Újraéledő, pusztító ordas eszmék

Publikálás dátuma
2017.02.13 06:47
Schruff Milán és Gálvölgyi János, akinek a feladata, hogy megtalálja az elképesztően kényes egyensúlyt FORRÁS: ORLAI PRODUKCIÓ
A hullaégető címmel, Gálvölgyi János főszereplésével, Pelsőczy Réka rendezésében, Ladislav Fuks hátborzongató művét, az Orlai Produkció égisze alatt, a győri Vaskakas Bábszínházban mutatták be a hétvégén. Az ordas eszméknek behódoló kisember legyilkolja a családját, a márciustól a Belvárosi Színházban is látható előadásban.

Végtelenül sötét a színpad A hullaégető előadásán, jelzi, hogy ez egy rohamosan elsötétedő, mind lidércesebbé váló világ. Egymást keresztező fénypászmák hasítanak ki belőle látható felületeket. Ezekben jelenik meg Karel Kopfrkingl, a prágai krematórium dolgozója. Fekete az öltönye, mellénye, a gyász színét viseli annak megfelelően, hogy hol dolgozik. Halkan kezd beszélni a Gálvölgyi János által alakított férfi, megszakítva a nagy, megtörhetetlennek tűnő csendet, és ahogy beszél és beszél, abból kiderül, hogy szépnek éppen nehezen képzelhető munkáját ő annak tartja, sőt meglehetősen szereti.

Ahogy a családját is, egy lány és egy fiú gyermekkel, hű feleséggel, akivel valaha az állatkertben, a leopárd ketrec előtt ismerkedtek össze, ahogy ezt a feledhetetlen emléket nosztalgikusan többször is felidézi. Elégedett és megállapodott. Tipikus kispolgár, nincs gondja sem magával, sem a környezetével, ha rajta múlna, eléldegélne így a haláláig. Politikával esze ágában sincs foglalkozni.

De hát a történelem gyakran brutálisan belegyalogol a legbékésebb családok életébe is. Történetünk idején pedig 1938-at írunk, amikor Németország elfoglalja a Szudéta-vidéket. És az addig békésnek látszó kispolgárok megfelelési kényszerből, érvényesülési vágyból, vagy mert szorongatják őket, és úgy érzik csak akkor maradhatnak fent, úgy őrizhetik meg eddigi pozíciójukat, netán juthatnak előre, ha kezdenek alkalmazkodni, mindinkább hasonulni, hozzáidomulni az elaljasodó, rémisztően kegyetlenné váló megszállóikhoz. A gázkamrákhoz vezető út első etapjait, az emberiség elleni bűntetteknek való megágyazásnak dermesztő folyamatát ábrázolja az Orlai Produkció és a győri Vaskakas Bábszínház közös előadása, melynek szövegét Zádor Margit fordításából Gálvölgyi Judit alkalmazta színpadra.

Ladislav Fuks lúdbőröztető, azonos című regényéből 1968-ban erőteljes hatású film is készült, Juraj Herz rendezésében, Gálvölgyi a Kopfrkingl urat remekbeformáló Rudolf Hrusínsky emlékezetes magyar hangja volt. Nyilatkozataiból tudható, hogy olyan komoly hatással volt rá a film, hogy azóta szeretné eljátszani a mű színpadi változatában a főszerepet. Évtizedek múlva teljesült csak a vágya. És sajnos a mű mit sem veszített aktualitásából. A hatalomnak való kényszeres és feltétlen megfelelés egyáltalán nem a múlté, annak ellenére sem, hogy számtalanszor bebizonyosodott, milyen tragédiákhoz vezet, ahogy a szélsőjobb előretörése szintén, hogy az előítéletekről, és azok készakarva történő felkorbácsolásáról, már ne is beszéljünk.

