Hagyománnyá vált viharos magyar jelenlét Frankfurtban

Publikálás dátuma
2018.10.10 13:00
Az 1999-es magyar stand Frankfurtban
Fotó: AFP/DPA/ Silas Stein
A magyar részvétel a rangos német könyvvásáron egyaránt neuralgikus pontja minden évben a hatalomnak és a listák szerelmeseinek.
Hetvenedszer, Frank Walter Steinmeier szövetségi elnök jelenlétében nyílt meg szerdán a Frankfurti Nemzetközi Könyvvásár, amelynek gyökerei még a Gutenberg idejébe nyúlnak vissza. A hazai könyves szakma minden évben csendben, a kulturális és az üzleti szempontokat mérlegelve felkészül az októberi rendezvényre, saját pénzén kiutazik, kiviszi a szerzőit vagy legalábbis a műveiket, katalógusokat nyomtat, találkozókat szervez, tájékozódik, üzletet köt – teszi a dolgát. Az állami hivatalokban dolgozók azonban már az előző év novemberében szorongani kezdenek, hiszen tudják, hogy csak hibázni tudnak a vásárral kapcsolatban, és ez végül mindig be is igazolódik, sajnos. Vagy kevés pénzt adnak az ország kulturális arculatára, vagy feleslegesen költenek el sok-sok milliót. A kiküldöttek listája nem fedi, mert nem is fedheti le a magyar irodalom egészét, a stand pedig vagy ronda vagy nem értjük a koncepcióját. Az állami szintű vásári jelenlétünket – melyet a magyar irodalomexport egyik szimbólumaként szokás kezelni – mindegyik kormányzat alatt hangzavar övezte.  
Magyar szempontból az egyik legvitatottabb vásár az 1999-es volt. Csurka István, az egykori MIÉP elnöke a Magyar Fórumban nehezményezte, hogy a frankfurti könyvvársáron túl sok zsidó származású szerző vett részt, ahogy ő fogalmazott, magyarként. Abban az évben Magyarország volt a díszvendég, 250 új kötetet mutatott be kint a hazai könyves szakma. A nemzetközi fogadtatás jó volt, a Frankfurter Allgemeine Zeitung a címlapján idézte Göncz Árpád megnyitóbeszédét, a Süddeutsche Zeitung irodalmi mellékletében öt oldalt szenteltek a magyar íróknak. A finoman népies-urbánus vitának hívott, ám valójában antiszemita kifakadás végigkísérte a felkészülést. Az akkoriban a Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkáraként dolgozó Prőhle Gergely határolódott el Frankfurtban Csurka kijelentéseitől az első Orbán-kormány nevében. A Frankfurti Könyvvásár vezetése a sajtón keresztül ítélte el a magyar írók elleni hangulatkeltést.  A magyar Schwerpunkt (kiemelt jelenlét vagy díszvendégség) lehetőségét 1995-ben kaptuk meg, a német külügyminiszter budapesti látogatásakor. Az előkészületek két kormány alatt folytak, ennek megfelelően hol erre a koncepcióra volt pénz és gárda, hol egy másikra. Radnóti Sándor esztéta, az Atlantisz Könyvkiadót vezető Miklós Tamás és a Berlini Magyar Intézet akkori igazgatója, a Németországban élő Dalos György író indította a projektet, ám az első kettő hamarosan kiszállt. A későbbiekben megfordult az esemény előkészítésénél Inkei Péter helyettes államtitkár, aztán a millenniumi emlékbizottságot vezető, majd Frankfurt miniszteri biztosának kinevezett Erdődy Gábor is. A lebonyolításra létrehozott Frankfurt 99 Kht-t egy ideig a Magvető Kiadó akkori igazgatója, Morcsányi Géza vezette. Az Orbán-kormány Szegedy-Maszák Mihály akadémikust nevezte ki a vásári előkészületek miniszteri biztosává Erdődy utódaként, az irodalmi kurátor Kulcsár Szabó Ernő lett, a felügyelő bizottságában feltűnt Morcsányi és Schmidt Mária is. A kht-ból hamar kilépett a stand építésével megbízott Makovecz Imre, mivel állítása szerint Hámori József fideszes kultuszminiszter személyesen tiltotta meg, hogy a stand motívumai között a székely rovásírás jelei is szerepeljenek. Makovecz minderről a Demokratában számolt be, mire száznál több értelmiségi – köztük akadémikusok – aláírásával nyílt levél jelent meg a Magyar Nemzetben, tiltakozva a magyar kultúra miniszteri cenzúrázása miatt. A díszvendégségünkre szinte minden magyar érintett rossz szájízzel gondol vissza.
