Mészáros Márta: Azok a témák izgatnak, amikről hallgatni szokás

Jövőre lesz ötven éve, hogy bemutatták a Napló-trilógiával világhírűvé lett Mészáros Márta első nagyjátékfilmjét, az Eltávozott napot. Legújabb, 26. játékfilmje, az Aurora Borealis – Északi fény októberben kerül a mozikba, témája a háborúkban vagy a megszállások idején megerőszakolt nők, s az erőszakból született gyerekek sorsa. Nem először dönt tabukat.

- Az 1968-as, rendkívül kedvezően értékelt játékfilmrendezői bemutatkozása egyben azt is jelenti, hogy Magyarországon első nőként volt mersze helyet követelni a máig macsónak számító filmrendezői kasztban. Hogy fogadták?

- Előtte dokumentumfilmeket forgattam, s a döntéshozó filmkáderek elég hevesen le akartak beszélni, mondván, csináljam tovább azt, amit addig. De éppen egy dokumentumfilmem nyomán akartam egy történetet elmondani néhány lányról, akik szövőgyárban dolgoztak és valami szépet kerestek az életükben. Egy darabig tartott a huzavona, de amikor Miklós (Jancsó Miklós volt akkor Mészáros Márta férje – a szerk.) mellém állt, engedett az ellenállás. Már túl volt a Szegénylegényeken, neve volt a szakmában. Számított, hogy bízott bennem. De a biztonság kedvéért nagyon kevés pénzt adtak rá. Amikor elkészült, éppen Magyarországon járt a kor egyik legnagyobb nevének számító filmesztétája, az olasz Lino Micciche, akinek megtetszett. Elvitte Pesaróba, a nemzetközi fesztiválra, aztán a franciák megvették, s egy évig ment kint a mozikban. Ez eldöntötte, hogy rendezhetek.

- Különösnek mondható a viszonya a tabukhoz, a tilalmakhoz. Első filmje főszereplőjének egy táncdalénekest - a fiatal Kovács Katit - tett meg, ami szentségtörésnek számított. Elképzelhetően a frászt hozhatta a filmes nagyfőnökökre Szörényiék, az Illés meg a beatzene filmbe emelésével is, ami megint csak istenkísértés volt.

- Tán a hazátlanságomban a magyarázat. Lényegében gyökértelen vagyok, nem kötnek tilalmak, törvények, szabályok. Magyarországon születtem, de innen nagyon hamar elmentünk, először Olaszországba, majd a Szovjetunióba, ahol Kirgíziában éltünk a szüleimmel. Ott gyilkolták meg őket, ma is ott van a szüleim szelleme.

- Ahogy azt a világhírűvé lett Napló-trilógiából ismerjük.

- Állandóan utaztam valahová, sehol nem voltam otthon, a gondolkodásmódom kialakulásában egyedül a magam törvényei szabályoztak. Éltem Ázsiában is, Európában is – tíz éve jöttem vissza Budapestre Lengyelországban töltött hosszú évek után -, gyökerek nem kötnek, tiltásokkal nem foglalkozom. Kovács Katit nem tabudöntögetésből, hanem azért választottam, mert őt láttam a legjobbnak a szerepre. Benne megvolt a szépség, az erő és az eredetiség. Persze le akartak beszélni róla, ijesztgettek, hogy rossz lesz, de bevált, és a második filmemben is szerepelt. Ami Szörényi Leventéék zenéjét illeti, több filmemben használtam a zenéjüket, mert kifejezői voltak a kor fontos hangulatának, bizonyos fokig a beat-korszak üzenete kapott helyet vele a filmben. A Szép lányok, ne sírjatok című filmemben a Kex, a Szíriusz, a Metró zenélt, olyanok írták a dalokat, mint Szörényi, Zorán, Bródy, Orszáczky, Tolcsvay.

- Tabudöntés vagy provokáció volt?

- Film volt. Be is tiltotta Aczél György, a kultúra nagyura. Bacsó Péter mentette meg, akinek szava volt filmes ügyekben, de úgy, hogy Szörényiékből vágnom kellett. A hosszú haj akkoriban rendőri ügy volt, ki is oktattak, hogy ilyet nem illik filmbe tenni. Az, hogy tabuként tekintett témákkal foglalkozom, nem elhatározás kérdése. Ilyen vagyok. Azok a témák izgatnak, amikről hallgatni szokás. Az új filmemben is évtizedekig elhallgatott titkokról van szó.

- Új filmje, az Aurora Borealis – Északi fény forgatásakor mesélte, hogy Törőcsik Mari, az egyik főszereplő azt mondta, ebből nagyon jó filmnek kell születnie, olyan erős a történet.

- Maga a téma, a háborúkban vagy a megszállások idején megerőszakolt nők, s az erőszakból született gyerekek sorsa nálunk nem igazán lépte át a társadalmi ingerküszöböt. A magyar közbeszédben túl sokat nem foglalkoztak vele, engem viszont nem hagyott nyugodni. Korábban szerettem volna dokumentumfilmet forgatni az erőszakról, de szóba sem álltak velem. Később mégis született egy dokumentumfilmünk a háborúban megerőszakolt magyar nőkről, de egyszer sugározták, eldugva egy éjszakai időpontban.

MÉSZÁROS MÁRTA - A filmrendező (középen) legújabb filmje szereplői körében (Törőcsik Mari, Tóth Ildikó)

- Mint már annyiszor pályája során, a filmbeli rendhagyó családtörténetben a nők és az ismeretlen apától lett gyerekek sorsán keresztül ismét tabutémához nyúl.

