Folytatást kap a kockásfülű nyúl

Publikálás dátuma
2018.06.20. 17:55

A kockásfülű nyúl 40 év után új részekkel tér vissza a képernyőre - számol be a Zoom.hu. Összesen 15 új epizód készül. Az első, A kockásfülű nyúl – Robotnyúl címmel, Bakos Barbara rendezésében június 24-én, vasárnap, 13.15-kor debütál az M2-n.

A magyar animációs sorozat 1974 és 1976 között két évadot, 26 epizódot élt meg, az idei pedig a harmadik évada lesz. A címszereplő, a kockásfülű nyúl egy különleges tulajdonságokkal felruházott hős, aki hosszú és kockás füleivel még repülni is tud: a néhány perces epizódokban ő az örök konfliktusmegoldó.

Kockas FNy Trailer ST from popfilm on Vimeo.

Szerző

Szabadok közé száll - Elhunyt Kányádi Sándor

Publikálás dátuma
2018.06.20. 13:29
MTI Fotó: Czimbal Gyula
Kilencvenedik életévében elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a XX–XXI. századi erdélyi magyar irodalom nagy alakja.

A hetvenes években a budapesti bölcsészkaron már az egységes magyar irodalom részeként tartottuk számon a határon túl élő szerzőket, de még részesültünk a rácsodálkozásból, amellyel az előttünk járók fölfedezték maguknak Szilágyi Istvánt, Székely Jánost, Deák Tamást, Sütő Andrást, Páskándi Gézát és Kányádi Sándort.

Ó, milyen csodálatos volt – hallottuk –, amikor kiderült, mennyire egységes a magyar nyelv és gondolkodás, mégis milyen gyönyörű ízek vegyülnek bele az erdélyiek tollán!

De a legnagyobb meglepetés az volt, hogy nem valamilyen régies-elavult irodalmi képzetet hoznak ezek a szerzők, hanem éppenséggel ők voltak a kassáki avantgárd folytatói, teljesen szinkronban a nyugati – leginkább a francia – trendekkel, ahogy az általuk jól ismert kortárs román irodalom is ezen az úton járt.

Felszabadító érzés volt, hogy a magyar irodalom megújításában az itteniek előtt jár ez a nemzedék. Hogy micsoda alkotásokat vetnek papírra Budapesttől ennyire távol és ennyire függetlenül!

Az 1929-ben született Kányádi az ötvenes évektől jelentette meg verseit, és íróként, szerkesztőként is egész életében az erdélyi irodalom fő sodrába tartozott. Őrizte a verselés hagyományos módját, de megújította a formát is, miközben az állandóan változó világ modern életérzését tudta pontosan megszólaltatni.

A később Párizsban világhírűvé lett, homoródszentmártoni szobrásznak, Román Viktornak ajánlott 1967-es verséből való ez a megrendítő kép:

„Ó a függőleges lovak fájdalmánál
nagyobb csak a tíz ujjbegyben
feszülő lehet mely tárgyilagosan
s hangtalan szoborrá gyúrja
a rettenetet”
(Függőleges lovak)

Magyarországon ma, ha tudják is, hogy nagy költőről van szó, elsősorban gyerekverseiről ismerik őt, főleg, hogy a Kaláka előszeretettel zenésítette meg őket. Fogadnék rá, hogy a két–tíz éves gyerekek és szüleik mind kapásból eléneklik:

„Betemetett a nagy hó 
erdőt, mezőt, rétet. 
Minden, mint a nagyanyó 
haja, hófehér lett. 
Minden, mint a nagyapó 
bajsza, hófehér lett, 
csak a feketerigó 
maradt feketének.”
(Betemetett a nagy hó)

Nem baj, nem hiszem, hogy Kányádit zavarta volna, inkább örült neki, hogy éppen ebből értik meg a gyerekek, mi is a vers. Csak az fontos, hogy mondva-dalolva ráérezzenek, sokkal több, mint az egyforma hosszú sorok végének erőltetett összecsengetése.

Mint annyi magyar költő, ő is ihletett műfordító volt. Nagy román költők verseit ültette át magyarra, de újrafordította Goethét, Rilkét is, ha valamiért nem tetszett neki a már magyarul is klasszikus változat. Amikor eljutott Párizsba, alaposan megnézte-megfigyelte a helyszínt, ezért aztán nála az Apollinaire-versben nem fut, hanem „Mossa a Mirebeau-hidat a Szajna, Elmossa bús szerelmünk s fölkavarja”.

