Nem vállalják át az Alexandra adósságát

Publikálás dátuma
2017.02.10. 06:47
Forrás: Facebook
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése korábban azt javasolta, hogy az állam vásárolja fel az Alexandra cégcsoporttal szembeni követeléseiket. Azzal érveltek, hogy az állam sokkal hatékonyabban be tudná hajtani a pénzt. A kormány megvizsgálta ezt a javaslatot, és Lázár János kancelláriaminiszter a tegnapi Kormányinfón elmondta: nem vállalják át az adósságot.

Ugyanakkor több mint 9 milliárd forintot követel 102 hitelező az Alexandra-boltokat korábban üzemeltető Pécsi Direkt Kft.-től, ezért az ő érdekeik figyelembe vétele nélkül nem lehet jogszerűen tárgyalni a hálózat jövőjéről - közölte a Matyi Dezső pécsi nagyvállalkozó korábbi könyvkereskedelmi cégének felszámolását végző Kvantál Kft.

A társaság az Alexandra könyvesbolt-hálózat ügyének előzményeiről azt írta: a boltokat 2014-ig üzemeltető Pécsi Direkt Kft. ellen a Fővárosi Törvényszék 2015. március végén rendelt el - jelenleg is zajló - felszámolási eljárást. A felszámoló álláspontját úgy összegezte: „a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet miatt a Pécsi Direkt Kft. menedzsmentje a vállalat vagyonát jogellenesen, a hitelezők kárára, a kiadókat, önkormányzatokat és az adóhatóságot kijátszva átruházta más cégekre, akik nem fizették ki a vagyon ellenértékét".

Szerző

A valóság hiperrealista lázálom

Publikálás dátuma
2017.02.10. 06:46
A mindennapi életünkben erős érzelmek és erős vágyak mozgatnak valamennyiünket, miközben a kommunikációban eléggé bénázunk FOTÓ:
A 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon ma mutatkozik be a Testről és lélekről című magyar versenyfilm. A világpremieren jelen lesz Enyedi Ildikó rendező és két főszereplője, Borbély Alexandra és Morcsányi Géza is. Az alkalom kitüntetett, öt éve nem kapott meghívást hazai alkotás Európa egyik legjelentősebb fesztiváljának nagyjátékfilmes versenyére. A nemzetközi sajtó a szerzői film mesterének nagy visszatérését üdvözli a bemutatóban, ebből az alkalomból a rendezőt kérdeztük.

- Rögtön az első nagyjátékfilmjével Cannes-ban Arany Kamerát nyert. Most mit jelent a Berlinalén versenyezni?

- A tény, hogy beválasztották a hivatalos versenyprogramba a filmet, és hogy már megvan a világforgalmazója is, azt jelenti, hogy valami sikerült abból, amit szerettünk volna. A Films Boutique egy nagyon erős francia-német forgalmazó, elsősorban szerzői filmekkel dolgozik, jelen vannak az összes fontos fesztiválon és számomra szimpatikus szemmel válogatnak.

- A rendezői jegyzeteiben írja, a Testről és lélekről egy sutaságában is magával sodró, megindító szerelmi történetet mesél el. Időtlen varázslat irányítja, ahogy előző filmjeiben oly sok mozzanatot, vagy inkább mai a történet?

- A mai ember szerelme nem sokban különbözik a régiekétől. A mindennapi életünkben erős érzelmek és erős vágyak mozgatnak valamennyiünket, miközben a kommunikációban eléggé bénázunk. Az a közeg, amiben Endre és Mária, a film két főhőse araszol, nagyon-nagyon a máról szól. Amiben a két főhős a mindennapjait tölti, az a mi mindennapjaink világa is. Egy komplex akadálypálya, amihez annyira hozzászoktunk, hogy észre sem vesszük. Nekik sok, megterhelő, elviselhetetlen. Ezért bezárnak. Mária azért, mert soha nem is próbálkozott a beilleszkedéssel, Endre azért, mert megunta, elege lett.

