Szelektív

Borongósra sikerült ez az év vége Aurélnak, aki a barátainak csak Au. Remegett a tettvágytól, de képtelen volt cselekedni. Vett egy nagy levegőt, aztán inkább benntartotta. Beleszívott a cigijébe, aztán inkább lenyelte a füstöt. Nem fogadott meg semmit az új évre, mert nem hitt benne, hogy az tényleg eljön. Óév. Kétharmados magánhangzótöbbség, ez eleve szebb, mint bármi, gondolta. Na, nem is mint bármi, mert a bármiben benne van minden is, minden pedig nem szép, sőt. Gondolta hozzá.

Két forradalom közti szünetben éppen egy divatbemutató közvetítését nézte. Másnap modellcastingra volt hivatalos; ezzel készült fel. Tetszett neki, ahogy a modellek lassan, ringatózva, az arcukra az abszolút közönyt erőltetve haladtak végig a kifutón. A ruháik színesek, a hajaik egyenesek voltak. Egy modell volt csak, akin látszott, hogy egyáltalán nem természetesen egyenes a haja. Neki a járása is enyhén jobbra húzott, időnként korrigálnia kellett, mintegy megigazítani a kormányt. Au egy idő után csak erre a modellre tudott figyelni, pedig a közvetítés ritkán mutatta őt. A modell aztán egy rossz pillanatban nem korrigált, hanem hagyta, hogy a jobbra húzó járása szépen levezesse őt a kifutóról. Faarccal esett le a másfél méter magasról, éppen egy meghívott, tizenöt- és húszezer közé tehető Instagram-követőbázissal rendelkező (tehát az igazi népszerűség küszöbét még éppen át nem lépett) vendég szoknyája mellé pár centivel. A vendég szánakozó pillantást vetett a modell sípcsontján kialakult nyílt törésre, szinte már megvető pillantást, hiszen az ügyetlenség kerülése a szerződés fontos kitétele a divatszakmában. Ez tehát szerződésszegés volt a modell részéről. A modellt, akiről az operatőr szemérmesen gyorsan el is kapta a kamerát, szerencsére hamar helyettesítették, a pótmodellek kézzel-lábbal (szívvel-aggyal) kapkodtak a megüresedett hely után. A közvetítés Au bánatára többet egyáltalán nem mutatta a modellt, de a pótmodellek tökéletesen helytálltak.

Pár órával később, azokban a másodpercekben, amikor a készenlétirendőr-sorfal és a tömeg közé préselődve éppen felmerült Auban, hogy valószínűleg csak másodpercek vannak hátra az életéből, megint a modellre gondolt. Arra, hogy ha a temetőket hatalmas szelektív kukákként képzelné el, akkor vajon melyik kukába kerülne ő, és melyikbe a modell. Elképzelhető-e vajon, hogy ugyanabban a kukában kötnének ki? Au nehezen tudta elképzelni, hogy egy kukában végezhetné a természetellenesen egyenes hajú, a sípcsontján nyílt töréssel operáló modellel, de a gondolat kicsit enyhített a bordáit szorító fájdalmon, és azon a szúró-lyukasztó érzésen is, amit a kabátzsebén keresztül a hasába fúródó, éppen kettétörő (okos)telefonja okozott. Harmadmagával szorult be a tömeg és a rendőrök közé. A tömeg azt kiabálta, hogy ,,toljátok”, ők hárman pedig azt, hogy ,,engedjetek vissza”. A tömeg hangosabb volt. Végül egy nemzetibb érzésű, jobbikos zászlót tartó fickó szíve esett meg Aun. A másfél méter hosszú karjával benyúlt, kiemelte Aut a présből, majd a saját háta és a zászlórúd mögé helyezte. Élményfürdő, jutott Au eszébe, megköszönte a jobbikosnak, hogy megmentette az életét, majd tovább elmélkedett a szelektív kukákon. Hogy vajon tényleg külön helyre kerül-e a papír, a modell, a műanyag és ő, Au? Végül arra jutott, hogy ő biztosan a vegyes szemét között lenne. Megállapíthatatlan. Hogy a két beszorult társával mi lett, azt soha nem tudta meg, bár a másnapi hírekben olvasta, hogy két embert eltapostak. Szerencsére nem ezen a tüntetésen, hanem Kuala Lumpurban.

Megrekedtem, gondolta Au. Végül is ez is egy módja a felnövésnek; úgymond ,,végre”. A másnapi köldökmodellcastingon Au tarolt a köldökével. Kevés szép köldök van a világon, ezt azért mindenki tudja, de Aué valahogy mégis a tökéletesek közé tartozott. Kör alakú, kráterszerű, egy percig sem kidomborodó, alig szőrös. A reklám, amibe köldökmodellt kerestek, egy újonnan feltalált ruhadarabot, az úgynevezett köldöklőst kívánta minél nagyobb számban eladni. Au nem szerette az arcát adni termékekhez, de a köldökét szívesen adta.

A köldöklős az új évben aztán letarolta a piacot, Au köldöke pedig meghívást kapott Japánba egy kampányvideo-forgatásra. Sajnos Au kénytelen volt vele menni. Japánban aztán megcsapta egy érzés, hogy itt legalább akármelyik kukába kerülne is, biztos lehetne benne, hogy újra lesz hasznosítva, és valami szép, dizájnos használati tárgy lesz belőle, nem marad egy darabka szelektíven gyűjtött vegyes szemét.