Előfizetés

A mozgás is csökkentheti a koleszterinszintet

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2018.11.17. 14:14
Illusztráció
Fotó: Pixabay
Érdemes komolyan venni és kezeltetni a magas koleszterinszintet, ez ugyanis – az elhízással karöltve - közvetve kiváltója lehet az infarktusnak, a stroke-nak és a végtagi trombózisnak.
Ha a vérzsírokat szétválasztanánk, több részt is kapnánk, amelyek közül a két legismertebb: az alacsony sűrűségű (LDL), és a magas sűrűségű (HDL). Ezek koleszterinnel képzett vegyületei keringenek a vérünkben. Ha a szintjük bármilyen ok miatt kórosan megemelkedik, jelentősen megnő a szívinfarktus, a stroke és a végtagi érszűkület kockázata. Az úgynevezett káros koleszterin (LDL) szintje és a szív-érrendszeri betegségek különösen szorosan összefüggnek egymással. Ha a vérben túl sok halmozódik fel, és a szervezet nem képes lebontani, az az artériák falában rakódik le. A tartósan magas vérzsírszint miatt az érfalakon ásványi anyagokból, zsírból álló lerakódások, úgynevezett plakkok alakulnak ki, amelyek csökkentik az erek rugalmasságát, szűkítik az átmérőt. Mindezek miatt az erek egyre kevésbé képesek a megfelelő vérmennyiséget átengedni, ami miatt a környező sejtek kevesebb oxigént kapnak, és a szervek működése alapvetően károsodhat. Végzetes esetben az ér el is záródhat, ami szövetelhaláshoz vezet – mondta Dvorák Márton, az Életmód Orvosi Központ mozgásterapeutája.
Mivel a koleszterin szintje az életmódon kívül örökletes tényezőktől is függ, érdemes már 20 éves kortól ötévente, 30 éves kortól pedig évente végeztetni teljes laborvizsgálatot és koleszterinszint mérést, még akkor is, ha az előző vizsgálat eredménye nem utalt kóros eltérésre.

A rizikófaktorok összefüggnek

Az egyik legsúlyosabb érrendszeri elváltozás érelmeszesedéssel kezdődik. Attól függően, hogy hol záródik el az ér, szívinfarktus, agyi katasztrófa (stroke), vagy a végtagi trombózis is bekövetkezhet. A kutatások szerint a három közül bármelyik előfordulása növeli a másik kettő bekövetkezésének esélyét is. Komoly rizikója van annak, hogy egy infarktuson átesett beteg néhány éven belül a stroke-ot kap, ahogyan egy szélütés után nagyobb a kockázata egy szívinfarktusnak is. A végtagi érszűkülettel küzdő páciens pedig fokozottan ki van téve a másik két trombotikus betegség veszélyének is. 

Mozgás!

Az életmód reformja és a megfelelő gyógyszerelés, és a gyakori orvosi kontroll a tartós eredményesség záloga. A vérzsírszintet csökkentő gyógyszereket évekig kell szedni, hogy a plakkok visszafejlődjenek. 
„Ugyanakkor fontos tudni, hogy az első lépés minden esetben a megfelelő életmód kialakítása, és ebben óriási a beteg felelőssége”

– hangsúlyozta Dvorák Márton, az Életmód Orvosi Központ mozgásterapeutája.

A speciálisan felépített, felügyelt mozgásprogram bizonyítottan erősíti a szívizomzatot, segíti a fogyást, javítja a hangulatot, csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet. Azért is érdemes szakértő vezetésével elkezdeni a mozgást, mert például érelmeszesedés esetén fontos, hogy alacsony szintű aktivitással induljon az edzésprogram, mert kezdetben ez váltja ki a pozitív hatásokat.
A cél az optimális testsúly elérése, a túlsúly megelőzése vagy csökkentése, hiszen a koleszterinszintet a súlytöbblet is erősen meghatározza. Már három kilogramm súlycsökkenés mérhető koleszterinszint csökkenéssel jár, valamint nő az inzulinérzékenység és csökken a trigliceridszint is. Ez utóbbi akár 20-30 százaléknyi csökkenést is jelenthet a súlyvesztéssel arányosan. A European Heart Journal című szaklapban megjelent tanulmány szerint pedig a heti 1500-2200 kcal-nak megfelelő testmozgás (ami például 25-30 km tempós gyaloglást jelent, heti több részletben) 0.08-0,15 mmol/L HDL-növekedés érhető el.
„A csoportban végzett mozgás még hatékonyabbá és élvezetesebbé teheti a folyamatot, hiszen ha együtt dolgozunk egy célért, az plusz energiát ad és a szociális hálónkat is erősíti”

- tette hozzá Dvořák Márton.

