A gomba az új szuperétel

Publikálás dátuma
2018.05.10 07:19
Fotó: Shutterstock
Fotó: /
A gombákat eddig is egészséges tápláléknak tartották a tudósok, de a legújabb kutatások azt bizonyítják, antioxidáns hatásuk miatt jelentőségük nagyobb az eddig ismertnél.

A gombák nem tartalmaznak koleszterint, glutént, alacsony a zsír-, cukor-, nátrium és kalóriatartalmuk. Ugyanakkor bőséges forrásai a fehérjének, B-vitaminoknak, rostoknak, az immunerősítő cukornak, a béta-glükánnak, és más bioaktív vegyületeknek.

- Az ázsiai kultúrákban eddig is gyógyszerként tartották számon, Amerikában ez a nézet csak az utóbbi időkben kezd terjedni - olvasható Robert Beelman, a Pennsylvaniai Állami Egyetem táplálkozástudósának a CNN-ben megjelent cikkében, aki saját laboratóriumában végzett kutatásainak eredményit foglalta össze.

Ezek szerint a gombák kiváló forrásai lehetnek kulcsfontosságú mikrotápanyagoknak, amelyek szerepe régóta ismert az egészséges öregedésben, megtalálható bennük a szelénium, a D-vitamin, a glutation és az ergothioneine (egy antioxidáns hatású aminosav), rövid nevén ergo. Mindegyik rendelkezik antioxidáns hatással, amely enyhítheti a stresszt, sajnos azonban mennyiségük a szervezetben a kor előrehaladtával csökken. Az oxidatív stresszt tartják a fő bűnösnek olyan időskorra jellemző betegségek kialakulásáért, mint a rák, a szívbetegségek és az értelmi hanyatlás. Az ergothioneine – ezekből épülnek fel a fehérjék -, amelyet 1909-ben fedeztek fel az anyarozs nevű kártevő gombafajban. Viszonylag kevés élő szervezet tud előllítani, leginkább különböző gombafélék, ezért a táplálékkal kell bejuttatni az emberi szervezetbe. A tudományos jelentősége egészen 2005-ig jelentéktelen volt, amikor is Dirk Grundemann farmakológus felfedezte, hogy minden emlős be tudja építeni vörösvértestjeibe, amelyek azután szétterítik ez egész testben, és azokban a szövetekben gyűlnek fel, ahol a legnagyobb az oxidatív stressz hatása. Volt, aki új vitaminként nevezte meg. 2006-ban Beelman és egy egyetemi hallgatója felfedezték, hogy a termesztett ehető gombák különösen gazdag forrásai az ergónak. Azt is megvizsgálták, mi a szerepe az ergónak az Alzheimer-, és a Parkinson-kór kialakulásában. Egy szingapúri tanulmány kimutatta, hogy az öregedő népesség szervezetében csökken az ergo és ennek következtében erősödik a szellemi hanyatlás körükben. Egy 13 ezer idős embert alapul vevő japán kutatás szerint viszont azoknál, akik sok gombát fogyasztanak, alacsonyabb a demencia előfordulása. Egy 2016-os kutatás adatait felhasználva Beelmna megállapította, hogy egy átlag súlyú ember Amerikában 1,1 milligram, Olaszországban akár 4,6 milligram ergo tartalmú táplálékot fogyaszt naponta. Kiderült, hogy az Alzheimer-, a Parkinson-, a multiplex szklerózis, a demencia következtében történő elhalálozás nagyobb száma és a csökkenő gombafogyasztás, vagyis az alacsonyabb ergo bevitel között kapcsolat mutatható ki.

Természetesen egy ilyen tanulmányból nem szűrhető le ok-okozati összefüggés, de támogatja azt a feltételezést, hogy az idegrendszeri betegségek csökkenthetők nagyobb mennyiségű gombafogyasztással. A talajban élő gombák, amelyek növényekre tapadnak, és azután állatokba végül az emberbe kerülnek is tartalmaznak ergot. Ezért fontos lehet olyan növénytermesztési módok bevezetése, amelyek révén több talajgomba marad meg, ezzel is növelve az egészséges táplálékok sorát. Ne feledjük, az orvostudomány egyik legnagyobb felfedezése a penicillin is a gombáknak köszönhető.

