A diakónusi szolgálat az egyházi rend első fokozata, melyre az egyházi előírások alapján nőtlen vagy nős férfiakat lehet felszentelni. A diakonátusnak két formája van: vannak, akiket a diakónusi idejük után pappá szentelnek, de vannak állandó diakónusok is, akiket később sem szentelnek pappá.
A II. vatikáni zsinat szerint a diakónus megszabott feladata a keresztség, az oltáriszentség kiszolgáltatása (áldoztatás), közreműködés házasságkötésben, temetés, zsolozsma kötelezettségének teljesítése, igeliturgiák vezetése. A diakonátus még nem jelent pappá szentelést, de a bizottság létrehozása akár az efelé tett első nagyon aprócska lépésnek tekinthető.
Ferenc pápa már korábban kifejtette, hogy a nőket jobban be kell vonni az egyház életébe. Idén májusban, a női szerzetesrendek elöljáróit tömörítő szervezet tagjaival folytatott tanácskozásán úgy foglalt állást: az egyháznak be kell vonnia a nőket az egyházi ügyeket érintő konzultációban való részvételbe, de a döntéshozatalba is, mivel szüksége van a nők szemléletére.
A nőknek az egyházban való növekvő szerepe „nem feminizmus: az egyház iránti felelősség megosztása a keresztségben részesült minden személynek joga, férfiaknak és nőknek egyaránt” – közölte. Mint mondta, valóban tisztázni kell a nőknek az egyházban betöltött szerepét. Ezt a kijelentését némelyek úgy értelmezték, hogy Ferenc pápa a nők pappá szentelésének lehetőségeit vizsgálja.
II. János Pál pápa 1994-es apostoli levelében szögezte le, hogy az egyháznak nincs felhatalmazása nők pappá szentelésére, amit azzal magyaráznak, hogy Jézus valamennyi apostola férfi volt. Az újonnan felállított bizottság feladata annak pontos meghatározása lesz, hogy feltárják a diakonisszáknak az ősegyházban betöltött szerepét.
Ferenc pápa Buenos Aires érsekeként is szót ejtett a nők szerepéről. Mint akkor fogalmazott, alapvető fontosságú egyházi szerepvállalásuk a hit terjesztésében. Akkor azt is mondta, hogy nélkülük az egyházban nem lenne „anyaság, gyengédség”.
