Donald Trump Twitter-forradalma

Publikálás dátuma
2016.11.22. 06:32
Sokan vitatják Zuckerberg kijelentését, mely szerint a Facebookon szereplő hírek 99 százaléka autentikus FOTÓ: EUROPRESS/GETTY I
Tovább folyik a vita arról, Donald Trump elnökké választásában milyen szerepet játszott a közösségi média. Barack Obama több interjújában is elmondta, legutóbb Berlinben Angela Merkellel is szót váltott róla, mennyire aggasztja, hogy az interneten elterjedt hamis hírek jelentősen befolyásolták az amerikai elnökválasztás kimenetelét. A 44. elnök maga is használta kampányaiban a közösségi médiát, de korántsem olyan agresszíven, mint az éjszakai Twitter-üzeneteiről elhíresült Trump. A Facebook, a Google, a Twitter a voksolás után válságtanácskozáson vizsgálta meg, mit tehet a közösségi média a hamis hírek kiszűréséért.

Donald Trump a CBS televízió „60 perc” című műsorának adott interjúban maga is úgy vélte, a közösségi médiának nagyobb befolyása volt a választási kampányban, mint a hagyományos kampányeszközöknek. Hiába költött Hillary Clinton súlyos milliókat tévéhirdetésekre egy-egy államban, Trump harcias Twitter-üzeneteivel – ingyen – jóval több embert ért el és nagyobb figyelmet tudott kelteni. Becslések szerint a milliárdos – jórészt sokkoló kijelentései révén - legalább 2 milliárd dollár értékű ingyen médiafigyelmet kapott, de jelentős összegeket költött digitális hirdetésekre is. Trump üzeneteire azért is figyeltek, mert tudnivaló volt, hogy nem egy stáb, hanem az elnökjelölt maga írja őket – sajátos stílusában.

A Clinton-kampány is használta az internetet, Clintonnak van Facebook-oldala, Twitter-fiókja, hírek szerint kedveli a Snapchatet, az Instagramot, de korántsem volt jelen olyan aktívan, mint republikánus vetélytársa. Már nyáron azt írta a USA Today című lap, hogy Trump vezet a közösségi médiában: 22,7 millió követője van a közösségi oldalakon, Clintonnak viszont „csak” 15 millió. A Clintont népszerűsítő kampányvideók ugyanakkor nézettebbek voltak a YouTube-on, 16,4 millióan tekintették meg azokat, míg Trump videóit 8,1 millióan. Hillary Clinton és a Demokrata Nemzeti Bizottság is Obama 2008-as, 2012-es bevált módszerét követte, a demokrata párthívektől e-mail-üzenetben kértek akár csak néhány dolláros kampányadományt.

A Pew Research Center felmérése szerint az elmúlt évtizedben drámaian átalakult a „hírfogyasztás”, míg 2005-ben az amerikaiak alig 7 százaléka használta a közösségi médiát, jelenleg 65 százaléka. Ma már az emberek többsége nem a print médiából, nem is a tévéből tájékozódik alapvetően, a hírek 62 százalékáról a közösségi média portáljain értesül. A súlyos gond az: rendkívül nehéz az információk megszűrése, az emberek nehezen tudnak különbséget tenni a valódi és az álhírek között, s nem is igazán súlyoznak a megbízható, több forrásból ellenőrzött híreket közlő mainstream médiában, illetve a provokatív honlapokon, kattintásgyűjtő site-okon megjelenő, gyakorta szándékosan hamis információk között.

A New York Times épp tegnapi számában tárta fel egy hamis hír utóéletét: a választás másnapján egy bizonyos Eric Tucker egy fotót posztolt a Twitteren, azt állítva, hogy Houstonba busszal szállították a Trump-ellenes tüntetőket. Valójában egy konferencia zajlott a városban, annak a szervezői bérelték a fotón szereplő buszokat. A hírt több konzervatív honlap felkapta, másnapra már 300 ezren osztották meg Facebookon, s meg is toldották azzal, hogy bizonyára Soros György pénzeli a tüntetők buszoztatását. A konferencia szervezőinek cáfolata azonban nem járta be ilyen gyorsan az internetet, alig 29-en osztották meg, s arra sem figyelt senki, hogy maga Tucker „Hamis” felirattal látta el a buszos fotót.

Nagy feltűnést keltett a BuzzFeed portál elemzése, megvizsgálták, hogy az elnökválasztási kampány idején a tekintélyes amerikai lapok, portálok oldalain megjelent 20 legolvasottabb hír, illetve ugyanabban az időszakban az álhíreket generáló portálok 20 legolvasottabb sztorija milyen forgalmat generált a közösségi médiában. Eléggé kiábrándító eredményre jutottak. A hamis híreket 8,7 millióan osztották meg, kommentálták Facebookon, a megbízható híreket ugyanakkor majd másfél millióval kevesebben, 7,3 millióan.