Se nem növény, se nem állat
A gombák egy- vagy többsejtű, általában telepes felépítésű, fotoszintetizáló pigmenteket nem tartalmazó, kitintartalmú sejtfallal rendelkező élőlények, melyek az élővilág egy önálló országát alkotják, mert a gombák a növényekkel ellentétben, az állatokhoz hasonlóan heterotrófok, azaz szénszükségletüket szerves anyagokból, energiaszükségletüket pedig kémiai anyagokból fedezik. Táplálkozásuk szerint vagy korhadékokat, az elpusztult élőlények maradványait fogyasztják, vagy gyökérkolonizálóak, azaz a gyökerén keresztül szimbiózisban élnek egy gazdanövénnyel, vagy pedig az élő gazdaszervezetet lebontandó szerves anyagként hasznosító paraziták. Szaporodásuk rendszerint a széllel szállítódó spórákkal történik. Jelenleg csaknem 100 ezer fajukat ismerjük, de becslések szerint akár 1,5 millió eddig ismeretlen gombafaj is létezhet.
2018.05.10 07:19

Ha sokat eszel belőle, korábban halsz. Ha keveset, akkor is.

Publikálás dátuma
2018.08.21 09:50

Fotó: Shutterstock/
A szénhidrátban túl magas, de a túl alacsony étrend is korábbra időzíti a halált, állítja a Lancet című folyóiratban megjelent új tanulmány.
Nyolc nagyszabású tanulmányt fésültek össze a kutatók, és arra jutottak, hogy aki egészségesen akar élni, annak étrendjében szénhidrátnak igenis lenni kell - csak éppen mérsékelt mennyiségben. Az étrend teljes kalóriamennyiségét nézve akkor van baj, ha 40 százaléknyi szénhidrátnál kisebb vagy a 70 százaléknyinál nagyobb az arány. A következmény pedig az, hogy megugrik a korai halálozás kockázata.
Ugyanakkor nem minden szénhidrátban szegény étrend egyforma. Azoknak, akik szénhidrát helyett több húst - bárányt, baromfit, marhahúst -, vajat, sajtot és zsírt fogyasztanak, nagyobb a halálozási kockázata, mint azoknak, akik fehérje- és zsírszükségletüket olyan növényi alapú élelmiszerekből nyerik, mint az avokádó, a diófélék és a hüvelyesek. Emlékeztetőül: az olyan népszerű súlycsökkentő diéták, mint az Atkins és a Dukan jelentős mennyiségű húsfélét tartalmaznak. 
A kutatók hangsúlyozták, hogy az Észak-Amerikában és Európában is elterjedt, húsokban gazdag, szénhidrátban szegény étrend megrövidítheti az élettartamot, ezért kerülendő. Ehelyett ha valaki kevés szénhidrátot vinne be, akkor növényi alapú zsírokban és fehérjékben erősítsen - így hosszú, egészséges öregkorra számíthat.
A harvardi kardiológus és táplálkozás-szakértő Sara Seidelmann a The Guardian brit napilapnak elmondta: 
"a kutatócsoport jelentős munkát tett le az asztalra, és alapos választ adott a kérdésre, nem csupán egy képet villantott fel".
Hozzátette: miközben az étkezés előkelő helyet foglal el mindenkinél, elég nagy a zavar a fejekben azzal kapcsolatban, hogy mit is kellene enni. 
"Nap mint nap megjelenik egy tanulmány, az egyik azt állítja, hogy a szénhidrátban gazdag étrend jobb, a másik pedig, hogy a szénhidrátban szegény a jobb"
- mutatott rá.
 Az alacsony szénhidráttartalmú étrendet a magas szénhidráttartalmúval direkt módon nem lehet összehasonlítani, mivel ahhoz hosszú évekig tartó vizsgálatra lenne szükség, és az emberek hosszú ideig nem tudják magukat egyfajta étrendhez kötni. 
A kutatók ezért több mint 15 ezer 400, 45 és 64 év közötti embert vizsgáltak. A résztvevők négy különböző társadalmi-gazdasági hátterű, amerikai közösségből származtak. Kérdőíveken válaszoltak az étkezési szokásaikkal kapcsolatos kérdésekre két alkalommal az adatfelvételek között hat év telt el. Egészségi állapotukat 25 éven át figyelték meg, és az eredményeket esetleg befolyásoló körülményeket, mint a dohányzás, jövedelem és cukorbetegség is figyelembe vették. Az eredményeket hozzáadták a világ más tájain végzett hét további megfigyeléses tanulmány adataihoz, így már összesen több mint 430 ezer ember adatait elemezhették.
Megállapították, hogy azok az 50 évesek, akik mérsékelt mennyiségű szénhidrátot fogyasztottak, és az energiabevitelük fele szénhidrátból állt, további 33 évre számíthattak, ami négy évvel hosszabb volt azokénál, akik szénhidrátban szegény étrenden éltek, és egy évvel hosszabb azokénál, akik magas szénhidráttartalmú ételeket ettek.
A szerzők hangsúlyozták, hogy a tanulmány természete miatt nem bizonyíthatóak az okok és hatások. Ugyanakkor emlékeztettek arra, hogy a nyugati típusú étrenden élők, akik nagyon kevés szénhidrátot esznek, gyakran fogyasztanak kevesebb zöldséget, gyümölcsöt és gabonaféléket, és esznek több állati fehérjét és zsírt. Ezek az állati termékek pedig gyulladásokat idézhetnek elő, gyorsítják a biológiai öregedést, az oxidatív stresszt, és hozzájárulhatnak az idő előtti halálozás kockázatának növekedéséhez.
A magas szénhidrátfogyasztás gyakori Ázsiában és a szegényebb országokban, ahol például sok fehér rizst fogyasztanak. Ezek hozzájárulnak a krónikusan magas glikémiás terheléshez és az anyagcsere romlásához.
Walter Willett, a tanulmány társszerzője, a Harvard Egyetem T. H. Chan Közegészségügyi Iskolájának epidemiológus és táplálkozás professzora szerint a túl sok és a túl kevés szénhidrátbevitel is káros lehet, de leginkább az számít, hogy milyen típusú zsírt, proteint és szénhidrátot fogyasztunk. Seidelmann hozzátette: a szénhidrátban szegény diéta, ami általában húsalapú, azért népszerű, mert rövid távon jól működik. A kutató azonban leszögezte: minél több növényi alapú ételt fogyasztunk, annál alacsonyabb a korai halálozás kockázata.
2018.08.21 09:50
Frissítve: 2018.08.21 09:51

