Percenként új beteg

Publikálás dátuma
2018.12.24. 12:00

Fotó: Lakos Gábor
Magyarországon irreálisan magas az orvos-beteg találkozások száma. A téli, járványos időszakban egyes házi gyermekorvosok egy nap átlagosan 60 beteget látnak el, nagyjából 3 óra alatt, de nem ritka az óránkénti 100 beteg sem. Az egyébként sem rózsás helyzeten sokat ronthat a kormány legújabb terve a praxisok államosításáról.
Egyre több beteg, egyre kevesebb orvos, és a helyzetet kezelni képtelen egészségügy. Mindez rövid időn belül komoly ellátási nehézségeket okozhat. Míg 2000-ben egy év alatt 47,5 millió, 2008-ban 50 millió, 2017-ben már csaknem 55 millió esetet láttak el a rendelőkben, miközben a háziorvosok száma ugyanebben az időszakban 5159-ről 4747-re csökkent –tudta meg a Visszhang. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adataiból kiderül: mindössze 1426 házi gyermekorvos praktizált tavaly, akiknek éves betegforgalma meghaladta a 10 millió(!) esetet. Nem csoda, hogy órákat kell várni az ellátásra, és az sem, hogy esetenként csupán néhány perc jut egyetlen betegre. „A terhelés miatt nem biztos, hogy mindig a szükséges időt tudjuk fordítani a betegekre” – mondja Póta György, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnöke, aki szerint azokon a településeken, ahol nincs házi gyermekorvos, és ezért vegyes praxisban a felnőtt háziorvos látja el a gyerekeket, még nagyobb lehet a terhelés.  

Bizonytalan államosítás

Ebben a helyzetben nagyon komoly érvágás lehet egy, a Népszava birtokába került előterjesztés, mely lehetőséget adhat a háziorvosi rendszer államosítására. A segítségével a háziorvosok, védőnők, alapellátó fogorvosok szakmai irányítását és felügyeletét is központosítanák, és minden járásban létrehoznák az úgynevezett állami fenntartású és irányítású egészségügyi központokat. A pontos célokról egyelőre nem tudni semmit, de a szakmai ellenállás óriási. Félő, hogy sok szakember hagyhatja el a pályát, ha ez a terv megvalósul. Póta György is részt vett annak a szakmai reformnak a kidolgozásában, amely az előterjesztés alapjául szolgált. Ez szerinte pozitív változást hozhatott volna, de a már említett járási irányító rendszer, ami az államosítás lehetőségét is felveti, ebben az anyagban nem szerepelt. „A szakma kidolgozott valamit, majd 24 óra alatt valaki hozzátett még ezt-azt, de nem tudni, hogy ki, és azt sem, hogy pontosan milyen szándékkal. Nincs szó egyértelműen az államosításról, de ott a lehetőség. Mi is bizonytalanok vagyunk” – mondja Póta György. Nem először fordul elő egyébként a Fidesz-kormány alatt, hogy a szakma készít egy reformjavaslatot, amit saját szájíze szerint változtat meg a kormány. Egy neve elhallgatását kérő szakember, aki maga is részt vett az előterjesztés megalkotásában, elmondta: nem ismer olyan háziorvost, aki támogatná az államosítást, és erre vonatkozó konkrét tervről sem tud. Az előterjesztésnek szerinte több olyan pontja is van, ami jelentős változást hozhat a betegellátásban. Az egyik ilyen, hogy a háziorvosok a meglévő szakvizsgájukat is használhatnák a praxisban. Ha valaki például bőrgyógyász- vagy dia­betológusképzettséggel is rendelkezik, akkor a rendelőben végezhet ilyen irányú ellátást is. Ez sok terhet vehet le a járóbeteg-szakellátókról. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy biztosítsák a szükséges eszközöket is, vagyis nem kevés pénz is kell. 
„A szakma kidolgozott valamit, majd 24 óra alatt valaki hozzátett még ezt-azt, de nem tudni, hogy ki, és azt sem, hogy pontosan
Fotó: Lakos Gábor