A leggyakrabban megosztott húsz hamis hír három kivételével Donald Trumpnak kedvező, Hillary Clintont bíráló volt. Köztük egészen megdöbbentőek: 960 ezren osztották meg, hogy Ferenc pápa Trump elnökségét támogatja, 780 ezren, hogy a Wikileaks „megerősítette”, Clinton fegyvert adott el az Iszlám Államnak. Több mint 750 ezren hitték el, de legalábbis továbbították, hogy Clinton e-mailjei „minden elképzelést felülmúlóan szörnyű dolgokat tartalmaznak”, 700 ezren, hogy a választásnak vége, Clintont „diszkvalifikálták”.

Ugyancsak a BuzzFeed leplezte le, hogy több mint 100 hamis híreket továbbító amerikai politikai site-ot Macedóniából a hirdetések révén könnyű bevételre vágyó tizenévesek üzemeltetnek. Onnan tettek fel több, futótűzként terjedő álhírt, köztük azt, hogy Hillary ellen már vádat is emeltek. De az elnökválasztás után is rengeteg álhír terjengett, ha például a választás másnapján valaki rákeresett arra, melyik jelölt kapott több szavazatot, Trump neve jött ki, noha Clintonra adta több választó a voksát.

A Pew kutatóintézet megpróbálta felmérni, hogy a választókat mennyire befolyásolták a közösségi médián olvasottak. A megkérdezettek 20 százaléka nyilatkozott úgy, hogy valamilyen politikai kérdésben megváltoztatta az álláspontját a közösségi média hatására, s 17 százalék véleménye változott valamely jelölttel (nem feltétlenül az elnökjelölttel) kapcsolatosan.

Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója az elnökválasztást előtti napokban igyekezett visszaverni az állításokat, mondván, a hálózaton megosztott hírek 99 százaléka autentikus, s csak minimális arányban jelennek meg hamis információk. Sheryl Sandberg, a Facebook ügyvezető igazgatója is védelmébe vette a közösségi szolgáltatást, mondván, a Facebook segítségével több mint 2 millió amerikai regisztrálta magát a választásra. Az NPR amerikai közszolgálati rádiónak nyilatkozva a Twitter egyik vezetője is az előnyöket emelte ki, hangsúlyozva, hogy a 140 karakteres mikroüzenetek révén mindenki hallathatja a hangját, s ez jó dolog, demokratizálta a politikai közbeszédet. A Twittert tartják a voksolás egyik legnagyobb győztesének. Míg 2012-ben az elnökválasztás napján 31 millió, idén hajnali háromig, amikor Trump bejelentette győzelmét, 75 millió választással kapcsolatos Twitter-üzenetet küldtek el a felhasználók.

A későbbiekben azonban a nagy közösségi portálok elismerték, maguk is foglalkoznak az aggasztó jelenséggel, s próbálnak megoldást keresni arra, hogyan lehet kiszűrni az álhíreket. Zuckerberg hétvégén beszédet mondott a limai APEC-csúcs egyik rendezvényén, de még előtte hosszú posztban szögezte le: „nagyon komolyan veszik” a hamis hírek problémáját, s igyekeznek javítani képességüket a félrevezető információk felismerésére és kiszűrésére. Az egyik ilyen próbálkozás: a Facebook és a Google is közzétette, megnehezítik, hogy a hirdetések révén a csupán kattintások gyűjtésére alakult álportálok a hamis hírekből profithoz juthassanak.

A megválasztott elnök ugyancsak a CBS-interjúban azt ígérte, hogy a jövőben, ha használja is a közösségi médiát, az eddigieknél sokkal visszafogottabb lesz. A voksolás előtti egy két napban ugyan tartózkodott az üzengetéstől, de azóta újra lelkesen twitterezik, s nem is annyira visszafogottan. A médiát vádolta meg a voksolás utáni tüntetések szervezésével, s külön is kipécézte a The New York Timest. De a közösségi médiában követhető nyomon a kormányalakítás is, Trump sajtóértekezletet még nem tartott, a potenciális kormánytagokkal folytatott megbeszéléseit pár szavas üzenetekkel kommunikálja.

Digitális átmenet
A Fehér Ház közzétett egy összefoglalót, amely rámutat: Obama az első elnök, aki aktívan használta a közösségi médiát. Először nyitottak Twitter-fiókot @POTUS címmel, a 44. elnök többször élőben jelentkezett Facebookon az Ovális Irodából, élőben válaszolt kérdésekre a YouTube-on.
Hivatalba lépésük után modernizálták a WhiteHouse.gov honlapot, 2013-ban Michelle Obama fotót tett közzé az Instagramon. Obama 2015-ben küldte első tweetjét, s azóta több mint 30 ezer elnöki Twitter-üzenetet posztolt. Az Obama-elnökség teljes internetes működését megőrzi a NARA (National Archives and Records Administration).
2017. január 20-tól a @POTUS címen már Donald Trump küldhet üzeneteket, Obama elnöki Twitter-üzenetei a @POTUS44 címen lesznek elérhetők.