Százötven év alatt felpörgettük a kutyák evolúcióját

Publikálás dátuma
2018.08.20 12:48
Angol bulldog, a célirányos kutyatenyésztés egyik mintapéldánya
Fotó: AFP/ Timothy A. Clary
Közel 400 új kutyafajta jött létre a 19. század vége óta: az új típusok megteremtése rengeteg munkával jár, és sokszor egy élet sem elég hozzá.
Ami a természet csak év-tízezredek alatt tudna véghez vinni, az emberiség mondhatni pillanatokon belül megvalósította: a modern kutyatenyésztés az elmúlt 150 évben csaknem 400 kutyafajtát hozott létre a rendkívül hasznos életmentő kutyáktól a katonai- és rendőrkutyákon keresztül a juhászkutyákon át egészen a társasági kutyákig.  Mi voltunk ezeknek az ebeknek az evolúciós mozgatórugói, mi hoztunk létre őket abból a célból, hogy kényelmesebbé tegyék az életünket, segítsék, vagy éppen könnyebbé tegyék a mindennapjainkat – írja a kutyatenyésztés technikáit és történetét bemutató cikkében a Zoom.
Az emberiség tenyésztői történelme cirka 15 ezer évvel ezelőtt kezdődött a háziasítással. Rögtön érdemes is leszögezni, hogy a domesztikáció nem egyenlő a megszelídítéssel. Mert míg a megszelídítés csupán csak az emberhez való barátságos hozzáállást eredményezi, addig a háziasítás egy kontrollált folyamat. Abból áll, hogy az ember a kutya külső és belső jellemzői alapján szaporítja tovább az állatot egy felügyelt környezetben. A felügyelet alatt pedig nem laboratóriumot értünk, hanem egy helyet, ahol a preferált hím teherbe ejti a preferált nőstényt.
 Később a háziasításból évszázados hagyományokkal rendelkező tenyésztői munka vált, aminek ma 339 (egy másik forrás szerint van az 400 is) kutyafajtát köszönhetünk, amit a Nemzetközi Kinológiai Szövetség a funkciója és a külső jellegzetéssegei alapján tíz csoportba sorol, úgy mint: Tacskók, társasági kutyák, pásztor- és juhászkutyák, agarak, schnauzerek, pinscherek, molosszerek svájci hegyi és pásztorkutyák, terrierek, spitzek és primitív fajták, kopók és rokon fajták, vizslák, szetterek, vízi vadászok, retriverek és kajtatókutyák, agarak. 
Ahhoz, hogy létrehozzunk egy új kutyafajtát, első körben hatalmas elhatározásra, erős fiskális háttérre, valamint egy rendkívül konkrét elképzelésre lesz szükségünk arról, mégis milyen kutyát szeretnénk összedobni. Döntenünk kell a méretéről, a vérmérsékletéről, azaz egy finomabb genetikus Frankensteinné kell válnunk: Választanunk kell, melyek azok a pontos külső és belső jellemvonások, amelyek meghatározzák majd a kutyafajtánkat. Ezek lesznek a kutya úgynevezett standardjai, fenotípusa, ami a kutya genotípusában, azaz genetikai felépítésében is kimutathatóvá kell, hogy váljon. Ezen standardok alapján lesz regisztrálva az eb törzskönyvben is.
Egy új kutyafajta létrehozása és elismertetése a szakértők szerint akár 30 vagy 50 évet is igénybe vehet (egy már létező kutyafajta továbbtenyésztése azért jóval kevesebb idő).
2018.08.20 12:48
Frissítve: 2018.08.20 12:55