A nyugati offenzíva

A békevágy egyformán nagy nemcsak hadviselő országok népei, hanem még a háború borzalmaitól megkímélt semleges országok népei között

A német csapatok a vasárnap megkezdett támadásaikat Noyon és Compiégne között hétfőn is folytatták és újabb területet nyertek Compiégne irányában. Legnagyobb előrehaladást a németek Royetől délre értek el, mintegy 12 kilométert. Compiégnetől északnyugatra és északra 8—10 kilométerre állanak a támadók. A mostani támadás során tehát sokkal közelebb jutottak a németek Compiégne városához, mint az előbbeniben. A németek főcélja ebben az új harcban a Noyontól délnyugatra eső dombvidéknek az elfoglalása volt. Ezt a célt a német vezérkari jelentés legújabb jelentése szerint a kétnapos — a vasárnapi és hétfői — csatában el is érték. Kérdés, hogy a németek ezek után folytatják-e a támadást itt, vagy másutt kezdenek új akciót.

Az Oise és Reims között a helyzet nem változott. A Somme és az Ancre között azonban kemény harcok fejlődtek. Az ántánt-csapatok Amiens felől erős ágyúharc után támadást intéztek, amelyet a németek ellenlökéssel megállítottak. A német vezérkar megállapítása szerint ezek a támadások csak helyi betörések voltak.

Itt, a harctéri események ismertetése kapcsán kell utalnunk azokra a hírekre, amelyek a békéről szólnak. Kitűnik ezekből, hogy a békevágy egyformán nagy nemcsak hadviselő országok népei, hanem még a háború borzalmaitól megkímélt semleges országok népei között is.

Népszava 1918. június 12.