Hetvenedszer, Frank Walter Steinmeier szövetségi elnök jelenlétében nyílt meg szerdán a Frankfurti Nemzetközi Könyvvásár, amelynek gyökerei még a Gutenberg idejébe nyúlnak vissza. A hazai könyves szakma minden évben csendben, a kulturális és az üzleti szempontokat mérlegelve felkészül az októberi rendezvényre, saját pénzén kiutazik, kiviszi a szerzőit vagy legalábbis a műveiket, katalógusokat nyomtat, találkozókat szervez, tájékozódik, üzletet köt – teszi a dolgát. Az állami hivatalokban dolgozók azonban már az előző év novemberében szorongani kezdenek, hiszen tudják, hogy csak hibázni tudnak a vásárral kapcsolatban, és ez végül mindig be is igazolódik, sajnos. Vagy kevés pénzt adnak az ország kulturális arculatára, vagy feleslegesen költenek el sok-sok milliót. A kiküldöttek listája nem fedi, mert nem is fedheti le a magyar irodalom egészét, a stand pedig vagy ronda vagy nem értjük a koncepcióját. Az állami szintű vásári jelenlétünket – melyet a magyar irodalomexport egyik szimbólumaként szokás kezelni – mindegyik kormányzat alatt hangzavar övezte.
Magyar szempontból az egyik legvitatottabb vásár az 1999-es volt. Csurka István, az egykori MIÉP elnöke a Magyar Fórumban nehezményezte, hogy a frankfurti könyvvársáron túl sok zsidó származású szerző vett részt, ahogy ő fogalmazott, magyarként. Abban az évben Magyarország volt a díszvendég, 250 új kötetet mutatott be kint a hazai könyves szakma. A nemzetközi fogadtatás jó volt, a Frankfurter Allgemeine Zeitung a címlapján idézte Göncz Árpád megnyitóbeszédét, a Süddeutsche Zeitung irodalmi mellékletében öt oldalt szenteltek a magyar íróknak. A finoman népies-urbánus vitának hívott, ám valójában antiszemita kifakadás végigkísérte a felkészülést. Az akkoriban a Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkáraként dolgozó Prőhle Gergely határolódott el Frankfurtban Csurka kijelentéseitől az első Orbán-kormány nevében. A Frankfurti Könyvvásár vezetése a sajtón keresztül ítélte el a magyar írók elleni hangulatkeltést.
A magyar Schwerpunkt (kiemelt jelenlét vagy díszvendégség) lehetőségét 1995-ben kaptuk meg, a német külügyminiszter budapesti látogatásakor. Az előkészületek két kormány alatt folytak, ennek megfelelően hol erre a koncepcióra volt pénz és gárda, hol egy másikra. Radnóti Sándor esztéta, az Atlantisz Könyvkiadót vezető Miklós Tamás és a Berlini Magyar Intézet akkori igazgatója, a Németországban élő Dalos György író indította a projektet, ám az első kettő hamarosan kiszállt. A későbbiekben megfordult az esemény előkészítésénél Inkei Péter helyettes államtitkár, aztán a millenniumi emlékbizottságot vezető, majd Frankfurt miniszteri biztosának kinevezett Erdődy Gábor is. A lebonyolításra létrehozott Frankfurt 99 Kht-t egy ideig a Magvető Kiadó akkori igazgatója, Morcsányi Géza vezette. Az Orbán-kormány Szegedy-Maszák Mihály akadémikust nevezte ki a vásári előkészületek miniszteri biztosává Erdődy utódaként, az irodalmi kurátor Kulcsár Szabó Ernő lett, a felügyelő bizottságában feltűnt Morcsányi és Schmidt Mária is. A kht-ból hamar kilépett a stand építésével megbízott Makovecz Imre, mivel állítása szerint Hámori József fideszes kultuszminiszter személyesen tiltotta meg, hogy a stand motívumai között a székely rovásírás jelei is szerepeljenek. Makovecz minderről a Demokratában számolt be, mire száznál több értelmiségi – köztük akadémikusok – aláírásával nyílt levél jelent meg a Magyar Nemzetben, tiltakozva a magyar kultúra miniszteri cenzúrázása miatt. A díszvendégségünkre szinte minden magyar érintett rossz szájízzel gondol vissza.
