Szávai Attila: Tavaszi patika

"A vegyészmérnök a kiváltott végbélkúpjai mellett az egyik aktuális politikai párt jól ismert szlogenjét találta."

A langyos tavaszi eső lusta cseppekben hullik a gyógyszertár előtti szoborra: meztelen nő, egyik keze csípőjén pihen, másikban vizeskancsót tart. Szája bal szeglete félmosolyra áll, mint aki ki szeretné nevetni a világot, de elfojtja, mert attól tart, ezzel illetlenséget követne el. Láthatóan boldog és elégedett saját szoborlétével. A szobor közömbös, a nemes köveket nem hatják meg az emberi élet fonákjai.

Pillanatra résnyire nyitva marad az ajtó, belátni a patika eladóterébe. A fiatal szerkesztő diszkréten várakozik a sorban, megfontoltan, de kissé félénken tartja maga előtt sapkáját, van az alakban valami nagypapás. A három pénztárból kettő üzemel, lassan halad a kiszolgálás, fél óra alatt, mint a kövér tavaszi felhők, összetorlódnak az emberek. Az üresen maradt pénztárhoz kisméretű táblát tettek ki, „itt jelenleg nincs kiszolgálás” szöveggel. Az újonnan belépők automatikusan beállnak az üres, jelenleg nem üzemelő ablakhoz. Átlagosan 18 másodperc telik el addig, míg leesik nekik, majd halk krákogással állnak be valamelyik szélső sor legvégére.

Gyógyszeresdobozok puha zörejeit hallani a várakozás puha, steril csendjében. A kis papírdobozokat ketten pakolják, közben kék golyóstollal írják rá a dózisokat a kartonfelületekre. Szép, kövér, nőies számok, azok között hirtelen, kapkodós ikszek. A két fehér köpenyen, kis táblán egy-egy női név. Erika és Gabriella. Sose szólították még őket munka közben nevükön az ügyfelek. De a vásárlókra jó hatással van az értesültség e két anyakönyvi adatról. Erika szívesen használja a számítógép klaviatúráját, a sorban álló szerkesztő hamar felfigyel a gépelési mozdulatokra, egészen kecsesnek, gusztusosnak tartja azokat. Gabriella inkább a gyógyszeresdobozokat szereti kiadni, pakolni, rendezgetni. Szereti, amikor a golyóstoll golyója minden betű felírásának kezdetekor lágyan koppan a doboz felületén.

Az eladótérben, az ablak alatt kisasztal található két székkel. Az asztalon fémtálca, rajta üvegkancsóban víz, három lefelé fordított pohár. Merev, lezárt némaságuk lágyan bújik meg a gyógyszer- és köhögésszagban, mintegy felerősíti azokat. A szerkesztő megfigyeli a gyógyszerdobozokon a betűtípusokat, a tipográfiát. Erika névtábláját is ilyen szemmel nézi. Erika ezt megérzi, zavarba jön, kissé elpirul. Bal kezének ujjaival a fehér köpeny gallérját kezdi morzsolgatni. Senki nem nézte még meg az ő tipográfiáját.

Újabb vásárlók érkeznek, két idős hölgy, halkan köszönnek, úgy általánosságban engednek el két megfáradt, kesernyés jónapotot. Nem személyesen címezik az egyes embernek, ez a köszöntés mindenkinek szól, a vásárlóknak, a patika személyzetének, a gyógyszerszagnak, az összes elképzelhető betegségnek, az összes angyaloknak és szenteknek. Miután teljesen ellazultak, nagy szakértelemmel mindenkit alaposan megnéznek, aki a helyiségben van. Suttogva fecsegni kezdenek. Úgy tudnak beszélni egy kiadós gyomormosásról, egy fertőző májgyulladásról mint egy mellékes időjárási adatról. Aztán csend lesz.

Apró, bizonytalan neszezés hallatszik csupán: Gabriella papírfecniket tuszkol néhány gyógyszeresdobozba. Fél éve hatalmasodott rajta el végérvényesen a szokás, miszerint minden csütörtökön a munkaidő lejárta előtti negyedórában véletlenszerűen kiválaszt 22 darab gyógyszeresdobozt. Titokban egyesével kinyitja a dobozokat, majd egy-egy kézzel teleírt és összehajtogatott jegyzetfüzetlapot dug azokba. A papírokra előző este otthon a konyhában ücsörögve írt pozitív üzeneteket. A gyógyszertárban vásárlóknak fogalmuk sincs, hogy Gabriella az elkövető, alapvetően jólesik nekik ez a fajta gondoskodás.

A patikusnő férje egy szerdai napon megtalálta a konyhaszekrényen a másnapra megírt papírokat és nem tudván, hogy hová készülnek, kidobta azokat, majd újakat írt helyettük. A fájdalomcsillapítót kiváltó nyugdíjas vasutas egy tejszínes vargányás vaddisznópörkölt receptjét találta meg a dobozában, a fiatal csellistalány kézkrémet vásárolt, aminek a csomagolásában a NASA Apollo-programjának fontosabb dátumait rejtették. A vegyészmérnök a kiváltott végbélkúpjai mellett az egyik aktuális politikai párt jól ismert szlogenjét találta. Már az ágyban feküdt deréktól lefelé meztelenül, szétterpesztett lábakkal, amikor megtalálta a papírt. Elolvasta, majd úgy, ahogy volt, pislogás nélkül, hosszasan bámulta a plafon repedéseit.

Gabriella sosem tudta meg a férje akcióját.