Kávézónyitás és népszavalás a költészet napján

Arany-maraton, vidéken is nézhető

Kétszáz Arany János-verset adnak elő szünet nélkül délután 4-től éjfélig a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói az Ódry Színpad padlásán. Az SZFE és az Ódry Facebook-oldalán is élőadásban lehet majd követni holnap a nyolc órás maratont. A verseket Győrei Zsolt költő és Bódi Zsófia dramaturg-hallgató válogatta, a rendező Hegedüs D. Géza. Arany versfordításaiból is elhangzik néhány. A lírai életmű végtelen sokszínűségére és gazdagságára öt nagy fejezetben keresnek példákat a fiatal művészek.

Hegyi Gyula könyvbemutatója

A Népszava-olvasók előtt elsősorban európai parlamenti képviselőként és uniós tisztviselőként ismert Hegyi Gyula kezdő újságíróként több ismert gyilkossági per tárgyalásáról tudósított. Kedden délután 5-kor Dési János mutatja be a budapesti Örkény István könyvesboltban a Gyilkosság a templomlépcsőn című bűnügyi regényt. A Kossuth Kiadó ajánlása szerint Hegyi bűnügyi történetében a mai magyar közélet jó néhány tipikus figurájával találkozhatunk. Az áldozat egy női kórus tagja, a gyilkos pedig lehet a férj is, de akár egy politikus is.

Schein, Peer, Tolnai

A Jelenkor Kiadó Költészet Napi estjén Peer Krisztián 42, Schein Gábor Üdvözlet a kontinens belsejéből és Tolnai Ottó Nem könnyű című verseskötetét mutatják be ma este 7-kor Budapesten az Üllői úti Kultcaféban. A költőkkel Deres Kornélia beszélget. Alázenél: Prieger Zsolt (Anima Sound System).

A vers mindenkié Szegeden is

Vendégül hívják egy teára vagy egy pohár borra a nézőket a Zöld Teraszon, miközben Juhász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós, Petri Csathó Ferenc verseit adja elő Németh János a Költők Szegeden című rendezvényen.

Kávézónyitással ünneplik a verseket

A Magvető Café ünnepélyes megnyitóját összekötötték a költészet napjára megjelenő öt új verseskönyv bemutatásával kedden 5-től Budapesten, a Dohány utcában. Az Eleven 11 című rendezvényen fellépő és megidézett költők: Balog Judit, Bognár Péter, Erdős Virág, Fehér Renátó, G. István László, Hevesi Judit, Horváth Viktor, Kántor Péter, Kemény István, Nádasdy Ádám, Nyáry Krisztián, Parti Nagy Lajos, Pál Sándor Attila, Tóth Krisztina, Turi Tímea, Zilahi Anna.

Szabó Lőrinc Szentendrén

A Különbéke című esten Adorjányi Bálint válogat és szaval Szabó Lőrinctől kedd este 7-től a szentendrei Offline Centerben. A költő élete során több ezer verset ültetett át magyar nyelvre. Baudelaire, Verlaine és Villon költészete többek között neki köszönhetően vált a hazai irodalmi kultúra részévé.

Népszavalás a Gödörben

Saját és mások verseinek szavalására biztatják a civileket a belvárosi Gödör Klubszervezői kedd este 8-tól. „Kedves költők, színészek, tanárok, diákok! Kedves munkások, parasztok, dolgozó értelmiségiek! Kedves koldusok és királyfiak! Kedves munkanélküliek, közmunkások, turisták és járókelők! Gyertek el április 11-én a Király utcába a nyolcadik (!) Népszavalásra! Szavaljatok József Attila születésnapján! Szavaljon a nép! Versében él a nemzet!” Az akciót Ujj Zsuzsi és Darvas Kristóf koncertje zárja.

Versért nyakkendőt

A Mr.Sale férfiruházati üzlet az ÉS-ben közzétett hirdetésben és hírlevélben tudatta vásárlóival, hogy a költészet napján nyakkendővel jutalmazzák azokat, akik verset visznek hozzájuk Budapesten, a Weiner Leó utcai boltjukba. Gombóc Artúr csokihimnuszához hasonlóan fogalmazták meg a lírához fűződő viszonyukat. „Szeretjük a verseket. Főleg a jó verseket, a frappáns rövideket, a mélyen szántó hosszabbakat, az egyszerű, könnyen érthetőket, a bonyolult, nehezen megfejthető, izgalmas nyelvezetűeket. A rímelőket és a szabadverseket, az időmértékes klasszikusokat és bármit, amit költészetnek hívunk. Majdnem mindenki próbálkozott már versírással. Van, aki már az óvodában, amikor még le se tudta írni, van, aki az iskolában kapott rá kedvet, van, aki akkor, amikor szerelmes lett, és van, aki idős korában jött rá, hogy ilyen formában szeretné megosztani tapasztalatait. Nem kell, hogy saját költemény legyen, bármilyen magyar vers lehet, csak az a fontos, hogy aki hozza, saját kézírásában tegye ezt. Miért nyakkendőt adunk cserébe? Tóth Árpád versében egy kirakatban lila dalra kelt egy nyakkendő, mi viszont a nyakkendők mellé a kirakatunkba szeretnénk kitenni a nekünk hozott verseket.”

