Hol vagy, Végvári őrnagy?

Csodálatos évünk lesz Magyarországon 2017-ben, mert ismerjük a jövendőt.

A bizonyosságért Orbán Viktornak tartozunk köszönettel, és talán Donald Trump választási győzelmének is. Azért merte elmondani, hogy mit tervez, mert felbátorította, hogy Amerikában is áttört „a politikai korrektség diktatúrája elleni” illiberális forradalom.

Orbán először a hírhedt „illiberális” beszédében sejttette meg velünk, mi vár ránk. Ezt mondta a Norvég Civil Alap támogatottjairól:

„Ha újjá akarjuk szervezni a liberális állam helyett a nemzeti államunkat, akkor világossá kell tenni, hogy itt nem civilekkel állunk szemben, hanem fizetett politikai aktivistákkal, akik külföldi érdekeket próbálnak Magyarországon érvényesíteni.”

Orbán a most múló év végén nagybátran „körmönfont akciótervvel” vádolta meg a leköszönő amerikai kormányzatot, majd nyíltan kimondta, mire készül 2017-ben:

„NGO-kon, alapítványokon, civil szervezeteken, médián keresztül érvényre juttatni a saját érdekeiket; ez volt a cél, és ezt Soros Györgyön keresztül látták megvalósíthatónak. … Mi a logikus válasz a kialakult helyzetre? Minden országban azon lesznek, hogy Sorost kiszorítsák. Ezt már most lehet érzékelni Európában. Felderítik, honnan jöttek a pénzek, milyen titkosszolgálati összefüggések vannak, milyen NGO-k milyen érdekeket képviselnek. A következő év Soros és az általa szimbolizált erők kiszorításáról fog szólni.”

Persze nettó hazugság, hogy az anyagiak tekintetében itt bármit is fel kell deríteni. A Norvég Civil Alap támogatottjain az évekig tartó zaklatás sem talált fogást. Hasonlítsuk össze a kicsiny magyar jogvédő közösség számonkérhetőségét az Orbán-családéval (az anyakönyvi és a fogadott családot is beleértve, copyright Magyar Bálint). Külföldi üzlettársaikat, például Ghaith Pharaont az egyesült magyar államapparátus azonosítani sem tudja, nemhogy elszámoltatni.

De ebben az írásban nem a szokásos panaszkodást akarom szaporítani, amely a tényekkel, a logikával, vagy éppen a saját botrányaival próbálná szembesíteni Orbánt. Azt szeretném megértetni, mit hoz vissza a „titkosszolgálati összefüggések” emlegetése, meg a hangsúlyosan ismételgetett „kiszorítás”.

35 éve tudtuk meg először, hogy a jogvédők idegen ügynökök.

1982 decemberében „Nem babra megy a játék” címen a Népszabadság hirdette meg a honvédő harcot az emberi jogok védői ellen, akik sajtószabadságot és alkotmányosságot követeltek, akárcsak a mai civilek. (Akkor ez a lap még Kádár János pártállamának kiszolgálója volt. Az idén aztán Orbán falujának polgármestere felvásárlás útján megszüntette, mert a lap jeleskedett az új pártállam korrupciójának feltárásában.)

Íme a szöveg, Rényi Péter főszerkesztőhelyettes tollából:

„Valamit ideje volna tisztázni a szocializmus belső ellenzékijeivel kapcsolatban, elsősorban a „státusukat” illetően. …Óriási arzenál, rendkívüli hatalom sorakozik mögéjük: gazdasági és politikai, katonai és propagandaapparátusával a Nyugat minden szocializmusellenes, antikommunista potenciálja és tartaléka. Az imperialista központok régen stratégiává emelték, hogy a szocializmuson belül különféle módon támogatni kell az eróziós, bomlasztó elemeket, az ellenzéki csoportokat és szervezeteket. … Ezt kereken ki kell egyszer mondani, hogy világos legyen: nem babra megy a játék.”

Akkoriban már senkit sem hatottak meg az ideológiai szóvirágok. Az egész társadalom értette, mit üzent a tiráda: téglákat és poloskákat. Megfigyelést, besúgást, beszervezést.

Orbán Viktor abban az évben lépett be az egyetem kapuján. Katonaidejében a titkosrendőrség „társadalmi kapcsolatként” zsarolta a tanulni vágyó fiatalt, „államellenes és a KISZ-t károsan befolyásoló jelenségek felderítése” céljából. Természetesen a Nyugat „körmönfont akciótervére” és hazafias kötelességre hivatkozva.

Orbánnak sikerült leráznia a beszervezési nyomást. Már 1983. március 15-én, első éves korában, a Batthyány-mécsesnél velünk, az akkori jogvédő ellenzékiekkel, a mostani liberális ellenséggel együtt ünnepelt.

27 éve azt hittük: soha többé.

1989 decemberében Végvári József állambiztonsági őrnagy karácsonyi rokonlátogatásnak álcázva csempészte be a III/III-asokhoz Lovas Zoltánt, a Fekete Doboz munkatársát és Gaál Zoltán operatőrt. Bátor akciójuk nyomán január 5-én az SZDSZ és a Fidesz a „Dunagate” sajtótájékoztatón tárta a nyilvánosság elé a bizonyítékokat arról, hogy a titkosrendőrség folytatja az immár legális szervezetek megfigyelését, s jelent a kormánynak. A Népszabadság négyhasábos főcímben tudósított a botrányról.