Betöltetlen praxisok

Egyelőre nem tudni, hogy a járási központokba hogyan jutnak el a messzebb élő betegek, és azt sem, honnan lesz elég orvos és más szakember. Magyarországon ugyanis a háziorvosok kétharmada nyugdíjaskorú vagy öt éven belül az lesz, így 2200 praxis sorsa már most is kérdéses. Ilyen körülmények között kifejezetten rossz stratégia felvetni az államosításnak még csak a lehetőségét is. Közalkalmazottként más szabályok vonatkoznának az orvosokra, emiatt sokan dönthetnek úgy, hogy inkább feladják a praxist. Ezt pedig ismét a betegek sínylik meg. Miközben újabb és újabb reformokról tárgyalnak, a már élő rendeleteket sem sikerül betartani. Három éve vár a szakma arra, hogy kiírják a pályázatokat az úgynevezett „kollegiá­lis vezetők” kinevezésére, ezért máig nem állt fel az az ellenőrző-felügyelő rendszer, amelyben az alapellátásban dolgozó orvosokat területi, megyei és országos vezetők ellenőriznék. Ha ilyen iramban valósulnak meg a kormány tervei, nem lesz az országban háziorvos, mire feláll az új rendszer. Rekordmagas ugyanis a tartósan, vagyis legalább fél éve betöltetlen háziorvosi körzetek száma. Jelenleg 334 olyan körzet van az országban, ahol nincs állandó háziorvos, van, ahol ez már hosszú évek óta probléma. Ahogy erről korábban már beszámoltunk, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Szelevényen például heti 4 órában rendel csupán a háziorvos, míg a szomszédos Csépán négy éve nincs állandó ellátó. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) adatai alapján ráadásul 2015 júliusában még „csak” 231 tartósan betöltetlen körzet volt az országban. Ez 2016 januárjában már 238 volt, 2017 augusztusában 317, idén decemberben pedig már 334. Vagyis, apránként egyre több település marad állandó orvosi segítség nélkül.  

