"Ma már az öröm is felgyorsult, emiatt mi is gyorsabban improvizálunk"

A vasárnapi zárókoncerttel véget ért a Zempléni Fesztivál. A sorozaton fellépő művészeket idén is a leginkább a helyszínek inspirálták. A több vitatható produkció ellenére, megismételhetetlen pillanatok részesei lehettünk.

Ma már az öröm is felgyorsult, emiatt mi is gyorsabban improvizálunk - mondta Sárik Péter a Zempléni Fesztivál egyik éjszakai koncertjén. A rendezvényen a sárospataki Makovecz téren minden este éjszakai dzsessz vagy népzene búcsúztatta a napot. A valóban gyorsan pörgő napokat, mivel egymást érték a koncertek. Logisztikailag is leleményesnek kellett lennie annak, aki több eseményt el szeretett volna csípni, hiszen ehhez gyakran viszonylag rövid idő alatt át kellett érni az egyik településről a másikra.

A fesztivál méltán legnépszerűbb programjai közé tartoztak most is a kiránduló koncertek. A közönség egyik csoportjához tartozók, akik felfértek a kirándulóbuszra, kényelmesen, idegenvezetői útmutatással élvezhették a délutánt. A busz a várossá nyilvánításának ötvenedik évfordulóját ünneplő Sárospatakról indult és eljutott az első koncert helyszínére, Újhutára. Mégpedig egy ebben az évben debütáló helyszínre, a hamarosan megnyíló magán erőből felújított újhutai Waldbott kastély udvarára, ahol a Wespa vonósnégyes Szarvas Anna fuvolaművésszel játszott Mozart és Dvorák darabokat.

Minden adva volt egy remek délután elindításához és szerencsére az égiek is megkegyelmeztek és a fenyegető fellegek, lehet, hogy a kellemes muzsika hatására, meggondolták magukat, így eső nélkül megúsztuk. A kastély hamarosan kastélyszállóként nyílik meg a látogatók számára, huszonegy felújított szobával és két lakosztállyal. De nem volt sok időnk az álmélkodásra, mert gyorsan ment tovább a busz a kicsiny, ám nagyon is festői ruszin településre Komlóskára, ahol a görög katolikus templomban az ukrán Akadémiai Cantus Kamarakórus lépett fel XVII. és XX. század közötti egyházi művekkel.

A kórust is érezhetően inspirálta a helyszín és kicsiny ráadás ajándékként magyar nyelven énekelték el a Kodály gyűjtötte Erdő mellett estvéledtem kezdetű magyar népdalt, sokunknak megható pillanatokat okozva. Ugyancsak szép gesztus volt, amikor az ukrán kórus a magyar szervezőtől egy rögtönzött dallal búcsúzott elutazás előtt annak a szállodának a parkolójában, ahol megszálltak. De egy mondatra visszatérve a komlóskai koncertre, ugyancsak emlékezetes volt, amikor az előadás után hagyományosan a polgármester saját borát kínálta a vendégeknek, mégpedig igencsak erős és kellenes nedűt és a helyiek pedig saját sütésű süteményekkel vendégeltek meg bennünket. A Zempléni Fesztiválból még most sem veszett ki a személyesség, noha a nagy belassulásra már valóban nem jut idő.

Előfordultak a programban a műfajukat tekintve vitatható produkciók. A tokaji Fesztiválkatlanban Kálmán Imre Marica grófnő című operettjét adták sajátosan egyfajta "oratórikus operettként". A hatalmas színpad középpontjában ezúttal a Budafoki Dohnányi Zenekar, valamint a mögöttük a hatásos virágokkal teli díszletben üldögélő Budapesti Akadémiai Kórustársaság és az éppen születésnapját ünneplő Hollerung Gábor karmester került. Ez az elhelyezés meg is határozta az estét. (Rendező Böhm György). Sok zene, a közkedvelt slágerek és narráció segítségével elmondott meghúzott történet. Megcsonkított színház, műfaji kísérlet, vegyes eredménnyel a nézők nagy részének az elégedettségére.

A fesztivál mindig kiemelkedő programja a tolcsvai Oremus-szalonban rendezett koncert. Maga a helyszín tényleg inspiráló, ez a hatott a Bogányi fivérekre is, akik az ereditelg meghirdetett műsortól is eltértek. Bogányi Tibor, aki ezúttal csellista tudományát csillogtatta meg Bogányi Gergellyel maradt Csajkovszkij Változatok egy rokokó témára című műnél. Amikor a záró hetedik tétel előtt a közönség váratlanul beletapsolt, Tibor felajánlotta, hogy abba is hagyhatja, de végül mégis eljátszotta a legvirtuózabb tételt is.

Mint ahogy Gergely Debussy darabokkal lepte meg a közönséget. A ráadást pedig szintén ő játszotta, amellyel a hatvanadik születésnapját éppen a koncert idején Szobon ünneplő barátjának szeretett volna kedveskedni, élő videotelefonos kapcsolást is terveztek, de a születésnapossal mégsem jött össze a kapcsolat. Bogányí Gergely viszont lehet, hogy egy kicsit dacból is szédületesen játszotta el Gounod-Liszt Faust keringőjét. Valóban megismételhetetlen pillanatokat teremtve.