Európa elhülyül

Tudjuk, hogy a hülyeség gyorsan terjed, és az internetes világban sokakat megfertőz. De az már a bornírtság tombolása, ami ismét felbukkant a brit sajtóban a Mirrortól a The Guardianig: Roger Scruton filozófus, esztéta kormányzati megbízást kapott, és emiatt ismét emlékeztetnek egy korábbi megjegyzésére: „a budapesti értelmiségben sok a zsidó, aki a Soros-birodalom körüli kiterjedt hálózathoz tartozik.” Scruton baráti kapcsolatot ápol Orbán Viktorral, de ez azért meglehetősen rövid elintézése volna a történetnek és rövid tagadása Scrutonnak. A „toryk új cárjának” (Mirror) fogalma sincs – nem is volt - Magyarországról, vagy ha van, akkor a budapesti magból – a kipellengérezett Sorosból – kikelt gyűlöletnövényt öntözgeti immár brit kormányzati kebelben. 
Orbán számára a magyar zsidóság csak addig és annyiban érdekes, ameddig a kormányfői zéró tolerancia védelméért cserébe hajlandó lemondani saját nyugati modernizációs hagyományairól, és kész a „kereszténydemokrata” vezető keleti despotizmusa mögé állni. Ha nem áll be, nem mint zsidó lesz a rendszer halálos ellensége - származása, vallása csak járulékos plusz hátrány. 
A „magyar példát” nem csak Scruton nem akarja érteni. Az Unió legnagyobb politikai ereje, az Európai Néppárt (EPP) is csak tétován tájékozódik. A pártalakulat helsinki kongresszusán a kizárás helyett a Fidesszel is aláíratott egy nyilatkozatot, amely kiáll a liberális demokrácia értékei mellett: "A második világháború után a kereszténydemokraták az élvonalban küzdöttek azért, hogy létrehozzák a liberális demokráciát a biztonságos Európában, a zsidó-keresztény demokratikus elgondolások és értékek, a jogállamiság, a többpártrendszer és az erős civil társadalom és a független sajtó, a vallás-, vélemény- és gyülekezési szabadság alapján állva. Ma ezek az alapvető értékek és elvek soha nem látott mértékben vannak veszélyben." 
Évek óta játszadozik Orbán a Néppárttal, az Unióval, Európával. Most majd az orra alá dörgölhetnek egy papírt (Münchenből, Hitlertől hazatérve lobogtatott már hasonlót Londonban Chamberlain), Orbán pedig építi tovább kereszténydemokráciának álcázott illiberalizmusát, „oszt jó napot”. Szándékai szerint csak jövő májusig kell kitartania ezzel a papírral a zsebében, addig, amíg vágyai szerint az EP-választások nem ültetik őt a nyeregbe.
Amúgy miféle kereszténydemokrácia az, amelynek nevében a KDNP-elnök Semjén Zsolt törvényjavaslatot terjeszt be: vallási és állami ünnepeken a kormány korlátozhatja a „mindenki által korlátozás nélkül igénybe vehető, közhasználatra szolgáló közterületeket”? Azaz, a hatalom nemcsak vallási, hanem világi értelemben is szakralizálja a közterületeket, ott tilthatja be a szabad gyülekezést, ahol neki tetszik. Kriminalizálja a tiltakozást ott, ahová az érdekegyeztető fórumokról a szakmai érdekképviseleteket, a parlamentből a politikai ellenzéket száműzte. Jöhet a közhatalom szakralizálása, a „felkentek” felségsértésének büntetése.
A hülyeség tétlenségét kihasználó politikai ocsmányság nem ismer határokat. Európa téblábolva hülyül.
2018.11.09 08:58
Frissítve: 2018.11.09 09:02

