Tompa Imre: Az év borásza

A tavalyi Év Bortermelője (afféle borászati Kossuth-díj, tkp. egy életműdíj féleség, az eddigi teljesítményt díjazza), most először egy határon túli borász lett: Balla Géza a ménesi borvidékről.

A ménesi borvidék Arad-Hegyalján van, történelmi bortáj, mely mindig is a legjobbak közé tartozott, most újjáéledőben, a rendszerváltást követő súlyos válságból dinamikusan lábal kifelé. A román borászat 2016-ban például 37 százalékkal növekedett, ami világviszonylatban is szédületes tempó. Románia egésze ma kábé a tizenharmadik borország a nagyvilágban a maga 4,8 millió hektójával, a legnagyobb övezetek nem Erdélyben, hanem Vrancea, Buzău, Iași, Vaslui, Konstanca és Dolj megyében vannak. Az erdélyi bor reneszánszának Balla volt a viharmadara, vagy zászlóhajója, vagy zászlósbora, vagy mi: a naturalitásra törekvő, helyi fajtákat preferáló tradíciót és a legújabb technót Balla borászkodása küvévé keveri, vörösei világszínvonalúak. Például a Sziklabor 2015 Fekete leányka-Cabernet franc küvé: gyümölcsös, tüzes, vibráló, friss, kicsit lekváros felhangokat mutató, tanninhangsúlyos tétel és klasszul jelképezi Erdélyt, amennyiben egy francia világfajta és egy őshonos erdélyi szőlő házasítása, a franc ad gerincet és struktúrát az eleven és laza fekete leánykának, ahogy mindig is Európa, az intenzív Európa-közelség adott gerincet és struktúrát az erdélyiségnek.

Mármost Erdély is bővelkedik a tökéletes dűlőkben, a príma terroirokban (a terroir a talaj, a klíma és a borász - azaz ami a fejében van, a kultúra - szentháromsága, a bort megformáló önológiai, azaz borászati tér). Erős német hatásokkal, Partium (ami by the way nem Erdély, hanem az anyaország és a par excellence Erdély közti zóna) északi részén és délen, a temesi Bánságban (Bánátban) svábok, a klasszik Erdély hűsebb fennsíkján a magyarok mellett a hallatlan kultúrateremtő képességekkel rendelkező szászok borászkodtak. Hol német van, ott bor van (Pálffy István újságíró, most épp dublini követ úr egy bon mot-ja szerint, aki maga is a praxisban mélyen elmerülve tanulmányozta a borféléket: „a németek könnyen mondják, hogy délután négyig egy csepp bort se, négy után egy csepp vizet se, mert addig sört isznak”).

Borászok beszélgettek az átadón: „Romániát a zsidók rakták össze, azért tudták elvenni tőlünk”, a többiek bólogattak. A borászoknak - mint hajdan a földtulajdonuktól megfosztott, tönkretett, meglehetősen szakbarbár társadalomnak - a nagyobbik része tradicionalista, hozza a mai magyar jobboldal minden rétegében (a kisnyilas prolitól a bunyós kopaszon át a posztúri-középosztálybeli entellektüelig és úriasszonyig), mindenhol kötelező kliséket a hazug, teljesen ostoba mítoszoktól és hazugságoktól a kisebbségi komplexussal kevert gőgös kivagyiságon át a mélységes antiszemitizmusig.

Hűsítsük le magunkat egy kis Hunyadi 2017-es Fekete leánykával (Feteasca Neagra) a bánáti Recas (Rékas) pincészettől, mely jól szervezett újvilágias nagypince, majdnem ezer hektár, csúcstechnó, ausztrál főborász, angolszász célpiac és nagyon jó italú és árú borok. Ez a leányka laza, gyümis, túlérettes-aszaltas-délies-szicíliás illatú, kérekmég-típusú vörösbor.