„A legszegényebb rétegeket hülyítették meg”

Publikálás dátuma
2019.02.02. 07:00

Fotó: Joel Saget / AFP
Az Európai Filmakadémia elnökségének Tiszteletbeli díját – ezt ritkán szokták kiadni, eddig csak Michel Piccoli, Manoel de Oliviera, Michael Caine és Andrzej Wajda kapott ilyet – tavaly decemberben a görög nagymester, Costa-Gavras vehette át az Európai Filmdíj gálán, Sevillában. Köszönő beszéde csupán ennyi volt: „Ma olyanok vagyunk, mint amilyennek Európának lennie kéne. Együtt vagyunk más-más országokból, tudjuk kedvelni és elfogadni egymást.” Costa-Gavras még a ceremónia előtt adott interjút a Népszavának.
– Mit gondol a szélsőjobb politika és populizmus előretöréséről Európában? – Azt, hogy ez nagy probléma. Méghozzá Európa problémája, mivel az Unió nem váltotta be azokat az ígéreteket, melyeket évtizedekkel ezelőtt tettek az alapítók és követőik. Ehelyett az egész kontinens egy szupermarket lett, melyben az emberek nem tudnak vásárolni, mert nincs rá pénzük. A politikusaink leragadtak a mikro ügyeknél, miközben észre sem vették, hogy globálisan milyen folyamatok zajlanak éppen a gazdaságban. Lehet csodálatos liberális elvekről nagy szavakat megfogalmazni, miközben a középosztály elszegényedett és több országban el is tűnt. Viszont a gazdagok száma egyre nagyobb, de ami aggasztó, hogy a vagyonuk brutálisan megnőtt. Amikor ilyen gazdasági helyzet áll fenn, akkor az első áldozat a kultúra, az oktatás. Jó példa az Erasmus program, mely nominálisan egyre kisebb költségvetéssel működik – mondhatják azt, hogy tíz éve változatlan, de akkor még az inflációt sem vettük figyelembe. De hozhattam volna példának a mezőgazdaságot, melyet úgy akartak szabályozni, hogy fogalma sincs az európai tagállamoknak, mi történik a másikban. Na, ezt a kommunikációképtelenséget használta ki a szélsőjobb és a legszegényebb rétegeket hülyítették meg. Akik vagy nem tudnak, vagy nem akarnak emlékezni arra, mi történt korábban, amikor ezek az erők voltak hatalmon. Mussolini, Franco vagy a görög katonai junta katasztrofális következményeket hagyott maga után.
– Van ötlete a megoldásra? – Önnek van? Mindenki gondolkodik és ígérget, aztán pedig nem csinál semmit. Mint José Manuel Barroso vagy Jean-Claude Juncker. De nem lenne fair csak az Unió vezetőit felelőssé tenni: minden egyes európai ország kormánya sokat tett azért az elmúlt évtizedekben, hogy ide jussunk.
– Az Ámen című filmje a náci gépezet és az azzal szembeszálló jezsuiták harcát mutatta be. Mit szól ahhoz, hogy mostanság már egyre erősebbek azok a hangok, melyek szerint nem is volt semmiféle holokauszt? – Az Áment elég régen készítettem és számomra sokkal intimebb volt a problémafelvetés: arra voltam kíváncsi, hogy mit tehet két ember, egy SS tiszt és egy jezsuita szerzetes, ha ellenáll a rendszernek, akár az élete feláldozásával is. Ha megnézi a többi filmemet, mindegyikben van egy közös pont: a lázadás. Számomra elképesztően fontos mindenféle, bármiféle totalitárius rendszer elleni lázadás. Ha valaki „csupán” hallgat, az már alapvető cinkosság. Amúgy Európa másik nagy problémája az elszegényedés mellett a vallások közötti nyughatatlanság. Nem is olyan régen még a katolikusok és a protestánsok ölték egymást – erre emlékszik az utca embere? Micsoda álszent szöveg manapság a muszlimokat bűnözőkként beállítani? Amikor munkaerőhiány volt, akkor behívtuk őket dolgozni, most, amikor már családjuk és gyerekeik vannak itt, a vendégstátusz helyett most idegeneknek tartjuk őket. Ennek változnia kell, mert ez is csak felesleges feszültséget teremt. Negatív helyzetben nem érdemes negatív helyzeteket teremteni. Ilyenkor szokott jönni a „de, vannak akik nem akarnak beilleszkedni”. Néhány száz akad, igen, de ez elenyésző szám azokkal a milliókkal szemben, akik már túl vannak ezen.
– Nem egyértelmű számomra, hogy kik a sárgamellényesek Franciaországban. – Nagy részük elszegényedett ember egy extrémen gazdag országban. Egészen kicsi részük pedig olyan negatív figurákból áll, akik az erőszak és a balhé miatt mennek az utcára. Ezeket a társadalomnak kellene magából kitaszítaniuk. Amúgy a mozgalom most már túl nagyra nőtt, nem egyértelmű, hogy mit akarnak, rendezni kellene a soraikat. Franciaországban változásokra lenne szükség, csak ezeket szinte képtelenség véghez vinni.