Szerző

Fél disznót a versekért

Publikálás dátuma
2017.04.10. 07:46
A semmi színben összegzem az eddigi gondolataimat a világról FOTÓ: TÓTH GERGŐ
A holnapi magyar költészet napja apropóján Kabai Lóránt költőt, a Miskolcon megjelenő Műút folyóirat szerkesztőjét kérdeztük a tavaly átvett Csáth Géza-díjáról, mely rendhagyó módon egy fél disznó volt. Emellett szóba kerültek Kabai kedvenc poétái, a fiatal költők tehetséggondozása és a kormány által tavaly alapított Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.

- Örültem, és nagyon büszke voltam, amikor tavaly nyáron megtudtam, hogy én kapom a Csáth Géza-díjat, vagyis a fél disznót. Persze először azt hittem ez vicc. De ők nagyon is komolyan gondolták - meséli Kabai Lóránt, aki tavaly decemberben vehette át a Fiatal Írók Szövetségétől a Csáth Géza-díjat, ráadásul egy rendhagyó helyen.

- A díjat a Klinikáknál, a Bókay utcában vettem át, azon a helyen, ahol Csáth Géza agya van eltemetve a saját rendelkezése szerint. A feladat az lett volna, hogy a fél disznót a vállamon cipeljem át a közeli Gólya Presszóba, ahol éppen a Fiatal Írók Szövetsége közgyűlése majd kötetbemutatója zajlott. Én tettem pár botorkáló és tétova léptet, de már előre tudtam, hogy a feladat kivitelezhetetlen. Eleve egy barátommal érkeztünk autóval, majd a disznót bedobtuk a csomagtartóba. Hazavitt, kölcsönadott egy bárdot, majd onnan rám bízta mi legyen a sertéssel. Ongai gyerek vagyok, így tudom, hogyan kell szakszerűen szétbontani egy sertést. Jó része még mindig fagyasztómban van.

Arra a kérdésre, hogyan ünnepli a magyar költészet napját, ezt mondta, nem szokta külön megünnepelni, dátumtól függetlenül is elég sokat olvas verset. De mégis ünnepel minden évben, így idén is a Deákpoézis nevű középiskolai verspályázat díjátadóján Miskolcon.

Évente a Műút folyóirat szervez íróműhelyt Miskolcon, melynek keretében 16-19 éves fiatalokat vezetnek be a költészet világába. Nyaranta összegyűlnek a Miskolci Vasgyárban, ebben az elhagyott ipari zónában. Pályázat alapján tíz-tizenöt középiskolás korú fiatalt választanak ki. A műhelyben vendégelőadók beszélnek adott témákról, és kreatív feladatokat hoznak a táborozóknak. De ami a táborunkban igazán az unikális, az a kéziratfal. A beérkezett verseket a projektszoba egy falára kiragasztják A3-as méretben. A fiatalok és a táborvezetők pedig egyaránt jegyzeteket készítenek a szövegekhez úgymint „ez a sor tetszik”, „ide erősebb jelző kellene” vagy „ezt a pár sort gondold át”, stb..

A tábor végeztével mindenki hazaviszi a maga versét, a kritikák alapján átírja azt, és visszaküldi nekem. A Műút folyóirat portálán aztán egy tematikus hétvégén mutatják be a táborozók írásait. Majd a Műút digitális mellékletében, a Dűlőben megjelennek a művek.

Azzal kapcsolatban, hogy 2015 decemberében kormányhatározat alapján és 150 millió forintos állami támogatással indult el a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KTMG), melynek célja a fiatal tehetségek támogatása és tavaly decemberben a szervezet újabb 400 milliós támogatást kapott Kabai Lóránt megjegyezte: a KMTG támogatása aránytalan, ugyanis a négy legfontosabb írószervezet, az Írószövetség, a Szépírók Társasága, a József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetsége együtt körülbelül feleennyi pénzt kap. Már a tavalyi 150 milliós támogatásuk is botrányos volt. Próbálta megtudni, hogy milyen beszámolók, szakmai munkák előzték meg az idei hatalmas támogatást. Van arról dokumentuma, hogy semmilyen előkészítő munka nem volt. Nemrég pedig kiderült, hogy a 400 mellé még 300 milliót forint állami támogatást kapnak. A KTMG aránytalanul nagy támogatása ellen független írók és költők létrehozták a Független Mentorhálózatot. Ezzel kapcsolatban hozzátette: a mentorhálózat Ijjas Tamás költő kezdeményezéséből indult ki, aki úgy döntött, egy fiatalt egy éven át ingyenesen mentorálni fog. Ekkor Nemes Z. Márió költő javasolta, hogy szálljon be ebbe a kezdeményezésbe minél több író, költő és kritikus. Így jött létre a Független Mentorhálózat. Van olyan mentor, aki négy-öt ember képzését is elvállalta, én például csak egyet tudtam. A lényeg, hogy a mentoráltak egy éven át elküldik nekünk a verseiket, novelláikat, a mentorok pedig e-mailen és személyesen javaslatokat adnak nekik.

