Lesz még musical az Operettben

Publikálás dátuma
2019.02.02. 06:00

A Müpa, az Operaház, a Nemzeti Színház minőségi szintjére, rangjára kívánja emelni a Budapesti Operettszínházat új vezetője, Kiss-B. Attila, aki az első, félig nyilvános társulati ülés után adott interjút a Népszavának.
– A társulati ülésen elhangzott, szemléletváltást szeretne az Operettszínházban, tudatosítaná, hogy a teátrum az operettjátszás hagyományos színtere. Nagyon sokat beszélt az operettről, és keveset a musicalről: ebből le lehet vonni következtetéseket a jövőre nézve? – Az arányok egyenlőek lesznek: ha bemutatunk két operettet, bemutatunk két musicalt is. A társulati ülés nem nyilvános részében a főzeneigazgató, Pfeiffer Gyula többet beszélt a musicalről. De én sem titkoltam, az évad hátralevő részében máris két musical lesz, amit még az elődeim készítettek elő: a Liliom–Carousel és A Pendragon legenda, amelyek a repertoár részei maradnak. De lesz operettbemutató is: a Csárdáskirálynő Vidnyánszky Attila rendezésében.

– A jövőben is rengeteg turnét tartanak? Korábban az Operettszínház volt a tao-rendszer egyik nagy nyertese, a külföldi turnéknak is köszönhetően minden évben több mint egymilliárd tao-forint folyt be a teátrum kasszájába. A tao-turnék okafogyottá váltak, miután a rendszer megszűnt. Ezt a kieső bevételt meg fogja kapni az Operettszínház a fenntartójától, az Emberi Erőforrások Minisztériumától?

– Erről a minisztériumot kellene megkérdezni. Nem avatott be minket se több részletbe, mint bármely más színházat, mi csak az igényünket tudtuk a minisztérium felé jelezni, és várjuk a választ. De úgy tudom, a taotámogatást illetően még nem születtek részletes döntések. És valóban, ahogy mondta, a turnék egy részének a vonzereje a jegyeladásokhoz hozzárendelhető tao volt, ami utazásra késztette a színházat. Én azt szeretném, hogy ne csak ilyen jellegű vonzerők késztessenek minket utazásra. Amit elmondtam a társulat előtt is: a társulat utazik Dubajba, majd az izraeli magyar évadon lép fel több alkalommal. A Walt Disney produkciója, A Szépség és a Szörnyeteg turnéja pedig – amit a BB Promotion és a Pentaton ügynökség közreműködésével utaztatott eddig a színház – folytatódni fog ősszel, télen. Erről már tárgyaltam is, csak a részleteket egyeztetjük márciusban a BB menedzsmentjével. Azt szeretném, hogy ha külföldre megyünk, akkor azért menjünk, mert üzenetünk, mondanivalónk van, mondanivalónk van a határokon túl is, nem csak innen. Az vigyen minket külföldre, hogy meg akarjuk mutatni a kultúránk gyümölcseit és értékeit, nem pedig az, hogy minél több bevételre tegyünk szert. – Mint operaénekes, fog szerződtetni operaénekeseket? Gondolom, a mostani társulatban ez felvetődött. – Én máshogy fogalmaznék. Azt gondolom, az énekesképzés már most is, a Zeneakadémián és máshol is a világban lehetővé teszi a fiatal énekeseknek, hogy operettet, operát, dalt, kantátát vagy bármilyen énekes műfajt műveljenek. Magasan képzett, jól trenírozott énekeseknek kell előadni az operettet is. Még föl sem vetődött bennem, hogy az Operettszínházat igazgassam, de már segítettem három-négy fiatalnak, hogy előénekeljen itt, és mindnyájan sikerrel jártak. Azt szeretném, hogy minél több tehetséges fiatal zárkózzon fel az operett műfajához. Most tavasszal zsűrielnöke leszek a Nemzetközi Lehár Ferenc Énekversenynek. E versenynek is az a küldetése, ami a mienké: az operett rangját újra a köztudatba vinni, a fiatal énekeseket pedig, és az énektanáraikat is arra késztetni, hogy minél többen, jól képzetten forduljanak az operett műfaja felé. – A táncosokkal mi a helyzet? Ha jól tudom, a most végzett táncművészetisek közül mindössze ketten tudtak elhelyezkedni itthon, az egyikük épp az Operettben. Miután az Operaház inkább a külföldi táncosok felé orientálódik, az Operettszínház kapuja kinyílik a végzős balettosok előtt?
 – A táncművészeti egyetem vezetésével, Szakály Györggyel és Bolvári-Takács Gáborral már találkoztam, kérésükre az Operettszínház rendelkezésükre bocsátja a színpadot az év végi vizsgaelőadásokhoz. Ha a fiatalok indíttatást, vonzalmat éreznek a terem szellemétől, hogy idejöjjenek, tárt karokkal fogadjuk őket. – Ez jelent akár önálló táncelőadásokat is, nem csak táncbetéteket egy-egy operettben?
– Arra kértem a balettigazgatót, Apáti Bence barátomat, hogy a távlatokban úgy gondolkozzon: legyen az Operettszínházban mesebalett, ifjúsági táncelőadás is.

