„Még a halottaknak sem kegyelmeznek”

Publikálás dátuma
2018.08.11 09:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
A demokrácia kemény diónak bizonyult a magyar társadalom számára – mondja Csepeli György szociálpszichológus, aki szerint se biztonság, se szabadság nincs.
Nyár van, egy balatoni nyaraló árnyas teraszán ülünk – és politikáról beszélgetünk. Normálisak vagyunk? Szerintem ez a posztmodern kor arról szól, hogy azok a kategóriák, amelyek korábban működtek – mi normális, mi nem normális –, teljesen felfordultak. Ilyen szempontból azt kell mondjam, nincs olyan mozzanat a mai világban, ami hagyományos értelemben véve normálisnak nevezhető. Ebbe bőven belefér a mostani interjú itt a teraszon, nyáron, Zamárdiban. Ne érezze rosszul magát, felmentem minden bűntudat alól. Hogyan jellemezné azt a társadalom-lélektani állapotot, ami ahhoz vezetett, hogy a Fidesz harmadszor is kétharmados győzelmet aratott a választáson? Ráadásul az arányok növekvőek, az ellenállás erői pedig csökkennek. Ennek következtében nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsük, négy év múlva hasonló lesz a helyzet. A dolog valóban értelmezésre szorul. Merthogy volt egy hosszú periódus, amikor úgy gondoltuk – magamat is beleértve –, hogy megszakad a magyar politika történetének autoriter hagyománya, ami egy-egy vezető személyéhez rendeli hozzá a rendszer összes elemét, legyen az a személy császár, király, kormányzó vagy pártfőtitkár. Az 1989-90-es fordulat plurális, demokratikus országot ígért, és 2010-ig, ha döcögve is, lényegében ilyen irányba haladtunk. Mi történt 2010-ben? Mármint azon túl, hogy a Fidesz megszerezte az első kétharmadát. Kiderült, hogy a demokráciának nincsenek meg a társadalmi alapjai. A demokrácia nagyon értelmes és jó elgondolás, de csak abban az esetben, ha nagy számban vannak demokraták, akik képesek autonóm módon ítéletet alkotni, kiértékelni az információkat és a mindennapi élet által visszaigazolt rendszert létrehozni a kultúrában, a gazdaságban, a politikában, a civil társadalomban egyaránt. Úgy tűnik, hogy ez a nagyon bonyolult feladat kemény diónak bizonyult a magyar társadalom számára. A választó lenne a hibás? Nem arról van szó, hogy hibás vagy nem hibás, hanem arról, hogy senki nem tudja a saját árnyékát átlépni. Azok a tradíciók, amelyekre utaltam az autoriter politikai kultúra kapcsán, túl erősek voltak. Ezért nem jött létre az autonóm politikai akarat képzésére alkalmas társadalmi környezet. A magyar politikai fejlődés a közép-kelet-európai országokhoz képest is alulteljesített. Szlovákia megszabadult a Mečiar-féle elnyomó rendszertől, Lengyelországban most visszaesés van ugyan, de ott láthatóan nem lesz olyan egyszerű valóra váltani mindazt, amit nálunk sikerült. Románia, úgy néz ki, megúszta a tartós autoriter berendezkedést – nem sorolom tovább. Ahhoz foghatót, ami Magyarországon létrejött, csak tőlünk keletre találni, például Oroszországban és volt szovjet tagköztársaságokban. A rendszerváltás ígérete a nyugathoz való csatlakozás volt. A térség más országai elindultak a nyugat-európaivá válás útján, a magyarok, sajnos, lecsúsztak erről az útról, és egyre inkább kelet felé mennek. Pedig