Nem könnyű eset

Tiszteletlenség, vagy realitás? Nézőpont kérdése. Az Európai Néppárt - egyébként francia - elnöke mindenesetre nem kertelt. Azt mondta, "nem könnyű eset, ezt mind tudjuk". Orbán Viktorról beszélt. Nem mellesleg, midőn épp megvédte. Joseph Daul ugyanis a pártcsalád döntését ismertette, amely szerint addig semmiképpen sem zárják ki soraikból a Fideszt, amíg le nem zárul az uniós alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás. A jelen állás szerint ez azt is jelentheti: soha.

Ám az elnök mondott még mást is. Először azt, hogy "a sajtó nem kényszeríthet Orbán Viktor kidobására". Ami kétségkívül pozitív dolog, hiszen nem hagyják, hogy érzelmek vezéreljék őket. De aztán még hozzátette azt is: "pártunkban demokrácia és jogállamiság uralkodik, megvannak a szabályaink". Ezt a mondatot pedig nem ártana jól az emlékezetükbe vésniük azoknak a kommunikációs- és propagandaszakembereknek, akik most netán nagy győzelmet készülnek ünnepelni. Ha esetleg úgy gondolják, hogy a demokrácia ebben az országban annyira szilárd, akkor jobb a másik kulcsszóra figyelniük: "jogállamiság".

Ez az, amit számon kérnek minden egyes alkalommal a magyar kormányon. És ez az, ami miatt a "nem könnyű esetnek" és párttársainak monológjai süketek párbeszédének tűnnek. Daul pártelnök, vagy éppen Manfred Weber, az Európai Néppárt európai parlamenti frakcióvezetője nagyon világossá tette, hogy azt kell megnézni, valóban gondok vannak-e például a médiával, a bíróságok függetlenségével, vagy azokkal az intézményekkel, amelyeket már rég hatáskörébe vont a hatalom. Amire Orbán Viktornak régóta az a válasza, hogy a kontinens legnagyobb gondja a migráció, Magyarország meg is állítja a bevándorlást, megvédi határait, hiába is igyekeznek mások - egyébként a szövetségesei - beavatkozni. És ebben az összefüggésben még az is elképzelhető, hogy mindkét oldalnak igaza lehet. Mindössze arról van szó - és ez nem csekélység -, hogy a magyar miniszterelnök megkísérli leegyszerűsíteni a problémát. Arról beszél, amivel meg tudja győzni a hazai közvélemény jelentős részét, és úgy tesz, mintha nem értené, miért aggódnak az unió és a tagállamok jelentős vezetői.

A maga szempontjából ez hatásos taktika lehet. De feltehetően csak ideig-óráig képes megőrizni a jelenlegi status quo-t. Mondhatja persze, hogy az európai néppárt számottevő politikusai csak azért fordultak ellene, mert a jövő évi európai parlamenti választás után koalícióra készülnek a liberálisokkal és a szociáldemokratákkal (természetesen a bevándorlás érdekében). És bízhat - egyelőre - abban is, hogy a voksolás nyomán azok kerülnek majd többségbe, akik vele értenek egyet. Remélheti továbbá, hogy akármi történik, az uniós vizsgálatok annyira elhúzódnak, hogy megússza az egészet. Csak azt nem hiheti, hogy rajta kívül mindenki hülye. Hogy nincsenek pontosan tisztában azzal, mit művel, és miért. És ha úgy alakul a helyzet, nem mondják majd azt: elég volt, ennyi volt. Daul pártelnök nem egyéni nézetének adott hangot azzal, hogy "nem könnyű eset".

Ám Európa már nehezebb problémákat is megoldott.