–  Ön felvenné a sárgamellényt?
–  Talán, ha Jacques Chirac lenne az elnök. Vele lehetett beszélni, szerette az embereket. – Olvastam, hogy a görög gazdaság összeomlásáról készült filmet forgatni. – Nem egészen így van. Az Európai Unió a görög gazdaság összeomlásában betöltött szerepéről forgatnék.
–  Jól hangzik! Ki fogja Angela Merkelt alakítani? – Előkészítés alatt álló munkáimról nem szeretek beszélni. Ha elkészült a film, akkor állok rendelkezésre, hogy átbeszéljük. Az alkotófolyamat során nagyon sok minden alakulhat, sokszor még a rendezők sincsenek tisztában azzal, mi lesz a végeredmény. Aki mást állít, hazudik. Annyit elárulok: Angel Merkel nagyon fontos szereplő lesz, különösen Aléxisz Cíprasszal folytatott viszonya kapcsán. Nagyok sok Porsche szaladgál a görög utakon. Aztán, amikor Görögország segítséget kért, akkor megzsarolták. Nem túl demokratikus, nem? Ki járt a legrosszabbul? A lakosság elszegényedett része. Remény a változásra nincs túl sok, hiszen több mint félmillió fiatal hagyta el az országot. Ez évtizedekre visszavet majd mindent.

–  Az ön fia és a lánya is filmes lett. Ennek gondolom, örül. – Bevándorló vagyok, sokkal nyugodtabb lennék, ha lenne normális szakmájuk. Orvos, ügyvéd. Érti, ugye?
–  Mit gondol, politikai filmekkel meg tudja változtatni a világot? – Ön idealista? Én sajnos nem. Nem gondolok ebbe bele, mert fogalmam sincs, hogyan reagálnak az emberek a filmjeimre. Úgy készítem el őket, ahogy én szeretném látni a moziban, és ha van hatás, akkor annak csak örülök. Egyébként régebben sokkal könnyebb volt politikai filmeket készíteni, mert egyértelműbbek voltak a világ dolgai. Ma minden sokkal, de sokkal bonyolultabb. Vagy még jobb szó: zűrösebb. Hovatovább, nagyon nehéz ma már azt is definiálni, mi a politikai film: azt gondoljuk, hogy a hatalomról szóló művek, miközben a politika valójában réges-rég átjárja a mindennapjainkat.

–  Hogyan élte meg annak idején, hogy politikai okokból önnek kellett elhagynia a hazáját? Értelmezhető ez mai fejjel? – Én különleges helyzetben lévő menekült voltam, nem úgy érkeztem, mint a mai migránsok zöme. Tárt karokkal vártak a párizsi filmművészeti főiskolán, két évvel később megkaptam az állampolgárságot és megengedték nekem, hogy filmeket készítsek, ami Görögországban biztosan nem lett volna lehetséges. Én egy politikai rendszer elől menekültem el, ma már másféle totalizmus köti meg az életünket: a pénz, a bankrendszer és multicégek. A globális piaci szereplők zsebre vágják a kormányokat. Vagy nézze meg, mi történt a filmiparban: jött a Netflix és letarolta a piacot. Lehet, hogy most örül nekik néhány kolléga, mert „szabad kezet kapnak”, de kérdezem: meddig tarthat ez? Egyszer csak betartandó szabályok lesznek, mint bármelyik mást kontrollált szervezet esetében. Első árulkodó jel, hogy nem akarják figyelembe venni a mozik igényeit. Miért nem lehet betartani a megjelenési ablakot? Lehetnek bármilyen jók a filmek, ha csak a „dobozban” lesznek láthatók, akkor az egyenlő a temetéssel.
– Ha megkeresné a Netflix, nemet mondana? – Igen. Tudom, van sok kolléga, aki nem, de ez mindenkinek a saját döntése. Tudja, én ellenálló vagyok. Abban bízom, hogy inkább meggyőzzük a Netflixet, hogy változtasson az üzletpolitikáján.
– Geek (kockafejű) kérdés: nagyon vicces volt John Landis Kémek, mint című filmjében, mint tadzsik határőr. Hogy került be ebbe a vígjátékba? – Úgy, hogy John Landis az egyik legjobb barátom. Nagyon sokat beszélünk, mert elképesztő rálátása van a filmművészetre. Ő is szerepel az én filmjeimben, ez olyan afféle kölcsönös dolog köztünk. Ami ezt a specifikus filmet illeti: egyik nap felhívott John, hogy láttam-e már a norvég fjordokat? Ha nem, akkor ad nekem egy szerepet, melyben oroszul kell beszélnem.
– Mi volt az első reakciója, amikor megtudta: életműdíjat kap az Európai Filmakadémiától? – Meglepődtem!

