Orbán bokrétája

A miniszterelnök szokásos péntek reggeli rádiószózatában minden hívőt és pártolót megerősített abban, hogy Magyarországnál nincs jobb hely a világon. Köszönhetően örökös vezetőnk bölcs előrelátásának.

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Petőfi Sándor és költészete - ellentétben például Adyval - még mindig része a nemzeti büszkeségnek. Különösen az a gondolata, hogy "Ha a föld isten kalapja,/ Hazánk a bokréta rajta!". Szó szerint ugyan nem idézte a miniszterelnök szokásos péntek reggeli rádiószózatában, de ennek szellemében beszélt. Minden hívőt és pártolót megerősített abban, hogy Magyarországnál nincs jobb hely a világon. Köszönhetően örökös vezetőnk bölcs előrelátásának.

Első pillanatra persze közhelyesnek tűnhet, hogy "jobb az emberekkel kormányozni, mint nélkülük". Vagy az, hogy "az emberek oldalán kell állni", és meg kell őket védeni. Konkrétan például az ENSZ migrációs csomagjától. De ahogy halad előre a fejtegetés, minden szó új értelmet nyer. Eljutunk tehát odáig, hogy "a magyar másképp gondolkodik, mint a világ sok része". Vagyis már régen rájött - a hosszabb távra felelősséget viselő politikusok jóvoltából -, hogy a népességet nem lehet bevándorlókkal pótolni. Amint azt sokfelé elképzelik.

Ám ez még nem minden. Sanghaji látogatását értékelve Orbán Viktor azt a tényt emelte ki, hogy Magyarország - Közép-Európával együtt, de attól függetlenül is - felértékelődött a világ szemében. Ez pedig annak eredménye, hogy itt már évek óta stabil a kormányzás, kiszámíthatók a döntések, és még a miniszterelnök személye sem változik gyakran (bár szerénységünk tiltja, hogy ennél többet mondjunk róla).

Összefoglalva tehát jogosan idézhette volna a miniszterelnök Petőfit. Már persze A magyar nemzet című versének első részét, a bokrétával. Mert aztán a költő is az elégedetlenek uszályába kerül, és mindenféle bajt vizionál. Napjainkban ilyesmiről szó sem lehet. Miközben "a világ nagy része elvesztette józan eszét", a mai Magyarország minden világok legjobbika.

Aki nem hiszi, ne hallgasson Orbánt.