Szerző

Szertefoszló forradalmi álmok Kijevben

Publikálás dátuma
2016.11.22. 06:31
Kijevben tegnap a forradalom áldozataira emlékeztek FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN GALLUP
Három éve kezdődtek a tüntetések a kijevi Függetlenség téren, a Majdanon. Az európai integrációért síkraszálló ukránok azonban a remélt jobb élet helyett rendszerváltás utáni történelmük legnehezebb időszakát élik. A lakosság joggal csalódott mind vezetőiben, mind az Európai Unióban és a rendezésbe vetett hit kapcsán megmutatkozó pesszimizmusa sem alaptalan. Nem könnyű ma ukránnak lenni, de egyre rosszabb kisebbségnek is lenni Ukrajnában.

A független Ukrajna történetében nem sikerfejezet egyik színes forradalom sem. A 2013 november 21-én kezdődött, majd 2014 februárjában rezsimváltásba torkolló Majdan sem hozott mást, mint a 2004-es narancsos forradalom – totális gazdasági, politikai és bizalmi válságot. Csakhogy ez esetben mindezt még egy fegyveres konfliktus is súlyosbítja, s az ország területi integritása is csorbát szenvedett a Krím-félsziget elcsatolásával.

Az ország gazdasága romokban, akárcsak a demokratikus intézményrendszerbe és a politikai osztályba vetett bizalom is. Kelet-Ukrajnában ugyan tűzszünet van, de a rendezés lehetősége igencsak távolinak tűnik. Donald Trump amerikai elnökké választása sem ígér sok jót Ukrajnának, esetében egyelőre az sem zárható ki, hogy a Krím-félszigetet elismeri Oroszország részének és a Moszkva elleni szankciók felfüggesztését fogja szorgalmazni. (Bár eddigi megnyilvánulásai azt jelzik, mégsem eszik annyira forrón a kását, mint kampányban, hogy az elnökjelölt Trump és az elnök Trump között sok különbség lesz, a januártól felálló washingtoni adminisztráció Oroszország-politikája egyelőre kiszámíthatatlan. És nyilván, ennek függvénye lesz Washington Ukrajna-politikája.)

A lakosság nemcsak saját vezetőiben, az Európai Unióban is csalódott a vízummentesség halogatása miatt. A társulási és szabadkereskedelmi egyezmény, amely előkészületeinek felfüggesztése miatt indult három éve a Majdan-mozgalom, ugyan nem jelenti az ország uniós csatlakozását, de polgárainak vízummentességét jelenthetné. Ám ez mindmáig késik, a lakosság pedig becsapottnak érzi magát annak ellenére, hogy a többség soha nem tudna élni a lehetőséggel. Múlt héten a kijevi parlament határozatban szólította fel az EU-t, hogy lépjen a kérdésben, hiszen Ukrajna a vízummentesség minden feltételét tejesíti. Válaszként másnap a COREPER, a döntéshozó Európai Tanács munkáját segítő és előkészítő Állandó Képviselők Bizottságának elvi jóváhagyása megszületett, így a 24-i EU-Ukrajna csúcson akár be is jelenthetik a vízummentességet, a Tanács pedig jóváhagyhatja azt a december 15-16-i ülésen. De vérmes reményeket talán még Kijevben sem fűznek már ehhez.

Ukrajna ugyan teljesíti a technikai feltételeket, a gazdasági-társadalmi reformok terén is történt előrelépés, ám a jogállamiság igencsak recseg-ropog az országban, amit Brüsszelben már egyre kevesebben írnak csak az orosz agresszió és a háború számlájára. A nemzetközi jogvédő szervezetek többször figyelmeztették az országot a kelet-ukrajnai fronton történt jogsértésekre, háborús bűncselekményekre, nemrég az ENSZ is aggodalmát fejezte ki a szélsőjobboldali fegyveres szervezetek térnyerése miatt és követelte Kijevtől a Majdanon főszerepet játszó, és a kelet-ukrajnai harcokban saját alakulattal belépő Pravij (Jobb) Szektor azonnali törvényen kívül helyezését.

De a kijevi kormányzás nem tud hatékonyan fellépni a kelet-ukrajnai harcokban részt vevő önkéntes alakulatok ellen, sokukat nem tudta sem lefegyverezni, sem integrálni a hadseregbe. Az országban egyre több a fegyver és a fegyveres rablás, fegyverrel elkövetett más bűncselekmény, ezen túlmenően a radikális fegyveres csoportok a regnáló hatalom számára is veszélyesek, magukban hordozzák a potenciális puccs lehetőségét. Ezek a tényezők nagymértékben csökkentik a vízummentesség esélyeit.