- Ez az, amiről azt írta le, hogy olyan, mint egy tűpontos, hiperrealista lázálom?

- Az a munkahely, amit választottam nekik, egy vágóhíd. Annak a nagyon szenvtelen praktikuma az, ami talán érzékelteti, hogy milyen keretek között éljük az életünket.

- Mindig van egy felület a filmjeiben, ami elvarázsolja a nézőt, de ami mögött mindig mellbevág a rettenetes realitás. A realitás a filmben a vágóhíd. És mi a varázslat?

- Nem is a varázslat. Hanem az, hogy annyira a véletlenekről szól az egész emberi élet. Ez a kis genetikai tévedés, ami az ember, az olyan léptékű kegyetlenségre és olyan elképesztő nagylelkűségre képes, hogy kapkodom a fejem, hogy mindez hogy fér bele egyfajta létbe. És olykor csak a véletlen dönt, hogy amibe belebotlunk, az kegyetlenség vagy nagylelkűség.

- Hihetnénk, egy a szerelem kibontakozásához egy vágóhíd, ahol állatokat ölnek, tán csak a legutolsó esetben jutna az ember eszébe. Miért döntött így?

- Nem egy hosszas mérlegelés eredménye volt. Az első lendülettel jött, amint a filmmel foglalkozni kezdtem.

- A film főhősei az ébrenlét bénázásával ellentétben álmukban szarvasokként találkoznak. Ha végiggondoljuk, Az én XX. századomban egy szamár, a Bűvös vadászban a hídon araszolgató csiga, a Simon mágusban egy sikoltó növény kap fontos dramaturgiai szerepet a filmjeiben. Most pedig két szarvas. Mi ennek a megfejtése?

- Visszatekintve én is látom, hogy valahogy bolygólakó társaink jelen vannak a filmjeimben. Nem külön döntés eredménye, ezeknek a nem-ember szereplőknek fontos helyük, pontos funkciójuk volt a filmekben. Mint a kutyák elől menekülő nyúl a Bűvös Vadászban, akit Szűz Mária úgy ment meg, hogy a szoknyája alá rejt. Az igazi kereszténység hiteles, elfogadó és befogadó arcát, ami a film egyik fontos szála, ilyen játékosan lehetett megfogalmazni. Valószínűleg automatikusan erre a srófra jár az agyam. Az biztos, hogy nem látok áthatolhatatlan falat az emberiség és az összes többi lény között. Egy szélesebb testvériség az, amit én megtapasztalok, azt, hogy az állatokkal és növényekkel együtt egy közösséget alkotunk. Tulajdonképpen nem is a megölésük az, ami nagyon felforgatja az ember lelkét, hanem az az életforma, amibe belekényszerítjük a mezőgazdaságban tartott állatokat, mielőtt megöljük őket. Nem csak az életük végét határozzuk meg, hanem az életet magát vesszük el tőlük azzal, ahogyan tartjuk őket.

- Ez egy belső motívum volt a filmhez?

- A férjem egy kis vesztfáliai faluból származik, Németországból. A Mátrához hasonló hegyes vidék. A bátyja folytatja az apáról fiúra szálló családi hagyományt, marhákat tart. Az állatok kint élnek a legelőn, kint születnek a kisborjak, sokszor csak egy hét múlva merészkednek elő egy bokorból. Látni, ahogy a társas élet, az egyedek közötti különböző viszonyok kialakulnak közöttük. Mielőtt meghalnak, van egy életük. A gazdájuk nem tett mást, mint folytatta a szülei, nagyszülei munkáját, s hirtelen egy nagyon értékes biogazdaság birtokosa lett azzal, hogy nem változtatott semmit az egykori állattartó módszeren. És látom az állatok viselkedésén, hogy mi az, amit elveszünk tőlük azzal, hogy egy sötét istállóban állva, izolálva, ingerszegény környezetben élik le az életüket.

- Hősei a filmben pontosan ugyanazt álmodják. Szarvasok. Az álmukban tőlük senki nem veheti el az életüket. Így léptek a képbe a szarvasok?

