Alkotni tanít a Google

Publikálás dátuma
2016.06.03 07:16
FORRÁS: GOOGLE
A Google számára a számítógépek ugyanolyan művészek, mint mások. Ezt bizonyítandó, a digitális óriás beindítja a Magenta-projektet, amelynek célja a mesterséges intelligencia felhasználása művészi alkotások létrehozására, mindenekelőtt videók készítésére és zene komponálására.

Egy olyan mesterséges intelligenciára van szükség, amely "nem úgy gondolkodik, ahogyan mi, és olyan válaszokat ad, amelyekre mi nem lennénk képesek.”

Magenta néven új projektet indít a Google. Az ihletet a Google Deep Dream képfelismerő program adta. Ez az embernek azt a képességét utánozza, amellyel egy emberi vagy állati formát tárgyakhoz asszociál, azzal az optikai illúzióval, amelyet pareidoliának neveznek. Ez egy olyan illuzórikus érzet, amely során bizonytalan és véletlenszerű ingereket (többnyire hangokat vagy képeket) konkrétnak és tisztán kivehetőnek érzünk. Az ismertebb példák közé tartozik, amikor a felhőkben látni vélünk állatok alakját vagy arcokat a Hold felszínének mintázatában, vagy rejtett üzeneteket hallunk ki a visszafelé lejátszott lemezen.

Már művészeti mozgalmat is beindított, a magyaríthatatlan ,,incepcionizmus" (az incepció beültetést, gondolatbeültetést jelent) néven, utalva az Inception című, (nálunk Eredet címen) ismert sci-fi filmre, amelyet szürrealista és pszichedelikus képek jellemeznek. A Deep Dream képes például elképzelni egy „disznó-csigát” vagy egy „tevemadarat”. A technológiát az internetezők is tesztelhetik, ha fotót küldenek a http://psychic-vr-lab.com/deepdream/ oldalra.

A mérnökök több millió fotót tápláltak be ebbe az „álommasinába”. Ennek célja, hogy osztályozza a formákat, a motívumokat, a színeket, hogy sikerüljön reprodukálni, mi több, átértelmezni őket. „Bármit látsz, mutass többet belőle” – így hangzik az „incepcionizmus” jelszava, amely a Google informatikusai szerint „minden eddiginél mélyebbre hatol be a neuronok hálózatába.”

Nyelvművelés számítógépek számára

És ez nem minden. A Google-nál úgy gondolják, hogy ideje túllépni a fémalkatrészek, chipek, a matematika és az algoritmusok által behatárolt körön, a mesterséges intelligenciáknak szükségük van az irodalomra, a költészetre. Egy közelmúltbeli fejlesztési konferencián hívták fel a figyelmet a Mountain View-i szakemberek arra, hogy az ember és a gép közötti interakciónak immár el kell jutnia az érett szakaszba. Azt azonban jól tudjuk, hogy ez a felnőtté válási folyamat nem olyan egyszerű.

Elég a jól ismert az Apple Siri nevű „intelligens személyi asszisztensére” gondolni, ahol elég egy rosszul megválasztott szó, vagy helytelen hangsúly, és máris megszakad a párbeszéd, mert Siri nem érti a kérésünket. Így aztán a legújabb feladat a nyelvi kommunikáció erősítése, különös tekintettel a közösségi portálok stílusára, de a művészi nyelv, az irodalom sem elhanyagolható. Ezért a hivatásos kommunikátorok mellett színészeket, írókat, stand-up komédiásokat is alkalmaznak a technológia mammutcégei, hogy nyelvükkel és személyiségükkel „emberibbé” tegyék a mesterséges intelligenciákat.

A „tanárok” mellett a Google tervezői nagy figyelmet fordítanak a „kötelező olvasmányokra” is. Nem kevesebb, mint 2865 ponyvaregény szövegét használják fel arra, hogy a mesterséges intelligenciák megtanulják a társalgás művészetét. És ehhez éppen ezek a könnyű nyelven, mindennapi szókinccsel, jól pergő dialógusokkal megírt könyvek a legideálisabbak, hiszen a mesterséges intelligenciáknak nem míves egyetemi előadásokat kell tartaniuk, hanem beszélgető partnert akarnak belőlük „képezni”.

