A legújabb bemutatójuk plakátján ön látható, kalapban, napszemüvegben, mint egy kelet-európai diktátor vagy maffiózó. És ez az enyhén szólva élesen szembesítő hangvétel az előadásra is jellemző. Ez a tükörkép azért elég sokkoló.
Az előadás plakátja két előadás motívumaiból montírozódott össze. Egyrészt a Népi Rablétet idézi fel, amelyben mindannyian hasonló napszemüvegben és egy fiktív népviseletben voltunk, másrészt a Sütemények Királynőjét, amelyben a csokoládétorta játszik nagyon fontos szerepet.
És a gyertyák?
Húsz éves a társulat, ezért szerepel a képen húsz gyertya. És az előadásban van is egy konkrét jelenet, ahol én, mint Mr. Pinter megjelenek egy hasonló tortával.
A Mr. Pinter egyfajta védjegy?
Nem. Mr. Pinter annak a karakternek a neve, akit én játszom. A darab egy másik fontos figuráját dr. Turbónak hívják, őt Thuróczy Szabolcs játssza. Friedenthal Zoltán pedig egy Zoltán Friderika nevű alakot elevenít meg.
Húsz évenként szükséges egyfajta sarkos szembenézés?
Nem feltétlenül. Eddig mindegyik jubileumunkat másként ünnepeltük. A mostani, huszadik születésnapot tervezve eszembe jutott, mi lenne, ha létrehoznánk egy előadást, amelyben az első előadásunkat, a Népi Rablétet aktualizáljuk. Az elmúlt húsz év sikereiről, kudarcairól, belső fájdalmairól, különböző erőviszonyok alakulásáról szerettem volna szólni. Arra gondoltam, hogy míg a Népi Rablétben egy szürreális esküvő keretében a vőlegény levágta a menyasszony fejét, mi lenne, ha most egy „tradicionális” disznóvágást mutatnánk meg, ahol nem disznót vágnak le, hanem embert.
Beszéltem olyan rajongójukkal, aki régóta várt egy igazi gyomorszájba hasító előadást Önöktől és úgy érzi, ezt most megkapta, ugyanakkor a kritikák egy része fura, zavarba ejtő előadásként aposztrofálta.
Több mint harminc éve foglalkozom színházzal, most valóban felvállaltam egy karcosabb, a klasszikustól eltérő cselekményvezetésű előadást és nagyjából azt a hatást értük el, amit vártam.
Húsz év alatt huszonöt darabot írt. Ez, mint az előadásban is szerepel, járhat azzal, hogy a szerző elfárad? Valóban elfáradt?
Ez valóban nagy teher, folyamatosan regenerálódni kellene, de mivel nagyon sokat játszunk, nem mindig sikerül kellőképpen. Nehezen tudom rávenni magam az írásra. Az Ascher Tamás Háromszéken esetében kerékpározás közben összeraktam egy vagy két tizenkét soros strófát, ezeket megjegyeztem és otthon csak le kellett írnom. A Jubileumi Beszélgetések esetében nagyon megzavarta a koncentrációmat, hogy elvették tőlünk a TAÓ-t.
Önök is emeltek árat a TAO megszűnése miatt, miben reménykednek?
Várunk, nem tehetünk mást.
Meddig lehet várni?
A jegyáremelés mellett kénytelenek voltunk csökkenteni a fizetéseket. Várjuk, hogy a kormány miként tartja be az ígéretét, vagyis hogyan kompenzálja az elvett TAÓ-t, a kieső összeget. Visszatérve az írásra: ki kell dolgoznom valamilyen új alkotói módszert, hogy miként tudom az írói, alkotói energiáimat kellőképpen mozgósítani.
Ezt már korábban is megkérdeztem Öntől, de ha már ezt mondja, újra megteszem: nem gondolt arra, hogy a társulata ne csak az Ön darabjait játssza?
Ennél hiúbb vagyok. Számomra az a kihívás, hogy a társulat darabjait én írom.
És Ön rendezi, és játszik is bennük.
Igen.