- A szarvasok a szarvasmarhák vadon élő társai. A hídon szarvasmarhákat ölnek. Ezeknek a hatalmas állatoknak a halála, a dráma, ami velük történik, átélhetőbb az ember számára. Egy csirke vagy pulykavágóhíd csak iszonyt váltana ki. Az a súly, ahogy a saját halálunkat kezeljük, átélhetőbbé válik egy marhavágóhídon.

- A rendezői feljegyzésekben az olvasható, az álmok világa könnyed, természetes és szabadon áramló érzelmekkel teli. A filmek jobbára rémálmokkal rémisztgetnek.

- A mi filmünkben az álmok világa nem álomszerű, tulajdonképpen egy reális, valódi erdőben járunk és ez elsőrendű szempont is volt a forgatáson. A hangi világ, a beállítások, a szarvas – színészeinktől kért akciók mind ezt szolgálták. Valódi erdő, a szarvasok nem csodaszarvasok vagy álomszerű szarvasok, hanem valóságos hús-vér lények. Kérődznek, szuszognak, látjuk közelről a bundájukat, ahogy ráhullik és elolvad a hó. Reális, mondhatni naturalista a létezésük, nem elemelt. Ebben a világban vannak helyükön igazán a dolgok, egységben, ahogyan lenniük kellene. Ott lehet megélni az élet teljességét, abban az egyszerűségben, ami a lehetőségünk lenne, de amitől olyan fájdalmasan el vagyunk választva.

- A Máriát játszó Borbély Alexandra hivatásos színész, az Endrét alakító Morcsányi Géza író, dramaturg, nagynevű könyvszakember. Milyen rendezői módszert kívánt ez a felállás?

- A két emberről szóló történetben nagy súllyal van jelen a kapcsolatteremtés nehézsége, az ügyetlenség, a feszültség, a feszengés, a próbálkozások tétovasága. A főszereplők nagyon különbözőek, különböző eszközökkel is dolgoznak. Borbély Alexandra képzett színész, Morcsányi Géza nem. Neki hatalmas az élettapasztalata, Szandrának nem. De az idegenség, az egymás szondázása, tesztelése, óvatos méregetése segített abban, hogy megtalálják magukat a szerepükben. A lényegi munkám maga a döntés volt.

- Borbély Alexandra mitől ideális Mária?

- Szandra egészen különleges nagyot alakított. Várom azt a pillanatot, amikor azok a rendezők, Ascher Tamás, Máté Gábor, Zsótér Sándor, akik színházban dolgoznak vele, megnézzék a filmet. Mindannyian tudják, hogy nagyon tehetséges színésznő. A filmbeli alakítása nem csak arra bizonyíték, hogy a színházban ott van mellettük egy kincs, hanem arra is, hogy még milyen elképesztő tartalék van benne. Ezt mondta Gothár Péter, akinek még korai állapotában megmutattam a filmet. Zsótért a trailer sokkolta, látván, mi minden van még Szandrában azon túl, ami a színpadon megismerhető volt eddig. A régi osztályomnak is megmutattam a filmet, Szandrával egy időben tanultak, az osztályukkal együtt dolgoztak. Ledöbbentek, hogy mennyire más a filmen az a lány, akit megismertek, mert annyira más lény. Egyrészt elképesztően szexi, nagyon határozott, nagyon dinamikus, szókimondó, cserfes lány. A testbeszédétől kezdve a tekintetéig, mindenben gyökeresen más a valóságban, mint a mi Máriánk. Nekem lenyűgöző volt látni azt, ahogy Szandra megtalálta magában a csiráját a filmbeli Máriának, és abból tudatos színészként felépített egy másik, önálló lényt. Lenyűgöző az a belső metamorfózis, amin keresztülment. Én mint egy valódi, élő személyre gondolok vissza Máriára, akivel együtt dolgoztam a filmben. Aki nem azonos a Borbély Alexandrával, de nagyon közeli kapcsolatban vannak egymással. Elképesztően szép élmény volt belelátni ebbe a varázslatba, ami miatt tiszteljük a színészeket, ami miatt ez egy külön szakma. ami miatt életveszélyes szakma, Amire emberek az egész életüket ráteszik.