Átadás-átvétel

Nem egymást legyőzve, hanem egymást magunk fölé emelve legyünk sikeresek – hangsúlyozta Kiss-B. Attila a társulati ülésen, amelyet annak alkalmából rendeztek meg, hogy befejeződött az intézmény átadás-átvétele az Operettszínház régi és új vezetése között. Kiss-B.a társulati szellemet szeretné erősíteni. A korábbi főigazgató, Lőrinczy György továbbra is a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke marad, miután bár augusztusban lemondott, nem találták meg az utódját. Kinevezése eredetileg 2021-ig szól.

Névjegy

Kiss-B. Atilla (Bánffyhunyad, 1963. január 28. –) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes (tenor), akadémikus, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja, egyetemi oktató, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem művésztanára. Február 1-e óta a Budapesti Operettszínház főigazgatója, kinevezése öt évre szól.
A kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia ének és opera szakán szerzett diplomát. 1991-ben debütált a kolozsvári operában. 1992-ben Erkel Ferenc Bánk bán című operájának címszereplőjeként mutatkozott be a Gyulai Várszínházban. A Magyar Állami Operaházban 1999-ben lépett először színpadra Szokolay Sándor Szávitri című operájában Szattjaván szerepében.
Elsősorban hőstenor szerepeket énekel. A klasszikus repertoár mellett feladatának tekinti a magyar és az egyetemes operairodalom kortárs zeneszerzői műveinek a tolmácsolását is. Oratóriumokat és kantátákat is énekel. Káel Csaba filmjének, az Erkel Ferenc operájából forgatott Bánk bán-nak a címszereplője.

