Meddig gyerek a gyerek?

Publikálás dátuma
2017.07.17. 07:10
Fotó: Thinkstock
Nagy eltéréseket mutat a gyermekekre vonatkozó életkori besorolás a különböző jogszabályokban. Herczog Mária gyermekjogi szakértő szerint széleskörű szakmai vita kellene, hogy ne csak a politikusok érveljenek.

Noha a nemzetközi gyermekjogi egyezmény szerint is az a személy számít gyereknek, aki 18. életévét még nem töltötte be, több ellátásnál, szabályozásnál ennél alacsonyabb korhatárig számít gyereknek a gyerek - mutatott rá Balog Zoltán humánminiszternek címzett írásbeli kérdésében Bangóné Borbély Ildikó. Az MSZP országgyűlési képviselője szerint bár egyes esetekben van megfelelő szakmai érv, sokszor mégsem világos, miért eltérőek a korhatárok.

Emlékeztetett: míg választani csak 18 éves kor felett lehet, a tankötelezettség csupán 16 éves korig tart, a büntető törvénykönyv szerint pedig már 12 éves kortól büntethető egy gyermek. A gyermeknevelési támogatásnál (gyet) a legkisebb gyermek 8 éves koráig jár ellátás, aki ennél idősebb gyereket nevel, az nem lehet "főállású anya". A gyermekgondozást segítő ellátás (gyes) a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermekek esetében pedig csak 10. életévükig jár - a sort hosszan lehetne folytatni.

"Meddig gyerek a gyerek? Miért eltérő a gyermekekre vonatkozó korhatár a különböző jogszabályokban?" - tette fel a kérdést Bangóné.

"Az egyes jogszabályokban megnyilvánuló differenciált életkori szabályozás indoka, hogy a gyermekek a testi és személyiségfejlődés során eltérő érettséget mutatnak, ezzel összefüggésben eltérő jogokat szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak" - olvasható a Rétvári Bence által szignózott válaszban. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára szerint a magyar szabályozás nem egyedülálló, például a 14 éven aluliak büntetőjogi felelősségre vonására más európai országokban is van lehetőség. Emellett a gyermekjogi egyezmény is úgy fogalmaz: a 18 év alatti gyereknek számít, "kivéve, ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri".

Büntethetőség
Az új törvénykönyv szerint a büntethetőség korhatára általában továbbra is 14 év, de az emberölést, életveszélyt vagy halált okozó testi sértést, rablást, illetve kifosztást elkövető, 12. évüket betöltő gyermekek is büntethetők lesznek, ha megfelelő belátási képességgel rendelkeznek - legsúlyosabb büntetésük 1-től 4 évig tartó javítóintézeti nevelés lehet.

Noha a gyettel és a gyessel kapcsolatban nem adott érdemi választ, Rétvári kifejtette: a gyerekek büntethetőségi korhatárának 12 évre való leszállítását elsősorban gyakorlati tapasztalatok indokolták, a 12-14 évesek egyre gyakrabban valósítanak meg erőszakos bűncselekményeket, nekik is tisztában kell lenniük magatartásuk kiemelten veszélyes következményeivel, súlyosan elítélendő voltával. "Ezen túlmenően az is tényként kezelhető, hogy a XXI. század infokommunikációs fejlődése meggyorsította a gyermekek fejlődését" - írta.

- A büntetőjogban semmi értelme nem volt leszállítani 12 évre a korhatárt, maximum politikai, hangulatkeltési szempontból. Nem is lett érdemi eredménye a megelőzés kezelésében, hiszen szakmailag sem indokolja semmi - vélekedett Herczog Mária. A Gyerek, Család, Ifjúság Egyesület elnöke (és az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának korábbi tagja) hangsúlyozta: az, hogy egy gyerek érti a tettének súlyát és tudja-e a felelősséget vállalni, elsősorban érzelmi fejlettségétől függ. Ugyanakkor az elkövető gyerekek körében gyakori az érzelemszegény, empátiahiányos fiatal, az alkalmazott büntetőjogi lépések pedig nem segítenek az elszenvedett problémáik megoldásában.

- Ettől csak vadabbak és dühösebbek lesznek, de belátóképesek, bűnbánóak és másképp viselkedők aligha. Ezért próbáljuk a resztoratív, helyreállító módszerek és a gyermekvédelmi ellátások irányába tolni a gyerekekkel kapcsolatos eljárásokat, de a jelen helyzetben erre nem sok esély mutatkozik. Sem a közvélemény, sem a politika nem az erőszakmentesség, a megértés, elfogadás, befogadás irányába mozog. Nagyon sok munka kellene ahhoz, hogy meg lehessen ezt fordítani, amit nem szabad persze feladni, de a mostani helyzet nem kedvez ennek sem - fogalmazott Herczog.

