Barátok közt

Ki tudja, még haszna is lehet a jövendő európai politikai küzdelmekben, ha az ember megnézi a különböző íjász vagy birkózó versenyeket. Talán ez lehet a magyarázata annak, hogy a magyar miniszterelnök részt vesz az immár harmadszor megrendezett Nomád Világjátékok első eseményein. A sport szépségei mellett azonban valószínűleg inkább az vonzotta Orbán Viktort, hogy újra barátok közt lehet. Találkozhat például a török államfővel, akinek - nagy választási győzelme utáni - beiktatásán nemrég ott is volt. Nemkülönben kecsegtető, hogy tárgyalhat az azeri, a kazah és az üzbég vezetőkkel, sőt személyes jelenlétével emelheti a Török Nyelvű Államok Együttműködési Tanácsának fényét, minthogy oda is meghívták.

Így lesz teljes az a hét, amely a milánói látogatással kezdődött, amikor végre egy teljesen hasonló gondolkodású emberrel, a Liga belügyminiszterré vált vezetőjével, Matteo Salvinivel találkozhatott. Mindjárt meg is nevezték kettejük szövetségének legfőbb ellenfelét, a francia államfőt. Emmanuel Macron pedig beleállt a küzdelembe, mert úgy látja, a magyar kormányfő és az olasz belügyminiszter kettészakítaná az Európai Uniót. Még azt is mondta, az ő nacionalista jövőképük szemben áll az általa is képviselt haladáspárti szellemiséggel. Több se kellett Orbán egyik legjobb emberének, egykori szóvivőjének, aki mindebből leszűrte, hogy szabaddá vált a vadászat Macronra. Szijjártó Péter mindössze annyit felejtett ki a hosszú bűnlajstromból, hogy az elnök nyilván Soros embere, de hogy ellenség, az nyilvánvaló.

Fájdalom, a magyar népnek péntek reggel - már sokadszor - nélkülöznie kellett Orbán eligazító rádiós szózatát, de azért az eddig elmondottakból leszűrhető, hányadán is állunk. Így aztán a Nomád Világjátékokon történő megjelenést akár jelképesnek is tekinthetjük. A magyar kormány ott keres - és talál - szövetségeseket, ahol a múltba révednek és egy letűnt világ hagyományait ápolják. A modern Európa meg csak kolonc, Macronokkal és Merkelekkel.

Csak hogy tudjuk mihez tartani magunkat.