– Október 31-én kisebb tömeg jelenlétében nyitotta meg újra kapuit a nagyközönség előtt a Szépművészeti Múzeum. Kellettek a sorban állós kiállítások ahhoz, hogy meggyőzze a döntéshozókat, a múzeum rekonstrukciója tényleg halaszthatatlan?
– A Szépművészeti Múzeum rekonstrukciója a rendszerváltás óta mindig napirenden volt, kisebb lépésekben valamennyi kormány tett hozzá valamit. Ezek a munkálatok foltmozaikszerűen, kisebb területi egységeket, egy-egy részfeladatot érintettek, amelyek nagyon hasznosak voltak. Ám az átfogó felújítására, amely a pincétől a padlásig végiggondolja az épületet, most volt először olyan kormányzati eltökéltség, amely biztosította a forrásokat a tízmilliárd forintos nagyságrendű rekonstrukcióra, a legnagyobbra a múzeum történetében. Mányi Istvánnal, aki harmincöt éve Szépművészeti rekonstrukciójának a tervezője és a fejében van minden részlete a háznak, megpróbáltuk a múzeum minden funkcióját egy jövőbeli ideális állapothoz képest végiggondolni és ez alapján végrehajtani a jelenlegi felújítást. Vannak még hátramaradó részek, 2019 nyarán is lesz még egy átadási ütem, ám ezzel a rekonstrukciós szakasszal, amelynek a jelentősége az 1906-os megnyitáshoz hasonlítható, ténylegesen újjászületett a múzeum.
– Ez a rekonstrukciós szakasz a múzeum területének mintegy negyven százalékát érintette. Mányi István korábban említette, ezen túl is lenne itt még munka.
– A Reneszánsz Csarnok fölött van egy kihasználatlan tér, ő abban például szívesen látna múzeumi tereket és funkciót, és nyilván előbb-utóbb az energiaellátást is szerencsésebb volna főként megújuló energiákkal biztosítani. A főváros pesti oldalán a Szépművészeti a maga több mint harmincezer négyzetméterével a legnagyobb történeti épület a Parlament után: teljes megújítása hatalmas léptékű feladat, amelyből van még hátra munka. De a 2019 nyarára befejeződő felújítási ütemmel együtt a múzeum hagyományos kiállítótereit, sőt a térszint alatti bővülését tekintve elértük a legfontosabb célokat.
– A gyűjteményeket bejárva szembetűnő, sok műtárgyat restauráltak. Mennyit?
– Amikor az épület Román szárnyából a jelenlegi rekonstrukció előkészítése során a Barokk szárnyba került át s most vissza több mint kétezer műtárgy. Ezek legnagyobb része ezen folyamat során átesett valamilyen restaurátori beavatkozáson, amelyek mértéke különböző volt, a tisztítástól az átfogó restaurálásig - ez utóbbi vonatkozásában is több százas nagyságrendről van szó. Ez a három és fél év bizony nem telt el munka nélkül egyetlen kolléga számára sem.
– A leltári munkát is segíti egy ilyen nagy beavatkozás. A Szépművészeti és a Magyar Nemzeti Galéria újraegyesítésekor azt lehetett hallani, nem tudni, pontosan hány műtárgya van a Galériának.
– A helyzet nem volt ilyen drámai, de például valóban volt olyan, a 2012-es újraegyesítés után előkerült, s közel másfél évtizedig eltűntnek hitt, amúgy meglehetősen nagyméretű műtárgy, amely valójában ott kallódott a Galéria egyik raktárszegletében. De a nagy nemzeti közgyűjtemények raktárhelyzete ténylegesen számos kívánnivalót hagy maga után. Erre a helyzetre nyújt hosszú távon is megnyugtató megoldást a Szépművészeti, a Nemzeti Galéria és a Néprajzi Múzeum gyűjteményei számára a Liget projekt révén a jövő évben megnyíló Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK), amely 350 ezer műtárgynak lesz korszerű, minden szakmai igényt kielégítő otthona.
– Eszerint a Szabolcs utcai központ csúszásban van?
– Nincs csúszásban, az épület a tervek szerint elkészül év végére, jövő év tavaszán pedig elkezdődhet a beköltözés. Az pedig természetszerűleg egy nagyon hosszú szakasz lesz: 350 ezer műtárgy beszállítása több éves folyamat, ám a restaurátorműhelyek beköltözése jóval hamarább megtörténik majd. A restaurálási és raktározási központ alapvetően nem a nagyközönségnek készül, hiszen több száz milliárd forintos értéket fogunk ott őrizni, rengeteg biztonsági zsilip segítségével. De a látogatható, úgynevezett látványraktárak, s időnként a restaurátorműhelyek is fogadnak majd látogatókat, akár már 2019 végétől.
– Lesz erre elegendő szakember?