mindannyian ugyanahhoz a „szovjet blokkhoz” tartoztunk. Készítettünk 2010-ben egy kutatást, az értékrendszereket vizsgáltuk. Már akkor feltűnt, hogy a magyar választó mennyire kilóg a közép-kelet-európai mezőnyből, a nyugat-európairól nem is beszélve. Az egyén autonómiája a magyarok szemében nem számított értéknek, szemben a biztonságkereséssel, amely viszont magas értéket kapott. Nem volt értéke a tudatosságnak sem, a hagyományoknak ellenben nagyon erős vonzását tapasztaltuk. Semmi olyat nem találtunk az értékekben, ami alkalmas lenne arra, hogy a polgárokat emancipálja, egyenlővé tegye az állammal szemben. Minden valószínűség szerint a tendenciák azóta csak erősödtek. Van rá magyarázata? Feltételezem, hogy túlságosan nagy volt a rendszerváltás sokkja, túlságosan erős volt a biztonság megrendülése. Az a sokk, amit a biztonság elvesztése jelentett, beindított egy folyamatot, amit Erich Fromm filozófus annak idején úgy fogalmazott meg, hogy „menekülés a szabadságtól”. Magyarországon bekövetkezett egy olyan helyzet, hogy se biztonság, se szabadság nincs. Helyette van valamilyen lélektani maszlag – tulajdonképpen ez a legérdekesebb az egészben –, ami megadja az illúzióját mind a kettőnek. A szabadság illúzióját kelti az a régi, de ma is működőképes szöveg, hogy „mi vagyunk Európa védőbástyája az idegen hódítással szemben”. A biztonság azáltal jött létre, ha csak illuzórikusan is, hogy az Európai Unió tagjaként eszméletlenül sok pénz áramlott be az országba, amivel stabilizálták a gazdaságot: egy réteg számára tisztes jólétet teremtettek, de a közmunka révén a legalsóbb rétegeknek is megadták a relatív biztonságot.
A rendszerváltás máshol is gazdasági sokkot okozott, önmagában ez kevés indoknak. Az I. világháború elvesztését a magyarok mélységes traumaként élték meg, és ettől a mai napig nem tudtak megszabadulni. Trianon nálunk gyásznap, más országokban az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése a felszabadulás, a kibontakozás, a fejlődés kezdetének ünnepe. A trianoni trauma bezárta a magyar mentalitást mindennel szemben, ami a jövő. Amit jövőnek gondolunk, nem más, mint a múlt görcsös keresése. Múltba forduló jövőképünk van. Ehhez kapcsolódik egy régebbi jelenség, a negatívizmus. Elég csak a Himnuszra gondolni, ami a nemzedékekbe valósággal beleégeti a pesszimizmust, a kétségbeesést. Trianon mellett van egy másik, szintén feldolgozatlan traumánk: a holokauszt. Mintegy 200 ezer magyar közhivatalnok működött közre több mint 400 ezer honfitársa elhurcolásában. A negatívizmusnak nincs, a holokauszt során elkövetett bűnöknek nem is lehet racionális magyarázata. A korrupció mindenütt erős, a kommunizmus bűneivel máshol sem néztek szembe, a privatizáció sehol nem volt sikertörténet. Ilyen szempontból nem különbözünk a többi volt szocialista országoktól. De azokkal a traumákkal és lelki tehertételekkel, amelyeket az előbb felsoroltam, máshol nem találkozni. Úgy látszik, ezek meghatározó különbségek. Mindebből nem következik, hogy törvényszerű lenne a Fidesz újabb és újabb kétharmada. Orbán Viktor 2002-ben kormányon volt, amikor elvesztette a választást, 2006-ban sem tudott győzni. Ezen én is sokat törtem a