Hamarosan ráfordulunk az európai parlamenti választásra, megjelennek majd a kormány tájékoztató, valamit a Fidesz kampányplakátjai. A kettő, véletlenül, tartalmilag ugyanarról fog szólni: az egyik tájékoztató jelleggel kelt gyűlöletet, a másik hivatásszerűen. Az Állami Számvevőszék és annak hirtelen hihetetlenül érzékennyé vált vezetője persze most sem fog találni ebben semmi kivetnivalót, a tiltott pártfinanszírozásnak még a gyanúja sem merülhet fel.
De nem is erről akarok most írni; így volt ez eddig is, így lesz ezután is. Hanem hogy jön ez a májusi választás, és a Fidesz, a kormány – Orbán Viktor - pontosan tudja, mit akar bemesélni az embereknek, és ehhez megvan a pénze és az infrastruktúrája is. Ma már a közterületi reklámok majd’ száz százaléka az ő tulajdonában van, így aztán elkerülhetetlenül ott lesz a szemünk előtt az aljas Európai Unió, amely migránsokkal akarja teletömi a kontinenst és Magyarországot, el akarja venni tőlünk a döntés jogát, meg akar fosztani bennünket attól, hogy megvédjük a határainkat – így a kormány és annak tájékoztató akciója; és ott lesz az aljas ellenzék, amely bevándorló országgá akarja tenni hazánkat – így a Fidesz kampánya.
A kérdés az, hogy vajon erre miként reagál az ellenzék. Most egy picit tegyük félre, hogy nem nagyon rendelkezik felülettel, koncentráljunk csak a mondanivalóra. A legnagyobb kérdés, hogy az elmúlt hetekben szárba szökkenni látszó összefogás megmarad-e itt is. Van-e ebben a témában közös mondanivalójuk az ellenzéki pártoknak? Persze tehetnek úgy, mintha a kormánypártok nem ezt avatnák az elkövetkező hónapok központi témájává, de az őket érő támadásokat aligha lehet szó nélkül hagyni. Ma már egyetlen párt sincs, amely fel merné vállalni a humánus álláspontot, de még a szofisztikált megközelítéssel, azaz a legális bevándorlók támogatásával sem lehet messzire jutni. Még akkor sem, ha a kormány számos ziccert kínált fel maga ellen, elég, ha Altusz Kristóf elszólására vagy a Gruevszki-ügyre gondolunk. Ezeket Orbánék lábon kihordták, ma már nyomuk nincs a sajtóban.
Szóval bizonyosan kellene valamilyen egyeztetett kiindulópont ahhoz, hogy minimális esély legyen szembeszállni a túlerővel. Ehhez azonban ténylegesen szükség lenne közös álláspontra, határozott mondanivalóra. Védekezni egy kampányban nem lehet, támadni pedig lehetetlen. Egy olyan országban ugyanis, ahol már négy éve gyúrják, győzködik az embereket, minek hatására azok maguk is többségükben azonosultak a kormány álláspontjával, általánossá vált az idegengyűlölet. Nehéz olyan mondatokat találni, amelyek képesek kioltani a kormányzati hazugságokat, és új, megnyugtató megoldásokat nyújtanak.
Ha most bárki azt hiszi, hogy ennek az írásnak a végén majd lesz egy ilyen javaslat, téved. Pusztán arra vállalkozhatunk, hogy felhívjuk a figyelmet a veszélyre: ebben a témában a különbségek, a hallgatások miatt megbomolhat az egység, márpedig a Fidesz pontosan erre vár. Hogy széttörje azt, amit még teljesen összeilleszteni sem sikerült.