Eliane, a brazil Dulcinea

Publikálás dátuma
2018.09.20. 11:26

Fotó: Concord Music
Az elmúlt években Grammy-díjakkal elhalmozott brazil énekesnő és zongorista, Eliane Elias a hatvanas évek kultikus siker-musicalje, a La Mancha lovagja dalait értelmezte újra. Művészileg merész vállalkozás, a siker mégis garantált.
Jazz-produkciók esetében gyakran – túlnyomórészt jogosan – mondják a szakértők, hogy a műfaj olyan, mint egy hatalmas olvasztótégely. Szinte korlátok nélkül képes magába szívni más stílusok (klasszikus zene, pop, rock, blues, zenés színház) motívumkincsét – feltéve, hogy a ritmika és a harmóniafűzés megfelel a jazz törvényszerűségeinek. A többszörös Grammy-díjas brazil énekesnő és zongorista, Eliane Elias régebben felvett, de eddig kiadatlan albuma azonban még ebből a sorból is kilóg: a maga korában fantasztikusan sikeres musical, az 1965-ben Washingtonban bemutatott, több ezres előadás-szériát megért La Mancha lovagja legismertebb betétdalait ülteti át a latin jazz kontextusába. Ráadásul énekhang nélkül, hiszen Elias ezúttal – tudatos elhatározásból – „csak” zongorázik. Ilyenkor azért rezeghet a léc: egyrészt nagyon könnyen megsérülhet az eredeti mű karakterisztikája, másrészt sokan úgy gondolhatják, az előadók eredeti ötlet híján nyúltak egy bombabiztos sikerdarabhoz. A Music from Man of La Mancha esetében azonban nem kell aggódni, mert az improvizatív feldolgozás az eredeti musical szerzője, Mitch Leigh kifejezett kérésére (és részleges felügyelete mellett) készült, a közreműködő zenészek pedig olyan mesterségbeli tudással és stílusismerettel rendelkeznek, hogy a dalok átírása nem lehet más, mint autentikus és mívesen kidolgozott. Elias két különböző ritmus-szekcióval dolgozott együtt az albumon. Öt számot a műfaj abszolút elitjébe tartozó Eddie Gomez bőgős és Jack DeJohnette dobos, másik négyet pedig az itthon kevésbé ismert – Elias férje (Marc Johnson) és a japán Satoshi Takeishi alkotta – páros társaságában vett fel. A Broadway-soundot latin-amerikaiba fordító törekvéseket markánsan erősíti a legendás Weather Report zenekarban befutott Puerto Rico-i ütőhangszeres, Manolo Badrena intenzív jelenléte a kilencből nyolc tételben.
Elinane albuma a komponista, Mitch Leigh, valamint a kotta- és a lemezkiadó közötti jogi viták miatt végül csak a szerző halála után jelenhetett meg. A rajongóknak – sőt a kifinomultabb ízlésű jazzkedvelőknek – azonban megérte várni, mert Elias és zenésztársai nem elégedtek meg azzal, hogy a közkedvelt bossa nova eszközkészletéből merítsenek. Jó példa erre a Little Gossip című tétel, amelyben az előadók a műfajtörténetileg fontos, de mára teljesen elfeledett, Recife városához kötődő frevo műfajához, annak bonyolult ritmusképleteihez fordultak. Aki pedig egy hangszeres jazzlemezen is slágert keres, annak ott a The Impossible Dream, amit Eliane Elias minden (a szövegből és a szituációból egyébként következő) drámai túlzástól, érzelmi kitöréstől megfosztva, egyszerű eszközökkel szólaltat meg.