fejem. Orbán Viktor szerintem a 2002-es, igazságtalannak tartott választási vereségéből azt szűrte le, minden erejével azon kell munkálkodnia, hogy visszaszerezze a hatalmat, és ha egyszer visszaszerezte, azt soha ne engedje ki a kezéből. Akkor határozta el, hogy semmiféle szabályt nem fog tiszteletben tartani. A maga rejtjelező módján ezt több beszédében is kinyilvánította, soha és senkiben nem keltett kétséget: a rendszere nem fog megváltozni, amíg csak él. Orbán – jelen állás szerint – 2030-ig készül hatalomban maradni. Erre kell felkészülnünk? A mostani rendszer sem különbözik a korábbi autoriter korszakoktól. Közös jellemzőjük, hogy egyik sem tudta elképzelni a bukását. Aztán mindegyikük megbukott. Orbán esetében is csak az a kérdés, hogy ez mikor következik be. Az autoriter rendszereknek az a sajátosságuk, hogy amikor benne élünk, úgy hisszük, akár örökké is tarthat. Csakhogy minden rendszernek van egy strukturális deficitje, amit a hatalom által létrehozott káprázat elfed a jelen számára. Utólag visszatekintve kiderül, elég volt egy kis változás is ahhoz, hogy az egész összedőljön, mint a kártyavár. Nyugati demokráciákban is komoly gondok vannak. Egy diktátor soha nem fogja megérteni a nyugat-európai társadalomszerveződés lényegét. A nyugati országokban sok döntési központ létezik, ezért a válság lokalizálható, nem válik totálissá és nem temeti maga alá az egész demokratikus rendszert. A kormány politikájának vesztesei, a legszegényebbek – közöttük a nyomorban tengődő cigányok is – döntően a Fideszre szavaztak. Tényleg ennyit számít a közmunka? Az alávetettek abban érdekeltek, hogy olyan világot lássanak maguk körül, ami kiszámítható, ami biztonságot nyújt számukra. Mindenki ebben érdekelt. De az alávetettek sokkal inkább. A jobb módban élők alternatívákban gondolkodnak, a mentalitásukban benne van a kritika, ha akarják, ha nem. Sajátos módon elsősorban a nyomorban élőknek van olyan igényük, hogy a világok lehető legjobbikának állítsák be azt, ami körülveszi őket, és amit mi elviselhetetlennek látunk. Ezt nevezik a rendszerigazolás jelenségének. Nálunk ugyanakkor kutatások bizonyítják, hogy a kritikai attitűd jelen van még a szegényebb rétegeknél is. Az Orbán-rendszer nem állt be, túlságosan eleven a Kádár-korszak emléke, amely – a szabadsághiány mellett, persze – jóval szélesebb körben adott biztonságot, és nem hozott létre olyan társadalmi igazságtalanságokat, mint a mostani. A jelenlegi egyenlőtlenségek még nem legitimizálódtak. Mészáros Lőrincet, egy gázszerelőt nem lehet úgy eladni, hogy megérdemelten jut percenként annyi pénzhez, amennyi neked az éves kereseted. A rendszerkritika és a rendszerigazolás egyelőre tehát még versenyben van. Ezért sem olyan stabil a mostani berendezkedés, mint amilyennek látszik. Szokott járni tüntetésekre? Nem. Hogyan áll ellen? Sehogy. Ki vagyok én? Nincs se pénzem, se hatalmam. Akkor mit vár az egyszerű állampolgároktól? Azt, amire alkalmasak: rendezkedjenek be a túlélésre. Amikor a tengeren vihar van és csapkodnak a villámok, az ember nem hajózik ki, hanem meghúzódik a hajlékában. A mai magyar politikai tapasztalat az, hogy nincs kegyelem. Még a halottaknak sem kegyelmeznek.

