Sándor Mária: Ez a szakma nem működik ember nélkül

Publikálás dátuma
2018.05.12 07:05
Fotók: Szalmás Péter
Fotó: /
Három éve ilyen tájt még tízezer tüntető egészségügyi dolgozó élén panaszolta az ápolók nyomorúságát, s akkor még az államtitkár is kénytelen volt elismerni, hogy „önöknek mindenben igazuk van”. Két esztendeje a Forbes magazin még a 10 a legbefolyásosabb nők közé sorolta. Tavaly bejelentette, hogy kilép a közéletből. Idén az ápolók hetében, a munkahelyén, egy hospice házban jártunk Sándor Máriánál.

- Beszélgetésünk idején zajlik az új országgyűlés alakuló ülése, a parlament előtti téren élőlánc, tüntetés. Miért nincs ott?

- Nem érzem, hogy ott lenne a helyem. Az elmúlt egy évben semmilyen politikai rendezvényen nem vettem részt. Szétszakadt az ország, elszabadultak az indulatok...én a bánatomat a munkába fojtom. Csak egy ápolónő vagyok, most is végzem a dolgom. Soha semmit mást nem akartam, mint csak a tisztességes, a becsületes ellátás feltételeit biztosítani mindenkinek, aki rászorul. Most egy olyan helyen dolgozom, ahol bőven van lehetőségem megélni, hogy ez lehetséges. A legkiszolgáltatottabbakat, a legelesettebbeket ápolom, mint segédápoló. Az a helyzet, amiben ezek az emberek vannak, egyszer mindenki életében bekövetkezik. Így bárki megtapasztalhatja azt, amiről annak idején, 2015 május 12.-én a Kossuth téren beszéltem: milyen az, ha nem lesz senki, aki akkor fogja a kezét, szóljon egy jó szót, adjon egy pohár vizet. Szó szerint így hangzott: ,,Követelem a tisztességes becsületes betegellátást! Követelem a méltó halálhoz való jogot. " Amikor először a nyilvánosság elé álltam, akkor is csak erről beszéltem: ha nem követeljük ki közösen a megbecsülést, a tisztes bért, elfogynak azok az ápolók, akikre egyszer mindenkinek szüksége lesz. Úgy látom, nem értették meg, miközben ma Magyarországon a tisztességes ápolás nem megvalósítható.

- Miért?

- Elveszett a szakmából a hivatás, az emberség, ami a lényege a munkánknak. Már nem csak a bérekről van szó, nem csak a túlzsúfoltságot, a várakozást, az ebből adódó kellemetlenségeket, fájdalmat kell elviselnie a rászoruló betegnek, hanem az együttérzés hiányát, a megaláztatottságot. Sok kolléga már rég nem csinálná, csak nem lát más lehetőséget. Csinálják erőből, gyakran lélektelenül. Csakhogy épp ezt nem lenne szabad. De mondok egy példát: gyermekintenzív osztály, transzplantációra váró gyerekek, olyanok, akik vagy megélik, vagy nem, mire szervhez jutnak. A frissen végzett, jól képzett nővér első napja. Megjelenés miniszoknya kis top, köldökpiercing, műköröm haldokló gyerek mellett. Lehet, hogy óriási tudása van, de hiányzik belőle valami, ami nélkülözhetetlen egy ilyen környezetben, amitől pontosan tudja, mennyire fontos, hogy pusztán a megjelenésével bizalmat, biztonságot, empátiát kell sugallnia. A hivatástudat része, hogy tudom miért kelek fel, miért indulok dolgozni, akkor is ha otthon gondjaim vannak, de ezt kinn hagyom és az ott lévőket akarom szolgálni. Annak idején, akikért elindultam, azok a kolléganők ilyenek voltak. Látszott rajtuk a szegénység, azért kellett kiállnom, mert nekik már se ennivalóra, se cipőre nem telt. Sokan megszóltak, hogy fontosabb a munkám, a kollégáim sorsa, mint a családom. De erre azt mondom, ha valaki a beteg, a kiszolgáltatott emberrel nem úgy érez, nem úgy viselkedik mintha az a saját rokona lenne, akkor lehet, hogy van szakmája, de nincs hivatása. Mindezekért a gondolataimért, csak támadást, megvetést kaptam.

- Hogy telik a napja?

- Hajnali háromkor, olykor négykor kelek. Azért ilyen korán, hogy legyen időm összeszedni magam. Több helyen is dolgozom, itt, ahol most beszélgetünk egy nővérre egy vagy két páciens jut, attól függően, milyen a beteg súlya, és a betegsége. De ez nem azt jelenti, hogy könnyű a munka. Van olyan betegünk, akinek a nap 24 órájában fogni kell a kezét, mert olyan neurológiai betegségben szenved, hogy ön-és közveszélyes, vagy bármelyik percben eleshet. Van 12 éve éberkómában fekvő immár 24 éves nagylányunk, akinek a mozgatása, ápolása többemberes feladat.