- A második világháború alatt sok magyar nőt erőszakoltak meg a Vörös Hadsereg katonái. Ezt érthető okokból mindenki igyekezett titkolni, a nők, a család és később a gyerekek is. A megerőszakolt nők és az erőszakból született gyerekek sorsát súlyos titkok árnyékolták be, nem ritkán életük végéig. Ez önmagában elég erős drámai helyzet. Aztán kezembe került egy érdekes cikk az osztrák Dr. Barbara Stelzl-Marx szociológus könyvéről. Ő a téma nemzetközi hírű szakértőjeként még Moszkvában is kutatott a témában. Megírta, hogy amikor Ausztriából 1955-ben kimentek a szovjet katonák, fény derült a tényre, milyen sok osztrák nő esett az erőszak áldozatául. Sikerült személyesen is megismerkednem vele, rendkívül tájékozott, tág látókörű, okos nő és döbbenetes eseteket hallottam tőle. Hogy a katonák erőszaktétele a nőkkel szemben mennyire nemzetközi, arra van egy adat, mely szerint a második világháborúban 7 millió gyerek született úgy, hogy az anya erőszak áldozataként esett teherbe, az apa pedig ismeretlen. Ennek a drámának a terhét életük végéig hurcolták, nem csak az anya és a gyerek, hanem a család is. Magyarországon ugyan nem foglalkoztak behatóan ezzel a kérdéssel, de hozzávetőlegesen 200 ezer ember lehet érintett ilyen módon. A tényeket megismerve dugtuk össze a fejünket állandó írótársammal, Pataki Évával és fiammal, Jancsó Zoltánnal, hogy megírjuk az Aurora Borealis forgatókönyvét.

- Három kivételes színésznővel dolgozott az új filmben. Bemutatná őket?

- Két család és két nemzedék története fonódik össze két idősíkon. A múlt idő a közvetlenül a második világháborút követő napokat jelenti, amikor egy fiatal lány, akit a tüneményesen tehetséges Törőcsik Franciska alakít, a szerelmével Ausztriába próbál szökni. A határon tragikus és drámai eseményekbe keverednek, amelyek akkoriban mindennaposak voltak Európa megszállt területein. Hogy mi történik vele, milyen súlyos lelki terhet kell cipelnie, azt már idős korában, nagybetegen meséli el felnőtt lányának. Az életen át hordozott súlyos titkát felfedő haldokló anyát Törőcsik Mari játssza. Csoda volt dolgozni vele. Szívvel-lélekkel adta magát a forgatásba, a film kedvéért a falusi ház minden kényelmetlenségét zokszó nélkül tűrte és azt hiszem, olyan alakítást nyújt, ami a régi, nagy klasszikus filmszerepeinek élményéhez ér fel. A lányát, akinek a születése körül drámai titkokra derül fény, Tóth Ildikó játssza. Érzékenyen és gyönyörűen. Közös jeleneteik megindítóak. Ő indul neki a súlyos titkok ismeretében múltja nyomait felkutatni Oroszországba, ahol apja szülővárosában, Murmanszkban az égbolton játszik az a titokzatos északi fény, amit Aurora Borealisnak hívnak.

- Filmtörténeti tabudöntésnek nevezhető az is, hogy az 1976-os Kilenc hónap című filmjében a főszereplő Monori Lili a nyílt színen, kamerák előtt, valóságosan szülte meg gyermekét. Ilyen addig nem volt.

- Be is került a Guinness-könyvbe. Fontos volt, erről szólt a film. Egy nőről, akit a csodálatos tehetségű Monori Lili játszott, meg egy férfiről, akinek a szerepében ekkor jelent meg először nálam filmen a lengyel Jan Nowicki. A szerelmük ellenére útjaik elválnak, a nő, vállalva a magányt, megszüli kettőjük gyerekét. Amikor Lilit felkértem a szerepre, kiderült, állapotos. Megkérdeztem, hajlandó-e a filmen szülni, Lili vállalta. Ő olyan, mint én, abszolút tabuk nélküli ember. A szülés levezetését ilyen körülmények között egyetlen orvos sem merte elvállalni. Féltek a kirúgás rizikójától. Ez akkor valóban ordító tabu volt: jön egy színésznő szülni és erről filmet forgatnak. Kende János, a film operatőre orvosi kapcsolatainak köszönhetően egy szülésznő név nélkül vállalta, egy szülészorvos pedig a közeli helyiségben telefonközelben végigasszisztálta az eseményeket, hogy kéznél legyen, ha kell. Egyetlen éjszaka történt minden, Lilinek könnyedén, remekül ment a szülés.

- És lett filmtörténeti tény. Az, hogy ötven éve mutatták be az első filmjét, mit jelent személyesen?

- Nincs érzékem az időhöz. Amikor mondom, hogy 85 éves vagyok, különösen a nők kapkodják a levegőt. Az életkort szeretik titokban tartani. Nekem csak üres szám, nincs mögötte semmi. Nekem az arcok fontosak. Arcok, akikre szívesen emlékezem névvel vagy név nélkül. A családom a fontos. Hazajöttem, hogy velük legyek. Közben az unokáim többsége kezd elmenni. Ki Angliában, ki Barcelonában, ki Skóciában, ki Berlinben él. Nem tartom őket vissza.

- Az Amerikai Filmakadémia a tagjai közé választotta.

- Az Európai Filmakadémiának tagja voltam, de visszaadtam. Nem éreztem értelmét. Amerika óriási filmbirodalom. És bár sok rossz amerikai film is készül, a beválasztás azt jelenti, hogy jelen vagy a filmművészetben. Ez egyfajta belépés a filmtörténetbe.