"Ma már az öröm is felgyorsult, emiatt mi is gyorsabban improvizálunk"

Publikálás dátuma
2018.08.21 11:00
Műfaji kísérletnek is beillett a tokaji Fesztiválkatlanban bemutatott Marica grófnő című előadás.
Fotó: / Erdős József
A vasárnapi zárókoncerttel véget ért a Zempléni Fesztivál. A sorozaton fellépő művészeket idén is a leginkább a helyszínek inspirálták. A több vitatható produkció ellenére, megismételhetetlen pillanatok részesei lehettünk.
Ma már az öröm is felgyorsult, emiatt mi is gyorsabban improvizálunk - mondta Sárik Péter a Zempléni Fesztivál egyik éjszakai koncertjén. A rendezvényen a sárospataki Makovecz téren minden este éjszakai dzsessz vagy népzene búcsúztatta a napot. A valóban gyorsan pörgő napokat, mivel egymást érték a koncertek. Logisztikailag is leleményesnek kellett lennie annak, aki több eseményt el szeretett volna csípni, hiszen ehhez  gyakran viszonylag rövid idő alatt át kellett érni az egyik településről a másikra.  A fesztivál méltán legnépszerűbb programjai közé tartoztak most is a kiránduló koncertek. A közönség egyik csoportjához tartozók, akik felfértek a kirándulóbuszra, kényelmesen, idegenvezetői útmutatással élvezhették a délutánt. A busz a várossá nyilvánításának ötvenedik évfordulóját ünneplő Sárospatakról indult és eljutott az első koncert helyszínére, Újhutára.  Mégpedig egy ebben az évben debütáló helyszínre, a hamarosan megnyíló magán erőből felújított újhutai Waldbott  kastély udvarára, ahol a Wespa vonósnégyes Szarvas Anna fuvolaművésszel játszott Mozart és Dvorák darabokat. Minden adva volt egy remek délután elindításához és szerencsére az égiek is megkegyelmeztek és a fenyegető fellegek, lehet, hogy a kellemes muzsika hatására, meggondolták magukat, így eső nélkül megúsztuk. A kastély hamarosan kastélyszállóként nyílik meg a látogatók számára, huszonegy felújított szobával és két lakosztállyal. De nem volt sok időnk az álmélkodásra, mert gyorsan ment tovább a busz a kicsiny, ám nagyon is festői ruszin településre Komlóskára, ahol a görög katolikus templomban az ukrán Akadémiai Cantus Kamarakórus lépett fel XVII. és XX. század közötti egyházi művekkel. A kórust is érezhetően inspirálta a helyszín és kicsiny ráadás ajándékként magyar nyelven énekelték el a Kodály gyűjtötte Erdő mellett estvéledtem  kezdetű magyar népdalt, sokunknak megható pillanatokat okozva. Ugyancsak szép gesztus volt, amikor az ukrán kórus  a magyar szervezőtől egy rögtönzött dallal búcsúzott elutazás előtt annak a szállodának a parkolójában, ahol megszálltak. De egy mondatra visszatérve a komlóskai koncertre, ugyancsak emlékezetes volt, amikor az előadás után hagyományosan a polgármester saját borát kínálta a vendégeknek, mégpedig igencsak erős és kellenes nedűt és a helyiek pedig saját sütésű süteményekkel vendégeltek meg bennünket. A Zempléni Fesztiválból még most sem veszett ki a személyesség, noha a nagy belassulásra már valóban nem jut idő.     Előfordultak a programban a műfajukat tekintve vitatható produkciók. A tokaji Fesztiválkatlanban Kálmán Imre Marica grófnő című operettjét adták sajátosan egyfajta "oratórikus operettként". A hatalmas színpad középpontjában ezúttal a Budafoki Dohnányi Zenekar,  valamint a mögöttük a hatásos virágokkal teli díszletben üldögélő Budapesti Akadémiai Kórustársaság és az éppen születésnapját ünneplő Hollerung Gábor karmester került. Ez az elhelyezés meg is határozta az estét. (Rendező Böhm György). Sok zene, a közkedvelt slágerek és narráció segítségével elmondott meghúzott történet. Megcsonkított színház, műfaji kísérlet, vegyes eredménnyel a  nézők nagy részének az elégedettségére.  A fesztivál mindig kiemelkedő programja a tolcsvai Oremus-szalonban rendezett koncert. Maga a helyszín tényleg inspiráló, ez a hatott a Bogányi fivérekre is, akik az ereditelg meghirdetett műsortól is eltértek. Bogányi  Tibor, aki ezúttal csellista tudományát csillogtatta meg Bogányi Gergellyel maradt Csajkovszkij Változatok egy rokokó témára című műnél. Amikor a záró hetedik tétel előtt a közönség váratlanul beletapsolt, Tibor felajánlotta, hogy abba is hagyhatja, de végül mégis eljátszotta a legvirtuózabb tételt is. Mint ahogy Gergely Debussy darabokkal lepte meg a közönséget. A ráadást pedig szintén ő játszotta, amellyel a hatvanadik születésnapját éppen a koncert idején Szobon ünneplő barátjának szeretett volna kedveskedni, élő videotelefonos kapcsolást is terveztek, de a születésnapossal mégsem jött össze a kapcsolat. Bogányí Gergely viszont lehet, hogy egy kicsit dacból is szédületesen játszotta el Gounod-Liszt Faust keringőjét. Valóban megismételhetetlen pillanatokat teremtve.
2018.08.21 11:00
Frissítve: 2018.08.21 11:00