Nemcsak mértan: zománcművészeti kísérletek Bonyhádon

Publikálás dátuma
2019.02.01. 11:30
Pauer Gyula: Murális kompozíció, 1968
A bonyhádi zománcgyárban készült újkonstruktivista művekkel fél évszázadnyi hiátust feledtettek az alkotók.
Nem hiába került a zománckiállítás meghívójára és ismertetőjére Pauer Gyula murálisa, a kompozíció látványosságával, goromba vonzerejével nehéz a többi műnek versenyeznie. Ipari meghatározottságával is. A feltépetten drámai, hasítottan tragikus vagy csészeszerűen öblös-barátságos félgömbökről a képcédula közli, hogy valamennyi nyelétől megfosztott, esetleg azzal soha fel nem szerelt merőkanál. Messze attól a geometriától, amelyet a cím joggal ígér, és amely a bonyhádi munkáknak valóban az alapja. Annak az alkotómunkának ugyanis, amely a bonyhádi zománcgyárban folyt kilencszázhatvannyolc és -hetvenkettő között, kezdeményezője és végig szellemi meghatározója Pécs volt. Az a később pécsi műhely néven ismertté vált művészcsoportosulás, amely akkoriban elsősorban újkonstruktivista munkái miatt vált ismertté. Hogy a helyi születésű Vasarely op artja, az egykor Pécsről elszármazott Bauhäuslerek, Breuerék, Weiningerék emléke, esetleg Kassák akkori redivivusa volt-e a nagyobb inspirálója ennek az újkonstruktivizmusnak, azt nehéz volna eldönteni. Az időpont és a helyzet bonyolult; bonyolultan magyar. Itthon a valódi időben, a századelőn a konstruktivizmus csak kezdemény, kiteljesedni csupán az emigrációban tud, és a kezdeményt is fél évszázad igyekszik itthon elfeledtetni. A hatvanas években kezdődő megújulásnak, a megújítóknak így két feladatot kell vállalniuk. Egyfelől kipótolni/feledtetni a klasszikus avantgárd félszázadnyi hiányát, megpróbálni úgy dolgozni, mintha a folyamat élt volna, másrészt nem megkerülni a kortárs kihívásokat. Ráadásul egy olyan, minderre felkészületlen közegben, amely az újdonságokért hagyományosan nem lelkesedik, amely kivált nem mecénál. Mint a Szentlélek téren is látható, az ellentmondásos kihívásra ellentmondásos válaszok születtek. A mintegy alapító Lantos Ferencet például utoléri azoknak a vezetőknek a sorsa, akiké a kezdeményezői érdem, de akiket teljesítményben a toborzottak, a tanítványok és a szövetségesek messze felülmúlnak. Minden dekoratív kompozíciója korrekten megfelel a kiállítás főcímének, amennyiben valóban nem más, mint zománcozott geometria. A rideg, fenséges és mégis vonzó matéria, amely régóta ismert felértékelője gyarló és középszerű figuratív próbálkozásoknak is. Nem kevésbé felékesít ekkor szolid kék-fehér csemperendszereket, körszeletekből összerakott szorgalmas szimmetriákat, rutin négyzethálókat, amelyekről csak a második pillantás fedezi fel, hogy nem többek csemperendszernél, körszeletnél és négyzethálónál. Ezzel ellentétesen Bak Imre Cím nélkül kiállított legtartózkodóbb műve (1970) úgy képes kék és fehér átlós szótlanságával egyszerre feszültséget és egyensúlyt, aktivitást és nyugalmat megjeleníteni, hogy támadó és ellenálló derékszögeinek puritán komolysága izgalomban és erőben felveszi a harcot akár a Pauer-mű kihívásával is. Élő eleven művek Szíjártó Kálmán zománcozott acéllemezei is. Kabinetnyi teret megtöltenek finoman csíkozott, tartózkodó színű táblái, amelyek valahogyan a szilárdságot, a megbízhatóságot hordozzák vitathatatlan eleganciájukkal. Hogyne volna hát komplikáltan is szilárd, megépített és mozgalmas Cím nélkül című munkája hetvenegyből. Amely olyan magabiztosan dolgozik a kékkel, a vörössel és a fekete vonallal, hogy a konstruktivista alapítók negyedik színéről, a sárgáról lemondva is méltó a folytatás. Egyszóval: több mint mértan. S ha több mértannál a geometriából teljességet építő művek túlnyomó többsége, nyilvánvalóan több Kismányoki Károly már-már lángoló zománckalligráfiája is. Infó Égetett geometria. Zománcművészeti kísérletek Bonyhádon (1968 – 1972) Vasarely Múzeum Nyitva:március 3-ig  https://www.gyularozsa.com/
Témák
Vasarely

