Sohasem lehet elmenekülni

Publikálás dátuma
2018.01.22 06:47
"A lélek rettenetes valóság" - Gubik Petra, Papadimitriu Athina, Kocsis Dénes Fotók: Gordon Eszter
Fotó: /
Érzéki, szenvedélyes, a tabukat nem megkerülő előadás született a Dorian Gray című musicalből a Budapesti Operettszínházban.

Találó a helyszínválasztás. A Budapesti Operettszínház a Kálmán Imre Teátrumban, vagyis a volt Moulin Rouge-ban mutatta be a Dorian Gray-t. A volt mulató páholyokkal teli intim, buja hangulatú tere alkalmas terepe egy bátran szenvedélyes, érzéki, előadásnak. És úgy látszik, hogy az alkotók szándéka egybeesett a tér adottságaival, vagyis megszületett egy vitára ingerlő, de érvényes olvasata a műnek. A musical szövegkönyvét Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című műve alapján 1990-ben Gunar Braunke, Ács János és Várkonyi Mátyás írta. Akkor mutatta be a darabot a Rockszínház. Az akkori előadásból többen is szerepelnek a mostani produkcióban. Réthly Attila rendező és Bodor Johanna koreográfus úgy frissítette az akkori dramaturgiát, hogy a mű általuk megfejtett variációját láthassuk.

Az előadás előtt sokan találgatták, hogy mennyire reflektál a teátrumot is elért mostani szexuális zaklatási botrányok problematikájára. Szerencsére direktben sehogy. Ha azt reflektálásnak vesszük, hogy az előadás azt erősen állítja, hogy a művészi szabadsággal nem lehet minden esetben takarózni. Léteznek határok, ha pedig ezeket átlépjük, a bűnhődés sem maradhat el. Ez kissé didaktikusan hangzik, de az előadásban egyáltalán nem válik azzá. Réthly Attila egy korábbi interjúban így összegezte, hogy számára mit jelent a Dorian Gray: „a történet szerint Lord Henry beleszeret a Dorian Grayt ábrázoló képbe, amit Basil nevű festő barátja készített. A Lordot a darab végén a saját anyja úgy ereszti el az örök kárhozat és bűnhődés felé, hogy az isten sem léphet át olyan határokat, amiket ő átlépett akár tettben, akár gondolatban.”. Igen a szenvedély, a bűn örvényének útját mutatja az előadást, de ezt finoman, sokszor jelzésszerűen, mégis nem megúszóan teszi. Hatásos és nagyon együtt lehet élni Bodor Johanna érthető, a játékosságával olykor meglepni is tudó koreográfiájával. Az előadásban közreműködő kar elsősorban a koreográfiának köszönhetően főszereplővé válik.

Jó választás a címszerepre Kocsis Dénes. Elhihető róla, hogy érte történik mindaz, ami a sok bonyodalmat okozza. És az is követhető, mi történik közben benne. A róla festett kép története jól szimbolizálja megállíthatatlan sodródását, ahonnan már a végén nincs visszaút. Homonnay Zsolt játssza Lord Henryt az elején kicsit modorosan, de aztán ezt levetkőzi és merészebben, kitárulkozóbban mutatja meg a figura mélységeit, motivációit, gyengeségeit. Csengeri Attila viszont a festő szerepében azonnal hatásos. (Ők ketten játszották hajdanán a rockszínházi előadásban Doryan Gray-t.) A Sibylt alakító Gubik Petra megoldja a feladatot, a kádas jelenet Kocsis Dénessel különösen szép és érzéki. Janza Kata, Papadimitiru Athina és Pesák Ádám mindannyian kitűnnek egy-egy karakterszerepben. Kovács Adrián az előadás zenei vezetője, a premier karmestere értően kezelte Várkonyi Mátyás új dalokkal is frissített zenéjét. A volt mulatóba beköltözött Dorian Gray, és azt hiszem egy darabig ott is marad.