- Mi döntött abban, hogy Morcsányi Géza lett Endre?

- Az, hogy én őt választottam és ő érezte ezt a hitet és bizalmat bennem. Az, hogy olvasta a forgatókönyvet és meg tudta találni saját magában Endrét, a főszereplőt. És utána erre az ő saját Endréjére, akit saját magában megtalált, tudott támaszkodni. Géza végtelen intelligenciáján múlt, hogy nem akart semmiféle alakítást. Nem akart kilépni saját keretei közül, hanem minden alkalommal előhívta saját magából azt, akit megtalált. Mindannyiunkban nagyon sok ember van. Ő ezt a megtalált embert hagyta cselekedni, reagálni. Nagyon- egyszerűen. Ugyanolyan egyszerűen dolgozott, mint a szarvasok. Tudta, hogy miről szól a jelenet, mi az a helyzet, és arra a helyzetre a teljese emberi lényével hitelesen reagált. Ez teszi az alakítását nagyon erőssé. Egy képzett színésznek nehezebb összeraknia egy szerepet, és kérdés, össze tudja-e rakni. Ő olyan megoldásokat tudott hozni, amilyenre egy színész nem is gondol, mert a teljes személyisége hitelessége ott állt minden egyes mozdulat, gesztus, szemvillanás, mimika mögött.

- Az biztosan közrejátszott, hogy rendkívül erős és tapasztalt színházi dramaturg.

- Néhányszor rákérdeztem egy-egy dialóggal kapcsolatban, hogy van-e ötlete. Elképesztő következetességgel tartotta el magától a beleszólás lehetőségét, mert elképesztő következetességgel értelmezte dramaturgiailag az egész filmet, a szerepét, a jelenetét, a dialógját. Ez okos döntés volt, mert így tudta magát abban a szent ártatlanság állapotában tartani, ami munkaeszköze minden színésznek. Csakhogy egy színész éveket tölt a főiskolán, amíg az ilyen fokú kitettségbe és nyitottságba eljut. Ez a bölcsesség segített neki, hogy ebben a filmben a teljes lényével zavartalanul jelen lehessen. És a karizmatikus személyiségének teljes súlyával legyen ott a színészi jelenlétében.

Gímszarvasok a főszerepben
A téli erdőben a két főszereplőnket megjelenítő gímszarvasok Horkai Zsolt híres állatidomár nagyértékű tenyészállatai. Góliát hatalmas, tiszteletet parancsoló külsejű állat, Endre karakterének megtámogatásához elengedhetetlenül fontos egy ilyen, különleges példány szerepeltetése. Filmen korábban nem dolgozott, komoly előkészítő munkát igényelt a szerepeltetése.
Mária karakterére a tapasztalt, filmes múlttal rendelkező Picuron túl két másik, hasonló külsejű nőstény szarvast hozott Horkai Zoltán, de végül a tág képeknél is őt használtuk, mert személyisége annyira egyedi, annyira pontosan illeszkedik Borbély Alexandrához. (Rendezői jegyzet.)

Szerző

Kapcsolódó

Álmukban szarvasok

A hülye emberek nem tudják, hogy hülyék, ez a szép az életünkben

Publikálás dátuma
2017.02.10. 06:45
Gálvölgyi Judit és Gálvölgyi János most Győrben dolgozott együtt FORRÁS: CSALÁDI ARCHÍVUM
Groteszk rémtörténetet, nyomasztó társadalmi drámát mutat be ma Győrben a Vaskakas Bábszínház és az Orlai Produkciós Iroda. Ladislav Fuks A hullaégető című regényét Gálvölgyi Judit alkalmazta színpadra. A főszereplő Gálvölgyi János Pelsőczy Rékát kérte fel a rendezésre. Fuks regényéből 1968-ban nagy sikerű csehszlovák film is készült. Érdekesség, hogy a film címszereplőjének, Rudolf Hrusinszkynek a magyar szinkronhangja Gálvölgyi János volt. Megérintette az alkotás képi világa, megmaradt benne a morbiditása, de most már tudja, hogy akkor semmit nem értett belőle, mondta el lapunknak a színművész. Az előadás kapcsán az egyén felelősségéről, a tisztességről is beszélgettünk Gálvölgyi Jánossal és Gálvölgyi Judittal.