Névjegy

Costa-Gavras (Görögország, 1933. február 12. ) görög filmrendező, producer, forgatókönyvíró. A politikai thriller műfajteremtőjének tartják, egyes alkotásai erősen megosztották a közvéleményt és társadalmi párbeszédet gerjesztettek. A Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című műve 1969-ben Oscar-díjat ért a legjobb idegennyelvű film kategóriában, az Eltűntnek nyilvánítva pedig 1982-ben nyerte meg a patinás Arany Pálmát Cannes-ban.

Témák
interjú film
Frissítve: 2019.02.02. 14:00

Lesz még musical az Operettben

Publikálás dátuma
2019.02.02. 06:00

A Müpa, az Operaház, a Nemzeti Színház minőségi szintjére, rangjára kívánja emelni a Budapesti Operettszínházat új vezetője, Kiss-B. Attila, aki az első, félig nyilvános társulati ülés után adott interjút a Népszavának.
– A társulati ülésen elhangzott, szemléletváltást szeretne az Operettszínházban, tudatosítaná, hogy a teátrum az operettjátszás hagyományos színtere. Nagyon sokat beszélt az operettről, és keveset a musicalről: ebből le lehet vonni következtetéseket a jövőre nézve? – Az arányok egyenlőek lesznek: ha bemutatunk két operettet, bemutatunk két musicalt is. A társulati ülés nem nyilvános részében a főzeneigazgató, Pfeiffer Gyula többet beszélt a musicalről. De én sem titkoltam, az évad hátralevő részében máris két musical lesz, amit még az elődeim készítettek elő: a Liliom–Carousel és A Pendragon legenda, amelyek a repertoár részei maradnak. De lesz operettbemutató is: a Csárdáskirálynő Vidnyánszky Attila rendezésében.

– A jövőben is rengeteg turnét tartanak? Korábban az Operettszínház volt a tao-rendszer egyik nagy nyertese, a külföldi turnéknak is köszönhetően minden évben több mint egymilliárd tao-forint folyt be a teátrum kasszájába. A tao-turnék okafogyottá váltak, miután a rendszer megszűnt. Ezt a kieső bevételt meg fogja kapni az Operettszínház a fenntartójától, az Emberi Erőforrások Minisztériumától?