Névjegy

Csepeli György 1946-ban született Budapesten. Szociálpszichológus, az MTA doktora. Kutatási területe a nemzeti identitás, az antiszemitizmus, a romaellenesség. Érdeklődése az utóbbi időben a mesterséges intelligencia gazdasági-társadalmi hatásainak kutatása felé fordult.

2018.08.11 09:00
Frissítve: 2018.08.11 09:00

Bezárják a felújított pszichiátriát, ahol régebben a radiátorhoz kötözték a betegeket

Publikálás dátuma
2018.11.20 06:00

Fotó: / Molnár Ádám
Szakemberhiányra hivatkozva számolják fel azt a részleget, amire a két éve 69 millió forintot költöttek.
A tervek szerint a közeljövőben a Nyírő Gyula Kórház Országos Pszichiátria és Addiktológiai Intézet veszi át a Dél-Pesti Centrum Kórházhoz tartozó Merényi pszichiátria betegeit, dolgozóit. Információink szerint a Merényi – két éve mintegy 69 millió forintért felújított – pszichiátriai részlegének munkatársai eddig csak informálisan kaptak tájékoztatást a kialakult helyzetről, és arra kérték őket, hogy ne hozzanak elhamarkodott döntést, ne meneküljenek pánikszerűen a kórházból. Az érintettek viszont aggódnak az év végére, legkésőbb kora tavaszra tervezett áttelepítés miatt: mint azt lapunknak többen is elmondták, egyelőre semmilyen konkrét felvilágosítást nem kaptak a kórház vezetésétől, miközben azt hallják, december végén megszűnik az osztályuk. Arról lapunk már januárban írt: a Dél-Pesti Centrum Kórház főigazgatója, Vályi Nagy István 2017 szeptemberében a személyi feltételek hiánya miatt maga kért engedélyt arra, hogy a pszichiátrián 64 ágyból 30-on szüneteltethesse a betegellátást.
2017-ben a kórház menedzsmentje még azt mondta: "rendben működnek", a betegek biztonságban vannak.
Csakhogy azóta mindössze néhány orvos maradt az osztályon. Információink szerint a szakemberhiányt az intézmény vezetői extra juttatásokkal próbálták enyhíteni. Úgy tudjuk, az ügyeletet ellátóknak a béren kívül óránként plusz 2500 forintot fizettek. Az új helyen, a Nyírő Gyula kórházban nem fizetnek ennyit. A Merényi pszichiátriai részlegét 2007-ben az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárása után ágyanként egymillió forintos állami támogatással alakították ki. Majd alig két éve a 64 ágyas pszichiátriai osztály teljes, a 69 ágyas pszichiátriai rehabilitációs osztály pedig részleges felújításon esett át. Teljesen átalakították, biztonságosabbá tették a kórház zártosztályát, valamint gerontopszichiátriai részleget alakítottak ki. A beruházásra 40 millió forintot a fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) a vis maior keretéből adott, a fennmaradó 29 millió forintot az intézmény saját forrásából biztosította. Mindehhez a 40 milliós rendkívüli segélyt azt követően kapták, hogy 2015 nyarán az ombudsman határozottan azt kérte, zárják be a részleget, mert az alkalmatlan a betegellátásra.
Az ombudsman látogatásáról készült jelentésben sokkoló körülményekről írtak: a zsúfolt osztályon a radiátorhoz kötözték ki a betegeket, beáztak a helyiségek, a mosdóból kifolyt szennyvíz több kórtermet elárasztott, orvossal alig találkoztak. Néhány hónappal később az lett újsághír, hogy októberben a zárt osztályon egy beteg megölt egy másikat, majd ugyanennek a részlegnek ablakából ugrott ki egy páciens.

Elbukott lélegeztetőgép-per

Pert vesztett az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) a Közbeszerzési Hatósággal szemben, vagyis jogos volt a nagy összegű bírság, amit egy súlyosan szabálytalan közbeszerzés miatt kapott az állami intézmény – szúrta ki az Index. A Népszava írt elsőként a lélegeztetőgépek és monitorrendszerek beszerzésére kiírt ÁEEK-pályázat visszásságairól. A Közbeszerzési Döntőbizottság (KDB) határozata szerint mondvacsinált indokkal zárták ki az 1,7 milliárdos tenderből azt a céget, amely a legolcsóbb ajánlatot tette. A versenyben maradók legalább 700 millióval drágábban vállalták az intenzív osztályokra szánt eszközök cseréjét. Akkor egy példátlanul nagy összegű, 50 millió forintos bírságot szabtak ki az ÁEEK-re.
Ezután újabb 30 milliós bírsággal sújtotta a KDB a kórházfenntartót, mert csaknem 10 milliárd forint értékben ismét versenypiaci szabályokat sértve vásárolt volna laborgépeket és egyéb eszközöket. Később újabb – altatógépekre és egyéb eszközökre kiírt – közbeszerzési eljárása járt 5-5 milliós bírsággal.
Tavaly év végéig négy tendert és mintegy 100 millió forintot bukott el a kórházfenntartó a szabálytalan közbeszerzésekkel. Mint emlékezetese 2011-ben a kórházak államosításától egyebek mellett az hatékonyabb, átláthatóbb közbeszerzéseket reméltek.