Hogyan működik a Google Deep Dream Generátora?
Az általa már ismert formákat, mintákat keresi a feltöltött képeken, majd a felismerni vélt alakokat ,,belesző" az eredeti képbe. A Deep Dream Generator által módosított képek álomi (vagy rémálomi), pszichedelikus világa magával ragadó. De hogyan is készülnek ezek a fotók?
Az ötlet egy képfelismerő program fejlesztéséből ered. A programba képeket töltenek fel, és megadják, milyen tárgyak vagy éppen élőlények láthatóak azokon. Ezután a program feladata az, hogy a további képeken felismerje a rajta szereplő elemeket. A Deep Dream Generator számos lépésben, fokozatosan az így ,,felismert” minták képére formálja az eredeti fotót.

Watson és a jogi esetek

E gépek megismerő képességeinek fejlesztésére már eddig is számos sikeres kísérlet zajlott. Ezek közé tartozik az IBM Watson nevű „agyának” programja, amelybe több ezer jogi eset dokumentumait táplálták, hogy segítse az ügyvédeket egy-egy üggyel kapcsolatos érvek kidolgozásában. Az igazán nagy előrelépés azonban az lesz, ha nem csupán adatbázisként szolgálnak a gépek, hanem meg is értik a szövegek üzenetét, sőt, önálló véleményt formálnak azok tartalmáról és tanácsokkal látják el gazdáikat.

Eredet (Inception)

Dom Cobb az ipari kémkedés legzseniálisabb bűnözője, aki mások álmait szerzi meg. Amikor áldozata az álomfázisba jut, ő belopózik az elméjükbe, és hozzáfér a legtitkosabb információkhoz is. Saito visszautasíthatatlan és életveszélyes ajánlattal keresi fel. Egy gondolatot kell elültetnie a haldokló milliárdos, Maurice Fisher tudatalattijába úgy, hogy a célszemély halálos védelmi rendszerrel felvértezett elméje ne kaphassa el. Legjobb emberét, Arthurt bízza meg a csapat összeállításával.

A Wired.it című olasz szaklap már olyan kísérletről is beszámol, amely azt bizonyítja, hogy létre lehet hozni olyan mesterséges neuronhálózatot, amely képes megtanulni a nyelv általi kommunikációt anélkül, hogy bármilyen nyelvtudást előre beletápláltak volna. Ahogyan egy kisgyerek tanulja meg a beilleszkedést környezetébe. Francesco Lentini informatikus szerint nem az a fontos, hogy megalkossuk a lehető legemberibb számítógépet, hanem egy olyan mesterséges intelligenciára van szükség, amely "nem úgy gondolkodik, ahogyan mi, és olyan válaszokat ad, amelyekre mi nem lennénk képesek.”

Siri, a tudásnavigátor
A Siri intelligens személyi asszisztens és „tudásnavigátor”, ami az Apple iOS-nek egy alkalmazásaként fut. Az alkalmazás természetes nyelvű felhasználói felület (beszédfelismerés) segítségével válaszol meg kérdéseket, tesz javaslatokat és végez műveleteket különböző webszolgáltatásokon keresztül. A szoftver idővel alkalmazkodik a felhasználó egyéni igényeihez és testre szabja a válaszait, például a közeli éttermekkel vagy az útvonaltervekkel kapcsolatban.

