Új Színház;Dörner György;

2016-09-09 08:07:00

A botrány elmaradt

Több mint egy hét eltelt azóta, hogy tudjuk, a szélsőséges nézeteiről elhíresült Dörner György újrázhat az Új Színház élén, még öt évig vezetheti a teátrumot. Amikor először kinevezték, volt égszakadás-földindulás, hazai és külföldi tiltakozás, tüntetés, meglehetősen sokan nem rejtették véka alá a véleményüket, hogy mennyire föl vannak háborodva. Vártam, hogy most is átszakad a gát. Jönnek csőstül a tiltakozók, hogy na, ezt aztán már nem lehet! Dörnerrel együtt ráadásul volt tizenkét pályázó, tán soha ennyi, köztük igazán jeles színházi emberek, és akkor mégis őt hozzák ki győztesként.

Ezt gondolhatnánk nonszensznek, skandalumnak, ha nem itt élnénk. Ha nem találkoztunk volna már túl gyakran előírás alapján, erősen részlehajló módon összeállított szakmai bizottsággal, és nem szakmai szempontok szerint döntő képviselőkkel; olyan erős politikai hátszéllel, amivel csak nyerni lehet. És ami másokat - bármilyen jelentős érdemeik is vannak -, teljesen a háttérbe fúj.

Az egyik pályázó, a komoly nemzetközi sikereket is elérő Bodó Viktor már nyilatkozta is, hogy társaival együtt, becsületből adta be dolgozatát, nem gondolta, hogy nyerhet. De miért nem nyerhet nálunk Bodó, és még jó néhányan, akik igencsak bizonyítottak, vagy akár már hosszú ideig elismerten színházat vezettek, és szintén szerepeltek különböző pályázatokban? Vagy miért nem juthat színházhoz ugyancsak érdemdús szakember, tehetséges fiatalok élén? Ezt valahogy most alig-alig firtatják.

Nincs botrány, még csekélyke nyilvános felháborodás is alig. Csend van, sumákolás, kussolás, a szakmai szervezetek sem nyilvánultak meg, ami legalább tőlük igencsak elvárható lett volna. Lapítanak a nagy öregek, és a máskor még vezérszónokok is. Tán a félelem uralkodik, hogy nem jön majd támogatás oda, ahonnan szót emelnek; elfogynak a szerepei annak, aki túlzottan hallatja a hangját. Tán az apátia uralkodott el, hogy ilyen esetben úgysincs mit tenni, jobb már mindenkinek túlélésre játszani, ne szólj szám, nem fáj fejem alapon.

Vészterhes csend van. Pedig üvöltve kellene tiltakozni, segélykiáltásokat hallatni!