A szakértő szerint a jogszabályokban megszabott, gyerekekre vonatkozó eltérő korhatárok világszerte állandó vita tárgyát képezik, és gyermekjogi szempontból sincs egységes álláspont. - Jó lenne, ha nálunk is megindulna erről egy széleskörű szakmai vita, hogy ne csak laikusok vagy politikusok részéről hangozzanak el sokszor felszínes érvek és ellenérvek. Bangóné Borbély Ildikó felvetését persze indokoltnak tartom, de nem egyszerű rá a válasz - mondta Herczog, hozzátéve: sokszor esetleges, és valamilyen hagyományon vagy a véletlenen múlik a korhatár megszabása.

Érdekességek
- Attól, hogy például a tankötelezettséghez vagy a büntethetőséghez alacsonyabb korhatárt szabtak, az érintett kiskorú ugyanúgy gyerek marad, és vonatkoznak rá a különleges védelemre jogosító szabályok is (például munkavédelem, speciális eljárások, bánásmód, stb.).
- Örökbefogadottak esetén 14 éves kortól kérheti a gyerek az eredeti adatai megismerését, de a vér szerinti szülővel való kapcsolatfelvételt csak 18 évesen.
- Ausztriában már a 16 évesek is szavazhatnak, igaz, "csak" a helyhatósági választásokon.

Szerző

Szőlőhegyi titkok, legendák

Publikálás dátuma
2017.07.17. 07:06
Kőszárhegy már a címerében is jelzi, hogy büszke az orbán Viktor által "családi ezüstnek" elnevezett leletegyüttesre.
Ma is egymást érik a találgatások a Fejér megyei Kőszárhegyen: itt került elő egykor a rejtélyes leletegyüttes, amelyet az állam most szerzett vissza.

„Hát persze, a Simon-pince, jöjjön, megmutatom!” – invitál a szőlőjét kapáló férfi. Vagy fél órája kérdezgetem a Fejér megyei Kőszárhegy szőlőseiben: melyik a Borbély-pince, ahová Sümegh József 1976-ban elrejtette a Seuso-kincseket, és ahol 1980-ban felakasztva találták az akkori kiskatonát? Akad, aki több Borbély-pincéről is tud, más még csak a Seuso-kincsekről se hallott, arról meg aztán végképp nem, hogy valahol a közelben rejtette a föld mélye évszázadokon át a sokat érő leletegyüttest – amelynek második hét darabját a napokban szerezte vissza az állam.

Somogyi László azonban tájékozottabb, bár úgy igazít útba a Borbély-pince felé vezető Táci úton, hogy pontosan ő sem tudja, melyik pincéről van szó pontosan. Lassan negyven éve tölti az időt tavasztól őszig Kőszárhegyen, sokat látott-hallott, azt állítja, ma is elő-előjön még a kincses téma a buszon.

– A régi öregek egy taxisnőről mesélnek, aki hozta-vitte a Sümegh Józsit, amikor a lelet egyes kisebb darabjait eladásra hurcolta, a taxisnő mondogatta állítólag azt is, hogy megvolt vagy kétszázötven darabos is a kollekció. No ebből került vissza most tizennégy, néztem a tévében a nagy bejelentést, amikor a nagyfőnök azt mondta, hazatért a családi ezüst – mondja Somogyi László.

Három cimbora rejtélyes halála
Sümegh József szülei csak a rendszerváltás után, 1990-ben mertek a hatóságokhoz fordulni fiuk halála miatt. Kétszer is nyomozás indult gyilkosság gyanújával, de 1996-ban és 2000-ben is eredménytelenül zárult. Sümeghnek két társa lehetett, aki tudott a leletekről és segédkezhetett neki az elrejtésükben. Mindkét kamaszkori cimbora hamar meghalt: egyiküket szintén egy kőszárhegyi pincében találták meg holtan, ételmérgezést állapítottak meg nála, másikuk felakasztotta magát egy közeli erdőben.

A hetvenes évek végén többen is láttak kisebb ezüst tárgyakat a Kőszárheggyel szomszédos Polgárdiban élő fiatalembernél, Sümegh Józsefnél. Állítólag 1976-ban bukkant a kincsre, az egyik verzió szerint a kőszárhegyi kőbánya egyik új gödrének berobbantásánál, a másik szerint egy pince kialakításakor. Társával, vagy társaival lovaskocsin szállította a két nagy rézüstben talált ezüst használati tárgyakat a Borbély-pincébe, ahol elásták azokat. Katonaidejének utolsó hetében, 1980. decemberében váratlan eltávozásra tért haza, nem sokkal később találták meg a holttestét felakasztva, a pincében. A Seuso-kincsek azonban már nem voltak ott… A katonaság hosszasabb vizsgálat nélkül, gyorsan lezárta az ügyet, s öngyilkosságnak könyvelték el a különös esetet.