- Megmutatja a szövegkönyvet?

Gálvölgyi János: Persze, melyiket?

- Miért, mennyi van?

Gálvölgyi János: Ez a hetedik végleges példány, előtte már volt hat végleges.

- Mikor módosították utoljára?

Gálvölgyi János: Most, a délelőtti próbán.

- És hány lesz még?

Gálvölgyi János: Több már nem lehet, hiszen mindjárt itt a premier.

- Azért akartam megnézni, mert állítólag teleírta jelölésekkel, kíváncsi vagyok, mit emelt ki, melyik mondatokat tartja hangsúlyosnak ebből a műből.

Gálvölgyi János: Amikor tanultam a szöveget, teljesen más részeket jelöltem meg, mint később. A mostaniban inkább csak technikai instrukciók vannak. Leteszem, fölveszem, ilyenek...

- Azért még ez is elég cifra.

Gálvölgyi János: Cifra, cifra, de nincs agyonmaszatolva.

- Ebben az előadásban máshol vannak a hangsúlyok, mint a regényben vagy a filmben?

Gálvölgyi Judit: A filmet nem akartuk színre vinni, az olyan tökéletes.

Gálvölgyi János: Annyira, hogy talán azt kellett volna levetíteni.

Gálvölgyi Judit: Tehát a könyvet kellett megmozdítanunk. Ebben a borzasztón vékony, hihetetlenül feszes könyvben elképesztő mennyiségű fontos mondat van. A történet néhány szálát teljesen kihagytuk azért, hogy kiemeljük azokat, amelyek a történet, a főszereplő jelleme szempontjából a legfontosabbak. Kimarad például egy hosszú jelenet, ami a panoptikumban játszódik.

Gálvölgyi János: Vérzik is érte a szívem, milyen jól meg lehetett volna csinálni a bábszínház kellékeivel.

Gálvölgyi Judit: Aztán van egy házaspár, amelyik minden helyszínen feltűnik, ők sem fértek bele az előadásba. A szerződtetett ügynökök is kimaradtak, nincs Strausz úr és Rubenstein úr sincs. Aztán a képkeretező, a lány udvarlója és születésnapja sem fért bele. Jelen van viszont a német propagandát hirdető Vili, aki a történések mozgatója, katalizátora.

Gálvölgyi János: Úgy kellett kihúzni egy-egy szálat, hogy ne essen szét az egész darab, hiszen minden mindennel összefügg benne.

- Egy súlyos gondolatokat hordozó drámához mennyire illenek a bábok?

Gálvölgyi Judit: Érdekes, de én már a könyv első olvasásakor egészen bábszerűnek láttam, ahogy a főhős mozgatja a családját, uralkodik rajta.

Gálvölgyi János: Pelsőczy Rékát kértem fel a rendezésre, teljesen megbíztam benne, ha azt mondja, hogy hullámfürdőben ebihalakkal játsszuk el a darabot, valószínűleg arra is igent mondok. Szerencsére nem ezt akarta. A Hullaégető persze nem egy Jancsi és Juliska történet, nem bábelőadást látnak a nézők, de a báboknak így is nagy szerepük van.

Gálvölgyi Judit: Realista módon ezt a darabot színházban eljátszani nem lehet. A film sem realista, de a maga filmes eszköztárával, lehetőségeivel ábrázolni tudta a drámát.