Ugyanakkor elszaporodtak a kisebbségellenes intézkedések is az általános oroszellenes hangulat következtében. A Volodimir Hrojszman ukrán és Orbán Viktor magyar miniszterelnök e hét végén, november 26-án tartandó budapesti találkozója kapcsán a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ), közös közleményben üdvözölte az eseményt és foglalta össze a nemzeti kisebbségek sérelmeit. Az MTI-hez is eljuttatott dokumentumban a két magyar szervezet jelzi, fontosnak tartják, hogy a gazdasági, infrastrukturális fejlesztési kérdések mellett a két miniszterelnök vitassa meg a kárpátaljai magyarokat érintő problémák is, mert mint állítják, „aggodalomra ad okot, hogy 2016 őszén Ukrajnában olyan törvényalkotási intézkedések sora vette kezdetét, amelyek a nemzetiségek jogainak jelentős mértékű szűkítését eredményezhetik".

Az EU még mindig vonzó
Bár Ukrajna-szerte megingott a gyors EU-integráció kezdeti illúziója, a lakosság többsége még mindig nem adta fel a nagy álmot. A Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet által 2016 szeptemberében a Krímen és Kelet-Ukrajnán kívüli megyékben végzett, november közepén ismertetett felmérése szerint az ukránok 46 százaléka be szeretne lépni az EU-ba.
Elég magas viszont, 30 százalék, azoknak a száma is, akik ellenzik az EU-integrációt és az Oroszország által 2015 januárjától életre hívott Eurázsiai Vámunióhoz való csatlakozást is. (Putyin vámuniójához a posztszovjet térség egyes országai, Oroszország, Belarusz, Kazahsztán, Kirgízia és Örményország csatlakoztak.) Míg az EU-tagságot 46, az Eurázsiai Vámuniós tagságot csupán 13 százalék tartja Ukrajna által követendő külpolitikai irányvonalnak. A semlegesek magas aránya azt is jelzi, hogy a lakosság nem kis hányada mindkét oldalban csalódott.
Regionális bontásban vizsgálva az opciókat, nincs különösebb elmozdulás a korábbi helyzethez képest. Az EU-integrációt a nyugati megyékben 72, a központiakban 46 százalék, míg a déliekben 28, a keletiekben pedig 23 százalék támogatja.
Kelet felé távolodva látványosan növekszik a semleges álláspontot képviselők tábora. A központi régió lakosságának 29 százaléka támogatná Ukrajna semleges külpolitikáját, a déli megyékben már 40, a keleti (de nem a szakadár területek) lakosságának viszont 43 százaléka választaná ezt az opciót. Keleten a lakosság 28, délen pedig 22 százaléka támogatná az Eurázsiai Vámszövetséghez való közeledést.

A kedvezőtlen fejlemények között elsőként említik, hogy nemrég alkotmánybírósági eljárás indult az érvényben lévő nyelvtörvény hatályosságának felülvizsgálatára. (A Majdan győzelme után felálló új kormány is egyik első intézkedésként ezt a nyelvtörvényt törülte volna el, de a nagy nemzetközi felháborodás következtében visszalépett.) De kifogásolják az új ukrán oktatási törvény tervezetében előirányzott módosításokat is, amelyek jelentős visszalépést jelentenének a nemzeti kisebbségek jogérvényesítése terén, súlyosan megsértve az anyanyelven történő oktatáshoz való alkotmányos alapjogot. „Sajnálatosnak” tartják, hogy nem történtek előrelépések a hatóságok részéről a szélsőséges ukrán nacionalista csoportosulások által szervezett 2016. március 13-i, ungvári magyarellenes felvonulás ügyében, „amely a félelemkeltést, a nemzetiségek közötti béke megbontását célozta, s mint ilyen, sértette Ukrajna törvényeit, nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit, és ellentétes az ország alaptörvényével is".

A mindenkit, etnikai, politikai hovatartozás nélkül érintő gazdasági helyzet az, amely a legnagyobb kiábrándulást és elégedetlenséget szüli az országban.

A nemzetközi hitelek nélkül összeomlana az ország gazdasága, a hitelek azonban feltételekhez kötöttek, amelyek, akárcsak Görögországban, komoly megszorításokat jelentenek, a lakosság életszínvonalának csökkenéséhez vezettek. November 15-e óta rezsitüntetéseknek is nevezhető demonstrációk vannak az országban, ugyanis a lakossági terhek elviselhetetlen szintre emelkedtek a Nemzetközi Valutaalap által sürgetett gázár liberalizáció, az általános gázár szubvenció megszüntetése folytán. Most viszont csak azok kapnak szubvenciót, akik bizonyítani tudják, hogy a rezsidíjak meghaladják a családi büdzsé ötödét. Az idei támogatás átlagos összege 770 hrivnya - téli hónapokban több, nyáron jóval kevesebb -, tavaly még 1200 hrivnya volt. Eközben drasztikusan nőtt a gáz és az áram ára, az infláció folyamatos, a megélhetési díjak emelkedése megállíthatatlannak tűnik.