Alkupozícióban

Nem csak nálunk okoz komoly gondot az orvoshiány és az ebből fakadó szűk időkeret. Angliában például mindig be kell jelentkezni a háziorvoshoz, kivéve, ha valamilyen akut probléma adódik – mondja Hegedűs Zsolt, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének (ReSzaSz) alelnöke. Az ortopéd sebész jól ismeri a szigetországban működő rendszert, hiszen az itthoni munka mellett kint is vállal műszakokat. Mint mondta, Angliában a háziorvosi rendelőkben kiképzett nővérek dolgoznak, akik előzetes szűrést végeznek. Ott már jól működik az a rendszer, amit nálunk csak most szeretnének kialakítani, a háziorvosok a szakvizsgájukat is alkalmazzák a praxison belül. Akinek van például bőrgyógyászati képzettsége, az anyajegyszűréseket is végez, ezzel leveszi a terhet a járóbeteg-szakellátókról. Minden betegnek van állandó háziorvosa, de lehetősége van arra, hogy ha olyan problémája van, amit a saját háziorvosa nem tud kezelni, felkeressen egy másikat. Ott egyfajta kapuőri szerepük is van: minden rajtuk fut keresztül, komoly felelősséggel bírnak. Éppen ezért nagyon jól fizetett szakemberek, akik – nem mellékesen – állami alkalmazásban vannak. Németországban már nem az állam a háziorvosok munkáltatója, Magyarországhoz hasonlóan ott is magánvállalkozók. Szerződésben állnak az egészségbiztosítóval, az ellátás a betegeknek térítésmentes. A szakemberhiány azonban ott is legalább akkora gondot okoz, mint nálunk. „Három-öt éven belül nyugdíjba megy a háziorvosok fele” – erről egy kint élő magyar szakorvosjelölt beszélt a Visszhangnak. Szerinte nagyon jó alkupozícióban van az a fiatal, aki háziorvosként helyezkedik el. „Akkora szükség van rájuk, hogy ismerek olyan háziorvost, akit a nyáron elengedtek két hónap fizetett szabadságra a saját évi szabadságán felül. Csak azért, hogy hosszú távon a praxisban maradjon” – mondja a neve elhallgatását kérő rezidens. A magyar és a norvég helyzet bizonyos tekintetben nagyon hasonló – meséli Rab András, aki évek óta él a skandináv országban. Ott is magáncégek vagy egyéni vállalkozók a háziorvosok, akik az önkormányzattal szerződnek. Bevételük két forrásból származik: az egyik, amit az önkormányzat fizet a bejelentett lakosok alapján, a másik, amit az egészségbiztosító és a páciens fizet az orvos látogatása esetén. Vagyis, néhány akut esettől eltekintve nem térítésmentes az ellátás, a biztosító szinte semmit sem fizet ki 100 százalékosan. „Egy látogatás legalább 150 koronába, vagyis körülbelül 5000 forintba kerül, de emelheti az árat egy injekció vagy egy gyors vérteszt is. A lefoglalt időpontot pedig akkor is ki kell fizetni, ha nem mentem el. A rendelőbe szinte lehetetlen csak úgy beesni, és gyakran csak 2-3 nappal későbbre kapok időpontot. Ha addig nem tudok várni, akkor az ügyeletre kell menni” – mondja Rab András. Érdekes, de még Norvégiában is gyakori hír, hogy a rendelő költségei mellett az asszisztensek bére szinte kigazdálkodhatatlan, ezért vidéken, nagyobb városokban többorvosos rendelők működnek, így megoszlanak a költségek. A háziorvoshiány Norvégiában is állandó probléma, emiatt gyakran kell túlórázni, ami riasztó a kint élő fiatalok számára. A felsorolt országok példái azonban jól mutatják, hogy bőven van olyan nyugati ország, amely tárt karokkal és magas fizetéssel fogadja a vállalkozó szellemű fiatal háziorvosokat. Sőt igen jó alkukat lehet kötni. A hazai politikai és egészségügyi helyzet pedig egyre többeket motivál arra, hogy el is fogadják ezeket az ajánlatokat.

Mennyi az annyi?

Míg 2010-ben 867 ezer forint volt egy háziorvosi körzet átlagos bevétele, addig 2018-ra ez már 1,6 millió forint – erről a jelentős emelkedésről a kormány közeli Figyelő számolt be nemrégiben Rétvári Bence parlamenti államtitkár kijelentésére hivatkozva. Megkérdeztük Póta Györgyöt, hogy valóban ekkora sikerről lehet-e beszélni. Mint mondta, valóban nagy az ugrás, de duplázásról nem lehet beszélni, ez elég nagy csúsztatás. „2010-ben csőd közeli állapotban voltak a praxisok, így szükség volt az emelésre, de 2013-ig nem történt változás. Mostanra körülbelül 50 százalékkal nőtt a praxisok finanszírozása a 8 évvel korábbihoz képest. Pusztán a pénz azonban nem elég, az nem segít a magyar rendszer problémáin.”