- Lehet minőségi munkát végezni a második, harmadik műszak alatt?

- Ha van hivatástudatod, lehet. Mert akkor csak annyit vállalsz, ameddig tisztességgel tudsz teljesíteni. Az sem biztos, hogy szükség van arra, hogy mindenki 3-4 műszakot vállaljon, a baj a fejekben van. Ha jó egy intézmény szakmai rendszere, a munka szervezett nem kell műszak végére meghalni.

- Kinek kellene ezt megoldania?

- Például a szakmai kamarának, amelynek meg kellene követelnie a normális munkakörülményeket, betartatni a munka és pihenőidőket. Harcolni, föllépni, hogy megállj, innentől kezdve ennyi nővér nem tud ellátni ennyi beteget. Minden intézményben jelen vannak a kamara emberei. Kötelességük lenne ellenőrizni, hogy egy nővérre- hány beteg jut. Mondta-e valaha is a szakmai kamara, hogy ezt az osztályrészt bezárjuk, mert az adott körülmények között, nem lehet tisztességes ellátást nyújtani?

- Ezért lett elege a közéletből?

- Is. Akkor torzultak el a dolgok, amikor a körülöttem lévő embereknek is egyre fontosabb lett a pénz és a politika, elcsúszott a hangsúly az ügyről. Jöttek a belső konfliktusok, irigységek, küzdelem a tisztségekért. Az ügyünkre pedig ráültek a különböző pártok, politikusok és mindezzel elkezdtek kampányolni. Az ellenzék olyan dolgokat kezdett meglovagolni, amiben ők is ugyanazokat a hibákat követték el, mint a kormányon lévők. Például, ők is hagyták a most még meglévő szakmai szervezeteket kontroll, elszámoltatás nélkül működni.

- A szakmai szervezetek kontrollja nem a tagság feladata lett volna?

- Hogy léphetne fel a tagság, amikor az érdek-képviseletek tisztségviselői sok helyen benn ülnek a kórházi menedzsmentben is: egyszerre munkaadók és érdek-képviselők? A kamara jelen van minden intézményben, képviselőik ott ülnek a vezetőségben. Egy ilyen helyzetben nincs harcos érdekképviselet. Nem nekem kellett volna Duna-hidat zárni, hanem a kórház-igazgatónak, a kamarának, vagy a szakszervezetnek. De normális országban nem is kéne idáig jutni, csak érdemben beszélni a kormánnyal arról, hogy adjon kellő fedezetet a tisztességes gyógyítómunkához. Olvasom a hírekben, hogy mi minden épül majd az egészségügyben, micsoda technikai fejlődés lesz. Csak arról nem szól senki, hogy mindez hiába, ha nincs ember. Ez az egyetlen szakma, ami nem működik az ember nélkül: a tehetetlen beteg tisztába tevését, megetetését, gyógyszerelését, nem lehet gépre bízni.

- Emlékszik arra a napra, amikor egyszer csak úgy döntött: nem megy az utcára, nem fogalmaz több petíciót, vége?

- Ez a döntés folyamatosan érlelődött. Egyre gyakrabban azt éreztem, nem értik miről beszélek. Nem értik, hogy ez nem politika, ez emberség. Szálljon ki a politika a szakmából, ne ezzel kampányoljanak. A mellettem lévők kezdték mondogatni, hogy kiégtem, minden szinten elfáradtam, lemerültem. Még most is öt percenként állítanak meg az utcán, mindenki azt mondja: igazam van. Amikor nagyon nagy volt a baj, amikor ki kellett volna állni, hol voltak ezek az emberek? Emlékszem a vége felé egy társammal mentünk az utcán, ott ült a földön egy láb-nélküli ember. Hideg volt, eszembe jutott, hogy van egy tolószék a raktárban. Odahajoltam hozzá, hogy megkérdezzem, mikor van itt. És akkor a társam, akit annak neveztem, hittem, megrántott. Azt mondta: nem lehet mindenkin segíteni, aki szembejön veled. Én meg azt mondom, hogy aki jön szembe, azon segíteni kell. Most, itt ezt tudom megvalósítani.

- Fontos volt az a pár év, amit mozgalmárként eltöltött, vagy feleslegesnek ítéli?

- Tanulságos volt, rávilágított arra, amit ugyan mindenki tudhatott az ápolók helyzetéről, de hallgatott róla.

- Maradtak barátai a korábbi társai közül?

- Senki. Most csak a közvetlen kollégákkal barátkozom, maximalisták a munkában, kizárjuk a politikát az életünkből. Beszélgetünk, azt nézzük, hogy és hol tudunk még többet segíteni. Szolgálni, ez az egyetlen célom.