Kopfrkinglenen és náci barátján meg egy pribékjén kívül, a többi, kiválóan teljesítő szereplő, Szúkenyik Tamás, Ujvári Janka, Ragán Edit, Gergely Rozália, Bora Levente, maszkos figura. Juristovszky Sosa jókora maszkokat húzott a színészek fejére, lányt, fiút, férfit, nőt formázva. Különösebb arckifejezés nélküliek ezek a mívesen megmintázott maszkok, leginkább tán az rí le róluk, hogy magukba forduló embereket ábrázolnak, akik próbálnak nem tudomást venni arról, hogy mi történik körülöttük. Persze a színészek mozgása, a fej ilyen, olyan irányú elfordítása abszolút befolyásolja, hogy éppen milyen hangulatot fejeznek ki. De sok tekintetben ők az arctalan, befolyásolható, meghülyíthető, bevadítható, téveszmék sulykolásával akár gyilkossá is tehető tömeg. És ott van arccal, Kopfrkingl náci barátja, akit Schruff Milán játszik hideg fejű kegyetlenséggel, a krematóriumi dolgozót teljesen megszédítve, a családja kiirtásába és őrületbe kergetve.

Pelsőczy Réka rendezése igencsak méltánylandó módon, kerül minden hatásvadászatot. Tények sorjáznak csaknem olyan vaslogikával elővezetett szárazsággal, mint Nemes Jeles László Saul fia című filmjében. Ahol ennyire megrázó drámai események történnek, nincs helye drámázásnak. Önmagában maguk az események is megrázóak, ahogy monológszerűen Gálvölgyi sorolja és sorolja, és néhány határozott cselekvéssel, partnerei segítségével megjeleníti őket.

Amikor Darvas Iván a József Attila Színházban felolvasta Kertész Imre Sorstalanság című regényét, szinte még a hangjával sem játszott, csak egymás után sorjáztatta az eseményeket, mégis hideglelőssé tette az estét, amiről azért nem állítom, hogy időnként vált monotonná. Ezúttal is megvan ez a veszély. Gálvölgyi roppant feladata, a rendezővel együtt, hogy megtalálja az elképesztően kényes egyensúlyt. Szerintem csipetnyivel több érzelmi amplitúdó, valamelyest több, groteszkbe hajló fekete humor megengedhető lenne. De így is kirajzolódik előttünk azon kisember típusa, aki vészesen könnyen befolyásolható, akinek hamar hajlik a gerince, és akivel elhitethető, ha beáll a sorba, akkor sokra viszi, még igazgató is válhat belőle a krematóriumban.

Döbbenetesen játssza Gálvölgyi, ahogy megöli, szerepe szerinti feleségét és gyermekeit, mert nem „tiszta vérűek”. Nem árják. Magasztosnak tartott eszmékről szónokol nekik, együtt érző szeretettel néz rájuk, megideologizálja magának, hogy így menti meg őket sok szenvedéstől. És „kegyes” gyilkosságai közben rájön, hogyan lehetne hatékonyabban, gyorsabban, egyszerre jóval több embert is ölni. Kezdi kitalálni a gyorsan, tömegesen pusztító gázkamrák ideáját. Áll ezen a rettenetesen gyászos, fekete színpadon, fénypászták által megvilágítva, elborult aggyal, sötét gondolatok hirdetőjeként. És miközben ő felemészti önmagát, gyilkos eszméi ma is jelen vannak a világ megannyi társadalmában.