Szerző

Első a család

„Magyarországon alapvetően család-centrikus emberek élnek, a magyarok hagyományosan családszeretők” – mondta a családügyi államtitkár a minap a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom konferenciáján. Sok minden van ebben a mondásban, irányszabás-varrás, -mutatás, de legfőképpen nemzeti büszkeség: ilyenek vagyunk mi, magyarok.
Családszeretők vagyunk. Nem holmi dánok vagy csehszlovákok, akik korántsem szeretik annyira a (dán vagy csehszlovák) családjukat, mint mi. És minthogy keresztény ország is vagyunk, olyan fontos a családunk, ahogy csak egy keresztény ember számára fontos lehet. Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet. Nagyon szeretjük a családot, de legyen benne minden, ami egy rendes családban van: anyuka, apuka és legalább két gyerek. Minden más esetben – összes szeretetünk dacára – nem jár a családi kedvezmény, még az állatkertben sem vehetsz családi jegyet. Egy csomó minden nem jár a gyermekét egyedül nevelő anyukáknak és apukáknak, a gyermeket vállalni hivatalosan nem tudó meleg pároknak, a mozaikcsaládoknak, nem is beszélve a gyermektelen párokról. (A „Családok Évében” egyedülálló szülőnek lenni még mindig az egyik legnagyobb szegénységi kockázat Magyarországon, ahol 300 ezer egyedülálló szülő összesen 500 ezer gyereket nevel és ahol minden harmadik-negyedik család egyszülős. Ennél talán csak hatgyerekes cigány családnak lenni nagyobb kockázat, igaz, ez esetben szinte mindegy, hogy egy vagy két szülőről beszélünk.) „A magyar fiatalok számára a saját szüleik jelentik a legmegbízhatóbb információforrást, nem az internet, a médiumok, a könyvek vagy éppen a barátaik. Ez a bizalom is azt jelzi, milyen fontosak a családi kötelékek Magyarországon” – idézi a fentebb már emlegetett államtitkár egy friss kutatás eredményét. Magyarán: a család (természetesen csak, ha magyar) mindennél fontosabb. Zárd magadra az ajtót, kérdezd a világ dolgairól a családodat! Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy e földön. Nézd el atyádnak, ha kezet emel anyádra, mert a család az első. Túlórázz, amennyit lehet, mert a család az első. Gyarapítsd a család vagyonát, látod, mi is ezt tesszük. Ne foglalkozz mások bajával, arra ott van a hivatal. Ne szervezz kis közösségeket, ne akarj beleszólni a dolgokba. Menj haza a családodhoz. És akkor majd támogatunk.
Szerző
Kövesdi Péter

Betesz a rabszolgatörvény a családoknak

Publikálás dátuma
2018.12.22. 13:00
Szűcs Édua rajza a Visszhangnak
A kormány sok milliárd forintot költ arra, hogy a „Családok Évében” intenzív kampánnyal és a szokásos irányított kérdésekkel operáló nemzeti konzultációval hozza meg a fiatalok kedvét a gyerekvállaláshoz. Eközben az ellenzéki pártok, a szakszervezetek és a munkavállalók nagy részének ellenkezése dacára elfogadta a túlóratörvényt, aminek beláthatatlan következményei lesznek.
A Munka törvénykönyvének legújabb módosítása Tóth Olga szociológus, az MTA TK Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársa szerint tragikus hatással lesz a családok életére, gyakorlatilag felülír minden pozitívnak tekinthető családpolitikai intézkedést. „Ha csak az apák lesznek azok, akik jelentős mennyiségű túlmunkát kénytelenek vállalni, annak is komoly következményei lennének: sokkal kevesebbet lesznek a gyerekeikkel, kevesebb időt töltenek otthon, ami még nagyobb terhet ró a nőkre. Márpedig, ahol nem egyenlő a munkamegosztás, a nők nem vállalnak több gyereket” – mondja a szociológus, aki azt is hozzáteszi: a magyar családok jelentős részében a nők is dolgoznak, és ha nekik is túlórázniuk kell, gyakorlatilag nem marad idejük a gyerekekre. A Publicus Intézettel közösen készített felmérésünk is azt mutatja, hogy az emberek többsége már így is úgy érzi, többet dolgozik, mint amennyit elbír. Nagyon valószínű, hogy az államfő által csütörtökön aláírt „rabszolgatörvénnyel” a gyerekvállalási kedv még inkább visszaesik az országban annak ellenére, hogy a kormány kommunikációja szerint ennek éppen az ellenkezője lenne a cél. Feloldhatatlan ellentmondás, hogy a vasárnapi boltzár bevezetését annak idején éppen a családok védelmével indokolták, most viszont szó sem esik róluk – mondja a szociológus. Márpedig Tóth Olga szerint a törvény hatásai az eddig privilegizált felső középosztályt is érintik majd. „A túlmunka bomlasztja, szétveri a családi életet, rengeteg feszültséget, frusztrációt okoz. Nem véletlen, Nyugat-Európában mindenhol arra törekszenek, hogy a szülők minél több időt tölthessenek a gyerekeikkel. A mostani intézkedés homlokegyenest szembemegy a kormány eddig kommunikált céljaival.” Pedig a Publicus Intézet Népszava számára készült friss kutatásából kiderül, az emberek 45 százaléka most is úgy érzi, a munka túlságosan nagy szerepet tölt be az életében, és már a magánélete rovására megy. Csupán 2 százalék gondolja, hogy több munka is beleférne a mindennapjaiba, 27 százalék pedig már így is rendszeresen túlórázik. A törvény várhatóan nem azonos mértékben érinti majd a munkavállalók különböző csoportjait, bár összességében a Publicus által megkérdezettek 38 százaléka számít arra, hogy a törvény hatására többet kell majd dolgoznia, a legfeljebb 8 általános iskolát végzetteknek már 70 százaléka gondolja, hogy érintett lesz. Ez az érettségizettek esetében 32, a diplomások körében 23 százalék. Vagyis a túlóratörvény éppen azokat hozza majd még nehezebb helyzetbe, akiket a szociálpolitika egyébként sem kényeztet családtámogatásokkal. 

