A kint és a bent világa, és a sötétség tüze

Publikálás dátuma
2018.10.06. 10:24

Fotó: Vajda József
Nagy sikerű Ludwig Múzeum-beli retrospektív kiállítása után két évvel Szűcs Attila festőművész új művekkel jelentkezett a Deák Erika Galériában.
Szűcs Attila képei egyfajta metafizikai magányról, és a mélyben rejlő különös szépségről mesélnek nekünk. A festőművész Inside the Black Box (A fekete dobozon belül) című kiállítása a kint és a bent, a közel és a távol, a fekete és a fehér, a fény és az árnyék alapvető ellentétpárjaira építkezik. Bár pusztán néhány nagy méretű, kiemelkedő képen láthatunk színeket, a fekete és fehér árnyalatai egy nagyon változatos, mélységeket és magasságokat közvetítő anyagot tárnak elénk. A fekete négyzet különböző művészettörténeti törekvéseit előhívó, ugyanakkor mindenki számára valami mást megfogalmazó doboz a tárlaton ténylegesen is megjelenik egy nagy méretű installáció formájában. A Deák Erika Galéria terébe lépve a látogatót könnyen magával ragadja az az örvény, amelybe a festmények, és a központi helyen álló dobozba rejtett rajzok berántják, azt sugallva: a szépség és a harmónia új értelmezéseit a sötétség tüzén át érhetjük el. A test, a kéz, a szem, valamint az apró mozdulatok, az érintés, a látás mindennapisága és egyszerűsége mind-mind visszaköszönnek a nagyon sajátos, magányt és egyszerre társas viszonyokat is közvetítő képekről. Míg az egyik alkotás a fekete dobozon kívül tart minket, a másik belülről láttat egy olyan világot, amely e két szembenállás mentén teremtődik meg.
FOTÓ: Vajda József

Infó:

Szűcs Attila: Inside the Black Box
Deák Erika Galéria
Megtekinthető: október 20-ig

Szerző

Újabb rút kiskacsa vált hattyúvá

Publikálás dátuma
2018.10.05. 19:59

Fotó: Vajda József / Népszava
Orbán Viktor nyomában jártunk: a szokásos protokolltól eltérően egy nappal a hivatalos megnyitó után mutatták meg a Budai Vigadó bő másfél év alatt felújított épületét a sajtó képviselőinek.
Orbán Viktor méltatta a Demokratikus Koalíció egyes számú párttagkönyvének birtokosát: a felújított Budai Vigadó csütörtöki megnyitójának volt ilyen politikai érdekessége is. A miniszterelnök – mint arról a Népszava is beszámolt – Magyarországra kultúrbékét, Európába kultúrharcot vizionált, épp aznap, amikor az Emberi Erőforrások Minisztériuma bejelentette: távozik a posztjáról a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) vezetője. Prőhle Gergellyel szemben több hónapos hecckampány folyt több kormánypárti lapban, vádolták a kommunizmus éltetésével, valamint azzal, hogy a „liberálisok kifizetőhelyévé” tette a PIM-et. Orbán a beszédében ismét meghatározta, ki a magyar, a háborús retorika jegyében pedig „a magyar népi kultúra főhadiszállásaként” jelenítette meg hallgatósága képzeletében a Hagyományok Házának és az Állami Népi Együttesnek is otthont adó vízivárosi palotát. „Legyen úgy mint régen”, mondta a miniszterelnök, és csak azért nem idéztük magunk elé a Hadigondozó Hatóság egykor itt működő központi irodáit, mert a baloldali kultúrpolitikust, Vitányi Ivánt méltatva a miniszterelnök jelezte: még nem szakadt el teljesen a jelen valóságától. Igaz, ezúttal is elfelejtette megemlíteni: a kiemelt kormányzati beruházás számláját most is a „lopakodó összeurópai kulturális önfeladás” uniója állta.
Pénteken a kultúráért felelős helyettes államtitkár, Krucsainé Herter Anikó, a Hagyományok Házának főigazgatója, Kelemen László, valamint az idén Prima Primissimára jelölt Ybl-díjas építész, Nagy Csaba mutatta meg a sajtónak a megújult épületet, amiből így még azok is többet láthattak, akik a nem hivatalos megnyitóra, a szeptember 22-én megtartott Csoóri Sándor-emlékestre bejutottak. Az egykor kopott, szocreál stílust idéző művelődési házra emlékeztető épület régi belső tereit a beépítések megszüntetésével helyreállították, ennek eredménye mintegy 1800 tonna sitt volt. A régi belmagasságok visszaállításával, az álmennyezetek megszüntetésével előkerültek a stukkódíszek, fekete-fehér fotók alapján pedig visszafestették a frízek korai szecessziós stílusú díszítéseit: darvakat, pávákat, virágokat, növényi motívumokat a zöld különféle árnyalatában. A forgalmas Fő utca felé eső omló, süllyedő falak látványa is a múlté: az alapzatot megerősítették. Nagy Csaba szerint a pince szigetelése az árvizeknek is ellen fog állni. A beázások,vagy a füstölő erősáramú szekrények is múlt időbe kerültek. A főlépcsőház úszik a fényben: lekerült a festék és a vakolat a felülvilágító tetőablakokról. A korai szecessziós csillárokat újragyártották az eredetiek alapján. Mint arra Nagy Csaba felhívta a figyelmet: az épület magában hordozza a XX. század elejére jellemző építészeti kettősséget. Míg az egykori építészek még a neoreneszánsz stílusában gondolkodtak, a képző- és iparművészek a korai szecessziót részesítették előnyben.
Négy liftet építettek vissza, az épület teljesen akadálymentesítetté vált. Számos használaton kívüli tér kapott funkciót a földszinttől kezdve a tetőtérig, ebbe belefért két kiállítóterem is. Nagyon látványos a színházterem – az egykori bálterem – megújulása: a színpad nagyobb lett, a nézőtéri székek elektromosan „eltüntethetők”, az emeleti erkélyeket fedő pannók is eltűntek. Optikailag tágasabbnak tűnik a régi-új tér, a fehér falaknak köszönhetően. A néptáncosok kaptak próbatermeket, öltözőket is. A legszebb talán mégis a belső udvar helyreállítása, ahol a régi és a kortárs építészeti gondolkodás összhangja nagyon szembetűnő. Az emeleti loggiák kiszabadultak a takarásból, a földszinti térszintkülönbséget falépcsős megoldással küszöbölték ki, a világító tetőablakokkal lefedett udvar koncertek, előadások, táncházak új helyszíne lehet. És akkor még nem említettük a modern folklórdokumentációs könyvtárat, ahol a kutatók Lajtha László vagy Martin György örökségével is találkozhatnak.
Korábban idén tavaszra ígérték patinás palota felújításának befejezését. Az eredetileg 5,5 milliárd forint költségűre, végül  mintegy 7,59 milliárd forintosra nőtt beruházás kivitelezője az Épkar Zrt. volt. Mint a Népszavának elmondták: a beruházás költségvetésének többszöri módosítását az épület funkcióbővülés indokolta, valamint az, hogy a pincében Nagy Lajos korából származó faltöredékeket találtak. A régészeti feltárás több mint két hónapig tartott, a középkori maradványokat bemutathatóvá tették. Tettünk kísérletet a középkor csodálatára, ám nem nyertünk belépést arra hivatkozva: ott még építési terület van.

