A bűnös egy thriller, de az embereket érzelmileg is megmozgatja.
Hát, remélem! Amúgy, ez a karakterek miatt van. Ibennek és Asgernek is megvannak a maga emberi hibái és sérülései. Gustav Möllerrel, a rendezővel közösen gondoltuk ki, hogy legyen elképesztően erős a drámai faktor a filmben. Kicsit olyan ez, mint Hitchcocknál, csak ott mindig a bajba kerülő ártatlan hősért izgulhattunk, itt mindennapi gyarlóságokkal és lelkiismereti problémákkal terhelt karakterek küzdenek az életükért.
Bocsánat, hogy ilyen civil a kérdés, de hogyan lehet eljátszani a bűnösséget?
Első körben azt kell, hogy mondjam: sehogy. Nem tudod eljátszani azt a lelkiismeret furdalást, mely mögött nem a saját bűnösséged áll. Ilyen helyzetben egy színész csak a fantáziájára támaszkodhat. Lehet készülni erre, beszélni olyan emberekkel, akik tudnak segíteni – ez a színészi munka legizgalmasabb része. Az a fajta nyomás, mely a filmben Asgerre hárul, igen extrém, ezért olyanokkal beszéltem, akik kifejezetten stresszes munkakörben végzik a munkájukat. Például mentőorvosokkal, katonákkal, háborúból tudósító újságírókkal, akik szembesültek már életükben élet-halál szituációkkal. Erre azért van szükség, mert minden egyes ember másképp reagál, és csak akkor tudja hogyan, ha már egyszer megélte. A bűnősben Asger ráadásul nem csak a stressz hatása alatt áll, hanem ehhez fájdalmas szégyenérzet párosul. Egyszóval, a jó alakítás lényege: extrémerős fantázia és az élet másolása.
Ha jól tudom, Gustav Möller egy YouTube videó alapján kezdte el kidolgozni a sztorit és a forgatókönyvet. Ez gondolom, egy hosszú folyamat volt.
Igen, Gustav több mint egy évet dolgozott a cselekményen és a forgatókönyvön. Amikor én csatlakoztam, a könyv még nem volt kész, de történet már lényegében megvolt, a mellékszereplők figurái is. Asger azonban még csak vázlatokban létezett, mivel Gustav tudta, hogy ez a film színészfüggő, azaz az aktor, jelen esetben az én képességeimhez kell igazodnia. Ezért, amikor eldöntötte, hogy én leszek Asger, fél év közös munka vette a kezdetét. Végig jelen volt a kutatásaim és a felkészülésem során, kíváncsi volt a metodikára. Ez már csak azért is hasznos volt, mert tudtuk: nagyon kevés idő alatt kell leforgatni a bűnöst.
Mennyi idő alatt vették fel a filmet?
Nyolc nap alatt. Az egész sztorit kronológiai sorrendben rögzítettük. A vonal másik végén valóban a színészek voltak, akik ott voltak velünk a forgatáson, csak egy folyosóval arrébb, egy másik szobában ültek. Nem is találkoztam velük.
Erőltetett menet volt, nem?
Nem kifejezetten, mert egyszerűen nem volt szükség több időre. Még hamarabb is végeztünk a tervezettnél. A forgatás szuperintenzív volt, napi tíz óra kemény munka. De ezt a filmet, csak így lehetett megcsinálni.
Mondjuk, kezdem sejteni mi van a varázslat mögött. Most itt egy szimpatikus ember ül velem szemben, Asgerként a filmben teljesen más. Inkább ijesztő, mint kedves.
Akkor ezt bóknak veszem!
Tudna mesélni az átalakulás módszeréről?
Megpróbálok. Első körben mindig a forgatókönyvből indulok ki: igyekszem megérteni, milyen motivációi vannak az eljátszandó figurának, milyen ember ő a tettei alapján. Ezután jön a külső megjelenés, Gustav számára nagyon fontos volt például a hajam, speciálisan kérte ezt a frizurát. Nekem sokkal fontosabb volt, hogyan járjak Asgerként. Efféle apróságokon nagyon sok minden múlhat – aztán idővel összeáll az egész. Nagyon fontos a felkészülés, amiről korábban beszéltem, hiszen a testbeszéddel, arcmimikával kell kifejeznem a belső érzelmeket. Amikről nem beszélünk, mert nem tudatosak. A tested pontosan tudja, mi a feladata. Nekem az első forgatási nap általában mindig katasztrofális. Ekkor még színész vagyok. Aztán másnapra erről elfeledkezem és jöhet az érdemi munka. Amikor a rendezők mondják, hogy „megvan”. Nem tudom mi történik, a folyamat önállóan zajlik valahol legbelül.