Vízválasztó

A képviseleti demokráciákban gyakran megfogalmazódó vád, hogy a parlamentben ülő politikusok az őket a képviseletükkel megbízó polgárok helyett szűk elitek részérdekeit képviselik. Nekünk erről most már kamerákkal közvetített, élőben adott bizonyítékunk is van. A rabszolgatörvénynek nevezett jogszabály lényege a legklasszikusabb tőke-munka konfliktus: arról szól, hogy a jövőben ugyanannyi fizetésért több munkaórát kell ledolgozni (nem is kevéssel: az eddigi, átlagosan évi 1800 órát fejelik meg még 400 órával). Hogy a törvény erről szól, méghozzá a nagy munkáltatók kérésére, azt a javaslat eredeti szövege is tartalmazta, sőt az Orbán-kormány sem rejtette véka alá. Ami azóta jött, és amit a közpénzből működő pártmédia szemérmetlen hazugsággal „a munkaidő-beosztás önkéntes megváltoztatásának” nevez, az már csak a kommunikációs kármentés. Bármit állítson is a miniszterelnök, a túlmunkakeret fölemelése és a három éves elszámolási ciklus bevezetése nem a dolgozók érdeke. (A kormányfői füllentéssel ellentétben nincs olyan ember Magyarországon, aki azért menne külföldre, mert itthon nem túlórázhat eleget.) Nekik az lenne az érdekük, hogy napi legfeljebb nyolc óra munkával, a pihenőidők betartása és az összes szabadság kiadása mellett is európai szintű, a lakhatásra és a rekreációra is elegendő munkabért kapjanak. Ha az EU egyik legalacsonyabb bérszínvonalú országában több bért csak több munkáért akarnak adni, az tisztességtelen ajánlat; de a mi esetünk ennél sokkal súlyosabb, amit nemcsak az Orbán Viktor által nyilvánosan lesajnált szakszervezetek, hanem egyesével a munkavállalók is pontosan érzékelnek. A túlóra – még abban az esetben is, ha becsületesen kifizetik – a legolcsóbb munkaerő a „gyár”, és a legtisztább önkizsákmányolás a „munkás” szemszögéből. A mi kormányunk viszont arra próbált lehetőséget teremteni, hogy sokkal több túlmunkát lehessen elrendelni, minimális – a szezonálisan, illetve ciklikusan dolgozó cégeknél pedig semennyi – pluszpénzért. Azért írjuk, hogy próbált, mert a szavazás nagy valószínűséggel törvénysértő volt. És azért gondoljuk, hogy ezzel az Orbán-kabinet korszakhatárhoz ért, mert törvényt ugyan eddig is sokszor sértett – a közmédiának nevezett pártpropaganda működése például minden fontos elemében törvény- és alkotmánysértő –, de most először hágja meg a jogot az egész ország nyilvánossága előtt egy olyan ügyben, ahol a frontvonal egyik oldalán a magyar munkavállalók vannak, a másikon pedig néhány multinacionális cég, és pár magyar (nevű) munkaadó. Hogy a kormány jogtiprás árán az utóbbiak oldalára áll, az mindennel ellentétes, amit ez a hatalom nyolc éve egyfolytában állít magáról. Az ellenzék karakán kiállása pedig az adott helyzetben nem botrány, hanem az elvárható minimum. Ezzel együtt köszönet érte: a többséget (a választók többségét) ezúttal ők képviselték.   (A szöveg előző változata tartalmazott egy utalást arra, hogy a kormánypárt előre tudhatott a készülő ellenzéki akcióról. A tv-felvétel utólagos visszanézése után ez a feltételezés alaptalannak bizonyult.)
2018.12.12 13:19
Frissítve: 2018.12.12 18:53

A szitokszó

Ha azt nézzük, hogy a világszervezet 193 tagállama közül 164 – ami 85 százalék - elfogadta a migrációról szóló, 23 célkitűzést megfogalmazó ENSZ-megállapodást, akkor voltaképpen túlnyomó többségről beszélhetünk. Még akkor is, ha az Egyesült Államok példának okáért nincs köztük, miként Magyarország sem. Ha viszont tekintetbe vesszük, hogy ez nem kötelező jogi erővel bíró nemzetközi szerződés, hanem csupán politikai szándéknyilatkozat, akkor már elgondolkodtató, hogy 29 ország még a jószándékát sem óhajtja kifejezni a rendezett, mederben tartott, szabályozott migráció előmozdítását illetően.
Akik csatlakoznak ehhez a 23 ponthoz, azok azt vallják: a migrációs törekvéseket globálisan és csírájában teljesen elfojtani nem lehet, és nem is feltétlenül kell, mert adott esetben elöregedő jóléti társadalmakba áramlik be friss munkaerő, és kellő körültekintéssel, nyitottsággal, toleranciával és alkalmazkodóképességgel minden szereplő jól járhat. Az ellen viszont tűzzel-vassal küzdeni kell, hogy az illegális migráció vámszedői, az embercsempészek valóságos rabszolgakereskedelmet folytassanak a kiszolgáltatott szerencsétlen emberekkel.  
Ezzel a felfogással áll szemben az az állítás, hogy ha nem vigyázol, és kinyújtod a kisujjadat, akkor a migráns le fogja harapni a karodat, elveszi a munkahelyedet, a hazádat és a hitedet. A migráns eszerint közellenség.  
Tiszta lélekkel nem tehető szemrehányás azoknak a hátrányos helyzetűeknek, akik örülnek, ha akad olyan, akit még többen vetnek meg. Örkény egyik egypercesében a pincében megbújó patkányt boldoggá teszi, amikor a falábú házmesterkislány cicának nézi őt, de arra a csodára már gondolni sem mer, hogy mi lenne, ha ő falábú házmesterkislány lehetne.  
Egyszer a Blahán azzal jött oda hozzám egy kéregető: roma vagyok, nem migráns.  
Az ENSZ migrációs szervezete a migráns fogalmát úgy értelmezi, hogy abba beletartozik mindenki, aki nem a hazájában dolgozik, illetve él. Migráns az is, akit kibombáztak szíriai otthonából, és életét féltve menekül – ő egyben menedékkérő is, és menekültté válik, ha ezt a státusát elismerik –, de migráns az a maláj is, aki gazdag „kuvaitiéknál” takarít. És migráns az a magyar nő, aki egy osztrák hegyi faluban nehezen mozgó idős embert ápol, mert így jobban jön ki anyagilag, mint ha óvónőként dolgozna itthon. Iskolásan fogalmazva: nem minden migráns menekült, de minden menekült migráns.  
Fontos lenne, hogy a független média ne kapituláljon a kormányzati propaganda előtt, ne fogadja el, hogy a migráns szitokszó, és ne használja helyette a menekült szót. Ne kösse meg a demagógiával azt a kompromisszumot, hogy csak a háborús helyzetből menekülőnek vannak méltányolható emberi jogai. Ne gondolja, hogy aki „pusztán” a jobb élet reményében indul el, azt úgy kell áthajítani a határon, mint macskát a palánkon. „Gazdasági bevándorlással” legálisan megpróbálkozni nem bűn. A migránsnak nincs „alanyi joga” a betelepedésre és jólétre, de alkupozícióban ő is kínálhat valami hasznosat.
2018.12.12 09:00
Frissítve: 2018.12.12 10:26