2015 augusztusának legvégén jelent meg Kondor Vilmos A bűntől keletre című kortárs bűnregénye. A Bűnös Budapest-sorozat Gordon Zsigmondja és a Szent Korona-trilógia Wertheimerei után új nyomozóval ismerkedhetünk meg Budapest utcáin, Ferenczy Tibor rendőr századossal, aki a bűnügyi történetben éppen a magyar miniszterelnök hirtelen halála miatti nyomozás („Magyarország miniszterelnöke élete utolsó minestronelevesét ette, mielőtt arccal beleborult volna a tányérba”) során keveredik hard-boiled krimikbe és film noirokba illő kalandokba.
Körülbelül ez idő tájt kezdett regénye megírásába Kemény Zsófi. A Rabok tovább című könyv végül 2017 májusában került az olvasók elé. Cselekményét tekintve pedig „kicsit utópisztikus”: 2017 forró nyarán forradalom tör ki Budapesten, Mátyás király újratemetésének miniszterelnöki celebrálásakor a Hősök terén, melynek következtében nemcsak tűzfészekké, de katasztrófaturisták által sújtott területté válik a főváros. Az elsősorban a fiatal generáció elégedetlenségét tükröző hevület közepette a rapper Giovanni és az eseményekbe szinte csak belesodródó Bora szerelmi kapcsolatának alakulását követhetjük nyomon.
A szálak aztán 2018 novemberének végén összeértek, pontosabban összesodoríttattak: a két szerző által közösen jegyzett Értetek teszem című regény utólag mindkét korábbi könyvet előzményként határozza meg.
A szerzők átszövik, keresztbeírják Kemény Zsófi „forradalmi” kötetét. A kortárs Gordon Zsigmond, azaz Ferenczy százados egy új társsal, a főiskoláról (közszolgálati egyetemről) jelentkező Lengyel Rékával a budapesti forradalom romos és veszélyes utcáin szlalomozik lesipuskás felkelők és TEK-es mesterlövészek golyói közepette, pár hónappal A bűntől keletre eseményeit követően. Ha a város, az ország és a társadalom tagjainak élete ideiglenesen vagy véglegesen fel is borult, Ferenczy számára különösen fontos, hogy morális tartása mégis fenntartható maradjon – a rengeteg cigaretta, alkohol és gyógyszer segédletével, ahogy azt egy hagyománykövető kemény krimi nyomozójához illik.
(Kondor nem mellesleg 2017 novemberében igencsak dicsérő kritikát írt Kemény könyvéről – a Könyvesblogon –, kiemelve az író kolléga nyelvteremtő erejét, és ahogy megjegyzi: „már-már kéjes borzongással töltött el, hogy az ő jelenkori Budapestjének alig van köze az én jelenkori Budapestemhez”. No, most már összedolgozták a két fővárost…)
A Kemény-regény és vele együtt Budapest újrafeltérképezése a viszonylag szűk időmetszet okán, izgalmas négykezes munka lehetett az írók számára, Ferenczyék minden terepet bejárnak, ahol Bora (akinek vezetékneve ebben a regényben derül csak ki) „annak idején” megfordult, ismerős szereplők tűnnek föl mindkét előzménykötetből, új nézőpontokkal gazdagítva vagy éppen megcsavarva a „korábban” elbeszélteket (lásd például Giovanni apja halálának korábban nem magyarázott, most az események közé illesztett feloldását). (Álljunk meg egy pillanatra! Bár ennek a regénynek az élvezetéhez nem szükséges a két korábbi ismerete, nyilván jelentősen hozzájárul a játékhoz, ha mégis olvastuk azokat. Egyben egy „kimondatlan, néma” paktum is szövődik az olvasó és a szerzők között, miszerint a könyvek világai átjárhatóak, egymásra következőek, koherensek egymással.) Az át- és újraírási ötlet már maga is ilyen csavar, amihez a mindkét oldali politikai vezetők legyilkolását sorozatszerűen végző titokzatos blogger-elkövető utáni hajsza kapcsolódik. Majd emelve a tétet, az idő (ezzel együtt a valós világ- és társadalompolitikai – még ha konteoízű – reflexív) tényező válik meghatározóvá a nyomozás folyamán: tulajdonképpen Ferenczy rátermettségén múlik – időre elkapja-e a gyilkost? –, hogy az elmenekült miniszterelnök behívja-e (Magyarországra ismét) az oroszokat rendet tenni vagy sem. (A frissen annektált Kelet-Ukrajnában, Donyecknél már nagy a készülődés…)
A megjelenésükkor mindkét korábbi regény kapott hideget-meleget, és ahogy az természetes, nemegyszer ugyanazokat a momentumokat emelték ki a kritikaírók hol negatív, hol pozitív előjellel. Talán az elvárások felől közelítve lehet őket egy kalap alá venni: szinte mindenki a magas kultúra szépirodalmi igényei mentén fogalmazta meg kritikáját.
A zsánerek ilyen szintű keveredése (már külön-külön is hibrid műfajú volt A bűntől keletre és a Rabok tovább, hát még az Értetek teszem!) és a jó értelemben vett lektűrjelleg – érdemes elővenni Szécsi Noémi 2009-es műfaji kísérletét (lektűrjét), a szintén forradalmi szervezkedést színre vivő Utolsó kentaurt – viszont sodró lendületű, és mindenekelőtt szórakoztató, érdekesen izgalmas, valós társadalmi problémákra – ha könnyeden is, de – reflektáló művet eredményezett.
Az egynémely esetlenség vagy hiányosság, bornírtabb párbeszédek mellett és ellenére az olvasó mohón falja az alternatív magyar disztópia mindennapjainak történetét egybefogó játékos könyvet.
(Libri, 2019. 525 o.)