Pesszimista lakosság
A Majdan győzelme utáni történések alapján nem az a kérdés, hogy a lakosság elégedett-e, inkább csak az, hogy mennyire elégedetlen. Egy nyáron végzett és szeptember elején közreadott felmérés szerint az ukránok elsöprő többsége úgy véli, hogy a Majdan és a Méltóság forradalma nem érte le céljait.
A megkérdezettek 68 százaléka válaszolta azt, hogy nem, 24 százalék szerint valamilyen szinten igen, valamilyen szinten nem, és mindössze 5 százalék állította, hogy a Majdan elérte célját.
A felmérést a Research&Branding Group végezte, nem terjedt ki a Krímre és a szeparatisták által uralt kelet-ukrajnai területekre sem. A Kijev által kontrollált területek lakóinak több mint fele, 56 százaléka úgy véli, hogy lehetséges egy harmadik Majdan kitörése, 29 százalék szerint nem lesz újabb forradalom, 15 százalék pedig nem tudott választ adni a kérdésre.
Egyre többen kételkednek a vízummentességben is. A felmérés szerint 57 százalék úgy gondolja, hogy 2016-ban Ukrajna nem kapja meg a vízummentességet, 30 százaléka viszont hiszi, hogy még az idén bevezetik azt. A kérdés a többség számára szimbolikus, de fontos, a megkérdezettek 45 százaléka nem, 42 százalék pedig élne a lehetősséggel.

A másik általános gond a korrupció burjánzása, holott a Majdan egyik nagy ígérete volt ennek felszámolása. Megalakult ugyan a korrupcióellenes hatóság, de Ukrajna változatlanul maradt Európa legkorruptabb országa, legalábbis a lakossági percepció szerint, hiszen ezt mutatta a Transparency International múlt héten ismertetett korrupciós érzékelési indexe. A nemrég zárult politikusi vagyonbevallások pedig egyenesen sokkolták a lakosságot.

A bizalomhiány általános, nemcsak a politikai osztályt, hanem a teljes demokratikus intézményrendszert érinti, ami egyre nehezebbé teszi a problémák kezelését is.

A háborúba is belefáradt a lakosság, felmérések szerint a terrorellenes hadműveletnek nevezett kelet-ukrajnai fegyveres fellépést is már csak a lakosság 33 százaléka támogatja, 53 százalék viszont ellenzi azt.

Egy esetleges előrehozott választás megjósolhatatlan eredményt hozna, csak annyi biztos, hogy a radikális pártok előretörésének kedvezne és a jelenlegi hatalom bukását eredményezné.

A méltóság és a szabadság napja
Petro Porosenko, 2014 májusában megválasztott ukrán államfő 2014. november 13-án rendelte el, hogy november 21-éről, a hatalomváltást előidéző Majdan tüntetések kezdetéről a méltóság és a szabadság napjaként emlékezzenek meg minden évben Ukrajnában.
Mikola Azarov volt miniszterelnök 2013 november 21-én jelentette be, hogy Viktor Janukovics államfő és a kormány leállítja Ukrajna és az EU közötti társulási és szabadkereskedelmi egyezmény előkészítési folyamatát, és kinyilvánította, hogy Ukrajnának továbbra is Oroszország marad az elsődleges politikai, gazdasági és kereskedelmi partnere. A társulási egyezményt a hónap végén Vilniusban kellett volna aláírni.
A bejelentés hírére még aznap este mintegy másfél ezren, többségükben diákok, vonultak ki tiltakozni a Függetlenség terére, a Majdanra. Az egyre duzzadó diáktüntetést szétverte a rohamrendőrség, aminek következtében december elejétől már több százezren tüntettek a Majdanon, megjelentek a sátrak, az emberek egy része nem adta fel a teret. Több alkalommal millióssá nőtt a demonstráció, amely már az európai integráció mellett a Janukovics rezsim menesztését is követelte.
Az első fegyveres összecsapások január közepén történtek, időközben a szélsőjobboldali Pravij Szektor emberei is megjelentek a tüntetők között.
A mészárlás február 18. és 20. között történt, a rohamrendőrök és mesterlövészek tüzet nyitottak a tüntetőkre. A halálos áldozatok száma 106 volt. Február 21-én a konfliktusban közvetíteni próbáló német, francia külügyminiszter segítségével megállapodás született a Janukovics-rendszer és a Vitalij Klicsko és Arszenyij Jacenyuk vezette Majdan delegáció között a békés átmenetről és előrehozott választásokról. Másnap viszont, február 22-én a parlament eltávolította posztjáról Viktor Janukovics elnököt, felrúgva a megállapodást. A bukott rezsim emberei és Oroszország ezt értelmezi puccsként.