Shakespeare-klasszikus egy buszmegállóban

Publikálás dátuma
2019.02.01. 09:45
Nádasdy Ádám fordításának köszönhetően sok a humor, és a kibontott szituációk is játékosak
Fotó: Kállai-Tóth Anett
Rómeó és Júlia szabadon, mai nyelven, mai térben, sok geggel, zenével és humorral. Mindez igaz a Hatszín Teátrumban látható nem hibátlan, de nagyon is szerethető előadásra.
Mindig izgalmas lehet, ha egy rendező a Rómeó és Júliához nyúl, hiszen ezzel azt is üzeni, hogy a már ismert történetről valami új jutott az eszébe. A Dicső Dániel által nyáron szabadtéren színre vitt előadásnak, amely nemrégiben beköltözött a Hatszín Teátrumba, a fő újdonsága, hogy az egész cselekményt egy köztérre, egy buszmegállóba helyezi. Az ötlet kézenfekvő, még ha elsőre nem is tűnik annak, már csak azért is, mert a mai fiatalok idejük nagy részét köztereken töltik. Ott dumálnak, léteznek, ismerkednek, ott lesznek szerelmesek és ott szakítanak. Márkus Sándor díszlete így a fedett térben kissé szűkösnek hat, szabadtéren bizonyára jobban érvényesült. Mégis sok mindenre használják a színészek ezt a bizonyos buszmegállót, beleértve azt az üvegszerkezetet, ahol várakozhatunk. Lehet rajta függeszkedni, a teteje lehet Júlia szobája, az ajtaja a szerelembe esés helyszíne. Sok remek lehetőség és a résztvevők ezekkel élnek is. Az egész közeg igencsak innovatív, ahol a fiatalok nem ismernek határokat, bármi megtörténhet. Az előadás nagy erénye, hogy a két szerelmes, olyan mint két mai tini. A barátaik is olyanok, mármint Rómeóé, húzzák őt, egymást, de közben szeretetre vágynak. Együtt akarnak lenni, össze szeretnének tartozni. Nádasdy Ádám fordításának köszönhetően a nyelvük is mai és a mondatokban sok a humor, a kibontott szituációk is játékosak (dramaturg: Deés Anikó). Az egész úgy könnyed, hogy közben a hétköznapjainkból ismerős szituációkat mutat. A szereplők élőben zenélnek, de két zenész is segíti őket. A zenei kínálat sokszínű és igencsak kellemes, néhol egyenesen ütős – Nirvana, Prokofjev, Dire Straits és Lou Reed, hogy csak néhány zeneszerzőt vagy világszárt említsünk. Merészek a szerepösszevonások. A dajka adja a herceget is, Rainer-Micsenyei Nóra főként dadusként viszi a prímet, barátnő, pótanya és egyben kiapadhatatlan humorforrás. Eke Angéla játssza Rómeó és Júlia édesanyját is, mint ahogy Bakos Kiss Gábor feladata megformálni a két szerelmes édesapját. Mindketten kissé harsányabbak a kelleténél. Az előadás egyik legerősebb színészi teljesítménye Tasnádi Bencéé, aki Páriszt és Mercutiót is megformálja, méghozzá nem is akárhogy. Mindkét figurába sok szín visz. Ahogy Mercutióként meghal az egészen bravúros. Georgita Máté Dezső Benvolio és Lőrinc barát egyben, utóbbiként egy talicskán tolja be a rekvizitumait, a templomot a hozzá tartozó kerttel. Patkós Márton Tybalt és a patikus, őt legjobban érteni a térben még hátulról is. A címszereplők Márfi Márk és Döbrösi Laura az esendőségükkel együtt igencsak szerethetők. Nem mellesleg jól énekelnek, akárcsak partnereik. Az előadás annyira inspiráló, hogy még az is megfordul az ember fejében, hogy akár az alaptörténetet is lehetett volna még szabadabban kezelni. De az ember ne legyen telhetetlen. Vágyak és a valóság összeütközése, bőven és élvezetesen megtörténik a Jókai utcában. Infó William Shakespeare Rómeó és Júlia Hatszín Teátrum Rendező: Dicső Dániel 
Szerző