– Erről a minisztériumot kellene megkérdezni. Nem avatott be minket se több részletbe, mint bármely más színházat, mi csak az igényünket tudtuk a minisztérium felé jelezni, és várjuk a választ. De úgy tudom, a taotámogatást illetően még nem születtek részletes döntések. És valóban, ahogy mondta, a turnék egy részének a vonzereje a jegyeladásokhoz hozzárendelhető tao volt, ami utazásra késztette a színházat. Én azt szeretném, hogy ne csak ilyen jellegű vonzerők késztessenek minket utazásra. Amit elmondtam a társulat előtt is: a társulat utazik Dubajba, majd az izraeli magyar évadon lép fel több alkalommal. A Walt Disney produkciója, A Szépség és a Szörnyeteg turnéja pedig – amit a BB Promotion és a Pentaton ügynökség közreműködésével utaztatott eddig a színház – folytatódni fog ősszel, télen. Erről már tárgyaltam is, csak a részleteket egyeztetjük márciusban a BB menedzsmentjével. Azt szeretném, hogy ha külföldre megyünk, akkor azért menjünk, mert üzenetünk, mondanivalónk van, mondanivalónk van a határokon túl is, nem csak innen. Az vigyen minket külföldre, hogy meg akarjuk mutatni a kultúránk gyümölcseit és értékeit, nem pedig az, hogy minél több bevételre tegyünk szert. – Mint operaénekes, fog szerződtetni operaénekeseket? Gondolom, a mostani társulatban ez felvetődött. – Én máshogy fogalmaznék. Azt gondolom, az énekesképzés már most is, a Zeneakadémián és máshol is a világban lehetővé teszi a fiatal énekeseknek, hogy operettet, operát, dalt, kantátát vagy bármilyen énekes műfajt műveljenek. Magasan képzett, jól trenírozott énekeseknek kell előadni az operettet is. Még föl sem vetődött bennem, hogy az Operettszínházat igazgassam, de már segítettem három-négy fiatalnak, hogy előénekeljen itt, és mindnyájan sikerrel jártak. Azt szeretném, hogy minél több tehetséges fiatal zárkózzon fel az operett műfajához. Most tavasszal zsűrielnöke leszek a Nemzetközi Lehár Ferenc Énekversenynek. E versenynek is az a küldetése, ami a mienké: az operett rangját újra a köztudatba vinni, a fiatal énekeseket pedig, és az énektanáraikat is arra késztetni, hogy minél többen, jól képzetten forduljanak az operett műfaja felé. – A táncosokkal mi a helyzet? Ha jól tudom, a most végzett táncművészetisek közül mindössze ketten tudtak elhelyezkedni itthon, az egyikük épp az Operettben. Miután az Operaház inkább a külföldi táncosok felé orientálódik, az Operettszínház kapuja kinyílik a végzős balettosok előtt?
 – A táncművészeti egyetem vezetésével, Szakály Györggyel és Bolvári-Takács Gáborral már találkoztam, kérésükre az Operettszínház rendelkezésükre bocsátja a színpadot az év végi vizsgaelőadásokhoz. Ha a fiatalok indíttatást, vonzalmat éreznek a terem szellemétől, hogy idejöjjenek, tárt karokkal fogadjuk őket. – Ez jelent akár önálló táncelőadásokat is, nem csak táncbetéteket egy-egy operettben?
– Arra kértem a balettigazgatót, Apáti Bence barátomat, hogy a távlatokban úgy gondolkozzon: legyen az Operettszínházban mesebalett, ifjúsági táncelőadás is.

Átadás-átvétel

Nem egymást legyőzve, hanem egymást magunk fölé emelve legyünk sikeresek – hangsúlyozta Kiss-B. Attila a társulati ülésen, amelyet annak alkalmából rendeztek meg, hogy befejeződött az intézmény átadás-átvétele az Operettszínház régi és új vezetése között. Kiss-B.a társulati szellemet szeretné erősíteni. A korábbi főigazgató, Lőrinczy György továbbra is a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke marad, miután bár augusztusban lemondott, nem találták meg az utódját. Kinevezése eredetileg 2021-ig szól.

Névjegy

Kiss-B. Atilla (Bánffyhunyad, 1963. január 28. –) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes (tenor), akadémikus, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja, egyetemi oktató, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem művésztanára. Február 1-e óta a Budapesti Operettszínház főigazgatója, kinevezése öt évre szól.
A kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia ének és opera szakán szerzett diplomát. 1991-ben debütált a kolozsvári operában. 1992-ben Erkel Ferenc Bánk bán című operájának címszereplőjeként mutatkozott be a Gyulai Várszínházban. A Magyar Állami Operaházban 1999-ben lépett először színpadra Szokolay Sándor Szávitri című operájában Szattjaván szerepében.
Elsősorban hőstenor szerepeket énekel. A klasszikus repertoár mellett feladatának tekinti a magyar és az egyetemes operairodalom kortárs zeneszerzői műveinek a tolmácsolását is. Oratóriumokat és kantátákat is énekel. Káel Csaba filmjének, az Erkel Ferenc operájából forgatott Bánk bán-nak a címszereplője.