Szerző

Szertefoszló forradalmi álmok Kijevben

Publikálás dátuma
2016.11.22. 06:31
Kijevben tegnap a forradalom áldozataira emlékeztek FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN GALLUP
Három éve kezdődtek a tüntetések a kijevi Függetlenség téren, a Majdanon. Az európai integrációért síkraszálló ukránok azonban a remélt jobb élet helyett rendszerváltás utáni történelmük legnehezebb időszakát élik. A lakosság joggal csalódott mind vezetőiben, mind az Európai Unióban és a rendezésbe vetett hit kapcsán megmutatkozó pesszimizmusa sem alaptalan. Nem könnyű ma ukránnak lenni, de egyre rosszabb kisebbségnek is lenni Ukrajnában.

A független Ukrajna történetében nem sikerfejezet egyik színes forradalom sem. A 2013 november 21-én kezdődött, majd 2014 februárjában rezsimváltásba torkolló Majdan sem hozott mást, mint a 2004-es narancsos forradalom – totális gazdasági, politikai és bizalmi válságot. Csakhogy ez esetben mindezt még egy fegyveres konfliktus is súlyosbítja, s az ország területi integritása is csorbát szenvedett a Krím-félsziget elcsatolásával.

Az ország gazdasága romokban, akárcsak a demokratikus intézményrendszerbe és a politikai osztályba vetett bizalom is. Kelet-Ukrajnában ugyan tűzszünet van, de a rendezés lehetősége igencsak távolinak tűnik. Donald Trump amerikai elnökké választása sem ígér sok jót Ukrajnának, esetében egyelőre az sem zárható ki, hogy a Krím-félszigetet elismeri Oroszország részének és a Moszkva elleni szankciók felfüggesztését fogja szorgalmazni. (Bár eddigi megnyilvánulásai azt jelzik, mégsem eszik annyira forrón a kását, mint kampányban, hogy az elnökjelölt Trump és az elnök Trump között sok különbség lesz, a januártól felálló washingtoni adminisztráció Oroszország-politikája egyelőre kiszámíthatatlan. És nyilván, ennek függvénye lesz Washington Ukrajna-politikája.)

A lakosság nemcsak saját vezetőiben, az Európai Unióban is csalódott a vízummentesség halogatása miatt. A társulási és szabadkereskedelmi egyezmény, amely előkészületeinek felfüggesztése miatt indult három éve a Majdan-mozgalom, ugyan nem jelenti az ország uniós csatlakozását, de polgárainak vízummentességét jelenthetné. Ám ez mindmáig késik, a lakosság pedig becsapottnak érzi magát annak ellenére, hogy a többség soha nem tudna élni a lehetőséggel. Múlt héten a kijevi parlament határozatban szólította fel az EU-t, hogy lépjen a kérdésben, hiszen Ukrajna a vízummentesség minden feltételét tejesíti. Válaszként másnap a COREPER, a döntéshozó Európai Tanács munkáját segítő és előkészítő Állandó Képviselők Bizottságának elvi jóváhagyása megszületett, így a 24-i EU-Ukrajna csúcson akár be is jelenthetik a vízummentességet, a Tanács pedig jóváhagyhatja azt a december 15-16-i ülésen. De vérmes reményeket talán még Kijevben sem fűznek már ehhez.

Ukrajna ugyan teljesíti a technikai feltételeket, a gazdasági-társadalmi reformok terén is történt előrelépés, ám a jogállamiság igencsak recseg-ropog az országban, amit Brüsszelben már egyre kevesebben írnak csak az orosz agresszió és a háború számlájára. A nemzetközi jogvédő szervezetek többször figyelmeztették az országot a kelet-ukrajnai fronton történt jogsértésekre, háborús bűncselekményekre, nemrég az ENSZ is aggodalmát fejezte ki a szélsőjobboldali fegyveres szervezetek térnyerése miatt és követelte Kijevtől a Majdanon főszerepet játszó, és a kelet-ukrajnai harcokban saját alakulattal belépő Pravij (Jobb) Szektor azonnali törvényen kívül helyezését.

De a kijevi kormányzás nem tud hatékonyan fellépni a kelet-ukrajnai harcokban részt vevő önkéntes alakulatok ellen, sokukat nem tudta sem lefegyverezni, sem integrálni a hadseregbe. Az országban egyre több a fegyver és a fegyveres rablás, fegyverrel elkövetett más bűncselekmény, ezen túlmenően a radikális fegyveres csoportok a regnáló hatalom számára is veszélyesek, magukban hordozzák a potenciális puccs lehetőségét. Ezek a tényezők nagymértékben csökkentik a vízummentesség esélyeit.