Névjegy

 Az 58 esztendős, São Paulóból indult Eliane Elias már kamaszlányként kiválóan énekelt és zongorázott, és ügyesen komponált, hangszerelt is. 1981-ben költözött New York-ba, ahol a patinás Juilliard Schoolon szerzett diploma után a fúziós jazz-rock első számú csapata, a Steps Ahead tagja lett. Első férje, a trombitás Randy Brecker támogatásával kezdte szóló-karrierjét, amelynek legsikeresebb időszaka 1993-ig tartott: ezekben az években szinte folyamatosan vezette a jazz toplistákat. A kilencvenes évek közepe óta bátrabban kísérletezett – produkciói vegyes fogadtatásban részesültek. Számos jelölés után 2016-ban és 2017-ben is Grammy-díjat nyert – eredeti, brazil stílusában készített felvételeivel.

Frissítve: 2018.09.20. 13:06

Opera nélkül marad Budapest decemberig

Publikálás dátuma
2018.09.20. 10:00

Fotó: Vajda József / Népszava
Az Operaházat felújítják, az Eiffel még nem készült el, így marad az Erkel Színház, ott próbál a társulat a nemzetközi turnéra.
Egy várost az operaháza teheti világvárossá. Budapest világváros, hiszen két opera is várja a műfaj hazai és külföldi híveit, és egy harmadik, kortárs operák játszására alkalmas intézmény építését is tervezik. Az Ybl Miklós tervezte Operaházat jelenleg felújítják, a rekonstrukció a tervek szerint jövő januárra fejeződik be. A csaknem kétezer néző befogadására alkalmas Erkel Színház azonban nyitva áll a közönség előtt. Ennek ellenére december elejéig Budapesten nem lehet hagyományos operaelőadást látni – hívta fel a Népszava figyelmét egy olvasó. Valóban, az Erkel Színház épületében koncertszerű előadás – Operát az Operából! Szimfonikus est címmel - , szcenikus kantáta – Carmina Burana – balettest – Triple Dance címmel - hangszerismertető és zenei nevelést elősegítő programok várják a közönséget. A szó tradicionális értelmében vett operaelőadással azonban nem lehet találkozni. Eközben a társulat és a zenekar külföldön turnézik Váctól Kézdivásárhelyig, Varsótól New York-ig. Az első bemutató december 1-én Puccini: A Nyugat lánya című operája lesz olasz nyelven, magyar és angol felirattal. Az Operaház a felvetésre az alábbi választ küldte: „Mivel Budapest-szerte nincs alkalmas próbaterem, és az Eiffel még nem készült el, csak az Erkel maradt a turnék előkészítésére. Azért itt is játszottunk szeptemberben egy Billy-sorozatot, jön a Carmina Burana nagyszabású új produkciója, a balett közben a Müpában is táncol sorozatokat, és készülünk a decemberi nagy menetre: nemcsak a tradicionális Diótörőre, Bohéméletre és Denevérre, de a nyitó Puccini-premierre, a Nyugat lányára is, ahhoz is hely kell. Szeptember 1. és december 1. között egyébként több mint 100 nagytermi előadás játszunk az Erkelben és azon kívül. (Az Erkel színházi Billy Elliot-musicalen, Carmina Buranán és októberi Zongoraárián kívül Gördülő Operák – többek közt Székelyföldön –, Operát az Operából belföldi turné, V4 turné Varsóban, Prágában és Pozsonyban a Jenufával és a Székely fonóval, New York-i turné, a Magyar Nemzeti Balett szeptemberi és októberi vendégjátékai a Müpa Fesztivál Színházban, koncertek a Müpa hangversenytermében, Pécsett és Muscatban, Requiemek Vácott és Cegléden, Virtuózok-koncert az Opera Zenekar közreműködésével.)"
Szerző
Témák
Erkel opera
Frissítve: 2018.09.20. 10:17