Hagyományosan konzervatív

A Családok Évének leglátványosabb intézkedése az ország és a média telepakolása volt az idealizált magyar család képével: három gyerek, két fiatal mosolygós szülő, akik látható jómódban élnek (a hirdetésekben szereplő konyha legalábbis biztosan nem az átlagos magyar otthonra hajaz). Az üzenet pedig, amivel a kormány szeretné meghozni a fiatalok kedvét a gyerekvállaláshoz: „Szülőnek lenni életre szóló kaland”. Azt, hogy ez a szlogen mennyire felületes és álságos, sokan, sok helyen megírták, nem elhallgatva, hogy miféle „kalandokra” számíthat az ma Magyarországon, aki úgy dönt, megvalósítja az eszményi családmodellt. Ugyanakkor bizonyos szinten szinte biztosan befolyásolja az embereket a kormányzati kommunikáció. A Pulzus közvélemény-kutató Visszhang számára készített kutatásából kiderül: a megkérdezettek csaknem fele szerint az ideá­lis család négytagú, további 21,3 százalék szerint pedig ennél is több. „Ez az eredmény egybevág a korábbi hasonló kutatások eredményeivel. Magyarországon tradicionális kép él az emberek fejében arról, hogy mit tekintenek ideális családnak: házasságban élő apa, anya és két gyerek. Miközben a valóságban rengeteg ettől eltérő családforma létezik, és az emberek nem feltétlenül azt valósítják meg a saját életükben, amit kívánatosnak mondanak, ha megkérdezik őket. Egyébként is jellemző a magyar társadalomra, hogy a családdal, férfi, női szerepekkel kapcsolatos kérdésekben élesen elválnak a valós viselkedési minták attól, amit állítanak” – magyarázza a látszólag ellentmondásos eredményeket Tóth Olga.  