Kertész Imrének október 10-én ítélték oda a Nobel-díjat 2002-ben, a jó hírről a hazai könyvszakma vezetői Frankfurtban, a könyvvásáron értesültek. "Örüljetek, b...-tok meg, nyertünk!" - kiabálta messziről oda magyarul egy zaklatott svéd szerkesztő Kocsis András Sándornak, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) akkori vezetőjének. A fiatalember rádión hallgatta a svéd bejelentést, a felesége, mint kiderült magyar. A pavilonban abban az évben egy darab Kertész-kötet volt csak kiállítva, a Kaddis, így a perceken belül odatóduló külföldi kiadóknak nem tudtak adni mutatóba. Kertész Imre portréját két német kiadója, a Suhrkamp és a Rowohlt is kitette a hír utáni órákban., Kocsis tőlük kérte el a képet és a sajtószobában fénymásolta le, hogy a magyar standon is kint legyen a Nobel díjas. Ezalatt a standon az éppen ott lévő Esterházy Péter állt a nemzetközi sajtó rendelkezésére, szeretettel és büszkén mutatta be mindenkinek Kertész írói nagyságát. A Magvető aztán következő nap küldött húsz darab Kertész-kötetet.    A következő években a nyilvános vita folytatódott a bal- és jobboldali sajtóban egyaránt, jobbról a „Magyarországot negatívan beállító” (sic!) Esterházy kiutaztatását, balról az állami standon Wass Albert-összes külön vitrinben tárolását nehezményezték. A vásár egyik nemzetközi sztárja 2009-ben ismét Kertész Imre volt, aki ott vette át esszéírói munkásságáért a kétévente odaítélt, rangos Jean Améry-díjat. A könyvvásár nem az ENSZ, csak a könyvekkel és az irodalommal kell foglalkoznia, figyelmeztette a vásár igazgatója, Jürgen Boss 2009-ben azokat a nemzetközi újságírókat, akik közvetítették az emberjogi aktivisták panaszait Kína díszvendégsége ellen, utalva rá, hogy akkoriban Kínában magasabb volt a bebörtönzött művészek száma, mint bárhol másutt. Maga Angela Merkel is arra intette a könyvvásár látogatóit, hogy legyenek érdeklődőek Kína iránt. A Fesztivál azévi politikai toleranciáját mutatta, hogy egyszerre várták oda a török kormány számára nem kívánatos Orhan Pamukot és azt a Günter Grasst, aki a vásáron ünnepelte a 82. születésnapját, pedig a német közvélemény nehezen bocsátotta meg Nobel díjasuknak, hogy csak három évvel korábban vallotta be, a Waffen SS-nél szolgált.  L. Simon László bábáskodása mellett 2012-ben jött létre a Balassi Intézeten belül a Publishing Hungary, a magyar irodalom nemzetközi könyvszakmai támogatója. 2013-ban két külön standon képviselte a magyar írókat az MKKE és a legnagyobb németországi hungarológiai intézet - pontosabban akkoriban éppen magyar intézeteknek hívták a Balassi Intézet alá sorolt külföldi kultúrházainkat , a berlini CHB (Collegium Hungaricum Berlin) 2013-ban.  A 2017-es könyvvásár utáni dühödt listázás sokak szerint a mostani kulturális személycseréket készítette elő. A hivatalos magyar kintlétet a Balassi Intézet finanszírozta, a stand arculatát a modernizmus ihlette, a Németországban is jól ismert Kassák Lajosra emlékezve. Már a szokásosnál nagyobb és látványosabb stand is kiverte itthon a biztosítékot, de a meghívottak névsora, Bartis Attila, Kiss Tibor Noé, Szőcs Petra és az Esterházy Péterről készült film együtt egyesek számára „nemzetietlennek” hatott, holott a szervezők nagyon jól egyensúlyoztak az állítólagos „oldalak” szerzői között. A tavalyi vásárt egyébként Angela Merkel és a díszvendég-ország államfője, Emmanuel Macron közösen nyitotta meg. Idén Kiss Noémi, Sándor Iván, Márton László és Danyi Zoltán képviseli Magyarországot.