Azt gondoltam akkor: egyszersmindenkorra véget vetettünk az állampolgárok titkosrendőri ellenőrzésének, beszervezésének, megfélemlítésének.

De bizony a titkosszolgálatok politikai célú felhasználása már az első Orbán-kormány idején megkezdődött. Azt állították, emeletes cinizmussal, hogy az előző kormány megfigyeltette a Fidesz embereit. Megbíztak egy belügyi munkatársat, hogy a kocsiját felgyújtva keltsen olyan látszatot, mintha a támadók a nemlétező „megfigyelési ügyet” bizonyító iratokra vadásztak volna.

Orbán második kormányra lépése után megrendezték a „fordított Rajk-pereket”. Kémkedés vádjával bíróság elé állították az előző kormány titokminiszterét és hírszerző főnökét. Ám az újfajta kirakatperben sem a vád, sem az ítélet nem volt nyilvános. A vádlottaknak még azt is tilos volt közzétenniük, miért vallják magukat ártatlannak. Az újságírókat akkor hívták be a terembe, amikor a büntetési tételeket felsorolták, majd az indokolásnál ismét kiküldték őket. A rendezőket nem zavarta, hogy a bíróságok végül felmentették a vádlottakat, hiszen az abszurd „vádszínház” évekig tematizálta a közbeszédet.

Politikai beszélgetések során az elmúlt hat évben ismét elterjedt a régi, pártállami szokás: „nem telefontéma, inkább majd személyesen beszéljünk”. Mégis reméltük, az nem fordulhat már elő, hogy a politikai ellenfeleket a biztonsági szolgálatokkal figyeltetik. Ám Orbán „kiszorítási” terve teljes nyíltsággal éppen ezt jelentette be az év végén.

Orbán ma már a saját Horváth Istvánja és Rényi Pétere.

Maga rendeli ki a titkosszolgálatokat a jogvédők ellen, és ezt meg is indokolja honvédő ájtatossággal.

Jelenleg az országban kilenc szervezet jogosult titkos információgyűjtő eszközök és módszerek alkalmazására: a Rendőrség, a Terrorelhárítási Központ, az Alkotmányvédelmi Hivatal, az Információs Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat,a Nemzeti Védelmi Szolgálat,a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, és az Ügyészség.

Már alakulóban van a tizedik, a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ. Nevezzük Snowden-hivatalnak, mert a feladata éppen az állampolgárok adatainak, telefon-és internetkommunikációjának folyamatos megfigyelése, egyesítése és elemzése.

A legtöbb szolgálatot a nélkülözhetetlen Pintér Sándor belügyminiszter vezeti. Polt Péter főügyésznek, Orbán másik hűséges emberének is több intézményben van joga titkos akciót indítani. Ám Orbán maga is kémfőnök, hiszen a Miniszterelnökséghez rendelt két titkosszolgálatot. A TEK élére Hajdú Jánost, korábbi személyi testőrét nevezte ki. A másikat, az információs Hivatalt Lázár János útján igazgatja.

Persze Orbán nem minden nap ad utasítást a kémszervezetnek, hanem csak a következő három esetben: amikor fontosnak tartja; amikor jólesik neki; és egy további esetben: amikor csak eszébe jut.

Ma ismét a civilek és a média az ellenség.

Az illiberális rezsimek akkor kezdődnek, amikor a pártokkal gyakorlatilag már elbántak: inkább támaszai, mint veszélyeztetői a rendszernek. Őket fegyelmezi a parlamenti mókuskerék és a félelem, hogy kiesnek belőle.

Ám Oroszországtól Közép-Ázsián át Törökországig dühödt harc folyik a civil jogvédők és a média ellen, mert az úgynevezett színes forradalmak bizonysága szerint ezekben támadnak fel az új energiák. Ezért hozzák a civilek külföldi támogatása elleni törvényeket is. Ez az új berlini fal. Nem betonból húzzák fel, hanem jogszabályokból és titkosszolgálati akciókból rakják össze. Ki tudja, nemsokára talán ismét igazi falat építenek.

Itt már nem képzelődésről, önriogatásról van szó. Orbán elmondta, mit csinál, mire utasítja a szolgálatait. Forgatókönyvet tárt elénk. Aki ezt nem hiszi, ámítja magát. Aki mentegeti: cinkos.

Ma még van Országgyűlésünk. De ne az Orbánék rendelte napirendi zenére táncoljon. Van Nemzetbiztonsági Bizottsága. Foglalkozzon fáradhatatlanul azzal, amiért létrejött: védje a polgárok szabadságát a titkosszolgálatoktól. Ne tekintse politikai tirádának, amit Orbán immár nyíltan elénk tárt: a civilek megfigyelését, a jogvédő hazafiak és szponzoraik „kiszorítását” a titkosszolgálatok segítségével,.

Elkel egy megjegyzés Orbán Viktornak és gépezetének is: nem lehet mindent megúszni.

Persze jogos a kérdés: hol vagy, mai Végvári őrnagy? Még gyötrődsz, de már készülődsz? Ugye nem fogod tűrni, hogy nép védelme helyett az uralkodó család külföldi pénzlerakatait, a Ghaith Pharaonokat kell fedezned?