Régi-új minta a foglalkoztatásra

A közfoglalkoztatottakat, a nyugdíjasokat és a kisgyerekes nőket tekinti a kormány a magyar munkaerőpiac „mankójának”.

Újabb csúcsra, 4 millió 484 ezer főre emelkedett május-júliusban a foglalkoztatottak létszáma, a KSH legfrissebb adatai szerint 50 ezerrel többen dolgoznak most, mint tavaly ilyenkor. Ezzel egyidejűleg 37 ezer fővel csökkent a közfoglalkoztatottak létszáma, miközben 27 ezer fővel zsugorodott a munkanélküliek tábora is, így a hivatalos munkanélküliségi ráta jelenleg 3,6 százalékos.

„Soha nem dolgoztak még ilyen sokan Magyarországon. Az unió átlagához képest a magyar foglalkoztatás négyszer gyorsabban nőtt 2010 óta, a V4-ek közül a leggyorsabb ütemű volt a bővülés. A munkanélküliségi ráta tekintetében hazánk a harmadik helyen áll az uniós rangsorban” – kommentálta az adatokat közleményében Varga Mihály pénzügyminiszter, nagyvonalúan átlépve afölött, hogy ha a közfoglalkoztatottakat nem a foglalkoztatotti, hanem a munkanélküliségi statisztikába sorolnák – hiszen az elsődleges munkaerőpiacon nem találnak állást -, akkor továbbra is 6-7 százalék körüli lenne a munkanélküliségi ráta. Következő mondatával ezt lényegében el is ismerte, amikor azt közölte: „a közfoglalkoztatottak, az álláskeresők és az inaktívak munkaerőpiaci bevonására fokozott figyelmet fordítunk az elkövetkező időszakban, hiszen körükben még jelentős a munkaerő-tartalék”.

A fokozott figyelemre szükség is van, hiszen a napokban már a Financial Times is arról írt, hogy a közép-európai gazdaságokban - köztük Magyarországon - a munkaerőhiány miatt "fogy a gőz”, a munkaerő-kínálati kapacitás a határaihoz közelít. A magyar iparvállalatok több mint 86 százaléka jelezte, hogy a következő negyedévben a munkaerőhiány korlátozni fogja termelését. A térségen belül ez a legmagasabb arány: Lengyelországban az ipari cégek fele, Csehországban 43 százaléka tett közzé hasonló előrejelzést. Kovács Zoltán kormányszóvivő azt mondta a lapnak: a magyar kormány szerint gazdasági előnyök származnak abból, ha egy ország a saját lakosságára támaszkodik, ezért nem kíván bevándorlókat alkalmazni a helyzet megoldására.

A kormányzati vezetők nyilatkozatai alapján úgy tűnik: a „támaszt” korábban munkaerőpiaci szempontból lényegében leírt rétegek biztosítanák: a közfoglalkoztatottakat, a nyugdíjasokat és a kisgyerekes nőket ösztönözné a kormány a mielőbbi munkaerőpiaci visszatérésre.

A napokban el is indítottak egy 656 millió forintos minta programot Szabolcsban és Hajdú-Biharban, amelynek keretében „a megváltozott piaci körülmények miatt” átalakítják a foglalkoztatási osztályok működését. Ha a program sikeresnek bizonyul, kiterjesztik országosan is; a cél, hogy a következő másfél évben mintegy 50 ezer embert vezessenek vissza az elsődleges munkaerőpiacra. Hogy hogyan, arra Bodó Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár meglepő példát hozott az M1 keddi műsorában. Azt mondta: az álláskeresők segítséget kapnak önéletrajzuk megírásában, képességeik meghatározásában. A foglalkoztatási osztályok így az álláskeresőket végzettségük, képességeik alapján tudják majd összehozni a megfelelő munkáltatóval - tette hozzá.

A korábban önállóan működő, személyre szabott segítséget nyújtó munkaügyi központokat egyébként éppen a Fidesz kormány alakította át 2010-ben a kormányhivatalok foglalkoztatási osztályává, amelyek azután lényegében a közmunkarendszer kiszolgálóivá váltak. Most úgy tűnik, a „mintaprogrammal” a korábbi működést igyekeznek visszaalakítani. Az önéletrajzírásnál azonban a munkaerőhiány idején is munkanélküli embereknek valószínűleg nagyobb segítségre - például színvonalas képzésekre - volna szükségük. A cégek arra panaszkodnak, hogy ezek az emberek már olyan alapvető képességekkel sem rendelkeznek, amelyekre alapozva be lehetne tanítani őket egy új munkára. A kritika jogos, hiszen a munkanélküliek és a közmunkások legalább fele csupán általános iskolai végzettséggel rendelkezik.