Kíváncsi, önterápiás attitűd – Polcz Alaine gyermekkora

Publikálás dátuma
2018.09.20. 09:30

Polcz Alaine életének első évtizedébe, a család kolozsvári költözködéseibe, a rokonok és barátok között töltött mindennapjaiba kapunk bepillantást a visszaemlékezésekből összeálló Gyermekkorom című kötet lapjain.
 “Úgy emlékszem, mintha már gyermekkoromban készültem volna arra, hogy megírom az életemet – nem is a saját életemet, hanem azt, hogy mire emlékszem, ami velem és körülöttem történt” – a Polcz Alaine hagyatékából előkerült szövegrészletekből összeálló Gyermekkorom című kötet az írónő visszaemlékezéseinek, élénk képzeletének, kíváncsiságának és önterápiás attitűdjének különleges szövedéke. Az elmosódott emlékek helyreállítása, a történések részleteinek felidézése és összekapcsolása, s a későbbi következtetések levonása egyaránt helyet kap Polcz Alaine írásaiban. A szövegek egy része eddig fel nem használt anyagokból származik: utolsó éveiben Ablonczy Anna segített írásai rögzítésében, az írónő gyakran neki diktált gyermekkori visszaemlékezéseket. A források között azonban számos korábban nem ismert is megtalálható, ezeket a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött hagyatékban, mágneslemezeken találták.
“Az ilyen feladat a lehető legnehezebb, ha a szerző tudta, jóváhagyása, beavatkozása nélkül próbálunk posztumusz szövegtöredékekből egy könyvet összeállítani hozni” – mondta lapunknak Csordás Gábor, a Jelenkor Kiadó korábbi igazgatója, a kötet szerkesztője. Kiemelte, Polcz Alaine nagyon jó megfigyelő volt; s a kötet alapvető koncepciója az volt, hogy ezt a fajta látásmódot visszaadják. -Mivel a visszaemlékezések különböző időben készültek, az időrend sokszor nem egyértelmű–például valószínűleg több bukaresti látogatás vonódik össze Polcz Alaine emlékezetében, amit ő valószínűleg kijavított volna, de ezt nekünk nincs módunk megváltoztatni – mondta Csordás, hozzátéve, nehéz volt belenyugodnia abba, egy teljesen világos időbeli struktúrát a töredékekből nem tud létrehozni: ezért sincsenek fejezetek. A szerkesztő elmondta, további két nehézséggel kellett szembenéznie: egyrészt, mivel különböző időben készült feljegyzésekről van szó, sok volt az átfedés, emiatt néhány helyen el kellet hagynia az ismétlésekből. Másrészt pedig fontos szempont volt, hogy semmit ne tegyen hozzá a szövegekhez, még egy kötőszót sem. Úgy próbálta elhelyezni a szövegblokkokat, hogy azok össze tudjanak kapcsolódni egymással.
„Alaine-nek volt egy egyedülálló, és varázslatos személyisége, varázslatos elsősorban annyiban, hogy rendkívüli figyelemmel rögzítette a dolgokat, nagyon odafigyelt az emberekre, és ez az írásain is látszik, hogy mi mindent vesz észre, és hogy viszonyul emberekhez, barátokhoz, gyerekkori ismerősökhöz” – emelte ki Csordás Gábor, hozzátéve: Alaine gyermekkora nem teljesen ismeretlen az olvasók számára, mert annak egy részét, a Kidében töltött nyarakat megírta Az életed, Bíró Berta című, kidei barátnőjéről szóló műben. Mindig az életéből, a saját tapasztalataiból indult ki műveiben – fűzte hozzá Csordás. A vízaknai gyerekkori élmények nagyon fontosak voltak számára, s az ottani rokonokkal felnőttként is találkozott, erről szól többek között a Karácsonyi utazás című írása is, valamint férje, Mészöly Miklós Pontos történetek, útközben című műve, amely Alaine beszámolói alapján kézült. Aki több művét olvassa, látja azt is, hogy a gyerekkori játszótársakból mi lett húsz évvel később – vázolta a szerkesztő. „Az élet egy szövedék, amiben oda-vissza kapcsolódnak egymással a dolgok, s Alaine ezen nem változtat, úgy hagyja meg szövedék-voltában.”
