Bevka, a pöröly

Nem tudom, sima bónusz-e, vagy eleve így volt kitalálva, mindenesetre igen szép találat, hogy az - amúgy eléggé szovjet avantgárdosan hangzó - bevka légypapírján elsőként a CEU ragadt fenn.

Az úgymond bevándorlást segítő tevékenységet végző szervezetek megalázására és ellehetetlenítésére kiötölt különadó korábban senkit sem talált el, mert a célkeresztbe került civil szervezetek felvették a kesztyűt, és dacosan kijelentették, ez a marhaság őket nem érinti. Amire viszont senki sem számított, hogy az évek óta gyötört Közép-Európai Egyetem ezen a ponton adja fel, és adótanácsadói ösztönzésére eláll két fontos programjától, azt remélve, hogy így nem veszik üldözőbe az újabb tébollyal.

Nem tudjuk, persze, hogy most valóban az OSI távozta után teljesen magára maradt egyetem összeomlásának vagyunk-e tanúi, vagy van a lépés mögött valami alkuféle, hogy eztán végre megkaphatják az ezerszer megszolgált, de mondvacsinált okokkal folyton visszatartott működési engedélyt, és egy darabig hagyják őket dolgozni, javítani a magyar felsőoktatási statisztikákat. Az viszont biztos, hogy bárhogy lesz is, a bevándorlási politikák kutatási programjának és a regisztrált menekültek egyetemi oktatásának lemondásával a CEU teljesítette, amit a NER elvárt tőle. Hogy ne legyen sebezhetetlen, ne legyen erkölcsi mérce, ne legyen a megkarcolhatatlan szakmaiság szimbóluma. Ellenben legyen csöppet megfélemlíthető, engedjen egy kicsit az elveiből, ha a mérleg másik serpenyőjében a nyugalom van.

Ebben az a legrosszabb, hogy érthető. Nyolc év kirekesztés, szellemi karantén és fizikai megfosztatás után sokan elfogadnának némely alkukat, csak legyen végre egy kis béke. Ananya Azadnak, a hazájából elüldözött bangladesi újságíró-hallgatónak azonban baromi nehéz lesz ezt az álláspontot elmagyarázni.