Bizonyították: a nők jobban értékelik az önzetlenséget

Publikálás dátuma
2017.10.10. 13:18
A kép illusztráció! FOTÓ: Shutterstock
A nők agyának jutalmazásért felelős része sokkal aktívabban reagál az önzetlen viselkedésre, mint a férfiaké - állapították meg a Zürichi Egyetem kutatói.

A Nature Human Behaviour című folyóiratban közölt tanulmány szerzői elsőként bizonyították, hogy a női és a férfi agy eltérően reagál az önzetlen és az önző viselkedésre - olvasható a Phys.Org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. Az előagyban található striátum (csíkolt test) felelős a jutalomérzetért és ez az agyterület aktiválódik döntéshozatalkor. A kutatási eredmények alapján a striátum sokkal erősebb aktivitást mutatott a nőknél az önzetlen, mint az önző döntések meghozatalakor.

Ezzel szemben a férfiaknál az önző döntés váltott ki hevesebb reakciót a jutalmazó rendszerből. (Az alanyoknak egyebek között egy adott pénzösszeg másokkal való megosztásáról kellett dönteniük.)  A második vizsgálatban az agy jutalmazó rendszerének működését gyógyszerezéssel zavarták meg az alanyoknál. Ennek eredményeképpen a nők sokkal önzőbben, míg a férfiak jóval önzetlenebbül viselkedtek, ami meglepte a kutatókat.

Alexander Soutschek, a Zürichi Egyetem munkatársa szerint még ha ezek a különbségek nyilvánvalónak is tűnnek biológiai szinten, semmiképpen sem szabad ösztönös vagy az evolúcióra visszavezethető tulajdonságokként tekinteni rájuk. "A jutalmazásért és tanulásért felelős agyterületek szorosan együttműködnek egymással. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a lányok dicséretet kapnak az önzetlen viselkedésért, aminek eredményeként az agyuk jutalmazó rendszere megtanulja, hogy a segítőkész cselekedetért várjon el valamilyen jutalmat és ne az önző viselkedésért. Ennek fényében pedig az általunk megfigyelt nemi különbség leginkább a férfiakra és a nőkre vonatkozó eltérő kulturális elvárásoknak tulajdonítható.

Szerző

Függőség, vágyroham a neved

Publikálás dátuma
2017.10.09. 07:15
A népszerű sorozat főszereplője, Doctor House a Vicodin rabja
Kutatók azon dolgoznak, hogy megfejtsék mi vezet egyeseket arra, hogy hiperaktív igényrendszert fejlesszenek ki, akkor segíthetnek az orvosoknak abban, hogy kezeljék a függőségre hajlamosító gyógyszerek veszélyeit.

Miért csinálod? Barátok, családtagok, akik szemlélői ismerősük, rokonuk alkohol-, vagy drogfüggőségének és sokszor elszenvedői az abból adódó problémáknak, gyakran teszik fel ezt a kérdést. Azonban nehéz megmagyarázni, hogyan fejlődik ki a függőség, mert nem egyszerűen az örömök kereséséről van szó. Azok a gyönyörök ugyan is, amiket az olyan ópiátok okoznak, mint a heroin, vagy amit olyan stimulánsok váltanak ki, mint a kokain az idők során még csökkennek is, a nikotin pedig semmiféle eufórikus hatással sincs a rendszeres használókra.

Mike Robinson a Wesleyan Egyetemen 15 éve kutatja, milyen okok magyarázzák a függőségek megmaradását. A brit The Conversationban megjelent cikkében azt írja, a népszerű magyarázatok egyszerűsítenek és nem állják ki az alapos vizsgálat próbáját. Az egyik szerint, a kényszeres szerhasználat egyszerűen rossz szokás, simán le lehetne rázni. Merthogy a szokás nem más, mint agyunk képessége arra, hogy egyre hatékonyabban hajtson végre ismétlődő feladatokat, mint a cipőfűzőkötés vagy a fogmosás és azokat sem tesszük vég nélkül, mindennap. Egy másik teória szerint a túl kemény elvonási tünetek az akadályai a lemondásnak; ilyen lehet az izzadás, hidegrázás, szorongás, szapora szívverés. Bizonyos drogok, például az alkohol esetén az elvonás halállal is járhat. A fájdalmas tünetek tehát megmagyaráznák, miért lehetetlen megmenekülni a szerek rabságából. Azonban két hét múlva még a heroinnál is alábbhagy az elvonási szimptómák legnagyobb része, más szereknél pedig változók vagy enyhék. Ez a három tényező tehát, a gyönyör, a szokás, az elvonási tünetek végül is nem magyarázzák a függőséget.

Még a nyolcvanas években fedezték fel kutatók, hogy az étel, a szex és a drogok dopamin felszabadulással jártak az agy bizonyos területeiben, így a nucleus accumbensben, jutalomközpontban is. Ebből jött az az elmélet, hogy ezek az agy jutalmazó központjai, a dopamin pedig az ezeket stimuláló ingerületátvivő anyag. Ezt azóta megcáfolták: vannak az agynak jutalmazó központjai, de ezeket nem szabályozza a dopamin. De akkor mit tesz valójában? A „igényért” felelős, nem az „élvezetért”. Minden drog kiváltja a dopamin felszabadulását, a sürgető vágyakozást. Az ismételt használattal ezért egyre több drogot akarunk, ugyanakkor a szer iránti toleranciánk is nő, tehát az élvezet egyre kisebb. Mike Robinson az amigdala, a kis, mandulalakú agyi struktúrát vizsgálta kutatásai során. Ez felelős a félelemért és más érzelmekért. Patkányokban aktiválta ezt a területeket és azok függőségi tüneteket mutattak. Emberekben is ez a terület felelős a túlzott „igényért” kockázatos lépésekre kényszerítve őket, és nem csak a kifejezett droghasználókat.