Bonyolult helyzetek

A valóságban ma Magyarországon rengeteg különböző együttélési forma létezik, és egyre többen térnek el a hagyományos mintától. A szakemberek körében is vita van arról, hogy ennek ellenére miért eszményítik az emberek a hagyományos modellt. Vajon valóban ezt szeretnék megvalósítani a saját életükben, csak végül a körülmények miatt nem sikerül, vagy azért ezt nevezik meg ideálisként, mert azt gondolják, hogy ez az elvárás velük szemben? „Én ez utóbbira hajlok. Egyre több ember dönt úgy, hogy nem házasodik, élettársi kapcsolatban vállal gyereket, mert neki így jó. A házasságok csaknem fele válással végződik, sokan új kapcsolatokba kezdenek, és más együttélési formákat választanak” – mondja Tóth Olga. Viszont még mindig nagyon keveset tudunk arról, hogy Magyarországon valójában milyenek a családok – mennyi ember egyedülálló, neveli egyedül a gyerekét, él nem hivatalos élettársi kapcsolatban vagy éppen mozaikcsaládban, mert ezekre a kutatásokra még a „Családok Évében” sem jutott forrás. A kutatók jobb híján a KSH adataira támaszkodnak, amelyek nagyon „lecsupaszítottak”, a valós élethelyzetek sokkal bonyolultabbak, mint amit a hivatalos statisztikák mérnek. Például tudjuk, hogy a gyerekek 48 százaléka házasságon kívül születik ma Magyarországon, de ez az esetek túlnyomó többségében valószínűleg nem azt jelenti, hogy egyedülálló az anya, hanem azt, hogy élettársi kapcsolatban él. Ezeket a „finomságokat” viszont nem mutatják meg a statisztikák. „A család dinamikusan változó dolog, semmi garancia nincs arra, hogy egy házasság nem bomlik fel, ahogy az sem biztos, hogy egy élettársi kapcsolat nem marad tartós” – mondja Tóth Olga, aki a közelmúltban azt adta feladatként a tanítványainak, hogy interjúzzanak a környezetükben nem „hagyományos modell” szerint élő családokkal. Huszonnégy különböző család történetét ismerték meg, és nem volt közöttük kettő, amelyik hasonló lett volna egymáshoz – volt köztük elvált anya, aki a gyerekeivel visszaköltözött a szüleihez, külföldön dolgozó anya, akinek a gyerekei itthon maradtak, megromlott kapcsolatban élő pár, akik mégis egy fedél alatt maradtak, és így tovább. „Én a magam részéről azt mondom, hogy ez mind család. Az egyedülálló szülők éppúgy, mint a tartósan együtt élő egynemű párok vagy a mozaikcsaládok” – mondja a szociológus, hangsúlyozva, hogy a magyar családok nagyon sokfélék, a szociálpolitika mégis leginkább csak egyféle modellt ismer el, és támogat tudatosan.
Ahhoz, hogy a nők szívesen vállaljanak több gyereket, elengedhetetlen lenne az apák intenzívebb részvétele a kisgyermekek gondozásában, és ezt az északi, illetve a nyugati országok egy része már felismerte. „Minden olyan társadalomban, ahol magasabb a születésszám, sokkal egyenlőbb az otthoni munkamegosztás a férfiak és a nők között. Az apák több időt töltenek a gyerekeikkel, amit a munkahelyek is támogatnak” – mondja Tóth Olga szociológus.

Fele-fele

A kormánynak határozott elképzelése van arról, hogy milyen az ideális család, nem véletlen, hogy az alaptörvénybe is belefoglalta: a család alapja a férfi és nő közötti házasság, és nehezen veszik tudomásul, hogy a valóság ennél sokkal bonyolultabb. A magyar társadalom maga is hasonlóan megosztott ezekben a kérdésekben, annak ellenére, hogy jó eséllyel nincs olyan ember, akinek a környezetében nem él „szokatlan” család. A Pulzus által megkérdezetteknek csupán a fele gondolja, hogy családnak tekinthető két, egymással tartósan együtt élő, egymást partnernek elfogadó ember, akik nem akarnak összeházasodni. Vagyis 50 százalék szerint házasság nélkül család sincs. A gyerek nélküli párok még kevésbé „ütik meg a mércét”: 54 százalék nem jelölte meg őket családként.Az egyedülálló szülőknek sem sokkal jobb a megítélése – csupán 48 százalék szerint számítanak családnak. Emlékezetes Novák Katalin, a kormány család- és ifjúságügyért felelős államtitkárának novemberi kijelentése, amikor egy tévéinterjúban azt találta mondani: a gyerek jogai sérülnek, ha valaki egyedülállóként, pár nélkül válik szülővé. Ezzel a magnyilvánulásával a megkérdezetteknek 78 százaléka inkább vagy egyáltalán nem ért egyet, vagyis ez már azért az embereknek is sok. A milliárdokból lefolytatott „családvédelmi” nemzeti konzultáció irányított kérdéseiből is kiderül, hogy a kormány nem támogatja a melegek családalapítását, gyerekvállalását. A Pulzus kérdésére válaszul a megkérdezetteknek csupán kicsit több mint fele jelölte meg családként a két egymással tartósan együtt élő, egymást partnernek elfogadó ember közösségét, tekintet nélkül a nemükre. Ebből is látszik, hogy a társadalom jelentős része ma még képtelen elfogadni a melegeket családként, ugyanakkor a válaszolók összesen több mint 68 százaléka biztosan vagy valószínűleg elfogadná, ha a gyereke azonos nemű párt választana magának, de viszonylag magas azoknak az aránya is, akik erre nem tudnak válaszolni. Ugyanakkor ebből az látszik, hogy némileg elfogadóbbak lennének az emberek a homoszexuális kapcsolatokkal, ha a saját gyerekük lenne meleg.  