Béres-csepp történelmi sebekre

Publikálás dátuma
2019.03.24 21:10

Fotó: Médiaklikk
Az idősebbek közül többen is találhatnak olyanokat a tágabb ismeretségi körükben, akik egykor Béres József kisvárdai háza előtt álltak sorba, mert híre ment, hogy az agrobiológus, biokémikus olyan csodaszert talált fel 1972-ben és osztogat ingyen, ami gyógyítja a rákot. Ha a rákot nem is gyógyítja, immunerősítőként, roborálószerként növelheti a túlélési esélyeket. A nyomelemeket, ásványi anyagokat tartalmazó Béres-csepp miatt feltalálóját 1975-ben kuruzslással vádolták meg. Pedig a szer mégsem felcímkézett desztillált víz: 1978-ban végül gyógyhatású készítményként kerülhetett forgalomba, majd 2000-ben hivatalosan gyógyszerré nyilvánították. A földijei által egyszerűen csak Józsi bácsinak hívott kutatót 2002-ben tüntették ki Széchenyi-díjjal tudományos munkásságáért és küzdelmes életéért. Több könyv, film, színdarab is készült az életéről – Kósa Ferenc filmrendező már az 1970-es években ütközött emiatt a cenzúrával −, legutóbb pedig egy négyrészes tévésorozat született Gyöngyössy Bence rendezésében, amelynek első epizódját szombat este mutatta be a Duna Televízió. A film épp a fentebb említett, jellemző képpel indul: hosszú sor áll Béres József háza előtt, amikor megérkezik a rendőrség, hogy letartóztassa, miközben ő a fürdőszobájában töltögeti cseppeket. A flashbackeket előszeretettel alkalmazó film a különböző idősíkokat váltogatva, mozaikszerűen mutatja be Béres József pályafutását, és jellemét. A főszerepet alakító Gáspár Tibor alakításában egy végtelenül elhivatott, örökké gondolkodó, jóakaratú és csodálatra méltóan kiegyensúlyozott karakternek látjuk, már-már földre szállt angyal, aki Gáspár Tibornak köszönhetően mégis hús-vér figura. Az már nem a színművészen múlt, hogy Béres egy-egy megszólalása inkább tűnik egy bölcseleti könyv vagy egy tanmese egy-egy mondatának. Bár néha túlságosan is steril a környezet – a korabeli kocsik fényezése úgy csillog, mintha veterán autók találkozójáról érkeztek volna −, a történelmi képeslapokat, az ötvenes, hatvanas, hetvenes éveket (vissza)látva mégis hálás lehet a néző. Akárcsak a karakterek árnyalt ábrázolásáért: pártitkár és pártitkár között is óriási különbségek voltak. Jellemző: Béres Józsefnek voltak támogatói, ám épp egy olyan pártember tett neki keresztbe, aki 1956-ban még lincselésre bujtogatott – és Béres volt az, aki ebben az útját állta. (Tacitus tollára való történet.) A Cseppben az élet színészgárdája igen erős, Für Anikó alakítása elképesztően jó Béres testvérének szerepében.  INFÓ: Cseppben az élet, 1. rész Rendező: Gyöngyössy Bence Március 23., Duna Televízió 

Kártalaníthatják a kéményseprőket

Publikálás dátuma
2019.03.24 16:39

Fotó: NÉMETH ANDRÁS PÉTER
Az Alkotmánybíróság kötelezte a parlamentet arra, hogy szabályozza a kéményseprővállalkozásokkal idő előtt felbontott önkormányzati szerződések utáni elszámolási szabályokat – derül ki a pénteki Magyar Közlönyből. Az Országgyűlésnek ez év június 30-ig rendeznie kell a helyzetet. A teljes szabály törlésére irányuló kérést a testület elutasította. Mindezek nyomán jelentős fizetési kötelezettség hárulhat az önkormányzatokra. Mint emlékezetes, a 2015. végén hatályba lépett, a kötelező lakossági kéményellenőrzést többek között ingyenessé tévő törvények értelmében az önkormányzatok idő előtt felbonthatják a helyi kéményseprő-vállalkozóval eme szolgáltatásra kötött hosszú távú szerződésüket, amivel a térségben a tevékenység automatikusan a katasztrófavédelemre szállt át. A váltás máig két megye, illetve a főváros kivételével mindenütt megtörtént. A vállalkozók ezután is maradhattak a területen, ám csak vállalkozói, illetve térítéses munkákra. A lépés a szakma éles tiltakozását váltotta ki. Az idő előtti, az elmaradt hasznot nem rendező szerződésbontások következményeként számos vállalkozó és kis, magyar tulajdonú cég tönkrement. A kéményseprők véleménye az Alkotmánybíróságéval szemben az, hogy egyes vállalkozásoknak, akik végigtrükközték a rezsicsökkentést, nemhogy kártalanítást, sokkal inkább kártérítést kellene fizetniük mindazért, ami okán a kormánynak be kellett avatkozni 2015 év végén az áldatlan állapotok megfékezésére – közölte a döntés kapcsán a Kéményseprők Országos Szakszervezete (KOSZ). Az érintett vállalkozások több évtizeden keresztül monopolhelyzetben tevékenykedhettek, az új törvény pedig senkinek nem tiltotta meg a tevékenység gyakorlását, csak szabaddá tette a piacot, lehetőséget adva az érintett állampolgároknak arra, hogy maguk választhassák meg, kivel kívánják a kéményseprést elvégeztetni a jövőben – írják. A jelenleg hatályos törvény valójában nem makulátlan, de minden törvény annyit ér, amennyit betartanak, betartatnak belőle – fogalmaz a KOSZ.
Szerző