Sok minden eszembe jutott A bűnöst nézve. Például a 24 című sorozat tempója.
A 24 abszolút referencia, igen. De sokkal konkrétabb utalás van a Taxisofőrre. Gustav nagy Scorsese rajongó. Illetve Sidney Lumetet is imádja, a Kánikulai délután az egyik nagy mániája. Ennek a filmnek a bezártsága és hosszú snittjei visszaköszönnek A bűnösben.
Ön, illetve Gustav Möller is svéd. Ehhez képest megcsinálták a legjobb dán filmet.
Ez jó kis tréfa! Igaz: Gustav Svédország északi részén született, én délebben. Én hat éves korom óta élek Dániában, Gustav húszévesen jött Koppenhágába az egyetemre, rendező szakra. Gondoltam arra, hogy kiszúrnak minket, vártam is rá, de végül senkit sem érdekelt, hogy svédek vagyunk, ami jó, mert engem egyáltalán nem érdekelnek a kishatárok. Európai vagyok.
Gustav Möller azt mondta, hogy a Submarinóban látta és ezért esett önre a választása. Abban is, és A bűnösben is konfliktusos embert alakít. Nem bánja, hogy inkább zűrös alakokat kell eljátszania?
Nem, amíg a zűr érdekes. De értem a kérdést: csak akkor tudnak beskatulyázni, ha engeded. Én úgy látom, hogy a Submarinóban és A bűnösben teljesen más, és másképpen problémás figurákat alakítok. Van egy szokás a dán színházakban: ha egy előadást levesznek a műsorról, a jelmezedet ledobod a Földre és jól megtaposod. Ez egy szimbolikus szakítás. Ezt a ceremóniát megjátszom a forgatások végén is.
Egyszerűen mindent
Az elsőfilmes Gustav Möller filmje – túlzások nélkül – briliáns thriller, megrázó dráma a bűnről és a bűnhődésről, lenyűgöző bravúrparádé. Az idei év bombameglepetése. A történet egyetlen helyszínen játszódik, egy irodában, ahová befutnak Dániában 112-es segélyszámot tárcsázó hívások. A főhős, Asger (Jakob Cedergren) egy utcai munka alól felmentett rendőr, kellő cinizmussal és kissé faragatlan őszinteséggel (mondhatni, igazi dán) felvértezve. Rezzenéstelen arccal teszi helyre például a kelet-európai prostituált által kirabolt férfi segélykérését. Szemmel láthatóan unja, ami körülveszi, egészen addig, míg nem telefonál Iben, a kétgyermekes anya, akit az ex-férje elrabolt és úton vannak, ki tudja hova. Ettől a ponttól kezdve Asger mindent elkövet, hogy megoldja a helyzetet, és meg is tudjuk miféle zsaru ő: az eredményesség érdekében könnyen átlépi a szabályokat.
Möller és Emil Nygaard Albertsen forgatókönyve tűpontos dramaturgiai szempontból, a film egy percre sem ül le. Sőt, még arra is volt érkezésük, hogy Asger lelkiismeretét lebontsák és a rendőr csak úgy legyen képes megoldani a helyzetet, ha ő maga is szembenéz a tettei következményeivel. A múltbeliekkel és a jelenbéliekkel egyaránt. A kikezdhetetlenül precíz forgatókönyv mellett nem lehet elmenni szó nélkül Jakob Cedergren alakítása mellett: az egész filmben szinte csak az ő arcát látjuk (a többi szereplő csak a telefonvonalon keresztül, hangban van jelen), játéka bravúros és vérpezsdítő: erre a teljesítményre nyugodtan el lehet sütni a zseniális jelzőt. Ez a pasas mindenre képes. Ha egyszer valaha filmet rendeznék, azt csakis vele együtt tenném meg.
A bűnös
Forgalmazza a Vertigo Média
