Önfényezés

Kormányunk megint jó alkalmat talált, hogy folyamatosan hírt adjon országunk gazdagodásáról. Büszke családfő jelenti, hogy ingyenes lakáshitel könnyíti életét, szakmunkás bérének és megbecsültségének növekedésével büszkélkedik, egy mosolygós hölgy pedig a gyermekek iránt tanúsított nagylelkűségről beszél. Szívesen vettük volna, ha a diadalmi jelentésben szó esik az oktatásban elért páratlan sikerekről, amelyekről megemlékezett a kancelláriaminiszter is, mondván, a pedagógusok és a diákok a felelősek a gyenge eredményekért (melyeket az egyik fő felelős, a volt oktatási államtitkár asszony még most is sikerként képes méltatni), és elvitathatatlan a hatalmas előrelépés az egészségügyben is. Az ágazatért felelős államtitkár látni véli, amint a külföldre menekült egészségügyesek rohannak hazafelé, és máris minden rendben lesz; holott egyszer végre a finanszírozáson kellene változtatni és újragondolni a nyomorúságos pontszámokat, megszüntetve a csalásokat. Ez persze nem történik meg, hiszen minden oké. Az, hogy a betegek belehalnak a kórházi anomáliákba, legyen az ő bajuk. A tréfás Lázár János erre azt mondaná, nem az államtitkár vagy a miniszter kezeli őket, hanem az orvosok és segítőik.

A derék szakmunkás egy felállványozott ház előtt méltatja a kormány nagyvonalúságát. A néző meg aggódik, nehogy a fejére essen egy tégla, akkor ugyanis kórházba viszik, ahol nincs biztonságban. De hát hol van itt biztonság? Majd lesz, ha megérkezik Putyin elnök, akit ugyanúgy szállítanak a kihalt városban, mint annak idején Brezsnyevet. Amikor ő járt Budapesten, az útvonalán kifestették a házak homlokzatát. Láthatta, mennyire szép a megújított város. Hogy belül omladoztak a falak, rothadtak a vezetékek? Na és? Valami hasonló történik most is. Kormányunk fennszóval dicsekszik, állítólag minden szép és jó. Arról nem esik szó, mi rohad a fénylő portálok mögött.