"Ma már az öröm is felgyorsult, emiatt mi is gyorsabban improvizálunk"

Publikálás dátuma
2018.08.21 11:00
Műfaji kísérletnek is beillett a tokaji Fesztiválkatlanban bemutatott Marica grófnő című előadás.
Fotó: / Erdős József
A vasárnapi zárókoncerttel véget ért a Zempléni Fesztivál. A sorozaton fellépő művészeket idén is a leginkább a helyszínek inspirálták. A több vitatható produkció ellenére, megismételhetetlen pillanatok részesei lehettünk.
Ma már az öröm is felgyorsult, emiatt mi is gyorsabban improvizálunk - mondta Sárik Péter a Zempléni Fesztivál egyik éjszakai koncertjén. A rendezvényen a sárospataki Makovecz téren minden este éjszakai dzsessz vagy népzene búcsúztatta a napot. A valóban gyorsan pörgő napokat, mivel egymást érték a koncertek. Logisztikailag is leleményesnek kellett lennie annak, aki több eseményt el szeretett volna csípni, hiszen ehhez  gyakran viszonylag rövid idő alatt át kellett érni az egyik településről a másikra.  A fesztivál méltán legnépszerűbb programjai közé tartoztak most is a kiránduló koncertek. A közönség egyik csoportjához tartozók, akik felfértek a kirándulóbuszra, kényelmesen, idegenvezetői útmutatással élvezhették a délutánt. A busz a várossá nyilvánításának ötvenedik évfordulóját ünneplő Sárospatakról indult és eljutott az első koncert helyszínére, Újhutára.  Mégpedig egy ebben az évben debütáló helyszínre, a hamarosan megnyíló magán erőből felújított újhutai Waldbott  kastély udvarára, ahol a Wespa vonósnégyes Szarvas Anna fuvolaművésszel játszott Mozart és Dvorák darabokat. Minden adva volt egy remek délután elindításához és szerencsére az égiek is megkegyelmeztek és a fenyegető fellegek, lehet, hogy a kellemes muzsika hatására, meggondolták magukat, így eső nélkül megúsztuk. A kastély hamarosan kastélyszállóként nyílik meg a látogatók számára, huszonegy felújított szobával és két lakosztállyal. De nem volt sok időnk az álmélkodásra, mert gyorsan ment tovább a busz a kicsiny, ám nagyon is festői ruszin településre Komlóskára, ahol a görög katolikus templomban az ukrán Akadémiai Cantus Kamarakórus lépett fel XVII. és XX. század közötti egyházi művekkel. A kórust is érezhetően inspirálta a helyszín és kicsiny ráadás ajándékként magyar nyelven énekelték el a Kodály gyűjtötte Erdő mellett estvéledtem  kezdetű magyar népdalt, sokunknak megható pillanatokat okozva. Ugyancsak szép gesztus volt, amikor az ukrán kórus  a magyar szervezőtől egy rögtönzött dallal búcsúzott elutazás előtt annak a szállodának a parkolójában, ahol megszálltak. De egy mondatra visszatérve a komlóskai koncertre, ugyancsak emlékezetes volt, amikor az előadás után hagyományosan a polgármester saját borát kínálta a vendégeknek, mégpedig igencsak erős és kellenes nedűt és a helyiek pedig saját sütésű süteményekkel vendégeltek meg bennünket. A Zempléni Fesztiválból még most sem veszett ki a személyesség, noha a nagy belassulásra már valóban nem jut idő.     Előfordultak a programban a műfajukat tekintve vitatható produkciók. A tokaji Fesztiválkatlanban Kálmán Imre Marica grófnő című operettjét adták sajátosan egyfajta "oratórikus operettként". A hatalmas színpad középpontjában ezúttal a Budafoki Dohnányi Zenekar,  valamint a mögöttük a hatásos virágokkal teli díszletben üldögélő Budapesti Akadémiai Kórustársaság és az éppen születésnapját ünneplő Hollerung Gábor karmester került. Ez az elhelyezés meg is határozta az estét. (Rendező Böhm György). Sok zene, a közkedvelt slágerek és narráció segítségével elmondott meghúzott történet. Megcsonkított színház, műfaji kísérlet, vegyes eredménnyel a  nézők nagy részének az elégedettségére.  A fesztivál mindig kiemelkedő programja a tolcsvai Oremus-szalonban rendezett koncert. Maga a helyszín tényleg inspiráló, ez a hatott a Bogányi fivérekre is, akik az ereditelg meghirdetett műsortól is eltértek. Bogányi  Tibor, aki ezúttal csellista tudományát csillogtatta meg Bogányi Gergellyel maradt Csajkovszkij Változatok egy rokokó témára című műnél. Amikor a záró hetedik tétel előtt a közönség váratlanul beletapsolt, Tibor felajánlotta, hogy abba is hagyhatja, de végül mégis eljátszotta a legvirtuózabb tételt is. Mint ahogy Gergely Debussy darabokkal lepte meg a közönséget. A ráadást pedig szintén ő játszotta, amellyel a hatvanadik születésnapját éppen a koncert idején Szobon ünneplő barátjának szeretett volna kedveskedni, élő videotelefonos kapcsolást is terveztek, de a születésnapossal mégsem jött össze a kapcsolat. Bogányí Gergely viszont lehet, hogy egy kicsit dacból is szédületesen játszotta el Gounod-Liszt Faust keringőjét. Valóban megismételhetetlen pillanatokat teremtve.
2018.08.21 11:00
Frissítve: 2018.08.21 11:00