A Jubileumi Beszélgetések már nem az első, ahol kortársak konkrét névvel szerepelnek. Ez bevált, szerzőileg nem túl kockázatos, amikor például Ascher Tamás áll a Katona József Színház nézőterének szélén és nézi azt az előadást, amelynek már a címében is szerepel?
Ez egy csodálatos pillanat. Tudom, hogy ez a hatás zavar vagy irritál némelyeket, de én azokkal tudok azonosulni, akiket felszabadít.
A mostani előadásban is szerepelnek konkrét nevek például Vidnyánszky Attiláé, Alföldi Róbertté vagy éppen Csáki Judité.
Igen, sok más konkrét névvel együtt. Politikusok mellett, a szakmám szereplői közül is megidézek néhányat. Ennek az előadásnak ez a stílusa. A hatás része a konkrét nevek említése. Keményen fogalmaztam, mint ahogy magammal kapcsolatban is.
Ezek a mondatok nem perelhetők?
Perelhetők? Dehogy is! Nagyon messze vannak az előadásban használt szavaink a perképes tartalomtól. Vidnyánszky Attila esetében például arról beszélünk a darabban, hogy szerinte a TAO egy rákos daganat a magyar színházi élet testén, én pedig azt mondom erre, hogy a mi társulatunknak a Vidnyánszky Attila által kivívott TAO-megvonás ártott annyit, mint egy pusztító daganat. És az sem vigasztal, hogy a jövőben egy általa kijelölt kuratóriumhoz kell majd pályáznom, hogy megkaphassuk azt a pénzt, ami a jegybevételeink után járt nekünk. Megalázónak tartanám, ha ezért jóban kellene lenni vele, illetve én nem félek tőle annyira, hogy ezt ne merjem kimondani.
És Alföldivel és Csáki Judittal mi a baja?
Csáki Judit értékítéletét úgy általában pontatlannak tartom és elfogultnak, különösen Alföldi Róberttel szemben. Csákival sem akarok jóban lenni, és tőle sem félek. Jó esetben egy kritikus feladata a műértői értékítélet és nem a kultúrharc.
Ön beszól jobbra és balra is. Úgy tűnik középre sorolja magát, ennek van értelme?
Én azok közé az ellenzékiek közé tartozom, akik kritikusak az ellenzékkel is. Például ebben az előadásban megjelenik egy Gyurcsány Ferencre emlékeztető figura. Nyilván ő sem pozitív.
Önt pedig már az elején Viktornak nevezik…
Én „Mr. Pinterként” képviselem a bennünk élő Orbánizmust.
És hogy lehet ez ellen védekezni?
Mindenkinek meg kell vívni a maga harcát. Az előadásainkat sohasem tanító jellegűnek szántuk, inkább a megfigyelő attitűdre törekedtünk. A fájdalmainkat tudjuk közvetíteni, hogy kinek mi a megfelelő gyógyszer, én sem tudom.
A saját torzulásaink ellen sem tudunk védekezni?
Úgy gondolom, hogy nem vagyok akkora gazember, mint azt a darabban mutatom. Ha valakinek fájdalmat kell okoznom, akkor azt nem kéjjel és a bosszú gyönyörével teszem. A darabban egy egyszemélyes hatalomra épülő rendszert mutatok meg sarkítva, sok humorral. De a legfontosabb, hogy kimondódjanak fájdalmak, keserűségek és mi ezt ebben a jubileumi előadásban megtesszük. Kimondjuk nyíltan azt, amit gondolunk, és ez a néző számára is felszabadító lehet.
Aki nem bírja, az elmenekül. Ön gondolkodott azon, hogy esetleg külföldön folytassa?
Amíg anyagilag teljesen el nem lehetetlenítenek, amíg nem áll fenn az a helyzet, hogy félelemből egy játszóhely sem fogad be bennünket, addig maradunk. De nem szeretnék taktikázni vagy óvatoskodni, mert attól nagyon rosszul érezném magam. Ráadásul még a nézőink is csalódnának bennünk.
Lesz negyvenedik születésnapi előadás is a Pintér Béla és Társulatával?
Igyekszem mindig a következő feladatra koncentrálni. De szeretném, ha lenne negyven éves jubileum is.
