És akkor az ember – aki történetesen miniszterelnök volt – hátára vetette a zsákját, benne a hamuban sült pogácsával, és elindult. Milánóba is ment, magánprogramra, meg Zágrábba is, hivatalosra. Persze gyalog, így aztán az út egy kicsit soká tartott, bár megpróbált stoppolni is, de nem mindig vették fel (különösen, amikor felismerték).
Lássuk be, ez a történet elképzelhetetlen. Nemcsak azért, mert felgyorsult a világ, és már a legegyszerűbb emberek is mindenhová repülővel mennek. Egy miniszterelnök meg főképpen, hiszen fontos államügyekkel foglalkozik, nem hiányozhat napokig csak azért, mert közben utaznia is kell.
Fölösleges tehát felróni pártunknak és kormányunknak, hogy Orbán Viktor most már rendszeresen a Magyar Honvédség csapatszállítási céllal vásárolt gépével jár-kel a világban. Az már más kérdés, hogy miért kell ebben az ügyben (is) folyamatosan hazudozni. Az Airbus A 319-es ugyanis a szakértők szerint csapatszállításra nem nagyon alkalmas. Viszont pontosan megfelel a miniszterelnöknek. Mondhatnák, hogy kormánygép, azért is vették. De nem mondják, mert csak. Nehogy már luxus-igényekkel (is) vádolják szegény Orbánt. Úgyis annyit támadják, persze indokolatlanul.
Van aztán ennek a rejtvénynek másfajta megfejtése is. Ha ugyanis állandóan hülyének nézik a népet (az meg hagyja magát), aztán még rá is játszanak, miközben netán kicsit lopnak is, de biztosan csalnak és hazudnak, akkor miért éppen ebben az egy dologban mondjanak igazat? Még a végén a propagandistáknak ez véletlenül szokásává válna, annak pedig beláthatatlanok a következményei. Jobb tehát tartani magukat a bevált recepthez.
Ha pedig valaki véletlenül rájön, mivel utazott Orbán Viktor, akkor kénytelen-kelletlen bevallják. De csak akkor. És szigorú titoktartás mellett.
Nincs itt semmi probléma, minden működik, tessék tovább haladni.