Zúg a Volga - A Sigérek földje

Az állami televízió futball-világbajnoki közvetítései során eddig az egyperces híradók jelentették a mélypontot – amikor a bemondó azzal távozik, hogy hamarosan jön újabb egy percre, a nyúzott néző már csak nyöszörög: „jaj, ne!” –, ám az abszurdok házi versenyében előre tört egy edzői-szakértői megszólalás. A tréner azt mondta (nem viccelek, ő sem tréfált): a balmazújvárosi középpályás négyes kreatívabb az uruguayinál.

Nézzük, kik sorakoznak ebben és abban.

Az NB I-ből különös körülmények között kieső hajdú-bihari csapat kvartettje így festett az évadzárás alkalmával: Vajda, Sigér, Batarelo, Majszuradze. Az olvasó ne szégyellje magát, ha nem tudná, hogy Batarelo horvát, Majszuradze pedig grúz légiós – előbbit a szomszédos ország másodosztályát erősítő Solin, utóbbit a ciprusi Aradippu csapatában nézték ki az avatott játékos-megfigyelők –, de akkor sem kell pironkodnia, ha nem hallott még az ellenállhatatlan Vajda, Sigér kettősről. A groteszk és a szervilizmus magyar bajnoka úgy látja: e fiúk leleményesebbek, ötletgazdagabbak a jelenleg a brazil Santoshoz tartozó, korábban az argentin River Plate-ben száz bajnokit lenyomó Carlos Sancheznél; az Internazionaléban futballozó – tehát eleve gyanús – Vecinónál; a Juventus alkalmazásában álló Bentancurnál; valamint a PSG-ben, a Benficában, a Portóban és az Atletico Madridban is megforduló, 106-szoros válogatott Cristian Rodrigueznél.

Magam elé képzelem, amint Oscar Tabarez uruguayi szövetségi kapitány, akit a legkevésbé sem téveszt meg a két, egyaránt 1-0-ás győzelemmel kivívott továbbjutás, a budapesti bírálatról értesülve kezébe temeti az arcát, és arra gondol: bezzeg a Balmaz-Kamilla! Tán még azt is megkockáztatja magában: „Ha lenne egy Sigérem, vb-t nyernénk, ígérem.”

Naná, hiszen ott vannak az „uruk”, nálunk meg a guruk.