Amikor csütörtök este megjelent a hír, hogy a 41 éves Chester Bennington, a Linkin Park énekese öngyilkos lett, a húszas évei végén, harmincas évei elején járó korosztály visszazuhant az időben és azonnal elkezdte lejátszani az agya az In The Endet, a Numbot, vagy a Crawlingot, a 2000-es évek ma már klasszikusait. A közösségi oldalakat pedig elárasztották a gyászoló posztok. “Chester, annak idején megmentetted az életemet” - ez az egyik leggyakoribb hozzászólás, ami lehet ugyan túlzás, de azt is mutatja, miért volt fontos több millió fiatal számára az énekes, aki világhírű, 70 millió albumot eladott zenekarával pár hete fellépett a Volt Fesztiválon is.
Az 1996-ban indult, a metalt a hiphoppal és elektronikus zenével elegyítő nu-metal banda szövegei paranoiáról, depresszióról és elszigeteltségről szóltak és arról, hogy ebből az állapotból nehezen vagy nem is lehet kikeveredni. Ezzel egy tizenéves könnyen azonosul, a pesszimista kicsengés ellenére a dalok üvöltésével mégis felszabadul és szavakat kap arra a belső bizonytalanságra, amit ebben a korban a legtöbben megtapasztalnak. Hogy a mentális problémákról lehet beszélni, az énekes saját magával is igazolta. Nyíltan beszélt alkohol és drog problémáiról, valamint arról, hogy gyerekkorában molesztálták. A Bennington öngyilkosságát közvetítő cikkek azonban ismét felhívták a figyelmet arra, hogy még mindig kevés szó esik a stigmatizált mentális betegségekről, ami gazdasági helyzet és életkortól függetlenül bárkit érinthet.
A média és a művészek felelőssége óriási. Tavaly több sztár - például Adele és Lady Gaga - beszélt nyíltan depressziójáról. Az öngyilkosságok megelőzéséért létrehozott amerikai alapítvány (American Foundation for Suicide Prevention) egy közleményt is kiadott most, amelyben a média figyelmébe ajánlják iránymutatásaikat. Bizonyos tudósítások ugyanis növelik az utánzó öngyilkosságok kockázatát. Szerintük ezt válthatják a szenzációhajhász cikkek, ha leírják az öngyilkosság módját, vagy ha felmagasztalják az öngyilkosságot. A romantizálás észrevehetően megjelent Bennington és a Soundgarden énekese, a májusban öngyilkosságot elkövető Chris Cornell barátságának kiemelésével. Bennington korábban arról írt, mennyire inspirálta őt és hogy nélküle el sem tudja képzelni ezt a világot. A LP énekese ráadásul Cornell születésnapján ölte meg magát.
Néhány médium főcíme ebből kiindulva olyan romantikusan tragikus mázzal vonta be a “sztorit”, ami az öngyilkosságot vonzóvá is teheti. Kérdés az is, hogy az olyan megnyilatkozások, mint a Korn gitárosáé, Brian Welché mennyire segítenek. “Elegem van ebből az öngyilkossági szarságból! Én is voltam depressziós, és próbálok megértő lenni, de nagyon nehéz, amikor dühös vagy! Itthagyni a gyerekeidet, a rajongókat, és feladni az életedet egy gyáva kiút - többek között ezt írta a Facebookon, ami többek szerint megszégyenítő és nem segítség kérésre sarkall, ráadásul ugyanolyan áldozathibáztatás, mintha egy rákos beteget kérnénk számon. A mentális probléma ugyanúgy egy kezelendő betegség.