Szerző
2018.11.20 06:00
Frissítve: 2018.11.20 06:00

Bekérette a macedón külügy Gruevszki miatt a magyar nagykövetet, és nem udvariaskodtak

Publikálás dátuma
2018.11.19 21:36

Fotó: AFP/
Dux László szkopjei nagykövet egy tiltakozójegyzéket kapott, amiben a volt macedón kormányfő azonnali kiadatását kérik Magyarországtól
Bekérették a macedón külügyminisztériumba hétfőn Dux Lászlót, Magyarország szkopjei nagykövetét, akinek tiltakozó jegyzéket nyújtottak át a Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök Magyarországra utazásával és ott benyújtott menedékkérelmével kapcsolatos legutóbbi információk ügyében - írja az MTI.  A macedón külügyi tárca honlapján megjelent sajtóközlemény szerint a magyar nagykövetet Viktor Dimovszki külügyi államtitkár fogadta, és szívélyesen – ám diplomácia nyelvén nagyon erélyesen – kérte Magyarországot Gruevszki kiadatására. Dimovszki reményéét fejezte ki, hogy Magyarország  a jó kétoldalú kapcsolatok, valamint a jogállamisággal összefüggő európai értékek és elvek szellemében fog cselekedni, így  
haladéktalanul elutasítja az elítélt szökevény, Nikola Gruevszki menedékjog iránti kérelmét, és késlekedés nélkül kiadja őt Macedóniának, hogy a körözött politikus letöltse rá kiszabott, kétéves börtönbüntetését.
 Zoran Zaev macedón kormányfő ezután kijelentette: Macedónia már kezdeményezte a politikus kiadatását, Szkopje mindent megtesz annak érdekében, hogy Gruevszkit hazaszállítsák.    Szijjártó Péter magyar külügyminiszter hétfőn Brüsszelben újságírói kérdésre válaszolva elmondta: Gruevszki egy magyar külképviseleten jelezte, hogy menedékjog iránti kérelmet kíván benyújtani, a magyar kormánynak azonban nem volt semmilyen szerepe abban, hogy az említett külképviseletre eljusson. Szijjártó arról már nem beszélt, hogy a magyar diplomácia szerepet játszhatott Gruevszki későbbi szöktetésében, lapértesülés szerint ugyanis magyar diplomaták adták kézről kézre a menekülő ex kormányfőt. Nehezen hihető Szijjjártó azon kijelentése is,hogy „Gruevszki teljesen legálisan, a vonatkozó nemzeti és nemzetközi jogszabályoknak megfelelve jutott el Magyarországra, minden határátlépése törvényes volt” – hiszen az albán rendőrség már jelezte, hogy a volt macedón kormányfő kétségkívül illegálisan és gyalog jutott át Macedóniából Albániába, ahonnan aztán magyar diplomáciai járművel ment tovább Montenegróba, majd Szerbián keresztül utazott tovább. Illegális lehetett a szökevény Magyarországra juttatása is, hiszen a politikus útlevél nélkül érkezett egy biztonságos harmadik országból, azaz Szerbiából – egy szír vagy afgán menedékkérőt ezért habozás nélkül tranzitzónába zártak volna a magyar hatóságok. de Nikola Gruevszkinek megkülönbeztetett bánásmód járt, pusztán azért, mert tíz évig miniszterelnök volt.
2018.11.19 21:36
Frissítve: 2018.11.19 21:38