NER-közelben

Az Épkar a kulturális nagyberuházások egyik fő kivitelezője. Szeivolt István cégét üzleti partnerként korábban hírbe hozták Mészáros Lőrinc felcsúti polgármesterrel és nagyvállalkozóval; Tiborcz Istvánnal; Bánki Erik Fidesz-képviselővel. A cég és Szeivolt neve a „karcagi Bróker Marcsi” ügyében is felmerült. A társaság nevéhez fűződik egyebek között a hatvani Grassalkovich-kastély, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rekonstrukciója, a budapesti Akvárium Klub, az Erzsébet téri Design Terminál és park építése. Ez a cég kivitelezi a városligeti Olof Palme-háznak és az operaház Andrássy úti palotájának rekonstrukcióját is – utóbbit a West Hungária Bau (WHB) Kft.-vel és a Laki Épületszobrász Zrt.-vel konzorciumban. (A WHB szintén NER-közeli vállalkozás: vezére, Paár Attila Tiborcz István barátja és üzleti partnere.) Szeivolt érdekeltségébe tartozik a Magyar Építő Zrt. is, amely többek között a Szépművészeti Múzeum rekonstrukcióját végezte. 

A budai redout

Budán lakni világnézet: Márai Sándor szállóigéjének igazsága a XIX. századra vezethető vissza, mikor Pest és Buda vetélytársként tekintett egymásra. − Ha már Pesten van redout, Buda sem adhatja alább – 1892-ben ilyen megfontolás is vezette a budai polgárságot arra, hogy levélben kérvényezze a város alpolgármesterétől, Gerlóczy Károlytól: a Pesti Vigadóhoz hasonló palota építtessék Budán. Alig telt el néhány év, és 1900. január 30-án Budapest székesfőváros polgármestere, Halmos János átadta a Kallina Mór és veje, Árkay Aladár tervezte remekbe szabott épületet. Az épület külsejét legutóbb 2006–2007-ben újították fel.

Majd a politikus megmondja, mi számít klasszikusnak?

Publikálás dátuma
2018.10.05. 18:06

Fotó: Wikipedia
Az Átlátszó cikke szerint a szombathelyi közgyűlés jogi és társadalmi bizottságának fideszes elnöke,  Takátsné Tenki Mária a testület ülésén azt mondta: kívánatosnak tartaná, ha több magyar klasszikus művet játszanának a szombathelyi színházban. Jordán Tamás, a Weöres Sándor Színház igazgatója erre azt szerette volna megtudni, kiket tart a bizottsági elnök klasszikusnak. A jegyzőkönyv szerint Jordán így fogalmazott: „Kit tartunk klasszikusnak? Szép Ernő klasszikus-e, Szomori klasszikus-e, akik már nem élnek? Általában arra szoktak gondolni, hogy Az ember tragédiája, Bánk Bán, Csongor és Tünde. Karinthy is egy klasszikus. Csurka is egy klasszikus. Nagyszerű Csurka darabok vannak, amiből nem egy időszerű is”. A lap megkereste Jordánt, aki röviden annyit mondott, az elnök asszony kívánságát tudomásul vette és megpróbálja teljesíteni, ám jó lenne, ha kapnának egy listát a magyar klasszikusokról.  A szombathelyi színházban egyébként pénteken tartották  Gogol-Mohácsi testvérek Revizorának a bemutatóját Mohácsi János rendezésében. 
Szerző