Ugyanakkor elszaporodtak a kisebbségellenes intézkedések is az általános oroszellenes hangulat következtében. A Volodimir Hrojszman ukrán és Orbán Viktor magyar miniszterelnök e hét végén, november 26-án tartandó budapesti találkozója kapcsán a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ), közös közleményben üdvözölte az eseményt és foglalta össze a nemzeti kisebbségek sérelmeit. Az MTI-hez is eljuttatott dokumentumban a két magyar szervezet jelzi, fontosnak tartják, hogy a gazdasági, infrastrukturális fejlesztési kérdések mellett a két miniszterelnök vitassa meg a kárpátaljai magyarokat érintő problémák is, mert mint állítják, „aggodalomra ad okot, hogy 2016 őszén Ukrajnában olyan törvényalkotási intézkedések sora vette kezdetét, amelyek a nemzetiségek jogainak jelentős mértékű szűkítését eredményezhetik".

Az EU még mindig vonzó
Bár Ukrajna-szerte megingott a gyors EU-integráció kezdeti illúziója, a lakosság többsége még mindig nem adta fel a nagy álmot. A Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet által 2016 szeptemberében a Krímen és Kelet-Ukrajnán kívüli megyékben végzett, november közepén ismertetett felmérése szerint az ukránok 46 százaléka be szeretne lépni az EU-ba.
Elég magas viszont, 30 százalék, azoknak a száma is, akik ellenzik az EU-integrációt és az Oroszország által 2015 januárjától életre hívott Eurázsiai Vámunióhoz való csatlakozást is. (Putyin vámuniójához a posztszovjet térség egyes országai, Oroszország, Belarusz, Kazahsztán, Kirgízia és Örményország csatlakoztak.) Míg az EU-tagságot 46, az Eurázsiai Vámuniós tagságot csupán 13 százalék tartja Ukrajna által követendő külpolitikai irányvonalnak. A semlegesek magas aránya azt is jelzi, hogy a lakosság nem kis hányada mindkét oldalban csalódott.
Regionális bontásban vizsgálva az opciókat, nincs különösebb elmozdulás a korábbi helyzethez képest. Az EU-integrációt a nyugati megyékben 72, a központiakban 46 százalék, míg a déliekben 28, a keletiekben pedig 23 százalék támogatja.
Kelet felé távolodva látványosan növekszik a semleges álláspontot képviselők tábora. A központi régió lakosságának 29 százaléka támogatná Ukrajna semleges külpolitikáját, a déli megyékben már 40, a keleti (de nem a szakadár területek) lakosságának viszont 43 százaléka választaná ezt az opciót. Keleten a lakosság 28, délen pedig 22 százaléka támogatná az Eurázsiai Vámszövetséghez való közeledést.

A kedvezőtlen fejlemények között elsőként említik, hogy nemrég alkotmánybírósági eljárás indult az érvényben lévő nyelvtörvény hatályosságának felülvizsgálatára. (A Majdan győzelme után felálló új kormány is egyik első intézkedésként ezt a nyelvtörvényt törülte volna el, de a nagy nemzetközi felháborodás következtében visszalépett.) De kifogásolják az új ukrán oktatási törvény tervezetében előirányzott módosításokat is, amelyek jelentős visszalépést jelentenének a nemzeti kisebbségek jogérvényesítése terén, súlyosan megsértve az anyanyelven történő oktatáshoz való alkotmányos alapjogot. „Sajnálatosnak” tartják, hogy nem történtek előrelépések a hatóságok részéről a szélsőséges ukrán nacionalista csoportosulások által szervezett 2016. március 13-i, ungvári magyarellenes felvonulás ügyében, „amely a félelemkeltést, a nemzetiségek közötti béke megbontását célozta, s mint ilyen, sértette Ukrajna törvényeit, nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit, és ellentétes az ország alaptörvényével is".

A mindenkit, etnikai, politikai hovatartozás nélkül érintő gazdasági helyzet az, amely a legnagyobb kiábrándulást és elégedetlenséget szüli az országban.

A nemzetközi hitelek nélkül összeomlana az ország gazdasága, a hitelek azonban feltételekhez kötöttek, amelyek, akárcsak Görögországban, komoly megszorításokat jelentenek, a lakosság életszínvonalának csökkenéséhez vezettek. November 15-e óta rezsitüntetéseknek is nevezhető demonstrációk vannak az országban, ugyanis a lakossági terhek elviselhetetlen szintre emelkedtek a Nemzetközi Valutaalap által sürgetett gázár liberalizáció, az általános gázár szubvenció megszüntetése folytán. Most viszont csak azok kapnak szubvenciót, akik bizonyítani tudják, hogy a rezsidíjak meghaladják a családi büdzsé ötödét. Az idei támogatás átlagos összege 770 hrivnya - téli hónapokban több, nyáron jóval kevesebb -, tavaly még 1200 hrivnya volt. Eközben drasztikusan nőtt a gáz és az áram ára, az infláció folyamatos, a megélhetési díjak emelkedése megállíthatatlannak tűnik.