Kertész Imrének október 10-én ítélték oda a Nobel-díjat 2002-ben, a jó hírről a hazai könyvszakma vezetői Frankfurtban, a könyvvásáron értesültek. "Örüljetek, b...-tok meg, nyertünk!" - kiabálta messziről oda magyarul egy zaklatott svéd szerkesztő Kocsis András Sándornak, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) akkori vezetőjének. A fiatalember rádión hallgatta a svéd bejelentést, a felesége, mint kiderült magyar. A pavilonban abban az évben egy darab Kertész-kötet volt csak kiállítva, a Kaddis, így a perceken belül odatóduló külföldi kiadóknak nem tudtak adni mutatóba. Kertész Imre portréját két német kiadója, a Suhrkamp és a Rowohlt is kitette a hír utáni órákban., Kocsis tőlük kérte el a képet és a sajtószobában fénymásolta le, hogy a magyar standon is kint legyen a Nobel díjas. Ezalatt a standon az éppen ott lévő Esterházy Péter állt a nemzetközi sajtó rendelkezésére, szeretettel és büszkén mutatta be mindenkinek Kertész írói nagyságát. A Magvető aztán következő nap küldött húsz darab Kertész-kötetet.
A következő években a nyilvános vita folytatódott a bal- és jobboldali sajtóban egyaránt, jobbról a „Magyarországot negatívan beállító” (sic!) Esterházy kiutaztatását, balról az állami standon Wass Albert-összes külön vitrinben tárolását nehezményezték. A vásár egyik nemzetközi sztárja 2009-ben ismét Kertész Imre volt, aki ott vette át esszéírói munkásságáért a kétévente odaítélt, rangos Jean Améry-díjat. A könyvvásár nem az ENSZ, csak a könyvekkel és az irodalommal kell foglalkoznia, figyelmeztette a vásár igazgatója, Jürgen Boss 2009-ben azokat a nemzetközi újságírókat, akik közvetítették az emberjogi aktivisták panaszait Kína díszvendégsége ellen, utalva rá, hogy akkoriban Kínában magasabb volt a bebörtönzött művészek száma, mint bárhol másutt. Maga Angela Merkel is arra intette a könyvvásár látogatóit, hogy legyenek érdeklődőek Kína iránt. A Fesztivál azévi politikai toleranciáját mutatta, hogy egyszerre várták oda a török kormány számára nem kívánatos Orhan Pamukot és azt a Günter Grasst, aki a vásáron ünnepelte a 82. születésnapját, pedig a német közvélemény nehezen bocsátotta meg Nobel díjasuknak, hogy csak három évvel korábban vallotta be, a Waffen SS-nél szolgált.
L. Simon László bábáskodása mellett 2012-ben jött létre a Balassi Intézeten belül a Publishing Hungary, a magyar irodalom nemzetközi könyvszakmai támogatója. 2013-ban két külön standon képviselte a magyar írókat az MKKE és a legnagyobb németországi hungarológiai intézet - pontosabban akkoriban éppen magyar intézeteknek hívták a Balassi Intézet alá sorolt külföldi kultúrházainkat , a berlini CHB (Collegium Hungaricum Berlin) 2013-ban.
A 2017-es könyvvásár utáni dühödt listázás sokak szerint a mostani kulturális személycseréket készítette elő. A hivatalos magyar kintlétet a Balassi Intézet finanszírozta, a stand arculatát a modernizmus ihlette, a Németországban is jól ismert Kassák Lajosra emlékezve. Már a szokásosnál nagyobb és látványosabb stand is kiverte itthon a biztosítékot, de a meghívottak névsora, Bartis Attila, Kiss Tibor Noé, Szőcs Petra és az Esterházy Péterről készült film együtt egyesek számára „nemzetietlennek” hatott, holott a szervezők nagyon jól egyensúlyoztak az állítólagos „oldalak” szerzői között. A tavalyi vásárt egyébként Angela Merkel és a díszvendég-ország államfője, Emmanuel Macron közösen nyitotta meg. Idén Kiss Noémi, Sándor Iván, Márton László és Danyi Zoltán képviseli Magyarországot.