Nemcsak mértan: zománcművészeti kísérletek Bonyhádon

Publikálás dátuma
2019.02.01. 11:30
Pauer Gyula: Murális kompozíció, 1968
A bonyhádi zománcgyárban készült újkonstruktivista művekkel fél évszázadnyi hiátust feledtettek az alkotók.
Nem hiába került a zománckiállítás meghívójára és ismertetőjére Pauer Gyula murálisa, a kompozíció látványosságával, goromba vonzerejével nehéz a többi műnek versenyeznie. Ipari meghatározottságával is. A feltépetten drámai, hasítottan tragikus vagy csészeszerűen öblös-barátságos félgömbökről a képcédula közli, hogy valamennyi nyelétől megfosztott, esetleg azzal soha fel nem szerelt merőkanál. Messze attól a geometriától, amelyet a cím joggal ígér, és amely a bonyhádi munkáknak valóban az alapja. Annak az alkotómunkának ugyanis, amely a bonyhádi zománcgyárban folyt kilencszázhatvannyolc és -hetvenkettő között, kezdeményezője és végig szellemi meghatározója Pécs volt. Az a később pécsi műhely néven ismertté vált művészcsoportosulás, amely akkoriban elsősorban újkonstruktivista munkái miatt vált ismertté. Hogy a helyi születésű Vasarely op artja, az egykor Pécsről elszármazott Bauhäuslerek, Breuerék, Weiningerék emléke, esetleg Kassák akkori redivivusa volt-e a nagyobb inspirálója ennek az újkonstruktivizmusnak, azt nehéz volna eldönteni. Az időpont és a helyzet bonyolult; bonyolultan magyar. Itthon a valódi időben, a századelőn a konstruktivizmus csak kezdemény, kiteljesedni csupán az emigrációban tud, és a kezdeményt is fél évszázad igyekszik itthon elfeledtetni. A hatvanas években kezdődő megújulásnak, a megújítóknak így két feladatot kell vállalniuk. Egyfelől kipótolni/feledtetni a klasszikus avantgárd félszázadnyi hiányát, megpróbálni úgy dolgozni, mintha a folyamat élt volna, másrészt nem megkerülni a kortárs kihívásokat. Ráadásul egy olyan, minderre felkészületlen közegben, amely az újdonságokért hagyományosan nem lelkesedik, amely kivált nem mecénál. Mint a Szentlélek téren is látható, az ellentmondásos kihívásra ellentmondásos válaszok születtek. A mintegy alapító Lantos Ferencet például utoléri azoknak a vezetőknek a sorsa, akiké a kezdeményezői érdem, de akiket teljesítményben a toborzottak, a tanítványok és a szövetségesek messze felülmúlnak. Minden dekoratív kompozíciója korrekten megfelel a kiállítás főcímének, amennyiben valóban nem más, mint zománcozott geometria. A rideg, fenséges és mégis vonzó matéria, amely régóta ismert felértékelője gyarló és középszerű figuratív próbálkozásoknak is. Nem kevésbé felékesít ekkor szolid kék-fehér csemperendszereket, körszeletekből összerakott szorgalmas szimmetriákat, rutin négyzethálókat, amelyekről csak a második pillantás fedezi fel, hogy nem többek csemperendszernél, körszeletnél és négyzethálónál. Ezzel ellentétesen Bak Imre Cím nélkül kiállított legtartózkodóbb műve (1970) úgy képes kék és fehér átlós szótlanságával egyszerre feszültséget és egyensúlyt, aktivitást és nyugalmat megjeleníteni, hogy támadó és ellenálló derékszögeinek puritán komolysága izgalomban és erőben felveszi a harcot akár a Pauer-mű kihívásával is. Élő eleven művek Szíjártó Kálmán zománcozott acéllemezei is. Kabinetnyi teret megtöltenek finoman csíkozott, tartózkodó színű táblái, amelyek valahogyan a szilárdságot, a megbízhatóságot hordozzák vitathatatlan eleganciájukkal. Hogyne volna hát komplikáltan is szilárd, megépített és mozgalmas Cím nélkül című munkája hetvenegyből. Amely olyan magabiztosan dolgozik a kékkel, a vörössel és a fekete vonallal, hogy a konstruktivista alapítók negyedik színéről, a sárgáról lemondva is méltó a folytatás. Egyszóval: több mint mértan. S ha több mértannál a geometriából teljességet építő művek túlnyomó többsége, nyilvánvalóan több Kismányoki Károly már-már lángoló zománckalligráfiája is. Infó Égetett geometria. Zománcművészeti kísérletek Bonyhádon (1968 – 1972) Vasarely Múzeum Nyitva:március 3-ig  https://www.gyularozsa.com/
Témák
Vasarely