Gálvölgyi János: A bábokra azonnal felcsillant a szemem, gyerekkorom óta szeretem őket, erős kifejező erővel bírnak. Mindig csodáltam azokat az embereket, akik saját arcuk megmutatása nélkül is képesek egy-egy személyiség tökéletes, hatásos, eredeti ábrázolására. Ráadásul a győri Vaskakas Bábszínház társulatában tisztelettel, alázattal, szakértelemmel, profizmussal dolgozó kollégákra leltem és ezért külön hálás vagyok.

- Ön volt a csehszlovák film főszereplőjének, Rudolf Hrusinszkynek a magyar szinkronhangja. Szinkronszínészként ugyanazokat az érzéseket váltotta ki önből, mint most, amikor a színpadon kelti életre Kopfrkingl figuráját?

Gálvölgyi János: Dehogy. Megérintett a képi világa, megmaradt bennem a morbiditása, de hogy őszinte legyek, fogalmam sem volt, miről szól egyáltalán.

- Kopfrkingl, a polgári életet élő krematóriumi dolgozó szinte észrevétlenül alakul át szörnyeteggé. Vannak az előadásban olyan dramaturgiai fordulópontok, melyek nyomán tetten érhető az ő átváltozása?

Gálvölgyi János: Vannak. Amikor szakmai és emberi hiúsága átlendíti, és teljesen meghülyül a jól fölépített propaganda hatására.

- Tudja magáról hogy meghülyült?

Gálvölgyi János: Nem, a hülye emberek nem tudják, hogy hülyék. Ez a szép az életünkben. A hülye emberek mindig azt hiszik, hogy ők abszolút normálisak. Lehet persze, hogy mi vagyunk a hülyék. A meghülyülés – hacsak nem születésünktől fogva azok vagyunk – szerintem akkor kezdődik, amikor kizárólagos módon, eltántoríthatatlanul, kritikátlanul és vakon elkezdünk hinni valamiben.

- Az ember teljesen el tudja veszíteni az önkontrollját?

Gálvölgyi János: Az elvakult emberek nem tartanak önvizsgálatot. Ha véletlenül mégis, akkor azt állapítják meg magukról, hogy ők a tökéletesek, minden szavuk, cselekedetük megfellebbezhetetlenül igaz. Kétség sem férhet hozzá.

Gálvölgyi Judit: Önmagukat állítják erkölcsi példaként mások elé.

- Az ember azonban nem légüres térben mozog, rengeteg hatás éri, túl kell élni számára drámai helyzeteket, alkukat kell kötni. A körülmények hatására nem kerülhet bárki is olyan helyzetbe, mint Kopfrkingl úr?

Gálvölgyi János: Nem.

- Soha?

Gálvölgyi János: Bizonyos emberek kerülhetnek olyan helyzetbe. Aki tisztességes, az nem. A körülmények nem adnak felmentést a tisztességtelenségre. Én nem fogadom el azokat a magyarázatokat, hogy valaki alapvetően jó ember, hiszen szereti a feleségét, a családját, a kutyáját, a macskáját, a nyulat, a kacsát, közben követ el ugyan szörnyűségeket, de azt parancsra teszi. Ne tegye.

Gálvölgyi Judit: Ez nemcsak morális kérdés. A gondolkodni képes ember kevésbé kiszolgáltatott mindenfajta propagandának.

Gálvölgyi János: Tegyük hozzá gyorsan, mi pontosan tudjuk, hogy mostanában ilyen propagandagépezet egyáltalán nem működik, még elvétve sem találkozunk hasonlóval, de valamikor régen, az előző századokban bizony volt ilyen.

- A darabban mennyire fontos a halál gondolata?

Gálvölgyi János: Alapvetően az. Ha nem lenne halál, nem volna menekvés a szenvedéstől. A hullaégető nagy álma, hogy lesz majd egy nagy, közös krematórium, ahol együtt lehet elégetni bennünket, hogy közösen szabaduljunk meg a szenvedéstől.

- Épülnek már ezek a krematóriumok?

Gálvölgyi János: Igen, mi magunk építjük őket.

Szerző