Magától értetődően újrafordította az Erdélyt elhagyó Janus Pannonius nagy versét, a Búcsú Váradtól-t is, de talán a legfontosabb, hogy az erdélyi szász népköltészetet az ő fordításában lehet magyarul olvasni. Az előszóban tanárát idézi: „Századok óta élünk együtt, együtt kell élnünk, meg kell tanulnunk egymás nyelvét, hogy megismerhessük egymás kultúráját, hogy minél hosszabb ideig békességben éljünk ezen a Földön”.

Halálára álljon itt az a szász népdal, amelyet leginkább ajánlott az olvasók figyelmébe:

„hogy jött a halál s vert a földre
mindenegy csontomat összetörte
hogy jött s kapott föl a halál

vittetek apám házából engemet
hová kapartatok – nyirkos gödör alján
fekszik a test fehéren sárgán

ahogy a harangok a harangszót
felejteném hamar minden örömöm

bort ide angyalok az ajtóm elibe
világból válni akarok
szabadok közé szállni”

Szerző
Frissítve: 2018.06.20. 17:39

Fischer Ádám Wagnerrel harcol az emberi jogokért

Publikálás dátuma
2018.06.20. 07:47
A SZABADSÁG DALA ÉS TERE - Fischer Ádám vezényelt Fotó: Vajda József

Fischer Ádám karmester régóta bizonyítja, hogy tisztában van az írástudók felelősségével. Aktív közéleti szereplésével, nyilatkozataival, az oktatási szegregáció ellen, vagy a Szabadság téri II. világháborús emlékmű ellen tiltakozó művész közösségi élményt is teremtett akkor, amikor az Európai Unió himnusza, az Örömóda közös éneklésére hívott fel és vezényelte az odasereglett civil polgárokból álló alkalmi kórust. A fiatalkora óta külföldön élő zenész a világ legnagyobb színpadain - a Bécsi Állami Operaházban, a Párizsi Operában, a milánói Scalában, a londoni Covent Gardenben vagy a New York-i Metropolitanben - lép fel, ha épp nem a Szabadság téren vezényel.

A "Tudományok és Művészetek Előmozdítására" 1976-ban hozták létre a nemzetközi alapítványi elismerést, a Wolf-díjat. A százezer dollárral járó kitüntetést negyven éve adják át minden esztendőben, az eddigi magyar díjazottak között pedig megtalálható a Nobel-díjas kémikus Polányi János, a világhírű zeneszerző Ligeti György és az utóbbi napokban az akadémiai törvény módosítása elleni kiállásával gyakran szereplő MTA elnök, matematikus Lovász László is.

Idén Fischer Ádám vehette át az elismerést, méltatása a zeneművészi teljesítménye mellett külön kitért az emberi jogi elkötelezettségére. A díjjal járó összeget a Magyar Helsinki Bizottságnak ajánlotta fel. Az utóbbi években oly gyakran emlegetett "megélhetési bevándorló", aki 19 éves kora óta külföldön él, a civil jogvédő szervezetnek, amely a menekülteket, menedékkérőket segíti, és amelynek vendége lesz csütörtök este. Az emberi jogok és a zene kapcsolata című beszélgetés témaindítójaként fogalmazott levelében Wagner A walkür című művére hívta fel a figyelmet.

"Ha erről a törvényjavaslatról most Németországban folyna vita, valószínűleg nyílt levelet írtam volna azoknak a képviselőknek, akik egy ilyen jogszabályt készülnek megszavazni. Arra kértem volna őket, hogy aki esetleg még nem ismerné, menjen el az operába és nézze meg Wagner A walkür című művét. Tudom, hogy egy ilyen kezdeményezés a magyar Országgyűlés képviselői között kevesebb sikerre számíthatna, mint Németországban, és nemcsak azért, mert az Opera éppen zárva tart. De mégis szeretnék abban hinni, hogy aki a Walkürt megismeri és megérti, az legalábbis elgondolkodik azon, hogy egy ilyen aljas „törvényre” rábólinthat-e tiszta lelkiismerettel.

(...) Én soha nem fogom elfogadni, hogy azzal bűnt követnék el, ha bajba jutott szerencsétlen sorsú embereken segítek. Ha ezt törvény mondja ki, akkor ennek a törvénynek minden eszközzel ellent kell állni, és én magam is, saját személyemben ellent fogok állni. És mindenkit segíteni is fogok az ellenállásban. Nagyon remélem, hogy akkor is, ha ez a készülő törvény jogerőre emelkedik, a civil szervezetek kitartanak küldetésük mellett. Nekünk, jogvédőknek az emberi jogot és az embereket kell védenünk. Az új rendelkezések ellen viszont harcolnunk kell. Mert az embertelen jog."

Infó:

Emberi jogok és muzsika 100 percben

Est Fischer Ádámmal

Június 21.

Magvető Café

A beszélgetést Révész Sándor és Zádori Zsolt vezeti.

Szerző