Pillantás a kilencedikről - Lázár-menet

Több, mint száz kormányinfót levezetett, mondhatni, szinte hiba nélkül. Más kérdés, hogy tőlem nagyon idegen az az időnkénti nagyképű stílus, ahogy a kollégákkal beszél, ahogy egyes kérdésekre reagál. Nem szeretem az ilyen fölényeskedést, az újságírók helyenkénti megalázását – a Népszava emiatt egy ideig távol is tartotta magát a tájékoztatótól -, de összességében el kell ismerni: a miniszter jól bírta a több órás terhelést.

Lázár János, hiszen róla van szó, olykor még képes volt emberarcát mutatni, a váratlan helyzetek kezelésének képessége kiemelte őt a kormány többi tagja közül. Nem menekült, nem vált indulatossá, nem burkolózott némaságba, még Harangozó Tamás váratlan megjelenését is jól oldotta meg. És bár ez utóbbi nemrégiben történt, mégis azt kell mondanunk: valami történt a miniszterelnökséget vezető miniszterrel. Valami történt, ami akár összefüggésben is lehet a hódmezővásárhelyi polgármester választással, de az is könnyen elképzelhető, hogy nincs semmi köze hozzá.

E hosszabb bevezetőt arra szántam, hogy érzékeltetni tudjam: valami megváltozott Lázár János körül és benne. Elkezdett hibázni, és még azt sem mondhatjuk, hogy apró kommunikációs bakikat követ el. Ellenkezőleg, olyan ballépések sorozatát, amelyek mind kérdőjelessé tették személyisége egységét, bizonytalanná karakterének megítélését. Azt is ki merem jelenteni: valamennyi most mindjárt említésre kerülő hiba olyan volt, amely után illett volna – túl a bocsánatkérésen – kivonulnia a közéletből.

Kezdődött a közmunkások megbélyegzésével. Azzal a kijelentésével, amellyel – túl a burkolt rasszizmuson -, mindközönségesen letolvajozta a közmunkára szorulókat, mondván, mostanság csak azért nem követnek el bűncselekményeket, mert a kormány jóvoltából dolgozhatnak, és mert dolgoznak, elfáradnak, nincs erejük lopni. Aztán a Tiborcz-ügyben folytatta, azzal a népiesnek szánt kiszólással, hogy pusztán azért nem állt meg az út szélén pisilni Hódmezővásárhelyen, mert a miniszterelnök veje által telepített utcai lámpák túl erősen világítanak. Ezt nem egy baráti társaságban, viccelődve adta elő Lázár, hanem a kormányinfón, miniszteri minőségében, amikor inkább a nepotizmus sajátos formájáról kellett volna szólnia.

A héten aztán Lázárnak sikerült a szó szoros és átvitt értelmében is kilépnie a határok közül - fizikailag egészen Bécsig utazva, virtuálisan pedig a világ sok országába eljutva. Amit mondott, arról már mindenki értesült, és arról is, hogy miként fogadták az osztrákok a kampányvideóját. Azt tudniillik – csak emlékeztetőül -, hogy Bécs egyik kerületét koszosnak, migránsok által megszálltnak minősítette, olyan helynek, ahol már alig-alig található "fehér ember".

Értem én, hogyne érteném, hogy Lázár feladatot teljesít. De így?

Tarlós István nyilatkozta, nem titkolva, hogy Lázárra utal: jó lenne néhány kormánytagnak elvonulni pihenni. És milyen igazat szólt a főpolgármester. Legfeljebb annyival egészítenénk ki, hogy jó lenne pihennie – legalább négy évig – az egész Orbán-kormánynak.