Meseország, adóparadicsom

Meseország adóparadicsom. Ez a mesés adóparadicsomi állapot azonban nem vonatkozik Meseország minden adóalanyára, csak a kiválasztottakra. A kiválasztottak kiválasztását Meseország kormányának kiválasztási stratégiája határozza meg. Már önmagában felettébb üdvös dolog az, ha egy kormánynak stratégiája van. Márpedig Meseország kormányának, ezen belül (pardon, ezen felül) a kormányfőnek van stratégiája.

Ebben az idvességes állapotban Meseország kormánya előszeretettel kötöget stratégiai megállapodásokat olyan gazdasági erősségekkel (magyarul multik), amelyeknek gazdasági együttműködését meg kívánja nyerni. Mindez érthető, hiszen a gazdasági erőfölény olyan kezekben van, amelyeket nem a kormány mozgat. Erre a célra a kormány nem is sajnálja a pénzt, ami ez esetben is közpénz. Ilyenformán ezek a stratégiai megállapodások közérdeklődésre tartanak számot. Hiába, mivel ezek a stratégiai megállapodások nem nyilvánosak, sőt mélyen és szigorúan titkosak. Mindenféle közérdek ellenére. Ami nem csoda, hiszen ha kiderülne, hogy Meseország kormánya egy-egy ilyen stratégiai megállapodás keretében egyetlen munkahely stratégiai létrehozatalára 30 milliót áldozott az adófizetők közpénzéből (az évtizedes hatalmas adókedvezményekről nem is szólva), Meseország kkv-i idegfrászt kapnának. Ebből az adóparadicsomi állapotból ők ugyanis (finoman szólva) ki lettek hagyva.

Ha valamely meseországi (pláne civil) szervezet tudakolja a közpénzek felhasználásának mikéntjét, heves kormányzati ellenállásba ütközik. Elannyira, hogy nemrég a nyilvánosság előtt zajló hercig polémia tárgya volt az a metamorfózis, amit Meseországban a pénz funkcionális állapota az utóbbi időkben bejárt: azaz hirtelen elveszítette közpénz jellegét. Amit kormányzatilag azóta sem találtak meg (igaz, nem is keresték), egészen addig, míg Meseország nagy tekintélyű Kúriája rá nem lelt. Ezt némely kormányzati hókuszpókok azóta is károgják, méghozzá meglehetős illetlen személyeskedéssel, ami sok derűs pillanatot okoz az értelmesebb meseországi hírfogyasztóknak.

Az adóparadicsomok meseországi állapota ezekkel azonban messze nem ért véget. Érdekes módon, Meseországban nem fizetnek adót a papok, a focisták (ez még nincs törvénybe iktatva, de lesz) és a kaszinósok. Ez a figyelemre méltó triász a gyanútlan szemlélődő számára azt mutatja, hogy ez az a három legfontosabb nemzetgazdasági ágazat, amelyet adóigazgatási védelem alá kell helyezni.

Ez a nemzetvédelem azonban nem vonatkozik a hazai gazdasági össztermék (hivatali és nemzetietlen szóhasználattal: dzsídípí) mintegy 60 százalékát megtermelő kkv-kra, amiket mintegy kéttucat adónemmel sújtogat Meseország nemzeti adóhivatala, amelynek elnöke nemrégiben tett rendkívül látványos és erőteljes társadalmi visszhangot kiváltó akciót, amivel Meseországon (és választókörzetén) belül mintegy 9 benzinkútnál csökkentette az üzemanyagok árát. Ez a nemes gesztus azonnal követésre talált, és a rezsicsökkentés, sőt a választási kampány ébredő erői megmozdultak. Így esett, hogy egy fertelmesen álszent közlemény keretében csökkent az üzemanyagok ára.

Meseország kormányzati ötletbankjai az adóparadicsomi állapotokat kiterjesztik az ország határain kívülre is. Minél messzebb, annál jobb.

Ez a fura állapot úgy jön létre, hogy Meseország kormánya készséggel befogadja a menekülteket. Persze nem önzetlenül, mert az altruizmus nem kormányzati stratégia, hanem kellő ellenszolgáltatásért (pecunia non olet). Ezek a menekültek azonban nem azok a menekültek, akiket a kormányzat az utcai plakátokon mutogat. Ezek a menekülők nem a bombázások és családirtások elől menekülnek, hanem leginkább az igazságszolgáltatás és az adóhivatalok elől. Így jön létre nekik adóparadicsom Meseországban, ahol európai lehetőségük van eltűnni, és ahol beruházásaikkal erősíteni tudhatnák Meseország egyre erősödő nemzetgazdaságát.

Meseország mindemellett nemcsak adóparadicsom, de kamatparadicsom is.

Már persze leginkább a hitelezőknek. Ez a kitüntetett állapot úgy keletkezik, hogy Meseország hitelfelvételi stratégiájában az a hitel, amit egyik oldalon Meseország kormánya felvesz, éppen kétszer annyi kamattal jár, mint az a hitel, amit a másik oldalon Meseország kormánya nem vesz fel. Ezt a rossznyelvek persze rosszindulatúan rossznyelvelik, mondván, hogy ezt az év végi hitelfelvételt Meseország költségvetési állapota szükségeltette, de ettől még - mint ismeretes - a „karaván halad”.

Ezt a fura állapotot Meseország kormányzati agyelemei olyan egyéni magyarázattal tálalják Meseország lakosainak, amit azok többsége engedelmesen elhisz. A hit pedig nagy nemzeti erő Meseországban.

Itt merül fel a kérdés, hihetünk-e annak a bölcseletnek, amit az ókori kínai bölcselő, a mára méltatlanul elfeledett Yang-Tse képviselt, és imígyen fogalmazott meg: „ahol a hit erős, ott az elme gyenge”.