Szerző
2018.05.12 07:05

Czeglédy Csaba: nyolc hónapig voltam magánzárkán, lett volna módom a lelkem eladni

Publikálás dátuma
2018.12.15 16:08
Czeglédy Csabát különösen nagy összegű költségvetési csalással gyanúsítják, a Fidesz a bíróságot megelőzve ítéletet mondott fel
Fotó: /
A börtönből kiengedett politikus majd pár nap múlva nyugszik csak meg, amikor biztos lesz benne, hogy nem viszik vissza - a házi őrizetben napi két órára hagyhatja el otthonát.
Mit gondol, miért engedték másfél év után szabadon? A Szegedi Törvényszék döntött úgy, hogy megváltoztatta a bíróság korábbi elsőfokú végzését, kimondva: már lezárult a nyomozás az ügyemben. Úgy tudni, hogy az már egy fél éve befejeződött. Igen, már augusztusban lezárták a nyomozást. Az eltelt nyolc hónapot magánzárkán töltöttem, szeptember eleje óta ott volt velem az ötvenötezer oldalnyi nyomozati irat. Szóval, ha akartam volna, akkor sem tudtam volna senkit sem befolyásolni az ügyben. A bíróság azt is figyelembe vette, hogy másfél éve vagyok (2017 júliusában tartóztatták le a politikust - a szerk.) a legsúlyosabb kényszerintézkedés hatálya alatt. és kifejezetten rendezettek a család és életkörülmények. Az ügyészség nem akarta ismét meghosszabbítani a letartóztatását? De, a múlt héten az ügyészség képviselője még azzal érvelt, hogy nyomozati cselekmények vannak folyamatban az ügyemben. A Törvényszék viszont kimondta: vége a nyomozásnak. Mikor lehet vádemelés az ügyében? Még tegnap is kaptam egy több száz oldal nyomozati anyagot, ezért január 15 előtt nem tudnak vádat emelni. (A büntetőeljárási szabályok szerint a terheltnek harminc nappal előbb meg kell kapnia minden nyomozati iratot -a szerk.) A vádiratról mit lehet tudni? A legutóbbi ügyészi iratban már felbujtóként szerepeltem. Ez mit jelenthet? Szerintem azt, hogy az én tettesi felelősségemet végképpen nem tudják bizonyítani - nem mintha a felbujtóit lehetne, mivel az sem voltam. Igazándiból engem most azzal gyanúsítanak, hogy másokat rábírtam: kövessenek el költségvetési csalást. Ez végképpen érthetetlen számomra, ahogy a korábbi vádak is azok voltak. Elfoglaltságom döntő részét az ügyvédi munkám tette ki, nem is lett volna módom érdemben belefolyni a cégeim munkájába. Márciusi letartóztatása óta kapott jelzést, hogy hamarabb is kiszabadulhat? Fogalmazzunk úgy, lett volna lehetőségem a lelkemet eladni. De szeretnék életem végéig tükörbe nézni. Miért dönthetett úgy a bíróság, hogy végül mégis szabadlábra helyezi? Az ügyészség folyamatosan a letartóztatása meghosszabbítását kérte, a kormánypárt pedig parlamenti határozatban minősítette önt bűnösnek. A hatalom mindenképpen rács mögött akarta látni. Változott valami? Szerintem ebben az ügyben eleve senkit sem lehetett volna letartóztatni. Csak összehasonlításképpen: akad olyan uniós költségvetési csalás, ahol harminc gyanúsított van, ám mind szabadlábon maradt. Ebben az ügyben pedig huszonvalahány embert, köztük büntetlen előéletű családanyákat tartóztattak le. Azt gondolom, hogy elmentek a falig, a bíróság pedig most úgy látta, hogy eddig és ne tovább. Visszatér a politikai életbe? Most a családra koncentrálok, szeretném velük tölteni a karácsonyt. Majd januárban feltűröm az ingujjam. Csak a büntetőügyébe áll bele vagy a politikába is visszatérne? Még nem tudom, hogy az emberek és a párttársaim hogyan viszonyulnak hozzám. Ha már párttárs: ki hívta fel önt elsőként? Nem titok: Gyurcsány Ferenc. Mit mondott? Azt, hogy szívből örül.   Tavasszal néhány órát tudott csak szabadon lenni, utána az adóhatóság egy másik ügyre hivatkozva visszavitette a börtönbe. Most számít meglepetésre? Azt mondtam a többieknek is , hogy akkor fogok megnyugodni, ha eltelik pár nap. A börtönőreimnek pedig azt mondtam félig viccese: azért a zárkámat tartsák szabadon. 
2018.12.15 16:08

Mennyire hatékony a rabszolgatörvény elleni küzdelemben az ellenzék (szavazás)

Publikálás dátuma
2018.12.15 15:56
Képviselői kártyájukat magasba tartva tiltakoztak az ellenzékiek a Fidesz eljárása miatt szerdán
Fotó: MTI/ Soós Lajos
Amihez sok év nem volt elegendő, azt egyetlen embertelen törvény elérte: együtt mozog az ellenzék. Most elmondhatja, Ön szerint mi a jó irány.
2018.12.15 15:56