A kábítószernek minősíthető anyagok használata mellett az elmúlt időkben akaratlanul is kialakult az ópiátjárvány. Az ópiátok sok fájdalomcsillapító alapanyagát képezik. Az OxyContin, Vicodin és társaik hatásosak, ugyanakkor a felhasználók idővel toleránsabbá válnak velük szemben, egyre többre lesz szükségük. Egyre nagyobb dopaminadagok követelik a magukét az agyukban, kialakul a függőség. Ennek a rendszeres nagymértékű bevitelnek az eredménye a hiperaktív igény kialakulása, ami intenzív vágyrohamokat vált ki magának a drognak a jelenlétében vagy azokban a helyzetekben, amelyeket a szer segítségével próbálnak a fogyasztók megoldani. Ezeket nevezik kiváltóingereknek, amik lehetnek a drog bevételéhez szolgáló eszközök, de lehet stressz, negatív érzelmek. A kiváltóingerek a drogosok legnagyobb kihívásai. Genetikai tényezőktől, gyerekkori stresszhatásoktól függhet, ki milyen mértékben van kitéve nekik. Az agynak azok az elváltozásai, amelyek ezekben a folyamatokban szerepet játszanak, hosszan-, ha nem örökké tartók lehetnek.

Sokan tesszük ki magunkat drogok, például alkohol vagy nikotin hatásainak, sokszor túlzott mértékben is, de legtöbbször ezekből nem alakul ki függőség. Ez részben azért is van, mert képesek vagyunk visszanyerni egyensúlyunkat, tudunk választani alternatív jutalmak közül, mint például a család, vagy drogmentes hobbik. Mindazonáltal azoknak, akik hajlamosak megnövelt mértékű sóvárgásra, nehéz lehet ezt az egyensúlyt fenntartani. Ha a kutatók egyszer rájönnek, mi vezet egyeseket arra, hogy hiperaktív igényrendszert fejlesszenek ki, akkor segíthetnek az orvosoknak abban, hogy kezeljék a függőségre hajlamosító gyógyszerek kockázatait. És nekünk is át kell gondolnunk, hogyan gondolkodunk a függőségről. Nem egyszerűen akaratgyengeségről van szó, a függők látják a fájdalmat és a szenvedést maguk körül, de olyan mértékű a sóvárgásuk, hogy nem képesek leküzdeni. Támogatásunkra, együttérzésünkre van szükségük, nem az elutasításra és kirekesztésre, amiben társadalmunk gyakran részesíti őket.

Az öt legaddiktívabb szer

1.Heroin

Ópiát, amely vitathatatlanul a legnagyobb függőséget képes kiváltani. Veszélyességét az is fokozza, hogy a halálos adag csak ötszöröse a jóérzés eléréséhez szükségesnek.

2. Kokain

Közvetlenül avatkozik be a dopaminjelzőrendszer működésébe, abnormálisan aktiválva a jutalmazórendszert. A világon 14-20 millióan használják.

3. Nikotin

A dohány leginkább függőséget kiváltó anyaga. Gyorsan felszívódik a tüdőben és így gyorsan jut el az agyba. Úgy becsülik, az USA-ban 2030-ra évente 8 millió ember haláláért lesz felelős.

4. Barbiturátok

Nyugtatók és altatók hatóanyaga. Kis dózisban eufórikus érzést okoz, nagy adagban halálos lehet a légzőrendszer leállítása miatt. Manapság más drogok kezdik helyettesíteni.

5. Alkohol

Bár legális, a hárompontos veszélyességi listán 1,9 pontot ért el. Az alkoholfogyasztók 22 százaléka válik függővé élete valamelyik szakaszában. A leginkább romboló hatású szernek számít.

Szerző

Tesztelik az univerzális influenzaoltást

Publikálás dátuma
2017.10.07. 07:11
Illusztráció/AFP
Túljutott a klinikai tesztek első fázisán egy univerzális influenzaoltás.

A vakcinát kétéves vizsgálattal, több mint kétezer résztvevővel tesztelik. Az Oxfordi Egyetem Jenner Intézete és a Vaccitech biotechnológiai cég kutatóinak oltóanyaga azért univerzális, mert az vírus összes törzse ellen felveszi a harcot. A jelenlegi védőoltásokat évről évre megváltoztatják, hogy az adott időszakban fertőző vírustörzsekhez igazítsák. Ezek az oltások nem mindig védik egyformán jól a beoltottakat, különösen a gyengébb immunrendszerű idős embereket.

Az új oltóanyag a vírus felszínén található fehérjék helyett a belsejében lévőket használja. A felszíni fehérjék gombostűként állnak ki a vírusból és folyton változnak, míg a belsejében lévők állandóak.

Az új vakcina az immunrendszert arra készteti, hogy a vírusölő T-limfocita nevű immunsejteket hozza működésbe ahelyett, hogy ellenanyag termelését váltaná ki.

Az oltóanyag biztonságát már korábban tesztelték, a tesztek középső szakaszához ebben a szezonban legalább 500 brit önkéntest toboroznak. A végső szakasz a 2018-19-es szezonban lesz.

Szerző
Témák
influenzaoltás