Látványos képet készített a Juno űrszonda a Jupiter viharairól

Publikálás dátuma
2019.03.22 17:17
Illusztráció
Fotó: NASA/ JPL-CALTECH/SWRI/MSSS/KEVIN M. GIL
Látványos kép készült a Jupiter viharairól a NASA Juno nevű űrszondája által készített három felvételből, amelyet a gázóriás mellett elhaladva rögzített.
A szonda színes kamerával van felszerelve, a csillagászok pedig arra bátorították a laikus kutatókat, hogy az adatok használatával készítsék el saját képeiket a Jupiterről. Az egyik legjobban sikerült képest Kevin M Gill készítette - írja a BBC.com. 
A NASA a Jupiter Marble (Jupiter-márvány) nevet adta a képnek, utalva a Földről korábban készített, Blue Marble (Kék márvány) címet kapó felvételekre. A kép a Jupiterről készített felvételekből mozaikszerűen áll össze, a felvételek 26 900-95 400 kilométeres távolságból készültek. Remek rálátást nyújtanak a déli félgömb viharaira és a híres Nagy Vörös Foltra. 
Ez a látványos anticiklon, amelynek már évszázadok óta ismert a létezése, lassan felfedi titkait a Juno-misszió előtt. Az űrszonda segítségével már megfigyelték, hogy központja 350 kilométeren nyúlik le a légkörbe. A kutatók remélik, hogy kutatásaikkal felfedhetik az anticiklont mozgató és feloszlását megakadályozó kulcsmechanizmusokat. A Juno misszió nyers felvételeket készít, amelyek feldolgozásában egy erre létrehozott honlapon amatőr kutatók is részt vehetnek.
Szerző
Frissítve: 2019.03.22 17:17

Megfejtették, hogyan keletkezhetett a hóember alakú kisbolygó

Publikálás dátuma
2019.03.22 10:10

Fotó: AFP/ MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA
Összeütköző apróbb sziklákból jöhetett létre a különleges alakú Ultima Thule kisbolygó. Új elemzések szerint az égitest rotáló mozgást végző apró kőzetfelhők összeolvadásának eredményeként formálódó két objektum összeütközésekor alakult ki.
A két objektum a Naprendszer korai időszakában lassan olvadt eggyé, így alakult ki a tudósok által korábban hóemberhez, majd inkább mézeskalács-figurához hasonlított égitest. Az új ismereteket a NASA kutatói a héten mutatták be a texasi Woodlandsben tartott 50. űrkutatási konferencián.
A Kuiper-övben található jeges bolygókezdemény 6,5 milliárd kilométerre van a Földtől, ez a Naprendszer eddig vizsgált legtávolabbi égitestje. A kisbolygóövben mintegy 800 ismert objektum van, amelyek kulcsként szolgálhatnak ahhoz, miként jöttek létre az égitestek mintegy 4,6 milliárd évvel ezelőtt. 
A NASA New Horizons nevű űrszondája január elsején repült el a hivatalosan az MU69 nevet viselő égitest mellett. Az első felvételek alapján úgy becsülték a kutatók, hogy két egymáshoz kapcsolódó gömbszerű test alkotja, így formája hóemberhez hasonlít. A nagyobbik felét Ultimának, a kisebbet Thulénak keresztelték a kutatók. A későbbi képek szerint azonban a két alkotórész inkább 
"lapos palacsintákhoz, vagy hamburgerekhez" hasonlít
- olvasható a ScienceNews tudományos portálon.
Az űrszikla geológiájáról készített első térkép magyarázatot adhat a laposságára. A térképen látható a két fő alkotórészen egy-egy dombszerű kiemelkedés - mondta Jeff Moore kutató. A kutatók szerint ezek a kiemelkedések kis vagy közepes méretű különálló testeket jelenthetnek, melyek forgó lemezekké rendeződtek, mielőtt egymással ütköztek. Ez a forgómozgás oszlathatta szét az anyagot ilyen képződménnyé, és laposíthatta el a testet. 
William McKinnon, a St. Louis-i Washingtoni Egyetem munkatársa bemutatta az Ultima és a Thule összeütközéséről készített számítógépes szimulációt: a két test valószínűleg 2 méter per másodperces sebességgel mozgott, amikor összeütközött. 
Az Ultima Thulét 2014-ben a Hubble teleszkóp fedezte fel, a NASA 2015-ben döntött úgy, hogy a New Horizons misszióját kiterjesztik a kisbolygó vizsgálatára. Az űrszondát 2006. január 19-én indították útnak, elsődleges feladata a Pluto kutatása volt, 2015. július 14-én haladt el a törpebolygó mellett, minden eddiginél közelebb jutva hozzá. A New Horizons a következő hónapokban további felvételeket küld haza - az összes adat visszaküldése két évbe is telhet -, és az Ultima Thule kisbolygót elhagyva holdak után kutat tovább a Kuiper-övben, a Naprendszer legtávolabbi zugában.
Szerző
Frissítve: 2019.03.22 10:10