Pesszimista lakosság
A Majdan győzelme utáni történések alapján nem az a kérdés, hogy a lakosság elégedett-e, inkább csak az, hogy mennyire elégedetlen. Egy nyáron végzett és szeptember elején közreadott felmérés szerint az ukránok elsöprő többsége úgy véli, hogy a Majdan és a Méltóság forradalma nem érte le céljait.
A megkérdezettek 68 százaléka válaszolta azt, hogy nem, 24 százalék szerint valamilyen szinten igen, valamilyen szinten nem, és mindössze 5 százalék állította, hogy a Majdan elérte célját.
A felmérést a Research&Branding Group végezte, nem terjedt ki a Krímre és a szeparatisták által uralt kelet-ukrajnai területekre sem. A Kijev által kontrollált területek lakóinak több mint fele, 56 százaléka úgy véli, hogy lehetséges egy harmadik Majdan kitörése, 29 százalék szerint nem lesz újabb forradalom, 15 százalék pedig nem tudott választ adni a kérdésre.
Egyre többen kételkednek a vízummentességben is. A felmérés szerint 57 százalék úgy gondolja, hogy 2016-ban Ukrajna nem kapja meg a vízummentességet, 30 százaléka viszont hiszi, hogy még az idén bevezetik azt. A kérdés a többség számára szimbolikus, de fontos, a megkérdezettek 45 százaléka nem, 42 százalék pedig élne a lehetősséggel.

A másik általános gond a korrupció burjánzása, holott a Majdan egyik nagy ígérete volt ennek felszámolása. Megalakult ugyan a korrupcióellenes hatóság, de Ukrajna változatlanul maradt Európa legkorruptabb országa, legalábbis a lakossági percepció szerint, hiszen ezt mutatta a Transparency International múlt héten ismertetett korrupciós érzékelési indexe. A nemrég zárult politikusi vagyonbevallások pedig egyenesen sokkolták a lakosságot.

A bizalomhiány általános, nemcsak a politikai osztályt, hanem a teljes demokratikus intézményrendszert érinti, ami egyre nehezebbé teszi a problémák kezelését is.

A háborúba is belefáradt a lakosság, felmérések szerint a terrorellenes hadműveletnek nevezett kelet-ukrajnai fegyveres fellépést is már csak a lakosság 33 százaléka támogatja, 53 százalék viszont ellenzi azt.

Egy esetleges előrehozott választás megjósolhatatlan eredményt hozna, csak annyi biztos, hogy a radikális pártok előretörésének kedvezne és a jelenlegi hatalom bukását eredményezné.

A méltóság és a szabadság napja
Petro Porosenko, 2014 májusában megválasztott ukrán államfő 2014. november 13-án rendelte el, hogy november 21-éről, a hatalomváltást előidéző Majdan tüntetések kezdetéről a méltóság és a szabadság napjaként emlékezzenek meg minden évben Ukrajnában.
Mikola Azarov volt miniszterelnök 2013 november 21-én jelentette be, hogy Viktor Janukovics államfő és a kormány leállítja Ukrajna és az EU közötti társulási és szabadkereskedelmi egyezmény előkészítési folyamatát, és kinyilvánította, hogy Ukrajnának továbbra is Oroszország marad az elsődleges politikai, gazdasági és kereskedelmi partnere. A társulási egyezményt a hónap végén Vilniusban kellett volna aláírni.
A bejelentés hírére még aznap este mintegy másfél ezren, többségükben diákok, vonultak ki tiltakozni a Függetlenség terére, a Majdanra. Az egyre duzzadó diáktüntetést szétverte a rohamrendőrség, aminek következtében december elejétől már több százezren tüntettek a Majdanon, megjelentek a sátrak, az emberek egy része nem adta fel a teret. Több alkalommal millióssá nőtt a demonstráció, amely már az európai integráció mellett a Janukovics rezsim menesztését is követelte.
Az első fegyveres összecsapások január közepén történtek, időközben a szélsőjobboldali Pravij Szektor emberei is megjelentek a tüntetők között.
A mészárlás február 18. és 20. között történt, a rohamrendőrök és mesterlövészek tüzet nyitottak a tüntetőkre. A halálos áldozatok száma 106 volt. Február 21-én a konfliktusban közvetíteni próbáló német, francia külügyminiszter segítségével megállapodás született a Janukovics-rendszer és a Vitalij Klicsko és Arszenyij Jacenyuk vezette Majdan delegáció között a békés átmenetről és előrehozott választásokról. Másnap viszont, február 22-én a parlament eltávolította posztjáról Viktor Janukovics elnököt, felrúgva a megállapodást. A bukott rezsim emberei és Oroszország ezt értelmezi puccsként.

Szerző