Mégsem találták meg a hat éve ellopott Picasso-festményt

Publikálás dátuma
2018.11.19 11:31

Fotó: /
A holland írónő azt mondta, hogy „tréfa áldozata lett”. Egy belgiumi színházi produkció alkotói csapták be a megtalálót.
Álhír, hogy felbukkant egy hat éve ellopott Picasso-festmény: a kép megtalálását bejelentő holland írónő elmondása szerint „tréfa áldozata lett” – közölte a holland NOS televízió. Az írónő vasárnap este azt mondta, hogy gyanútlanul bedőlt két belga filmrendező „performanszának” – idézte a Guardian online kiadása. A News.ro hírügynökség vasárnapi jelentése szerint Mira Feticu román származású holland írónő szombaton Hollandia bukaresti nagykövetségére vitte be a Picassónak tulajdonított alkotást, és a nagykövetség azonnal értesítette a román hatóságokat. Úgy vélték, a rotterdami műcsarnokból román műkincsrablók által 2012-ben ellopott hét nagy értékű festmény egyikéről, Picasso Harlequin-fej című alkotásáról van szó. A festményt Mira Feticu Hollandiában élő román származású írónő találta meg egy másik, meg nem nevezett holland állampolgárral együtt. Feticu 2015-ben a rotterdami műkincslopásból merített ihletet Tascha című regényének megírásához. Állítása szerint tíz nappal ezelőtt névtelen román nyelvű levelet kapott, melyben a levélíró megjelölte az elásott műkincs helyét. A levélről azonnal értesítette azt a holland nyomozót, akivel együttműködött a regénye megírásakor. Ezután indult el egy holland állampolgárral a megjelölt helyre, ahol egy kő alá rejtve, műanyag fóliába becsomagolva találta meg a képet tartalmazó csomagot. A News.ro hírügynökség képet is közölt az írónőről, amint kezében tartja a keretéből kivágott festményt és a reprodukciót, amely alapján azonosította a művet. A műalkotást a nagykövetség átadta a romániai szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészségnek (DIICOT). Az ügyészség vasárnap szűkszavú közleményben erősítette meg: Hollandia bukaresti nagykövetsége bejelentése alapján nyomozást indított az ügyben. A műalkotást hétfőn a Román Művészeti Múzeumba szállítják szakértői vizsgálatra. A belga írónő azonban ezután kapott egy emailt, amiben elmagyarázták neki, hogy a levél a True Copy (Valódi másolat) elnevezésű projekt része volt, melyet Geert Jan Jansen megrögzött holland képhamisító ihletett. Jansen hamisítványai 1994-es lefüleléséig elárasztották Európa és a világ műgyűjteményeit. A két belga rendező, Bart Baele és Yves Degryse később a weboldalán közölte, hogy a hamisított Picasso festményt október végén rejtették el a Tulcea megyei erdőben, és három romániai, valamint három hollandiai címre küldtek névtelen levelet, amelyekben megjelölték az elásott műkincs helyét, és várták a fejleményeket. A színházi alkotók bocsánatot kértek a hollandiai román írótól az átverés miatt, és felajánlották, hogy legyen része a produkciónak. Mira Feticu a Digi 24 hírtelevíziónak nyilatkozva kijelentette: nincs oka szégyenkezni, mert jóhiszeműen, az értékmentés vágyától vezérelve járt el. A Mediafax hírügynökségnek adott nyilatkozatában kijelentette: megtörténhet, hogy az átverés során szerzett élményeit egy újabb regényben írja meg.

