottjaival vállalt szolidaritás példaképe. Bármily furcsa, a Szentszék fejéről szóló film attól érdekes, ha érdekes, hogy egyáltalán nem nevezhető vallásosnak vagy hitbélileg elfogultnak. Ettől rokonszenves, bár mintha az argentin alkotógárda kissé túlsiette volna nagy fiát még életében a vászonra vinni. Nem a jezsuita tanok, nem a katolikus vallás tanításainak beszivárogtatását használja a film díszítőelemként, figyelme központi tárgyának az embert tekinti. Azt a különleges személyiséget, aki egyházi hatalomként az igaz keresztyéni nézetek szerint él, beszél és cselekszik példaértékűen. A film érdeme, hogy emberközpontú, mint választott hősének tevékenysége.

Az már más kérdés, hogy kit milyen öröm és milyen csalódás ér az életrajz láttán. Beda Docampo Feijóo rendező sallangtalanul idézi meg a kamaszkor és a felnőttkor egy-egy mozzanatát, de nem feltétlenül sikerül egy igazi, izgalmas ívet felrajzolnia, tán az elbeszélésmód töredezettsége miatt. Mozaikosan szerkesztett történetében egymáshoz nem zökkenőmentesen illeszkedő jeleneteket ragad ki, időben kissé hektikusan hol előre, hol hátra táncol velük. Valójában nem igazán néz a mélyére annak, mitől lesz Jorge atya a világ rokonszenvét kiérdemlő Ferenc pápa.

Az alkotás nem nevezhető hitbélileg elfogultnak FORRÁS: CIRKO GEJZIR

Az alkotás nem nevezhető hitbélileg elfogultnak FORRÁS: CIRKO GEJZIR

A Buenos Aires-i ifjúság képei tele vannak színnel, kedvességgel, egy fiatal fiú világra csodálkozásával. A kép mégsem áll szervesen össze az ötgyermekes családról, az anyai szigorról, a fiú első tapasztalatairól a társadalmi igazságtalanságokról. Amelyek pedig meghatározóak lesznek mindvégig az életében. Színes életképek sorjáznak, de nem adják ki annak az izgalmas nézeteivel meghökkentő későbbi Jorge atyának a fiatalkori személyiségét, aki iránt pedig a film felkelti az érdeklődést. Látjuk azt a nagyon rokonszenves, kedves mosolyú fiatal fiút, aki a Szent Ferencről szóló könyvet szorongatja a kezében, de nem meri leszólítani a rokoni esküvő egy szépséges résztvevőjét. Aztán mégis látjuk őket táncolni neki feledten, de a lányról – vagy a lányokról - aztán soha többé nem esik szó, s a nagy fordulatról is csak annyi, hogy Jorge kijelenti, mégsem orvos akar lenni, hanem pap.

A felnőttkort, a papi szolgálatot ugyanígy életképszerű felvillanások idézik fel, és megint csak hiányzik a játékfilmhez szükséges ragasztóanyag, amitől drámai ívet kapna a történet és egy személyiség kibontakozása. Egy nem mindennapi barátság színezi az előmenetelben egyre feljebb kerülő Jorge atya életét. Egy spanyol újságírónő, Ana magánéleti konfliktusát, férj nélküli terhességét fűzik a szerzők a pápai életrajzba úgy, hogy a kibontakozó barátságukkal illusztrálják Jorge atya nyitottságát, egyszerűségét, jólelkűségét. Anáról nem sokat tudunk meg, rá főként azért van szükség, hogy az ő sorsával illusztrálja a film a leendő Szentatya negatív véleményét az abortuszról. Ana apa nélkül megszüli a gyermekét, hogy a későbbi Ferenc pápa keresztelhesse meg. Naiv és illusztratív szál, viszont mint újságíró, beszélgetéseikben sok mindent kimondathat a későbbi pápával a hatalom visszaéléseiről, a korrupcióról, az emberi élet szentségéről, az egymásért vállalt szolidaritásról.

Visszafogott a film a látványosságokban, Buenos Aires-ben éppen úgy, mint Rómában. A témában kevésbé informált néző ugyan nem mindig tudja követni, a mozaikos szerkesztés miatt, hogy hol is tartunk éppen, de a lényeg követhető. Egyszerű felvételek idézik meg a két egymás utáni pápaválasztást, ahogy Bergoglio bíborosból Ferenc pápa lesz, s a dús egyházi pompa helyett az egyszerűség költözik a Vatikánba. Végül néhány eredeti felvételen a film behozza a valóságos pápát, aki zömökebb, pocakosabb és jóságosabb arcú, mint az őt rokonszenvesen, de visszafogottan alakító magas, karcsú argentin Dario Grandinetti. (Aki remek alakítást nyújtott a zseniális Eszeveszett mesék című, tavalyi Oscar-jelölt argentin filmben.)

(Ferenc pápa – Buenos Airestől a Vatikánig ***)