„Két molinószíjra volt fölakasztva a Józsi, holott egy katonának csak egy van – „szakérti” a 37 éve történteket Somogyi László, elárulva, hogy Polgárdiban és Kőszárhegyen senki sem hisz az öngyilkosságban. Biztosak benne az emberek, hogy a kiskatona olyanoknak beszélt a kincsekről, vagy kínált fel eladásra esetleg egy kisebb darabot, akik tisztában voltak annak értékével. – A kapzsiság lehetett a veszte, ha beszolgáltatja a talált tárgyakat, ma is élhetne – mondja a férfi, majd utamra bocsát a Borbély-pince irányába azon a köves szőlőhegyi úton, ahol valaha szovjet tankok dübörögtek a hajmáskéri gyakorlótérről a sárbogárdi bevagonírozásra tartva, s amelynek egyik oldala Kőszárhegyhez, a másik Polgárdihoz tartozik. Csak éppen a közepe, maga az út állami.

Szerencsém van, mégis találok valakit, aki tudja, melyik a Borbély-pince, ám megígérteti, hogy nem írom le a nevét. Van véleménye a a hajdani ügyről, szerinte a katonaság legmagasabb körei, sőt, a titkosszolgálat szervezte meg a kiskatona „öngyilkosságát” és a kincsek eltüntetését. – Egy akkori nagyon magas beosztású katonai vezető lánya Bécsben volt műkincskereskedő – mondja sokat sejtetően. A pince, amit körüljárunk már nem a Borbély, hanem a Simon nevet viseli. Lakat őrzi az ajtót, kőműves a mostani tulajdonosa, sokat pofozott rajta az utóbbi években – tudom meg –, a borostyán szinte teljesen elrejtette már a homlokzatot a kíváncsi szemek elől.

Kőszárhegy egyébként a címerében is jelzi, hogy büszke a „családi ezüstre”. – Fiatal település vagyunk, habár a római kor óta lakott hely, csak 1931-ben lett önálló – tájékoztat Borján Péter, az 1600 lakosú község független polgármestere. – Új, másfél évtizedes a címerünk is a két Seuso-vázával. Most már, hogy a lelet mind a tizennégy darabja hazatért, egyértelműen pozitív összefüggésben kerülhet Kőszárhegy a Seuso-történetbe. Ami tőlünk telik, igyekszünk ezáltal is megismertetni településünket. És izgalommal figyeljük a fel-felröppenő híreket – egyebet nem tudunk tenni az ügyért –, hogy mikor indul új kutatás az esetleges további kincsek megtalálására. Szinte bizonyos, hogy nem a Kőszárhegy és Polgárdi közötti kőbányában, hanem egy kőszárhegyi pince gödrének kiásása közben kerültek elő a leletek és jól behatárolható a pince helye is – állította Dénes József régész, lelőhelyvédelmi szakértő a Fejér Megyei Hírlapnak, további kutatásokat szorgalmazva. Ő is úgy véli, hogy a ma ismert gyűjtemény nem teljes, a föld még további értékes leleteket rejthet.

Vadásztálon a Balaton
Az először Bécsben felbukkanó ezüst kincseket 1990-ben egy New York-i székhelyű aukciósház bocsátotta árverésre. Az egyik ezüst tálon látható felirat alapján kapta a gyűjtemény a Seuso nevet. Akkoriban magyar pénzre átszámítva 4,5 milliárd forintra becsülték az értékét. Seuso gazdag római polgár, esetleg a római hadsereg magas rangú tisztje, helytartója lehetett, aki az ókorban nagyobb kiterjedésű, ingoványos partú Lacus Pelso (a mai Balaton) közelében élt a negyedik században, palotájának maradványait 1993-ban találták meg Szabadbattyán, Kőszárhegy másik szomszédja közelében. A kincseket valamelyik barbár betörés alkalmával rejthette el. A Seuso-kincs legfontosabb darabjának tekinthető vadásztál közepén egy medalion található a stilizált Balatonnal, a vízben ficánkoló hallal, és Pelso felirattal, a tó latin nevével.



Metróért Egyesület - Új és mégis hatéves

Publikálás dátuma
2017.07.17. 07:05
SZAKÉRTELEM SZERVEZET NÉLKÜL - Bíró Endre sokat nyilatkozott már, de az egyesületét csak most jegyezték be
Az egyesület bejegyzése az elmúlt években folyamatban volt, semmilyen szabálytalanságot nem követtünk el. Nem rajtunk múlt, hogy a bejegyzést a bíróság elutasította – reagált Bíró Endre, a Metróért Egyesület elnöke, amikor szembesítettük azzal: öt éven át egy hivatalosan nem is létező szervezet vezetőjeként nyilvánított rendszeresen szakmai véleményt.