A történetekben gyakran központi szerepet kap a főzés, a palacsintasütés, az étkezés is: “Talán nincs is olyan könyve, amelyben nincs legalább egy ételrecept. Mert az életnek a teljessége érdekli, és ezek a látszólag nem érdekes vagy vulgáris dolgok is fontosak számára” – fűzte hozzá Csordás. Hangsúlyozta továbbá, a kötetben szereplő történelmi, társadalmi háttér sem elhanyagolható: „ez egy nagyon izgalmas korszak: a két háború közötti Erdély, ahol a román-magyar viszony nagyon jellegzetesen változott. Kolozsvár és Vízakna is vegyes lakosságú területek voltak, ahol románok és magyarok éltek együtt, s ahol az a giccses magyarságkép, ami az erdélyi magyarokról él, nem nagyon érvényesült; egyrészt félig beolvadó, félig elrománosodó környezetről van szó, másrészt pedig arról, hogyan válik talajvesztetté a magyar kisebbség az 1918 utáni Romániában, gyakorlatilag azáltal, hogy nincs valós kapcsolata a román közélettel, és ezért kiesik a társadalmi összefüggésekből.”
A műben rendkívül aprólékos, részletes leírásokkal találkozunk, legyen szó akár a helyekről, ahol megfordult, akár a körülötte, vele élő emberekről. „Alaine-ben tíz szociográfus veszett el, olyan hihetetlen részletességgel és pontossággal, és a lényeget látva rögzít életmódokat, környezeteket, miliőket abból a korból. Legtöbb könyvének ez az egyik legérdekesebb vonása. Hihetetlen empátiával figyel oda az emberekre, s a lélektanukról, működésükről, személyiségükről is sok mindent észrevesz és rögzít, amit általában nem szoktunk észrevenni, vagy rögzíteni” – hangsúlyozta a szerkesztő.
A kötetben egyszerre látjuk a történéseket egy gyermek és egy felnőtt nézőpontjából, valamint az adott pillanatot belülről, s a későbbiek felől is értelmezve. Az egyik jelenetben, a gyermek Polcz Alaine szüleit intim pillanatban találja, amelyről a szülők később azt mondják: fájt az édesanyja hasa, az édesapja ezért feküdt rá. -Ne felejtsük, el, hogy Alaine pszichológus, és ahhoz, hogy dolgozni tudjon, önmagát is elemeznie kellett. Nyilvánvaló, hogy ez a gyerekkori emlék, ahogy szüleit erotikus helyzetben látja, az önértelmezéshez, a saját szexualitáshoz való viszony megértéséhez fontos – vélekedik Csordás. „Sok mindent azért tud megírni, mert nagyon komolyan dolgozott ilyen értelemben önmagán. Nem hallgat el dolgokat, amiket általában az emberek elhallgatnak, mert nem tudják, hogyan lehet róluk beszélni.”
“Általában úgy tűnt, hogy a felnőtteknek keveset szabad megmondani. Mert két külön világ van. Sose szűnt meg bennem az érzés, hogy a felnőttek és a gyerekek két külön világ, és egészen nem érthetjük meg egymást.” – e gondolat újra meg újra felmerül a visszaemlékezésekben, s Csordás is rámutatott: gyakorlott gyermekpszichológusként is kulcsélménye volt, hogy a felnőttek nem értik, mi zajlik egy gyerekben. „Tulajdonképpen önmagához, saját gyerekkori mivoltához is egy gyermekpszichológus szemével viszonyul. Nagyon sok olyat észrevesz önmagában, amit a pácienseiben. Azért is érdekes ez a hullámzás a gyermeki nézőpont és a felnőttkori értelmezés között, mert nemcsak egy felnőtt értelmezi saját gyerekkori mivoltát, hanem egy gyerekpszichológus értelmez egy gyereket.”

Info:

Polcz Alaine: Gyermekkorom Jelenkor Kiadó, 2018 megjelenés: szeptember 20.

Szerző
Frissítve: 2018.09.20. 11:22