Megtalálhatták a mohácsi csata helyszíneit

Népszava-MTI
Publikálás dátuma
2018.11.17. 10:10
Illusztráció
Fotó: AFP
Az 1526-os mohácsi csata helyszíneinek pontos meghatározását lehetővé tévő, mára már feltöltődött ősi Duna-medret fedeztek fel a környezetrekonstrukció módszerével a szigetvári Szulejmán-sírkomplexumot feltáró szakemberek.
Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) történeti földrajz professzora, a kutatócsoport vezetője az MTI-nek elmondta, hogy a tudósok 1889 óta keresik a mohácsi csata pontos helyszínét, a táborokat, az összeütközés centrumát és azt, hogy a Mohácson elpusztult jóval több mint 20 ezer katonát hova temették.
A Mohácsi síkon az egykori széles, folyó menti mocsártól nyugatra fekvő, újonnan felfedezett, mintegy öt kilométer hosszúságú, északnyugat-délkeleti irányú egykori folyóvölgy, árok kapcsolja szerkezeti egységbe az ütközet ismert jelenségeit: a már feltárt tömegsírokat Sátorhelynél, az egykori eszék-budai hadiutat, az oszmán győzelmi emlékművet, valamint a csata néphagyomány által megőrzött helyszíneit - mutatott rá a felfedezés jelentőségére a kutatásvezető.
Pap Norbert szerint a korábban alkalmazott megközelítésekkel szakítva, kutatócsoportjuk írott források, régi térképek, távérzékelés, a természeti-földrajzi sajátosságok értelmezése, valamint régészeti adattár és térinformatikai eszközök felhasználásával modellezte a korabeli térség környezeti viszonyait, és határozta meg a csata helyének főbb jellemzőit. 
"Ennek kulcsa a vízrendszer vizsgálata volt"

- jegyezte meg.

Pap Norbert felidézte, hogy a mohácsi csata kutatásának 130 éves történetében az első évtizedekben Sátorhely és a Törökdomb környezetét vélték az ütközet centrumterületének. Az 1926-os megemlékezésekre készülve a korszak meghatározó kutatói elvetették ezt, és a Borza-patakon túl, a nyugati teleplépcsőn keresték a mohácsi csata történetének magyar krónikása, Brodarics István püspök leírásában Földvárként megjelölt települést. Pap Norbert szerint azonban döntő bizonyíték nem került elő arról, hogy a Földvár Majs térségében, vagy attól délkeletre lett volna. Az új modell cáfolja ezt az utóbbi, napjainkig élő koncepciót, és részlegesen rehabilitálja a Mohács-kutatás 19. századi úttörőinek elképzelését a csata helyéről.
Pap Norbert kiemelte, hogy eredményeik szerint a Majsnál vizsgált terület nem volt része a csatatérnek, mert attól elválasztotta a hadiesemények idején megáradt Borza-patak. A Majsról előkerült hadirégészeti leletmennyiség ráadásul két nagyságrenddel ritkább előfordulású, "mint amit a csatatértől elvárnánk". Majs mellett hektáronként csupán három késő középkori lelet került elő, míg az összehasonlításul szolgáló, a korszakhoz kötődő lützeni csata hasonlóan megkutatott helyszínén ez az érték száz darab feletti.
A korabeli Földvár település a modellezés alapjául szolgáló írott források szerint a Borza-pataktól keletre, a most azonosított ároktól délre található - hangsúlyozta Pap Norbert, hozzátéve, hogy a Brodarics leírásában említett "színházi nézőtér forma" kiemelkedés Majs helyett a sátorhelyi hát északi részén azonosítható. A szemtanú püspök szerint itt volt az oszmán sereg tüzérsége, mögötte pedig a tábora.
Az I. Szulejmán szultán és Ibrahim nagyvezír irányítása alatt álló, mintegy 60-80 ezer fős oszmán sereg 1526. augusztus 29-én ért a mohácsi harcmezőre. A Jagelló-házból származó II. Lajos magyar és cseh király, valamint a Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György vezette keresztény (magyar, cseh, horvát, lengyel és más közép-európai nemzeteket felvonultató), 25-27 ezres hadsereg megütközött az oszmánokkal, és bár bátran helytállt, az egyenlőtlen harcban végül vereséget szenvedett. Az ütközet megpecsételte a középkori Magyar Királyság sorsát és jelentősen átalakította Közép-Európa történetét.