A munkanélküliség által leginkább sújtott régiókban a közlekedés is komoly kihívást jelent: a keleti megyék zsákfalvaiból autó híján lehetetlen eljutni a munkalehetőségeket kínáló nagyobb településekre. Így ezeken a helyeken nem marad más, csak a közmunka. A kormány ezeket a területi egyenlőtlenségeket azonban úgy tűnik, nem veszi figyelembe a közmunkaprogramokra szánt összegek és a létszám megkurtításakor. A Policy Agenda nyár eleji elemzése szerint az eddigi létszámcsökkentés fűnyíróelv-szerűen ment végbe, így sokakat az árok szélén hagyott a rendszer. A közfoglalkoztatottak munkaerőpaci visszatérését ugyanis nem csupán a foglalkoztatási osztályok átalakításával "ösztönzi" a kormány: a közmunkaprogramokra szánt összegeket már idén is visszanyesték 40 milliárd forinttal, jövőre pedig további 45 milliárdot vonnak ki a rendszerből. A cél 150 ezer fő alá szorítani 2020-ra a közmunkás-létszámot.

A nyugdíjasokat más eszközökkel próbálja visszacsábítani a kormány. Eleinte a nyugdíjas szövetkezeteken keresztül kínáltak nekik kedvezményes adózási lehetőségekkel munkavállalást. Nem nagy sikerrel: a 2,5 millió nyugdíjas közül mindössze 7 ezer vállalt ily módon munkát az elmúlt évben. A kormány most újabb kedvezményekkel próbál hatni rájuk: januártól az összes nyugdíjas – szövetkezeti tagság nélkül is - kedvezményes adózással vállalhat munkát, ehhez a nyugdíjról sem kell lemondani. A GKI Gazdaságkutató Zrt. júniusi felmérése szerint azonban a nyugdíjasok 80 százaléka egyáltalán nem szeretne már dolgozni. További 18 százalékuk is csak részmunkaidős állásban, kötetlen munkaidőben vagy távmunkában helyezkedne el, és mindössze 2 százalékuk dolgozna teljes állásban.

Persze ez még mindig mintegy félmillió dolgozni vágyó nyugdíjast jelent, az elképzeléseikhez igazodó foglalkoztatásukhoz azonban jelentősen át kellene alakulnia a magyar munkaerőpiacnak. Hazánkban ugyanis rendkívül kevés a részmunkaidős állás, ráadásul egyre fogy is. Jelenleg a 15-64 éves foglalkoztatottak mindössze 4,3 százaléka dolgozik részmunkaidőben, miközben 2012-ben még csaknem 7 százalékos volt az arány. A távmunka vagy a kötetlen munkaidő pedig még kevésbé jellemző a meglehetősen rugalmatlan magyar munkaerőpiacra. Pedig a kisgyermekesek helyzetét az ilyen jellegű foglalkoztatás szintén jelentősen megkönnyítené.

A kormány azonban – bár maga is a rugalmasságra hivatkozik – mégsem egészen ilyen irányban gondolkozik. Nem a kötetlen munkaidő vagy a távmunka terjedését ösztönözné a „rendes állásokban”, annak minden anyagi velejárójával, hanem a kisgyerekeseket is szövetkezetekbe terelné, ahol azok aprópénzre váltva lélegzetvételnyi szabad idejüket, alkalmi munkákat vállalhatnának. Novák Katalin családügyi államtitkár még nyár közepén beszélt arról, hogy a kisgyereket nevelőknek már jövőre lehetőségük lesz akár heti 1-1 napra is ebben a formában munkát vállalniuk. További részleteket a humán tárca azóta sem közölt, hiába kérdeztük. Nem tudott meg többet az előkészületekről érdeklődő Ungár Péter, LMP-s képviselő sem. Rétvári Bence, a humántárca politikai államtitkára írásbeli válaszában mindössze annyit közölt: a jogszabályi feltételek kidolgozása a következő időszak feladata.