Ki hullik, ki nem

A fentiekből jól látható, hogy a magyar családok jelentős része egyszerűen nem illik a kormány kon­cep­ció­jába, és ez a különböző juttatások rendszerén is világosan megmutatkozik. Nagy egyetértés van a megkérdezettek körében abban, hogy a kormány nem támogatja kellőképpen a családokat – 78 százalék gondolja így. „Egy kormánynak joga van eldönteni, hogy mit preferál, ők értékalapon a hagyományos családmodell mellett tették le a garast, és a felső-középosztálybelieket támogatják. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy ennek a két halmaznak nem elég nagy a metszete – az emberek nagy része valamelyik oldalon kihullik ebből a keretből. Vagy nem felel meg az ideális családról kialakított képnek, vagyis nincs legalább két-három gyereke, vagy nem képes felkapaszkodni a középosztályba, ezért nem élvezheti azokat a kétségtelenül nagy és komoly anyagi juttatásokat, amelyeket a jobb helyzetben lévő családoknak nyújt a kormány” – mondja Tóth Olga, aki szerint az emberek jelentős része egyszerűen nem keres annyit, hogy igazi nyertese lehessen a családi adókedvezménynek, a csok pedig azoknak jelent támogatást, akiknek egyébként is lehetőségük van belevágni ingatlanvásárlásba, ezért a nagyvonalú támogatások valójában kevesek számára elérhetőek. Nagy kérdés ugyanakkor, valójában mi kell ahhoz, hogy több gyerek szülessen egy országban, és egy ilyen életre szóló döntésben kit befolyásol egy intenzív kampány és néhány legkevésbé sem ötletes tévéreklám. „Nem gondolom, hogy plakátkampányokkal tömegesen lehetne változtatni a családalapítási hajlandóságon. Különösen azért, mert nem arról van szó, hogy a fiatalok kevésbé szeretnének gyerekeket, mint más országokban. Nagyon jellemző eset, hogy az első gyerek születése után a párok szeretnének még egyet, de egyszerűen képtelenek előteremteni ehhez a szükséges anyagiakat. Nem engedhetik meg maguknak, mert nem látják, hogy hosszú távon hogyan fognak boldogulni. Inkább megpróbálnak mindent megadni az egy, már megszületett gyereküknek, és nem szeretnék további anyagi bizonytalanságba keverni magukat. Sajnos minden kutatás azt bizonyítja, hogy a gyerekvállalás számottevően rontja a családok anyagi helyzetét. Nagyon jól kell keresni ahhoz, hogy ezt a támogatások ellensúlyozni legyenek képesek” – mondja Tóth Olga.  