Paolo Coelho is kiborult

Tüntetőleg távol maradt a 2013-as Frankfurti Könyvvásártól a leghíresebb kortárs brazil szerző, mert nem értett egyet a díszvendég Brazília által hivatalosan delegált írók névsorával.  

Nemzetközi viták kereszttüzében

Frankfurt a nemzetközi kulturális életben is sok vitát gerjeszt, rendszeresek a tiltakozó akciók és a bojkottok is, éppen a rendezvény sokszínűsége és toleranciája miatt. Többek között a német könyvkiadók és könyvkereskedők egyesülésének békedíja miatt, amely az egyik legrangosabb civil kulturális díj Németországban, 1950-ben alapították, Orhan Pamuk, török író, Leszek Kolakowski lengyel filozófus, Ámosz Oz izraeli szerző, valamint 1991-ben Konrád György és 2004-ben Esterházy Péter is megkapta az elismerést. 

Aggódik Prőhle leváltása miatt a Szépírók Társasága

Egy Kásler Miklós emberi erőforrás miniszternek címzett nyílt levelet tett közzé a Szépírók Társasága a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője, Prőhle Gergely leváltása miatt. Ebben egyebek mellett azt írják: aggodalommal értesültek a történtekről, ezt pedig csak fokozza „a megelőző hónapokban a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) Főigazgatójának menesztését követelő szélsőséges sajtótámadások, illetve a minisztériumi közleménynek Prőhle Gergely Főigazgató úr kulturális területen végzett kimagaslóan hatékony tevékenységét elismerő mondata közt feszülő ellentmondás, ami alig érthetővé teszi leváltását”. Mint írják, nem Prőhle személye, hanem a Petőfi Irodalmi Múzeum intézményi és szellemi integritása, a magyar irodalom egészét befogadó, hagyománnyá szilárdult szellemisége mellett kívánnak szót emelni. A Szépírók Társasága azt kéri a minisztertől, hogy valamilyen formában nyilvánosan is erősítse meg: a PIM a jövőben sem kerülhet egy harcias, kizárólagosságra törő kisebbség kezébe, és az új igazgató kinevezésével nem törik meg az a hagyomány, amelyet az intézmény – munkájukat közmegelégedésre végző – olyan vezetőinek neve fémjelez, mint E. Csorba Csilla és Prőhle Gergely. „Úgy véljük, az egész magyar irodalom és a teljes olvasói kultúra lenne a kárvallottja annak, ha a politikai pártsajtóból egy közintézménybe, az egyetemes magyar irodalom szolgálatát ellátó Petőfi Irodalmi Múzeumba is átkerülne az a politikai konfrontáció, amelyet elindítói szerencsétlen módon »kultúrharcnak« neveztek el, de amelynek a nemzeti kultúrát szolgáló közintézményekben nincs helye”