Legutóbbi, semmi szín című kötetének verseiben megjelenik a motiválatlanság, céltalanság érzése.

- Kitartóan keresgélem a dolgokban az értelmet, a jelentést és még Istent is. A keresésem viszont nem járt sikerrel. A semmi szín arra a sivárságra, kietlenségre és szürkeségre utal, amit e keresés közben éreztem. A semmi színben összegzem az eddigi gondolataimat a világról. Egészen biztos vagyok, abban hogy a világgal baj van.

Kabai Lóránt arról is mesélt, hogy mely költők hatottak rá.

- Szapphó, a trubadúrok, Baudelaire, Cummings, T. S. Elliot, a magyarok közül Arany János, József Attila, Petri, Tandori és Kemény István. Meggyőződésem, hogy Arany a legnagyobb magyar költő. Nagy punknak tartom, mert olyan trükkös megoldásokkal élt a verseiben, melyekhez kellett száz év, hogy felfedezzük. A volt professzorom, Szili József irodalomtörténész például megírta az „Arany hogy istenül. Arany-líra posztmodernsége” című kötetet. Szeretem Szapphó verseinek tiszta, olykor pajzán hangját és a töredékességét. Utóbbiról persze nem ő tehet, a versei így maradtak ránk. A trubadúrok pedig nagy tehetséggel idealizáltak egy-egy nőt, de a vaskos, obszcén nyelvet is remekül használták.

Egy versében Iggy Popot is megidézi. Ezzel kapcsolatban kifejtette: szintén szerepel egy idézet a kötetben a Slayer nevű trash-metál zenekartól, és hatott rá a Tool nevű szintén metál együttes. "A maguk módján ők is költők."

Trafikmutyi és takarékláng

Publikálás dátuma
2017.04.10. 07:46
Az össznépi kavarodásról nem nehéz a jelenünkre asszociálni FORRÁS: MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ

És az a vicc megvan, hogy a Cigánybáró szereplői a trafikmutyival poénkodnak az Erkel Színházban? Pedig komoly: a magyar Állami Operaház új produkciójába sok minden belefér, még aktuálpolitikai kikacsintás is. Szinetár Miklós kerettörténete – pontosabban a kerettörténet kerettörténete – Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című, 1885-ös kiadványon alapul, amelynek szerkesztője Rudolf trónörökös, idehaza pedig Jókai Mór volt. E könyv lapjai pörögnek kivetítőn a nyitány alatt, rámutatva arra, milyen nagy a hasonlóság történet idejének, a török hódoltság utáni Magyarország vallási-társadalmi összetétele, illetve az operett születésének idejének, a monarchiának a sokszínűsége között. A keretjátéknak Horesnyi Balázs ötletes vurstli-díszlete és Hábetler András kikiáltói szerepe ad formát. Utóbbi remekül foglalja össze az amúgy eredendően zilált, néhol kifejezetten következetlen szövegkönyvet. Szinetár Jókai-szövegek beemelésével igyekezett finomítani, érthetőbbé tenni a librettót, ami nem sikerült tökéletesen, de bizonyosan nem árt a darabnak. Lehet persze fanyalogni, hogy kissé szájbarágós, ám a koncepció működik. A közönség veszi a poénokat, a beapplikált szövegrészletek ülnek, Mária Terézia alaposan kibővített szerepe szórakoztató (Csarnóy Zsuzsanna okos, vicces alakítása). Még a harmadik felvonás Kék Duna-keringős táncbetétjét sem érezni túlzásnak, amely néhány ütem után valóságos néptánc- és népzenei bemutatóvá válik Melis László átiratában. S az össznépi kavarodásról nem nehéz a jelenünkre asszociálni, ez pedig kimondottan jót tesz a produkciónak.

Valami hiányérzet mégis marad. Egyrészt az énekteljesítmények nyomán: kicsit mintha mindenki elveszne a roppant színpadon, mintha nem mindig találná az összhangot énekes és zenekar. Zavaros Eszter finoman szólva sem átütő vagy szeduktív Szaffi szerepében, Ulbrich Andrea (Czipra) pedig a szép hang és intonáció ellenére néhol egészen furcsa szövegmondással akasztja meg az ember figyelmét. László Boldizsár Barinkayja a leginkább meggyőző; Szerekován János komikus Ottokárja jó ellenpontja Gábor Géza önmagát roppant komolyan vevő Zsupánjának. Kiemelést érdemel Kriszta Kinga, aki pazarul énekelte a Tavaszi hangokat.

Másrészt viszont egészen az utolsó felvonásig olyan érzése van az embernek, mintha a táncosoknak meghagyták volna: csak ne nagyon ugrándozzanak, a színpad nem ilyesmire van kitalálva. Nagy baj: az óvatoskodás, a takarékláng nem illik az operetthez. Némi összeszokással – és a hőfok megemelésével – ennek ellenére ez egy jó, sokáig szerethető előadás lehet. Csak egy kicsit mindenki lazuljon le a színpadon.