"Nem hülyék, gyerekek" - Igazolták, hogy már a háromévesek is képesek dönteni

Népszava-MTI
Publikálás dátuma
2018.11.16. 16:16
Illusztráció
Fotó: Pixabay
A kisgyermekek a felnőttekhez hasonlóan figyelembe veszik a kontextust, a múlt eseményeit, és más személyek tudását is a társas helyzetekre vonatkozó döntéseik meghozásakor - derül ki az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a Közép-Európai Egyetem (CEU) tudósainak közös kutatásából, amelynek eredményeit az amerikai tudományos akadémia folyóirata közölte.
Az ELTE és a CEU kutatói a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban megjelent tanulmányban arra keresték a választ, hogy a kisgyermekek képesek-e kikövetkeztetni a feléjük érkező kérések valódi tartalmát, figyelembe véve a másik szándékát és vélekedéseit, valamint saját korábbi tapasztalataikat. 
"Képzeljünk el egy hétköznapi szituációt: kávézás közben egy barátunk rámutat a sótartóra, és megkér minket, hogy nyújtsuk oda neki a cukrot. Ez a kérés egyáltalán nem fog minket zavarba hozni, egyszerűen odanyújtjuk a cukrot, feltételezvén, hogy csak összetévesztette a sótartót a cukortartóval. De vajon hasonlóan egyértelmű lenne ez a helyzet egy gyermek számára is?"

- idézi az MTI a CEU közleményéből Kovács Ágnes Melindát, a kutatás egyik résztvevőjét.

A kutatás az ELTE Babalaborjában zajlott 18 és 36 hónapos gyerekek bevonásával. A vizsgálat első fázisában a gyerekek azt látták, ahogy egy kísérletvezető elhelyez két tárgyat egy-egy dobozban. Ezután egy második kísérletvezető kicserélte a dobozok tartalmát. A csere alatt az első kísérletvezető egy napszemüveget viselt, amelyről utólag kiderült, hogy nem lehet rajta átlátni. A gyerekek nem kaptak további segítséget, hogy ezt az információt hogyan használják fel a döntéseikhez. A teszthelyzetben a korábban szemüveget viselő kísérletvezető rámutatott az egyik dobozra és a gyereket kérte, hogy adja oda a benne található tárgyat.
A korábbi kutatási eredményeket megerősítve mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztály képes volt figyelembe venni a kísérletvezető tudását a kérés teljesítésekor, akkor is, ha a kísérletvezető történetesen rosszul tudta, hogy az általa kért tárgy az adott pillanatban melyik dobozban volt. 
Emellett a 36 hónaposok arra is képesek voltak, hogy felidézzenek korábbi, a kérés szempontjából releváns eseményeket, és ezáltal rugalmasan felül tudták írni saját elképzeléseiket a másik tudására vonatkozóan, és viselkedésüket ennek megfelelően alakították. Azaz amikor rájöttek, hogy a kísérletvezető rosszul tudja, hogy hol van a kért tárgy, nem azt adták neki oda, amire mutatott, hanem a másikat, pontosan, ahogyan a felnőttek is tettek volna.
A hároméves gyerekek tehát már képesek a később érkező információt integrálni a korábban kialakított elképzeléseikkel, így pontosan ki tudták következtetni, hogy a kísérletvezető téves vélekedésekkel rendelkezik, hiszen nem láthatta a cserét.
Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a gyerekek már egészen fiatal korban rendelkeznek olyan mechanizmusokkal, amelyek nem csupán abban segítenek, hogy kövessék, ki milyen információ birtokában van, hanem arra is képessé teszik őket, hogy korábbi benyomásaikat felülírják, és ezáltal hatékonyan tájékozódjanak a rendkívül összetett társas helyzetekben - írja a közlemény.