Szerző
2018.10.10 13:00
Frissítve: 2018.10.10 13:04

Ti rabjai a földnek - megjelent Aranyossi Magda emlékirata

Publikálás dátuma
2018.12.15 12:30
Aranyossi Magda és Pál 1956 környékén Leányfalun
Fotó: /
Szembefordult osztályával, az úri Magyarországgal, lázadva a társadalmi igazságtalanság ellen: megjelent Aranyossi Magda emlékirata.
A cím, amit a kiadó választott, lírai, rezignált, melankolikus. Visszafogott nosztalgiát sejtet, diszkrét naftalinszagot áraszt, „ódon ritkaságok” hangulatát idézi. Ezt még fokozza a csupa báj és kellem borító is.
S mindezzel alaposan megtéveszti leendő olvasóját.
Mert a szerző lebilincselően izgalmas emlékirata mindennek éppen az ellenkezője. Határozott választások, kemény döntések, súlyos kockázatvállalások mozgatják ugyanis Aranyossi Magda életét. Férje oldalán fiatalon csatlakozik a kommunista mozgalomhoz. A Tanácsköztársaság bukása után együtt emigrálnak (itthon a fehérterror az életüket fenyegette), érvényes útiokmányok nélkül élnek Ausztriában, Olaszországban, Svédországban, Németországban és Franciaországban. mindenhol részt vesznek a hol fél-, hol illegális mozgalmi munkában. Majd a második világháború idején kalandos úton visszatérnek Magyarországra, s az antifasiszta ellenállás harcosai lesznek.
A szerző felnőtt életének jelentős része tehát permanens létbizonytalanságban, a teljes ideiglenesség állapotában, majd állandó életveszélyben telt. S mégis: az emlékezés egészét valami derű hatja át – az eszme vezérelte, értelmes cselekvés bizonyossága. Mert Aranyossi Magda tudatosan fordult szembe osztályával, az úri Magyarországgal, a szörnyű társadalmi igazságtalanságokkal, s legjobb meggyőződése szerint választotta a kommunisták által kínált megoldást. Reprezentatív típusba tartozik ezzel, példának Lukács Györgyöt vagy Déry Tibort említhetjük.
 
Az emlékirat másik hőse – természetesen és méltán – a férj, a szellemi és harcostárs: Aranyossi Pál, aki szintén megtagadta a kiváltságosok világát, aki megannyi nyelven beszélt akcentus nélkül, aki nyomdakészen fogalmazott, aki – valami lenyűgöző könnyedséggel, eleganciával – a legveszélyesebb helyzetekben is feltalálta magát. A kommunista mozgalom kicsit csodabogár européer értelmiségije: lapokat szerkeszt, fordít, fedőállásokban dolgozik, röpcédulákat gyárt. A szerző leánykori neve: Nádas Magda. Korunk egyik legnagyobb írójának, Nádas Péternek a nagynénje. Az unokaöcs széljegyzetekkel egészíti ki a memoárt, ezek sosem tolakodóak, leginkább kiegészítik egy-egy emlék tényeit, helyenként vitatnak is egy-egy megállapítást, amitől csak izgalmasabb, gazdagabb lesz az eredeti mű. (Nádas Péter a Világló részletek című gigantikus alkotásában magától értetődően kulcsszerepet szán legendás nagynénjének.) A kötetet a szerző válogatott levelezése, családi fotógyűjtemény teszi teljessé, a szerkesztés Nagy Boglárka munkája.
A felszabadulással záruló memoár tehát egy mindvégig hithű kommunista életének meghatározó szakaszát tárja elénk (lapjain egyébként megelevenedik a nyugati emigráció szinte teljes munkásmozgalmi Pantheonja). Ma visszatekintve, tudom, sokan legyintenek: illúziókergetés, önbecsapás az egész, idejétmúlt ügy.
Ne siessünk ezzel a legyintéssel!