– A Szépművészetinek és a Nemzeti Galériának most is jelentős a restaurátorkapacitása, ám az OMRRK-ban még több szakemberre lesz szükség. De nemcsak magunknak: azon túl, hogy három nagy országos nemzeti közgyűjteménynek lesz itt több mint 350 ezres műtárgyanyaga, ami folyamatos karbantartást, restaurálást igényel, az a cél, hogy képesek legyünk más, főként kisebb, vidéki múzeumok műtárgyainak a restaurálására vonatkozó megrendeléseket is teljesíteni. A múzeumok többségében nincs és nem is lehet meg a szükséges, teljes spektrumú restaurátori kapacitás, ezért bizonyos restaurálási feladatokat sokkal költséghatékonyabb lesz az OMRRK-ától megrendelni, mint arra egy saját restaurátorműhelyt kiépíteni és fenntartani. A központ így, ahogy az nevében is benne van, az ország egészét fogja szolgálni.
– Elegendő pénz is lesz erre? A közgyűjteményi és közművelődési dolgozók legutóbb az év elején követeltek a kulturális államtitkárságtól – hiába – bérrendezést. A petíciójukból az is kiderült: egy pályakezdő restaurátor százezer forinttal keres kevesebbet egy bolti pénztárosnál.
– Vitathatatlan az általános bérnövekedés az országban, de az is tény, a kulturális területen dolgozók béréhez − a mintegy másfél évvel ezelőtti 15 százalékos illetménypótlék kivételével − nagyon rég nem nyúltak hozzá központilag. Ha egy múzeumnak például vannak többletbevételei – e szempontból sem mindegy egy-egy kiállítás látogatottsága –, saját hatáskörben valamennyit tud enyhíteni a helyzeten. Bizakodva várjuk az átfogó kormányzati intézkedést, a múzeumi szféra egészén csak az tudna érdemben segíteni. A munkaerő-elvándorlás természetszerűleg a múzeumi területen is elindult, komoly problémát jelent, hogyan tartsuk meg azokat a kollégákat, akik hosszú évek, évtizedek óta nálunk dolgoznak.
– Pedig az ő munkájuk is kell ahhoz, hogy a Szépművészeti szakmai stábja folyamatosan magas színvonalon valósítsa meg az elképzeléseit. Volt már arra példa, hogy az angol királynő köszönje meg a múzeum kiállítását, mint ahogy az most történt a Leonardo-tárlat megnyitásakor?
– Nemes és figyelmes gesztus volt a windsori Királyi Gyűjtemény grafikai osztályának vezetőjétől, Martin Claytontól, hogy a megnyitón tolmácsolta II. Erzsébet elismerését. Ahhoz, hogy tíz Leonardo-rajz érkezhetett Budapestre, amire korábban soha nem volt példa, kellett a Szépművészeti Múzeum kiváló kurátorának, Kárpáti Zoltán a felkészültsége, izgalmas és meggyőző szakmai koncepciója. És persze kellett hozzá megfelelő költségvetés is. Igaz, ez most egy kamaratárlat, nem jelent több száz milliós kiadást, mint a nemzetközi nagykiállítások – de egy tárlat igazából akkor drága, ha nincs közönsége.
– A 2015-ös bezárása előtt a Szépművészeti évi több mint félmillió látogatójával a legnépszerűbb magyar múzeum volt. Mivel szeretnék visszanyerni a vezető pozíciót?
– Nagyszabású Rubens-kiállítást készítünk elő jövő őszre, majd 2019-ben jön – újra, de más megközelítésben - Cézanne, 2021-ben pedig El Greco. Hiszem, hogy érdemes és kell egyszerre szakmailag magas színvonalú és közönségorientált nagykiállításokat rendezni. A Nemzeti Galériában most vasárnap zárul a Frida Kahlo-tárlatunk: csak a kiállítótér méretei szabtak határt a nézőszámnak, ami már kétszázezer felett van.
– Komoly hátrány, hogy a Szépművészetinek nincs olyan sztárműve, mint amilyen például a Mona Lisa a Louvre-ban?
– Sztárművei nincsenek, de sztáralkotói – Raffaellótól Goyáig − vannak a Szépművészetinek. Nemzetközileg magasan jegyzett a spanyol és az itáliai festészeti gyűjteménye, de egyedi vonzereje van például El Greco vagy éppen idősebb Lucas Cranach nálunk őrzött nagyszámú remekművének is. Tény, hogy számszerűleg leginkább az időszaki nagykiállítások vonzzák a látogatókat, de az állandó tárlat is százezres látogatószámot hoz évente. Bár időnként van lehetőségünk a műtárgygyarapításra is, ám a ténylegesen világhírű csúcsművek legnagyobb része immár valamelyik közgyűjteményben van, ami pedig a műtárgypiacon még hozzáférhető, azok a milliárdos gyűjtőknek köszönhetően immár több száz millió euróért, dollárért cserélnek gazdát. Ha a magyar állam annak idején, az 1910-es évek elején nem puskázza el Nemes Marcell világszínvonalú, Botticellitől Rembrandton át Van Gogh-ig ívelő gyűjteményének megszerzését, akkor a múzeumi világranglistán egy emelettel feljebb helyezkednénk el. De a Bécs és Szentpétervár közötti térségben így is a Szépművészetié a legerősebb és legjelentősebb képzőművészeti anyag.