2018.01.22 06:47

Meghalt William Goldman Oscar-díjas forgatókönyvíró

Publikálás dátuma
2018.11.16 18:11

Fotó: /
Elhunyt 87 évesen William Goldman, a Butch Cassidy és a Sundance kölyök Oscar-díjas forgatókönyvírója - számolt be róla a The Hollywood Reporter.
Az író manhattani lakásában halt meg pénteken. Lánya, Jenny Goldman elmondta, hogy apja, aki vastagbélrákban szenvedett, tüdőgyulladás okozta komplikációk miatt hunyt el. Goldman a Paul Newmannel és Robert Redforddal forgatott, klasszikussá vált western mellett Az elnök emberei című film forgatókönyvéért is elnyerte az amerikai filmakadémia díját. Saját regényeiből ő írta a Maraton életre-halálra (1976), A mágus (1978) és A herceg menyasszonya (1987) című filmek forgatókönyvét is. Legismertebb munkái közé tartozik még A stepfordi feleségek (1975), A híd túl messze van (1977), a Chaplin (1992), a Maverick (1994) vagy az Államérdek (1997) is.
"Csak arról tudsz írni, ami számít neked. Ha mondjuk nem szereted a különleges effektusokat, ne próbálkozz ilyesmivel, mert bukás lesz" - vallotta. Goldman több nem fikciós könyvet is írt. 1982-ben megjelent Adventures in the Screen Trade című memoárjában szereplő híres mondása, amely szerint "senki sem tud semmit" a filmbizniszről, szállóigévé vált a filmiparban. 1990-ben kiadott, Hype and Glory című kritikus hangú könyvében a cannes-i filmfesztivál zsűrijében és a Miss America szépségverseny zsűrijében szerzett tapasztalatait osztotta meg. 2000-ben publikált, Mit is hazudtam? című kötetében pedig a showbiznisz őszinte kritikáját fogalmazta meg. Goldman elismert szkriptdoktor is volt, akit számos alakalommal kértek fel forgatókönyvek megmentésére. Pályafutását a Nobody Knows Anything (Except William Goldman), a Senki sem tud semmit (kivéve William Goldman) című dokumentumfilm örökítette meg.
Szerző
Témák
elhunyt
2018.11.16 18:11
Frissítve: 2018.11.16 18:13

Három nő dönt tabukat pikáns helyszínen

Publikálás dátuma
2018.11.16 10:42

Fotó: /
Olyat tett a Budapesti Operettszínház Kálmán Imre termében három színésznő, amit a szexuális zaklatási botrány kitörése óta nálunk senki. Arra vállalkoztak, hogy egy színházi estet állítanak össze ebben a témában elsősorban kortárs szerzők már létező szövegeiből.
Az előadás helyszínválasztása is pikáns, hiszen a szexuális zaklatás nevesített hazai színházi főszereplői közül az egyik épp a Nagymező utcai teátrumhoz kötődött. A Kortalan / Kortárs sorozat keretében színre vitt Alá/Fölé című ”szépirodalmi performansz fő erénye, hogy elhallgatás helyett felszínen tartja a témát, a zaklatás, a #metoo, a hatalmi visszaélés problematikáját. A Kortalan / Kortárs szintén egy színházi sorozat, amelyet a Mozsár Műhely fogadott be, jelenségeket dolgoznak fel a színház eszközeivel és ez költözött át egy alkalomra a szomszédba, a Kálmán Imre Teátrumba. A volt mulató tere abszolút alkalmasnak bizonyult, lehetett vetíteni, a tabukat döntő szövegektől pedig nem pironkodtak a valószínűleg sokat látott falak. Az estet - mint a sorozatot is - három színésznő állította össze, ők rendezték saját magukat, sőt a dramaturgok is ők voltak: Fodor Annamária, Herczeg Adrienn és Bodor Gyöngyi. Az előadásban kilenc szöveg hangzott el mások mellett Kormos Anett-től, Kiss Judit Ágnestől, Szabó T. Annától és Karafiáth Orsolyától. Csupa női szerző. Csupa a maga nemében bátor mondandó, markánsan női nézőponttal. De megjelent a másik oldal is, és stílusosan a hölgyeken a bajusz. A szövegekből átjött a kiszolgáltatottság, a határ átlépések, a kettős mérce keserűsége. Különösen Karafiáth Orsolya és Kiss Judit Ágnes szarkasztikus hangneme maradt meg a nézőben. Utóbbi szerzőnek a Ballada a kettős erkölcsről című remekét Fodor Annamária mondta el, az alkotás lényege, hogy az általános közvélekedés szerint „a férfi vágyik testi szerelemre, a nőnek meg csak baszhatnékja van.” Az előadás végén egy videobejátszásban olasz kisfiúk találkoznak egy lánnyal, kedveskednek, grimaszolnak neki, majd arra az instrukcióra, hogy adjanak neki egy pofont, mindannyian nemet mondanak. És elhangzik: „A gyerekek világában a nőket nem ütik.” Bár csak ilyen egyszerű lenne ez az egész a felnőttek világában is! Persze azt hiszem, már a gyerekeknél sem az.

Van még mit tenni

Az est második részében a #metoo témájáról beszélgetett az előadás alkotóival és Kovács Bálint újságíróval, aki könyvet is publikált a zaklatásról Szily Nóra. A hiányról beszéltek elsősorban, arról, hogy a botrány kirobbantása óta nem sok minden történt, de áttörés semmiképp. Kovács Bálint szerint elsősorban a fejekben kellene rendet tenni. Több internetes fórumon, például a Független Előadóművészeti-Szövetség által fenntartott minekmentoda.hu felületén is segítséget lehet kérni, illetve ki lehet beszélni a traumát. 

Témák
Metoo
2018.11.16 10:42
Frissítve: 2018.11.16 10:42