Színházak éjszakája: Kell a bátorság, a tettek és a jellem

Publikálás dátuma
2018.09.23 23:10

Fotó: / Mikó Bea
Az Operettben több más mellett a tánctanítás, a Katona József Színházban a kritikákról szóló játékos csoportterápia játszotta a főszerepet és nem mellesleg az egyik városi sétán eltűnt budai színházak nyomában eredhettünk.
Szállj fel szabad madár! - visszhangzott szombat délután a Budapesti Operettszínház házi színpadán. A próbateremként is működő helyszínen legalább negyvenen ropták alkalmi tánckart alkotva. Főként fiatalok, óriási energiával lépkedtek, forogtak, hajlongtak. Karjukat egyszerre emelték, az egyik fiú inge vizes lett, egy másik lány magas sarkú cipőben próbálta tartani a ritmust. A teátrum friss bemutatója, az István a király egyik koreográfiájának megtanulására lehetett jelentkezni. A Színházak Éjszakája sorozatba illesztette be a tánctanítást az Operett. Bodor Johanna, Lénárt Gábor és Kulin András koreográfusok felváltva mutatták, hogy mit kell csinálni. Negyven perc alatt kell elkészülni. A feladat nehéznek látszott, hiszen a profik egy ilyet nyolc-tíz óra alatt tanulnak meg. Az ambíció és a lelkesedés azonban csodát tett és az első turnus növendékei remekül teljesítettek és a végén tényleg alkalmi tánckarrá váltak. Aztán jöhetett a közös fotózás az utcán a színház előtt is. Peller Anna dedikálta éppen az Operettszínház új magazinjának a címlapját, amin ő látható. Az utcai színpad előtt már délután több százan álldogáltak. Örültek a kedvenceiknek, nem hiszem, hogy néhány közelállón kívül bárkit foglalkoztatott, hogy most folyik a teátrum igazgatói pályázatának hajrája. Könnyen lehet, hogyha létezne még a Budai Népszínház, vagy a hajdani Horváth-kertben álló egykori Budai Színkör, akkor most ott játszanák az István a királyt. De nem léteznek, régen lebontották őket. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársai azonban más városi séta mellett ezeknek az eltűnt színházaknak a nyomába invitálták szintén a kíváncsi érdeklődőket. Gajdó Tamás színháztörténész, sétavezető a Budai Sikló Clark Ádám téri bejárata elől indította a túrát. Ott állt az 1861. szeptember 14-én megnyílt Molnár György által alapított Budai Népszínház. Mindössze kilenc évig, utána ugyanis lebontották. Mégis fontos szerepet tölt be a hazai színháztörténetben. Az előadások ugyanis valódi attrakciónak számítottak. Az alapítót a korabeli leírások alapján ellentmondásos, hiú, öntelt figurának tartották, de Molnár igyekezett mindig meglepni a közönséget. Emellett kiváló marketing szemlélet jellemezte, a színház pénztárában árulták a színdarabok dalait. A teátrumnak nem volt ugyan zsinórpadlása, de különböző technikai tükrökkel mégis elérték, hogy a színpadi változások egy illuzionista műsorában elvárható színvonalon jöjjenek létre. Itt jártak először magyar színpadon kán kánt és az akkori tánckarnak olyan tagjai voltak, mint például Jászai Mari. Molnár előadásaiban erőteljesen politizált is, amit a hatalom nem nézett jó szemmel, de végül a saját társulata lázadt fel ellene, ami egyben a színház végét is jelentette. Hasonlóan kalandos története volt a hajdani Horváth-kertben álló Budai Színkörnek. A kör alakú nyári színháznak épült fából készül épületet 1843-ban nyitották meg. 1937-ig tartottak itt nyaranta előadásokat. A két világháború közötti időben operetteket játszottak, az egyik legnagyobb sztár pedig Honthy Hanna volt. Színháztörténetileg szintén meghatározó a Horváth-kert legendája, slágerré vált dal is megörökítette. A hely arról is nevezetes, hogy a zenés darabok mellett Magyarországon itt tűzték először műsorra Gorkij Éjjeli menedékhely című drámáját. Az épületet végül anyagi okokból bontották le. A túra az Attila út egyik háza előtt fejeződött be. Itt élt Csortos Gyula, akinek a fennmaradt háztartási könyveiből sokat megtudhatunk életmódjáról, szokásairól, napirendjéről. Arról ezekben a könyvekben nem esett szó, hogy miként tűrte a kritikát. 
A Katona József Színház színészei szombaton három alkalommal is erről meséltek a Színházak Éjszakája közönségének Kocsis Gergely rendezésében. Szokásos módon a Petőfi Sándor utcai színház környékén nagy volt az érdeklődés. Megérte az izgalom, hiszen a színpadilag nehezen megfogható témából élvezhető jelenetekkel teli színházi órát rögtönöztek a játszók. Ha valaki megkérdez egy színészt, hogy érdekli-e mit írnak róla, a többségük azt mondja: dehogyis. Aztán gyakran később kiderül, hogy fejből idéznek róluk megjelent kritikákat. Szombaton azt játszották el, hogy egy csoportterápia keretében próbálják feldolgozni az írások következményeit. Önironikus, humorral teli szórakoztató est lett belőle. A gyengeségek, hiúságok önfeltáró sorozata, utalva a mai kritikák állapotára, színvonalára is. A Színházak Éjszakája záró partiját a Trip hajón tartották. Több színészekből álló formáció lépett fel. Délután még azt hallgathattuk az Operettben, hogy Szállj fel szabad madár, éjjel pedig Molnár Áron és csapata énekelte nagy elánnal, hogy „fogjunk össze most már a gyűlölködés ellen, kell a bátorság, a tudás, a tettek és a jellem.” És mondja valaki, hogy nem létezik „bekeretezett” éjszaka.
2018.09.23 23:10