Hét festményt vittek el

Román betörők 2012-ben a rotterdami Műcsarnokba (Kunsthal) hatoltak be, ahonnan hét nagy értékű festményt vágtak ki a képkeretből, és vittek magukkal. A festmények – Picasso, Matisse, Monet és Gauguin alkotásai – közel 18 millió euróra (5,8 milliárd forintra) voltak biztosítva. Az ügyben a DIICOT hat román állampolgár ellen emelt vádat. A két fővádlott beismerő vallomást tett, őket 2014 februárjában a Bukaresti Táblabíróság jogerősen 6 év, valamint 5 év 4 hónap börtönbüntetésre ítélte. A perben kétéves börtönbüntetést kapott a fővádlott anyja, aki előbb azt vallotta, hogy elégette a festményeket, később azonban visszavonta a vallomását. A festmények hollétéről a román nyomozóknak nem sikerült információkat szerezniük. 

Szerző
2018.11.19 11:31
Frissítve: 2018.11.19 14:12

Családban marad - Kabaré a Revizorból

Publikálás dátuma
2018.11.19 10:00

Fotó: / Mészáros Zsolt
Kabarét rendezett Mohácsi János az átírt Revizorból. Nevetünk a kisvárosi korrupción, összefonódásokon, az álságos törtetésen és lojalitáson. És ez mind nagyon is ismerős.
Gogol Revizorából a Mohácsi testvérek egy teljesen új művet írtak, persze az alapmotívumokat meghagyva. Megszokhattuk ezt tőlük, de amikor az ember ezzel a teljes átírási merészséggel és ambícióval újra és újra szembetalálkozik, mégis meglepődik. Szerencsére, csak az első néhány percre igaz ez, mert ilyenkor a néző elengedi az eredetit és átengedi magát az újnak. A cselekményt a szerzők áthelyezték a mába, na azért nem Magyarországra, hanem egy orosz kisvárosba. Itt is jön a Revizor, mint Gogolnál, de még hogy mennyire jön és van már internet, és mobil. A szereplők is változnak: az álrevizor Hlesztakov, itt bányamérnök hallgató, és a helyi elit pedig teljes spektrumában megjelenik, a sikeres vállalkozótól, a kevésbé sikeres vállalkozóig, a rendőrfőnöknőtől a tanítóig. Az alaptípusok persze Gogolnál is megvannak, de Mohácsiék elszabadult fantáziával mindent továbbgondoltak. Szereplőket, a történetet, neveket és szóvicceket. És az egészben az jó, hogy működik. A nézők attól függetlenül, hogy milyen a világnézetük, melyik pártra szavaznak, harsányan nevetnek a végletekig felpörgetett komikumon. Pedig a szerzők nem tesznek mást, csak a mindennapjainkat sűrítik és dramatizálják bele a drámába. Teszik ezt szellemesen, gátlások nélkül, de ha már erről a témáról - a hatalom, a korrupció, a különböző összefonódások – van szó, miért éppen nekik lennének gátlásaik, amikor a szereplőik már rég nem ismerik ezt a szót, legfeljebb álságosan hivatkoznak rá. Sok mindenre hivatkoznak, becsületre, jó modorra, hitre, tapintatra, de mint mi is nap, mint nap tapasztaljuk ez már csak a kampány és politikai szlogenek szintjén érvényes. A hitele, az igazi tartalma már rég a múlté. Ebben a szellemben a szombathelyi Revizor egy féktelenül nevettető kabaré jelenetek sorozata. Persze, hogy nevetünk rajta, pedig sírhatnánk is, de már ezen is régen túl vagyunk. Nevetünk azon, hogy amikor az egyik szereplő független sajtót hangoztat, a másik visszakérdez, van még olyan? Vagy azon, hogy a vezér, a „jégmezők lovagja” megdicséri a polgármestert, mert időben küldi mindig a pénzt. 
A színészek, érezhetően élvezik a helyzetet és jó formát mutatnak. A Gagarin álnevet használó bányamérnök hallgatót játszó Lábodi Ádám vendégként és a barátját „Dr. Puskint”, vagyis igazából Oszipot alakító Orosz Róbert állja a sarat és az iramot. Mint ahogy a többiek is, a polgármestert megformáló Bajomi Nagy György, vagy a rendőrfőnöknőt játszó Vlahovics Edit. De bátor és nagyszerű a polgármester feleségeként Alberti Zsófi, illetve a lányaként Hartai Petra. Az előadást három zenész élőben a színpadon végigkíséri. (Mondjuk ez nem újdonság Mohácsinál.) A történet vége is más, mint Gogolnál. Itt Hlesztakov nem tűnik el, hanem beépül a családba, elveszi a polgármester lányát, terveznek néhány gyereket, meg is ígérik ezt a a jégmezők lovagjának, akárcsak az örömszülők. Megy minden tovább, ahogy eddig. Kérdés, csak az, hogy meddig tudunk még ezen nevetni.

INFÓ

Gogol – Mohácsi testvérek Revizor Weöres Sándor Színház Szombathely Rendező: Mohácsi János

2018.11.19 10:00
Frissítve: 2018.11.19 10:00