A „Nation" című előkelő londoni hetilap szóvá teszi Trepovnak azt az állítását, hogy az antant-hatalmak szerződésben elismerték és biztosították Oroszországnak Konstantinápolyra való igényét és így ír:
„Ha az ántánt kormányai valóban szerződtek egymással Törökország fölosztása és Lengyelország tekintetében, ha megállapodtak, hogy elismerik Olaszországnak az adriai partvidékre vonatkozó igényelt, Romániának pedig megszerzik azt a területet, amely a Tiszáig terjed, Franciaországnak viszont kihasítják a német birodalom testéből a tartományokat, amelyekért sóvárog, akkor olyan programot tűztek maguk elé, amely megvalósítása még legalább öt évig tartó háborút föltételez, miként lord Northcliffe megjósolta. Ez a civilizáció öngyilkossága volna.
E követelések egyikét sím említette Asquith, mikor a békeszerető angol nemzetet megnyerte a háború számára. Éppen ezért elvetjük magunktól azt a gondolatot, hogy ilyen szerződés létezik, viszont természetesnek látjuk, hogy ha Konstantinápoly a szövetséges hadak ostroma alatt elesik, akkor Oroszországnak fog jutni, de nem tudjuk elhinni, hogy léteznék olyan szerződés, amely bennünket arra kötelezne, hogy addig harcoljunk, amíg Konstantinápolyt meghódítjuk az oroszok számára."
Churchill nem bízik Németország legyőzésében
Churchill hadiszemléje a „London Magazine"-ban különböző vallomásokat tartalmaz. Churchill megállapítja, hogy a német hadsereg ma sokkal nagyobb és hatalmasabb, mint azelőtt volt és nem kételkedik benne, hogy Németország ezeket a rengeteg hadseregeket az egész jövő éven át szakadatlan tevékenységben tarthatja.
Churchill így végzi cikkét: „Ami ma nem sikerül, az sohasem fog sikerülni."
Népszava 1916. december 22.