Bíró Endrét azért kerestük meg, mert megtudtuk: noha a Metróért Egyesület és elnöke számtalan alkalommal szerepelt szakértőként a nyilvánosság előtt és sokszor a főpolgármester oldalán, 2017. július 6-ig valójában jogilag nem is létezett, hiszen csak ekkor jegyezte be a bíróság. Noha ez jogilag nem kifogásolható, és a szakmai hozzáértésre sincs hatással, azért az kérdéses: etikus-e úgy szerepelni és százezreket érintő kérdésekben nyilatkozni egy szervezet elnökeként, ha az legfeljebb szűk baráti körként létezik?

Mint kiderítettük, a Metróért Egyesület bejegyzési kérelmeit öt év alatt ötször utasította vissza a cégbíróság. Az első bejegyzési kísérletet 2011. novemberben történt, amikor BUME-ként, Budapesti Metróért Egyesületként szerettek volna megalakulni. Céljuk „a Budapesten élő és ide látogató emberek kulturált, biztonságos és gyors metrón közlekedésének elősegítése” volt.

Akkor a bejegyzéshez többek között hiányzott a főváros hozzájárulása a névhasználathoz. 2012 után pedig öt év telt el, amíg Bíró Endre – aki az M3-as metróvonalon vezetett szerelvényeket és instruktori beosztásig vitte –, ismét nekifutott az egyesület jogképessé tételének. Ez alatt az idő alatt sikerült a főpolgármester bizalmi körébe kerülnie. Ezt jelezte, hogy a BKV M3-as szerelvényeit felügyelő szakmai bizottságában is helyet kapott. Az egyesület elnökeként pedig Tarlós István meghívott szakmai előadójaként szerepelt a főpolgármester 2016. októberi sajtótájékoztatóján.

Érdemes kitérni arra is: egy idő után Tarlós már tisztában volt azzal, hogy az egyesület jogilag nem létezik, de ez csak átmenetileg zavarta. Akkor tette szóvá, amikor Bíró 2016. decemberben a főpolgármesternek nem tetszően nyilatkozott a Pillangó utcánál történt metró balesetről. Akkor a Magyar Nemzetnek úgy fogalmazott a főpolgármester, hogy szerinte most sokan idézőjeles metrószakértőként nyilatkoznak, s vezetik félre az embereket, ilyen az úgynevezett Metróért Egyesület. A főpolgármester által bekért hivatalos papírok igazolták, hogy hivatalosan be sem jegyzet civil szervezetről van szó. „Ennek elnöke, Bíró Endre nyugdíjas, aktív korában csak orosz szerelvényekkel foglalkozott, a francia Alstomok működését, fékrendszerét csak hírből ismerheti” – mondta addigi szövetségeséről Tarlós.

A főpolgármester fél évvel korábban még egészen másként állt hozzá a be sem jegyzett civil szervezethez. 2016. júniusban Tarlós az oroszok által felújított M3-szerelvény védelmében idézte a Metróért Egyesület szakvéleményét. Bíró ugyanis kiállt az orosz szerelvény mellett. – Jóval magasabb műszaki színvonalat jelent, mint az M3-as metrón közlekedő típus, és vannak ugyan korszerűbb járművek, de a 3-as vonal járműproblémája így is évtizedekre megoldódik – hivatkozott az egyesület szakvéleményére a főpolgármester. Ekkor kiderült az is, Tarlós milyen nagy becsben tartja a szervezetet: Bíró ugyanis a főváros megbízásából átvizsgálhatta a prototípust. Információink szerint nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor az egyesület kiváltságos jogot kapott. Megtörtént, hogy a városháza utasítására, a BKV éjszakai alagútbejárást rendezett az elnöknek.

Az idén nyáron, öt év elteltével Bíró ismét megpróbálkozott az egyesület megalakításával. Az első bejegyzési kérelem azonban megint elbukott – ezúttal abban hibáztak, nem az egyesület képviselője, hanem egyik tagja nyújtotta be az iratot. Ezt követőn az elnök maga adta be az iratot: öt év után, a hatodik nekifutásra, 2017. július 6-ra sikerült 10 taggal bejegyeztetnie a szervezetet.

SZAKÉRTELEM SZERVEZET NÉLKÜL - Bíró Endre sokat nyilatkozott már, deaz egyesületét csak most jegyezték be

SZAKÉRTELEM SZERVEZET NÉLKÜL - Bíró Endre sokat nyilatkozott már, deaz egyesületét csak most jegyezték be

Szerző