Mert a társadalmi igazságtalanság elleni lázadás egyáltalán nem anakronizmus. Miként a kiszolgáltatottakkal, a kisemmizettekkel, a lent világával vállalt szolidaritás vagy az antifasiszta ellenállás sem. Az egyenlőség – nem konjunktúra kérdése. Márpedig Aranyossi Magda emlékiratában ezek a vezérlő, sorsformáló eszmények. S aki ezekre tette fel az életét, az történelmi léptékben nem válhat megcsalatottá.

Info

Aranyossi Magda: Én régi, elsüllyedt világom – Nádas Péter széljegyzeteivel Jelenkor, 2018

Témák
irodalom
2018.12.15 12:30
Frissítve: 2018.12.15 12:30

A szolgálólány meséjének írója megelégelte, hogy Trumpék vegzálják az újságírókat

Publikálás dátuma
2018.12.15 09:30
Margaret Atwood
Fotó: AFP/ ANGELA WEISS
A nyolcvanéves kanadai írónő, Margaret Atwood arra szólította fel a különböző nemzetek íróit, köztük a magyarokat is, hogy saját hazájukban ne engedjék csorbulni a sajtószabadságot.
Az elmúlt évek Nobel-díj várományosa, Margaret Atwood egyre gyakrabban hallatja hangját közéleti ügyekben, legutóbb a #metoo-ügyek kapcsán nyilatkozott. A szolgálólány meséje című világsiker szerzője szerint a szexuális zaklatásokat nyilvánosan tárgyaló #metoo-akciók a hibás jogrendszerből adódnak. Mivel a szexuális zaklatási ügyek áldozatai a legtöbb esetben nem kapnak segítséget az intézményektől, ezért az internethez, a teljes nyilvánossághoz kezdtek fordulni. Ez nagyon hatékony eszköz ugyan, de mivel kilóg a jog által szabályozott térből, ezért Atwood szerint még komolyabb problémákhoz vezethet. „Ha túllépünk a jogrendszeren, mert nem hatékony, akkor mi jön helyette? Kinél lesz a hatalom? A szélsőségesek nyernek, és az ideológiájukból vallás lesz, és aki nem követi, azt eretneknek tartják. A regényírók különösen gyanúsak ilyenkor, mert emberekről írnak, és az emberek morálisan bizonytalanok. Az ideológiák célja pedig, hogy eltöröljék a bizonytalanságot.” Atwood szerint a demokrácia visszaszorulásával hasonló belső logika vezet a szólás- és sajtószabadság csorbulásához illetve szándékos csorbításához is. Az írók nemzetközi szervezetének, a Nemzetközi PEN Clubnak jelenlegi alelnökeként levélben fordult a napokban kollégáihoz, hogy felhívja figyelmüket a meggyilkolt vagy kivégzett újságírók életére. „Világszerte nő az erőszakkal elhallgattatott újságírók száma, ezért kerültek ők a Times magazin címlapjára, mint 2018 legfontosabb tanúi.” Atwood szerint semmi értelme azt hajtogatni, hogy „ez nálunk nem történhet meg”, hiszen a jelenség egyre szerteágazóbb, a Trump-adminisztráció listázza, le- és kihallgatja a médiában dolgozókat, és naponta akadályozza a munkájukat, ellehetetlenítve az igazsághoz és az információhoz hozzáférés alkotmányos jogát. Az író egyúttal felhívja a figyelmet a legújabb veszélyre is, a sajtóba vetett bizalmat szétziláló, központilag irányított hazugságok és álhírek (fake news) szaporodására. Atwood szerint ez éppen a demokráciadeficites országokra a legjellemzőbb. Nagyjából ezzel egy időben jelent meg a világsajtóban Michel Houellebecq francia író cikke, melyben leszögezi, hogy az amerikaiak ma már egészen biztosan nem adnák életüket a sajtószabadságért, és ez szerinte szorosan összefügg a jelenlegi vezetés módszereivel. Az író azt állítja, hogy eddig nem ismert Donald Trumpnál jobb amerikai elnököt.
Szerző
2018.12.15 09:30
Frissítve: 2018.12.15 09:30