Új igazgató kerülhet az Operettszínház élére

Publikálás dátuma
2018.09.23 18:14

Fotó: Népszava/
A társulat a jelenlegi direktort, Lőrinczy Györgyöt támogatja, de a bíráló bizottság többsége inkább Kiss B. Attila pályázatát támogatja. A döntés a miniszter kezében van.
A múlt héten összeült a Budapesti Operettszínház igazgatói pályázatát elbíráló szakmai bizottság. Úgy tudjuk, hogy a miniszternek ajánlatot tevő testület többsége Kiss B. Attila operaénekes pályázatát támogatja. Mint megírtuk, aspirál még a posztra Szente Vajk színész, rendező és a társulat többségének bizalmát élvező Lőrinczy György jelenlegi főigazgató. A bizottságba delegálták Rost Andrea operaénekest, Vincze Balázs koreográfust, Balázs Pétert a szolnoki és Kirják Róbertet a nyíregyházi teátrum igazgatóját, Hamar Zsoltot, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatóját, Dubrovay László zeneszerzőt, Eperjes Károly színészt, rendezőt, Rónai Pál karmestert, Peller Károly színészt. Utóbbi két tag az Operettszínház képviseletében volt jelen. Úgy tudjuk, hogy ők ketten Lőrinczyt támogatták. Információink szerint a többiek viszont Kiss B. Attilára voksoltak. Ez azért is meglepő, mert elvileg több jelöltet is alkalmasnak tarthat egy tag. Úgy tudni Kiss B. pályázatában leendő balettigazgatóként szerepel Apáti Bence balettművész, publicista, aki politikai műsorok rendszeres résztvevője. A döntést a törvény szerint az EMMI minisztere hozza meg harminc napon belül. 
Szerző
2018.09.23 18:14