Bölcsőde a kulcs

A szakértők egyértelműen meg tudják mondani, hogy melyek azok az országok, ahol nő a gyerekvállalási kedv, de valamiért erre a tudásra nem vevők a kormányok; sem a mostani, sem a korábbiak. Márpedig cáfolhatatlan tény: kulcskérdés, hogy legyen elegendő és megfizethető bölcsőde. Az anyák nagy része szeretne visszatérni ugyanis a munkába, még akkor is, ha a kormány közeli véleményformálók szájából rendre elhangzik, hogy a nők önmegvalósításának csúcsa a gyerekszülés. Jelenleg a gyerekek körülbelül 16-17 százaléka számára van hely a magyar bölcsődékben.

Szolidaritási deficit

A magyar társadalom valójában nem családbarát – a szociológus szerint ez nem csak a kormányzati intézkedésekben figyelhető meg, amelyek igazából diszkriminálják az alsóbb társadalmi rétegeket. Ha az állam ténylegesen minden gyerekre ugyanúgy figyelne, akkor a hátrányos helyzetű, szegény, roma gyerekek nevelését és életesélyeit is ugyanúgy támogatná, mint a felső-középosztálybelieket, és őket is értéknek tekintené. Jelenleg az oktatás és az egészségügy problémái őket érintik a leginkább, ezért a Magyarországon születő gyerekek egy jelentős része olyan helyzetbe születik, amelyből nincs kitörés. „Nem látunk arra ma kormányzati törekvést, hogy ezekből a gyerekekből sikeres felnőttek legyenek. Nincs kitörés abból a kasztból, ahová az ember születik, és most tudatosan használom ezt a szót. Semmiképpen nem nevezném gyerekbarátnak azt a társadalmat, amely a születés pillanatában besorolja az embert valahová, ahonnan szinte lehetetlen feljebb jutni” – mondja Tóth Olga, aki szerint, ha a politikát félretesszük, akkor is hasonló következtetésekre jutunk. Elég csak arra gondolni, hogy milyen hátrányokat szenvednek a gyerekes anyák a munkahelyeken. De az is beszédes, hogy mi történik, amikor egy iskolai osztály felszáll egy járműre. Még a legkedvesebb arcú nagymamák is feszültek, idegesek lesznek attól, hogy a gyerekek úgy viselkednek, ahogy egyébként egy gyerekcsoportnak viselkednie kell – hangosak és elevenek. „Az emberek nagy része frusztrált és fáradt, nem tudja elviselni a gyerekeket a sajátján kívül” – teszi hozzá a szociológus.

Kétszáz évnyi hátrány

„Csupán” 108 évre van még szükség ahhoz globálisan, hogy a nemek közötti politikai, munkaerő-piaci, egészségügyi és oktatási szakadék eltűnjön, 202 év múlva pedig már a hasonló munkakörű és beosztású nők is ugyanannyit kereshetnek, mint a férfiak. Az elszomorító adatok a Világgazdasági Fórum friss jelentéséből derültek ki, melyeket a ­Qubit.hu összegzett. Kiderült: Izlandon valósul meg a leginkább a nemek közötti egyenlőség a világon. Utána Norvégia, Svédország, Finnország, majd Nicaragua, Ruanda, Új-Zéland, a Fülöp-szigetek, Írország és Namíbia következik. Magyarország minimálisat javított tavalyhoz képest: 2017-ben 144 országból még a 103. volt, idén már a 102. Azonban így sincs ok az örömre. Míg az egészségügyhöz való hozzáférés tekintetében a magyar nők a 42. legjobb helyzetben vannak a világon, az oktatásban való részvétel és a gazdasági lehetőségek terén pedig a 66.-ak, illetve a 68.-ak vagyunk a rangsorban, addig a nők magyarországi politikai képviselete már csak a 142. helyre elég a 149 tagú mezőnyben. Azok között az államok között, ahol a magyarországinál is kezdetlegesebb a nők politikai képviselete, szinte csak muszlim országokat és többségében királyságokat találunk: Bahreint, Belize-t, Bruneit, Kuvaitot, Libanont, Ománt és Jement.

Szerző

Kapcsolódó

Első a család